Háttéranyag
Új kihívások
1999. április 29.
Az utóbbi időben egyre több környezet- és természetvédő szervezetet foglalkoztat két nagyon fontos kérdés: az egyik a
környezetvédelmi tárca helyzete, míg a másik a környezet- és természetvédő szervezetek növekvő létbizonytalansága. Aggodalommal szemléljük azt, ahogyan a környezetvédelmi tárca megítélése napról-napra romlik, és azt is, hogy sajnálatos módon nem a szakmai programjai, tevékenysége miatt kerül időről időre a figyelem középpontjába. Mint ismeretes, az EU csatlakozási folyamat eljutott abba a szakaszba, amikor rendkívül erős érdekérvényesítési képességekkel
rendelkező környezetvédelmi tárcára volna szüksége az országnak. A közelmúltban befejeződött a környezetvédelmi átvilágítás, ennek
során megtörtént a kritikus területek feltérképezése. Június végéig ki kell dolgozni a pozícióiratokat, melyeknek tartalmazniuk kell, hogy mely területeken akar Magyarország átmeneti vagy
esetleg végleges mentességeket kérni, és ezt a kérvényt be kell nyújtani az EU-nak. Az EU akkor ad mentességet, ha jól átgondolt
programokkal rendelkezünk a vállalt feladatok megvalósítására. A pozícióiratok elkészítéséig nincs már sok idő hátra, s mindennek ellenére hiányoznak a hiteles információk a tárcától, hiányzik a
társadalmi egyeztetés. Ezt súlyos hibának tartjuk, hiszen a társadalmi szervezetek bevonására minden eddiginél nagyobb szükség lenne
annak érdekében, hogy az ország a környezetvédelem területén meg tudjon felelni az EU szigorú elvárásainak. Ausztria csatlakozási tapasztalataiból tudjuk, hogy a csatlakozási folyamatban a társadalmat nagyon sok konkrét kérdés foglalkoztatja,
s köztudott, hogy ezek között a környezetvédelem kiemelt helyen szerepel! Az EU csatlakozási folyamat, akár szeretjük, akár nem, létezik, és az EU normáihoz való környezetvédelmi megfelelés jelentős terheket
ró majd az országra és a lakosságra, sokkal nagyobbat mint az EU-hoz korábban csatlakozó országok esetében. Ne feledjük, hogy Ausztria
és Finnország csatlakozásakor nálunk lényegesen gazdagabb országokról volt szó, míg Spanyolországot és Portugáliát az EU jelentős
összegekkel támogatta felzárkózásuk érdekében. Mindannyian tudjuk, hogy az EU ezt követően már csak lényegesen kisebb összegekkel
fogja támogatni a csatlakozásra váró országokat. A hazai és az EU-s számítások szerint is Magyarország csatlakozási költségei a környezetvédelem 3 legsúlyosabban érintett területén
2500 milliárd Ft-ra becsülhetők. Ennek legfeljebb a 10%-át tudjuk külföldi forrásokból elnyerni. Ha összességében 10 éves átmeneti
időszakkal számolunk, akkor évente átlagosan 250 milliárd Ft-ot kellene vízminőségvédelmi, szennyvíz-kezelési, hulladékelhelyezési és
levegőtisztaság-védelmi feladatok megoldására fordítanunk. Ugyanakkor e hatalmas igényhez képest a rendelkezésünkre álló források
elenyészőek. Az sem mellékes, hogy az EU reformja folyamatban van, s így néhány év múlva egy egészen más Európai Unióval kell számolnunk,
amelynek a környezetpolitikája jelentősen szigorodni fog. A klasszikus, ún. csővégi környezetvédelem irányából a megelőzés felé
fordultak el, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy napirenden van a környezetvédelem és a természetvédelem szempontjainak
integrálása a különböző szektorokba. Ha a különböző folyamatokat és a belőlük adódó kihívásokat elemezzük, akkor világosan kell látnunk azt, hogy nemcsak a
kormány környezetvédelmi politikáját és a környezetvédelmi tárcát kell jelentősen megerősíteni. Az előttünk álló feladatok
megoldásához nagy szükség van hatékony, erős, nagy társadalmi befolyással bíró környezet- és természetvédő civil szervezetekre is. Lehet, hogy a környezet- és természetvédő szervezetek időről-időre fejfájást okoznak a hatalomnak, annak nem tetszően nyilatkoznak,
de nem szabad elfelejtkeznie senkinek sem arról, hogy e szervezetek nem a pártpolitikákra, hanem a környezet- és természetvédelem
ügyére esküdtek fel, és így alapvetően e szempontokat figyelembe véve értékelnek! Úgy véljük, hogy a döntéshozó szerveknek e vonatkozásban is célszerű lenne tanulmányozniuk az Európai Unió politikáját és
különösen annak környezetpolitikáját. Minden fontos környezet- és természetvédelmi kérdésben egyeztetnek a környezet- és
természetvédő mozgalmakkal, kikérik a véleményüket. Példaként említhetjük, hogy az EU környezetvédelmi főbiztosa, Ritt Bjerregaard
asszony legalább negyedévente találkozott a nagyobb nemzetközi környezetvédő szervezetek brüsszeli képviselőivel és Jacques Santer
úr, az EU Bizottsága elnöke évente egy alkalommal konzultációra hívta e szervezetek képviselőt. Több ilyen találkozón volt a Magyar
Természetvédők Szövetségének elnöke is részt vett, tekintettel arra, hogy tagja a több mint 100 civil szervezetet tömörítő Európai
Környezetvédelmi Iroda Elnökségének. Az EU Bizottságának közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában (COM(97) 241 final,
Brüsszel 1997. június 6.) egyebek között az alábbiakat szögezi le: "Ezek a szervezetek a társadalmi élet szinte minden területén fontos
szerepet töltenek be. Tevékenységükkel munkahelyeket hoznak létre, lehetőséget teremtenek az aktív polgári részvételre a közéletben,
hozzájárulnak a demokrácia működtetéséhez, széles körben szolgáltatásokat nyújtanak, kiemelten fontos szerepet töltenek be a
sportéletben, képviselik az állampolgárok érdekeit a különböző állami hatóságok felé, és kiemelkedő szerepet játszanak az emberi jogok
megvalósításában és védelmében, valamint a közpolitikák kialakításának folyamatában." Ugyanakkor a magyarországi nonprofit szektor bevételei nagyságrendekkel maradnak el a fejlett országokra jellemző értékektől (ld. az alábbi táblázatot). A vállalt feladatok számos területen pedig alig kisebbek, mint Nyugat-Európában, sőt számos probléma - különösen a környezetvédelem területén - idehaza sokkal nagyobb. A nonprofit szektor bevételei
Forrás: Salamon-Anheier (1998) alapján Kuti Éva: Nevezzük talán nonprofitnak... A nyugat-európai országokban és az Amerikai Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy a magánszemélyek elismerjék
a különböző nonprofit szervezetek tevékenységét és ezt anyagi támogatással is kifejezésre juttassák. Magyarországon ez a hagyomány
ma még sajnos hiányzik. Elgondolkodtató, hogy az amerikai társadalom gyanakvással tekinti az állami beavatkozásokat, ami miatt a
kormányzat lehetőleg tartózkodik is az ilyen cselekedetektől, az ottani állam mégis jóval nagyobb arányban támogatja a nonprofit szférát,
mint a magyar (ld. a következő táblázatot!). A nonprofit szféra bevételi forrásainak
A fenti táblázat még az 1990. évet mutatja, a helyzet azonban azóta sem változott. Sőt a KSH 1995. évi adatai szerint az állami hozzájárulás aránya valamelyest csökkent is! A fenti számok tanulsága szerint a hazai környezet- és természetvédő mozgalomnak egyre növekvő létbizonytalansággal kell szembenéznie! Ez a mozgalom a tevékenységét, szervezettségét és működési módszereit tekintve rendkívül sokszínű. Az elmúlt években
strukturálódott és négy jól megkülönböztethető szintje alakult ki: a helyi , a megyei és a regionális, valamint az országos szint. Hazánkban ma már több ezer környezet- és természetvédő csoport dolgozik helyi szinteken, figyelmüket a nevelés e területeire és a
helyi problémák megoldására fordítva. Tagadhatatlan, hogy a megyei és regionális szervezeteknek a kisugárzása nem csak helyi, hanem
regionális és országos szinten is érzékelhető, azonban az ország környezeti állapotát meghatározó szakpolitikák befolyásolására csak
részleges figyelmet tudnak fordítani, hiszen kapacitásuk túlnyomó többségét a helybéli problémák megoldása köti le. Országos és nemzetközi szinten is jelentős tevékenységet hazánkban ma még csak 5-6 környezet- és természetvédő szervezet folytat,
amelyek igyekeznek beleszólni a gazdaságfejlesztési elképzelésekbe, és befolyásolni kívánják az országos környezetpolitikát -a civil
szervezetek rendelkezésére álló minden eszközzel élve. Mindemellett tény az is, hogy az utóbbi években a hazai környezet- és
természetvédő mozgalom intézményesült, különösen a regionális és országos szervezetek fejlődtek, infrastrukturális hátterük
megerősödött és stabilizálódott, a főállásban foglalkoztatottak száma - a nyugati országok gyakorlatához hasonlóan - növekedett! Nem tudjuk mi a célja annak, hogy az állam ebben az évben a korábbiaknál jóval kevesebb támogatást nyújt a környezet- és
természetvédő szervezeteknek, legfeljebb csak találgatunk..., s közben azt tapasztaljuk, hogy a mozgalom létbizonytalansága,
különösen a regionális és az országos szervezeteké jelentősen megnövekedett. Tevékenységükhöz alapvetően két típusú támogatás nélkülözhetetlen: működési támogatás, illetve projekt támogatás. Például az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága több nemzetközi környezetvédelmi szervezetnek működési költségeik 50%-áig működési támogatást biztosít, emellett különböző projektekre évről évre pályázatot hirdet. Mi a gyakorlat itthon? Létezik a folyamatosan csökkenő parlamenti támogatás, amelynek célja a szervezetek működési költségeihez való hozzájárulás. Emellett
vannak ún. projekt pénzek, mint pl. a Környezetvédelmi Alap Közcélú kerete. A problémát elsősorban az okozza, hogy ha egy szervezet folyamatos fenntartásának általános költségei nem állnak rendelkezésre,
akkor nem lesz képes jó és hasznos projekteket kidolgozni és azokat végrehajtani. Tapasztalataink szerint a nyugat-európai országokban általában az a jól bevált gyakorlat, hogy a helyi szervezetek működési feltételeit
helyi szinten kell biztosítják, országos szinten pedig a regionális és országos szervezetek működését segítik elő. A jelenlegi gyakorlat és gazdasági feltételek mellett 1999-ben egy regionális vagy országos szervezetnek egyetlen szakember foglalkoztatásához a munkabérre és annak terheire, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó irodai (rezsi) és egyéb költségekre legalább évi 3 millió Ft szükséges. Mik a lehetőségeink 1999-ben ? a.) A Környezetvédelmi Alap Célfeladat (KAC) Közcélú Kerete a múlt évivel szemben csökkent, a teljes KAC 20%-a helyett 15%-a
lett. Ebből következően a környezet- és természetvédő mozgalmak projektjeit támogató "h" keret a nehezedő gazdasági körülmények és a
várható infláció ellenére csak a 3/4-e a múlt évinek. b.) Az egyéb források is folyamatosan csökkenőben vannak. 1991-ben 400 millió Ft volt a civil szervezetek parlamenti támogatási kerete, ami mára már 300 millió Ft alá süllyedt, s ez reálértékben 1/5-e a 9 évvel ezelőttinek! Még ennél is sokkal erőteljesebben esett vissza a környezet- és természetvédő szervezetek támogatása: reálértékben az 1991. évi szint kevesebb mint 1/8-ára! Ráadásul ezen időszak alatt nagymértékben megszaporodtak az ilyen tevékenységet folytató szervezetek, óriásira nőttek a velük szembeni lakossági elvárások és egyre gyakrabban kérik ki a véleményüket a döntéshozók, politikusok is. A társadalmi szervezetek országgyűlési támogatásának
c.) A nyugati országokból származó támogatások is csökkennek, ugyanis a támogatók az korábba hozzánk juttatott pénzeik egyre
jelentősebb részét Kelet-Európába helyezik át. d.) Továbbra is érvényes, hogy a vállalatok és pénzintézetek üzletpolitikájába nem épült még be kellő mértékben a környezetvédelmi
projektek támogatása. Mindezek mellett a környezet- és természetvédő szervezetek többsége etikai okokból nem hajlandó elfogadni
adományokat a súlyosan környezetszennyező cégektől, mivel úgy vélik, hogy ez veszélyeztetné függetlenségüket és rontaná a hitelüket. e.) A nyugati országokkal ellentétben Magyarországon még nem alakult ki a civil szervezeteknek történő adományozás hagyománya
és kultúrája. Ráadásul a magyar polgárok általában jóval alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, mint a fejlett ipari országok polgárai. f.) A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlása sem jelent megoldást a környezet és természetvédő szervezetek finanszírozására. Szinte nincs is esélyük az 1%-os versenyben, hiszen azt a polgárok elsősorban az iskoláknak és az egészségügyi, illetve karitatív szervezeteknek adják. Vajon az Európai Uniós csatlakozási folyamat időszakában vállalhatja-e egy ország azt, hogy a regionális illetve az országos hatáskörű környezet- és természetvédő szervezetek működési források hiányában csődbe jutva feladják közhasznú tevékenységüket? A jelenlegi helyzetet tekintve felettébb időszerűnek tartjuk kidolgozni azt a mechanizmust, amellyel a civil szervezetek folyamatos működése biztosítható és amelyben a stabilitás és kiszámíthatóság fontos szempont. Ennek érdekében az alábbiakat javasoljuk: 1. A Környezetvédelmi Alap Célfeladatból nyújtandó projekttámogatásokat reálértékben állítsák vissza az 1998. évi szintre. Mivel ezek
a támogatások az alap kiadásának még így is mindössze 0,75 (!) százalékát tennék ki, ez belső átcsoportosítással könnyen megoldható. Budapest, 1999. április 29. Készítették: dr. Schmuck Erzsébet (MTVSZ)
|
