Tisztelt hölgyeim és uraim!
Néhány héttel ezelőtt Péter felkért arra, hogy nyissam meg néhány
baráti szóval és gondolattal ezt a kiállítást.
Én ennek nagyon szívesen eleget tettem, mert hosszú éveken át ugyanabban
a filmstúdióban dolgoztunk, sőt ő zenei csapatával, amelyet úgy hívtak
akkor, hogy Harmadik Vonal Manufaktúra, az én egyik filmemben is csináltak
egy nagyon jó zenét. Ez a film?, hét év óta járja a világot, jelenleg a
londoni Greenpeace védőszárnyai alatt, és sikeréhez nagyban hozzájárult
Péterék munkája is.
Egy másik szál, ami engem Péterhez fűz, az a mindkettőnk vonzódása
a keleti művészetek, a keleti filozófiák, keleti gondolat rendszerek, keleti
emberi viselkedések iránt. Azt hiszem, hogy mind kettőnknek nagy reveláció
volt az a lehetőség, amikor ázsiai országban járhattunk. Péter fiatalabb
korában hosszabb időt töltött egy nagy ázsiai országban, én sajnos elég
rövid ideig voltam Indiában.
Azt hiszem, mind a ketten egy életre felfedeztük azt, hogy mit jelent
más szemmel nézni ezt a világot, ezt a bolygót, ahol hálaistennek nem csak
a fehér civilizációk dominanciája az úr.
Mért fontos erről ma beszélni, mit jelent az a fogalom, hogy kelet
felé fordulás? Szeretném röviden megemlíteni még azt, hogy már a harmincas
évek közepén Baktay Ervin a legnagyobb magyar orientalista, írt arról,
hogy a civilizációnk egy nagy reneszánszra vár kétezer éven túl, egy fajta
új civilizációnak a lehetősége, amely a keleti kultúráknak a gazdagságává,
a keleti filozófiák elmélyült gondolkodás rendszerével fog hatni.
A Vízöntő kort ez a gondolkodás fogja jellemezni, most röviden itt
kapcsolódnék át Kardos Péter képeire.
Péter szemmel láthatólag a kínai kultúrát, a kínai vizuális művészet
hatása alatt áll, de természetesen nem jelenti azt, hogy kínaivá vált,
integrálta egyéniségében mind azt, amit a keleti emberektől megtanulhatók:
toleranciában, gondolkodásban, világlátásban, és én azt hiszem, hogy ez
valahol a kétezer éven túli jövőbe vezető út.
Péternek a kiállítása azt a címet viseli, hogy Indulás az ünnepre,
én azt hiszem, hogy találó ez a cím, mert valóban ünnep lesz az, amikor
az emberiség ebből a tragikus és sok mocsokkal teli korszakból átlép a
Vízöntő korba, lehet, hogy mi már ezt a kort nem fogjuk megélni, de én
úgy érzem, hogy Péter a maga módján megtette az első lépést, efelé a kor
felé.
Kérem önöket, gondolkodjanak el ezeken a képeken, nézelődjenek. Péter
nevében is megköszönöm, hogy eljöttek, magam nevében, pedig azt, hogy meghallgattak.
Ezennel a kiállítást megnyitottnak tekintem.
Köszönöm szépen.
Reisenbüchler Sándor
elhangzott, 1994. 06. 10. a Liget Galériában