És mit tehetsz Te?

Gyakran gondoljuk, fiatalabbak, idősebbek egyaránt, hogy magánügyeinkkel, magánérdekünkkel érdemes csak foglalkozni, a „világ dolgaiba" úgysem tudunk beleszólni, hiszen csak „porszemek" vagyunk. Azt hisszük, akinek nagyobb a hatalma, legyen annak a feladata a „nagy" dolgokkal foglalkozás. El kellene oszlatni ezt a tévhitet. Igenis mindannyiunk közös felelőssége, hogy mi történik körülöttünk, velünk, értünk, ellenünk.

Ahogy a szülő, vagy a tanár sem zsarnokoskodhat egyetlen gyermeken sem büntetlenül, ugyanúgy felnőtt korunkban sem dönthetne rólunk nélkülünk a hivatal embere. Ahhoz, hogy felnőtt korotokra olyan állampolgárokká váljatok, akinek fontosak a közösség ügyei, már az iskolában el kell kezdeni kipróbálni a közösségi életet. Sok intézményben már törekszenek is erre; jól működik a diák-önkormányzat, a diákjogok rendszere, és sokféle tanórán kívüli együttlétre van lehetőség. Ha a ti iskolátokban nem találod elég jónak a jelenlegi rendszert, itt az ideje, hogy elgondolkozz, mit lehetne tenni _ és személyesen mit tehetnél Te magad.

Bizonyára nem világmegváltással kell a változtatást kezdeni, elsőnek egyetlen kis lépés is elég. Régen a cserkészek, később az úttörők avatásukkor megfogadták, hogy naponta legalább egy jócselekedetet véghezvisznek. Talán nem kell semmilyen szervezethez tartozni ahhoz, hogy elgondoljuk, mit is jelentene, ha közülünk sokan tennének jócselekedet-fogadalmat.

Tételesen fel tudjuk sorolni, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek károsítják a környezetet, energiapazarlók, vagy egészségtelenek, mégis nap mint nap csinálunk ilyesmit. Tökéletesen környezetbarát életvitel nem létezik, de nem mindegy, hogy tevékenységünkkel mennyi kárt okozunk. Nem kívánja senki, hogy gyertyavilág mellett írd a házi feladatodat, de ha kimész a szobából, nyugodtan elolthatod a lámpát. Ha szokásunkká válik a takarékosság, később már nem kell gondolkozni, magától működik.

Gyerekként mire van befolyásunk otthon? Sokkal több dologra, mint azt először remélni merjük. Egy óvodában, ahol az óvónénik a környezettudatos életmód szabályai szerint szervezték a mindennapokat, a családlátogatások során büszkén hallgatták a szülők beszámolóit, hogy 3-4 éves gyerekeik figyelmeztetik őket, ha másképp kezelik a holmikat, mint ahogyan az oviban „kell".

Napjaink egyik égető gondja a „ketyegő hulladék-bomba". Az időnként óhatatlanul esedékes takarítás nem old meg semmit, hiszen a „megtermelt" szemetet csak a szemünk elől tünteti el, továbbadva a gondot a szeméttelepnek (hulladékégetőnek). Olyan ez, mint amikor a szobánkban szétdobált holmit gyorsan bedugjuk az ágy alá, hogy mire szüleink hazaérkeznek, „rend" legyen nálunk. Az megoldás egyszerű: kerüljük azokat a holmikat, amelyek hamar hulladékká válnak, gondolkodjunk tehát a vásárlás előtt. Az ajándékokat is „megválogathatjuk", hiszen a felnőttek olyasmit igyekeznek adni nekünk, aminek örülünk. Ha tudják rólunk, hogy ki nem állhatjuk a vágott virágot csicsás celofánba csomagolva, akkor biztos, hogy nem pont ezzel fognak felköszönteni a névnapunkon.

Ha végignézed a holmijaidat, sok olyasmit fogsz látni, ami alighogy megkaptad, már nem is érdekelt. Ha van elég hely a lakásban, akkor nem dobtátok ki, de szüksége nincs rá egyik családtagnak sem. Ha a feleslegemet odaadom egy olyan személynek, aki hasznát veszi, akkor jót tettem vele és magammal is. Első lépésként nézz hát körül a házad táján, mire nincs szükséged, neked személyesen. Ha megvannak a tárgyak, lehet gondolkodni, hogy kinek van rá szüksége, és hogyan juttassuk el hozzá.

Vannak iskolák, ahol csere-bere napot tartanak, másutt jelképes összegért árulni is lehet. Nálatok van ilyen kezdeményezés?

Az élelmiszerüzletekben nagy a választék. A napi bevásárlásoknál sem mindegy, hogy mit veszel (és mennyiért). Figyeld meg, hogy az agyoncsomagolt készételek, szeletelt, adagolt félkész termékek mennyivel drágábbak, mint azok, amelyek kevesebb előzetes műveleten estek keresztül, mielőtt a boltba kerültek.

Krumplipuffancsot vehetünk készen, fagyasztva vagy por formájában, de néhány szem krumpliból igen hamar magunk is meg tudjuk csinálni. Érdemes összehasonlítani! Bizonyára vannak olyan finomságok, amelyeket már te is el tudsz készíteni.

Az ételmaradékok felhasználására milyen szokás alakult ki nálatok? Mi a helyzet az innivalóval? Kémia órán érdemes megvizsgálni, miket is iszunk „üdítő" célból.

Gondoltál már arra, hogy milyen nagy dolog, hogy nálunk a legtöbb településen iható a víz? Ez egyáltalán nincs így sok gazdagabb országban (pl. Franciaország, Németország). Ha mégsem vizet iszol, nézd meg, mibe csomagolták a folyadékot. Mindennek van ára, miért pont a csomagolóanyagnak ne lenne? Ha egy többrétegű dobozba töltött lé és aludoboz vagy üveges között választhatunk, mit részesítsünk előnyben? Nem mindegy, hogyan döntünk, pedig belül ugyanaz az innivaló található.

Néhány éve megjelent egy könyv Hogyan mentsük meg a földet? _ ötven jótanács gyerekeknek címmel (Springer Hungarica Bp. 1993.). John Javna könyve játékos és komoly feladatokat, ötleteket ad, hogy hogyan viselkedjenek az amerikai gyerekek. Sok tanácsot megfogadhatunk, de ha pl. mogyoróvajból készítenénk madáreledelt, biztosak lehetünk benne, hogy ezzel nem nyernénk meg szüleink tetszését.

Ez a könyv is jól példázza, hogyha olvasol valamit, tedd fel bátran a kérdést: ennek vagy annak a cselekedetnek nálunk, Magyarországon van értelme (haszna)?

Ilyen „jótanácsos" könyvet tudnának írni a magyar gyerekek is. Olyan lenne, amit az itthoni gyerekek tudnának használni. Ötleteket várunk tehát arról, hogy Te személyesen mit tennél, tehetnél, teszel azért, hogy mindannyiunknak jobb legyen, hogy legyen esélyük a gyerekeidnek is egészséges környezetben élni.

Hajtman Ágnes