A Levegő Munkacsoport véleménye
a tervezett fővárosi 4. metróról

SAJTÓ  HÁTTÉRANYAG
a Magyar Közlekedési Klub 1998. november 27-i sajtótájékoztatójához

 

A Magyar Közlekedési Klubot és a környezetvédő szervezeteket aggasztja a 4-es metró és a tömegközlekedési döntések körül kialakult helyzet. Míg korábban az volt jellemző, hogy az óriási költségigényű metró beruházást - a felszíni tömegközlekedés és pénztárcánk rovására - félrevezető "szakmai érvekkel" és nem megalapozott költségbecslésekkel igazolták, addig mára részben ezekről az érvekről és magukról is megfeledkezve, egyszerűen a fővárosi közlekedési dugók és légszennyezettség egyedüli gyógyírjaként emlegetik a földalatti vasutat, és az embereket agymosásos propagandával késztetik a gondolkodás mellőzésére, a metró támogatására. Jó példa erre az aláírásgyűjtés vagy a mai napra szervezett metró tüntetés.

Eközben elfeledkezünk a fővárosi és vidéki lakosság túlnyomó részét érintő meglévő tömegközlekedés fenntartásának és fejlesztésének fontosságáról. Nem elég egy-két látványos újítás Budapest belvárosában, hiszen az a város egészének tömegközlekedési problémáit továbbra sem oldja meg. Olyan szükséges fejlesztésekről nem hallani manapság a metróvita hevében, melyek évek óta megvalósíthatóak lennének reális pénzösszegekből, rövid idő alatt, valódi alternatívát nyújtva a gépkocsit használóknak. Néhány példa ezekre:

Több mint 6 éve nem történt érdemi előrelépés a Budapesti Közlekedési Szövetség megvalósítására, holott az első lépésként megvalósítandó tarifaközösség költsége "mindössze" 3 milliárd Forint lenne, a metró építésének 200 milliárdjához képest. A Főváros Önkormányzat semmi jelét sem mutatta, hogy hajlandó lenne támogatni egy kelet-budapesti elővárosi vasúti rendszer kialakítását - felelőtlenség kihasználatlanul hagyni a vasútvonalakat, pl. a XVII. kerületben, ahol nincsen megfelelő számú megálló. Mindössze 123 millió forintra lenne szükség a 67-es villamos pályájának felújításához, amire állítólag nincsen pénz, ezzel szemben máris milliárdokat fordítottak a metró előkészítésére és a beruházó alaptőke emelésére. Ennek az összegnek egy részét olyan felesleges dolgokra költik, mint az interneten található virtuális metró utazás, ezzel szemben a BKV honlapja igen kezdetleges, és nem található rajta virtuális trolibusz vagy HÉV utazás.

A környezetvédő szervezetek véleménye, hogy sokkal több figyelmet és pénzt kell fordítani a meglévő tömegközlekedési hálózatok karbantartására, felújítására és fejlesztésére, úgy Budapesten, mint vidéki városainkban, mint új kapacitások létrehozására. Mind a BKV, mind a vidéki tömegközlekedési vállalatok napi finanszírozási gondokkal küszködnek. A meglévő forrásokat úgy kell elosztani, hogy először a mindennapi működési szükségleteket elégítsék ki, a maradékból pedig jól átgondolt rendszer szerint egy mindenhol azonos színvonalú, ütőképes tömegközlekedés kialakítására kell törekedni vidéken és a Fővárosban egyaránt. Egy ilyen rendszernek nem lehet kizárólagos központi eleme néhány elfogult vagy közvetlenül érdekelt ember által támogatott közlekedési beruházás.

A közvélemény tájékoztatása, ill. félrevezetése megdöbbentő. Ha rossz a dél-budai térség tömegközlekedési ellátottsága, miért nem tettek már a múltban javító intézkedéseket (pl. buszsáv kialakítása a Bartók Béla úton), és miért csökkentették a villamosjáratok férőhelyének számát? Ha Budapest vezetését komolyan zavarja a városban kialakult dugók és a valóban elviselhetetlen levegőszennyezés, miért nem a felszínen, az autósoknak osztogatnak "Szeretem a 4-es metró" feliratú jelvényt? Azért, mert nyilvánvaló tény, hogy aki eddig is metróval járt, ezután is azzal fog közlekedni - bár nem feltétlenül önszántából. Az autósok legnagyobb része pontosan a gyatra állapotú tömegközlekedés miatt menekül gépkocsijába, melyben kényelmesebben és biztonságosabban érzi magát. Koszos, zsúfolt és lerobbant tömegközlekedéssel csak azok utaznak, akik nem eléggé tehetősek, hogy saját autójuk legyen. Ezzel szemben egy modern, nagy kapacitású, gyors tömegközlekedési rendszer, ahol (a teljesség igénye nélkül): elfé

rnek a csomagok és megfelelő információ áll a menetidőkről az utasok rendelkezésére, miközben nyugodtak lehetünk ruháink tisztasága és értékeink biztonsága felől, valódi alternatívát kínál. További fontos szempont, hogy a felszíni tömegközlekedést szívesebben használják az emberek. Sokakban, főleg az idősebbekben szorongást kelt a föld alá menni vagy a mozgólépcsőket használni.

A közlekedési dugókat nem egy új metró vonal fogja megszüntetni. Még csak nem is három. A város egész területén szükség van hathatós tömegközlekedésre. Aggasztó az agglomeráció terjeszkedésének, a kiköltözködéseknek a folyamata. Egyre többen menekülnek a büdös "pesti" levegő elől a kül- és elővárosokba. Mivel ezek a tehetősebb emberek, megfelelő tömegközlekedés hiányában módjukban áll gépkocsijukat használni, tovább rontva a belvárosi helyzeten. Hasonló a helyzet a budai hegyvidéken lakókkal. Csak egy célzott, hosszú távú tudatformáló és nevelő tevékenység - párosítva a belvárosi és elővárosi tömegközlekedés fejlesztésével - képes az emberek beállítottságán változtatni; egyik a másik nélkül nem!

Fenti környezetvédő szervezetek helytelenítjük a felszíni tömegközlekedési hálózat felszabdalását. Minden metróépítés vonzata a villamoshálózat megkurtítása és az autóbuszok átterelése volt. Eredmény: óriási gépjárműforgalom a felszínen (Üllői út, Váci út), embertelen zsúfoltság a felszín alatt. Aki eddig közvetlen járattal elérhette célját, még ha valamivel lassabban is, most egy-vagy két átszállásra kényszerül. Az eddig megoszló utasforgalom most egy helyen koncentrálódik. Ki ne ismerné a reggeli és délutáni helyzetet mondjuk a 2-es metrón? Holott a felszíni tömegközlekedés javítása nem bonyolult feladat. Le kell védeni a közlekedési útvonalakat, pályákat, ahogy azt a Nagykörúton is tették. Nem szabad azonban a Nagykörúttal letudottnak vélni a felszíni tömegközlekedés fejlesztését.

Sokszor elhangzik az a félrevezető állítás is, hogy a felszíni közlekedés ellehetetlenül, a tömegközlekedési járművek akadályozzák egymást és a megnövekedett gépjárműforgalom miatt pont szegény tömegközlekedők esnének áldozatul, ha nem épülne metró. Ez az állítás elkésett és nem helyén való. Akkor kellett volna ezt a folyamatot megállítani, amikor elkezdődött a régen híres budapesti tömegközlekedés hanyatlása, 1990 környékén. A megnövekedett autóforgalmat ugyanis azok az emberek okozzák, akik régen még a tömegközlekedést használták. Amennyiben forgalmi előnyt biztosítanának a tömegközlekedésnek, ezek az emberek vagy maradnának az egyre jobban növekedő dugókban, vagy visszatérnének az előnyösebb eljutást biztosító tömegközlekedéshez. Ez azonban nem feltétlenül a metrót jelenti. Sok esetben nem a felszíni tömegközlekedés műszaki kialakítása okozza a lassú eljutást, hanem az autók.

A kereszteződésekben sem a tömegközlekedési járművek akadályozzák egymást. Egy-egy lámpaváltásnál 3-4 autóbusz, vagy egy-két nagykörúti méretű villamos szerelvény vígan át tud jutni, ugyanez azonban nem mondható el az autókról. Ezen nem metróval lehet segíteni, főleg nem olyannal, amely végén csupán egy-kétezer parkolóhely van kialakítva. Ráadásul semmi biztosíték nincsen arra vonatkozólag, hogy az autós ember hajlandó lenne a metróra átszállni. Utána ugyanis a városban át kell szállnia és tovább kell közlekednie - nem feltétlenül egy másik metróval.

Ugyanez vonatkozik a Budapestre érkező vidékiekre. Csak egy részük közlekedik egyik pályaudvarról a másikra, mások budapesti ügyeiket intézik, ahol más járműveket is igénybe kell venniük. Nem létkérdés számukra új metróvonal építése. Sokkal hatékonyabb lenne egy közvetlen villamos járat megteremtése a Nyugati és a Déli pu. között.

A tömegközlekedés gyalogosokat zavaró hatásáról az a véleményünk, hogy ilyen nem létezik. Általában egy úton nem az ott lévő tömegközlekedési járművek tömege, hanem az autók miatt nem tudunk gyalogosan átkelni. A külföldi példák, a villamossal ellátott gyalogos (bevásárló) utcák tömkelege, a jól megszervezett felszíni tömegközlekedési rendszerek (pl. Zürich) esete is bizonyítja, hogy igenis van lehetőség a város dugóinak költség-hatékony módon történő, nem felületes, de felszíni orvoslására.

A Magyar Közlekedési Klub és a környezetvédő mozgalom megjelent képviselői felszólítják a Kormányt és Budapest vezetését, hogy ne pártviták kérdéseként, egy-egy kiragadott problémával foglalkozzanak, hanem a tömegközlekedést egészként kezeljék és az alapvető működési problémák megoldását, a meglévő hálózat fejlesztését tűzzék ki célul!

Vissza a főoldalra