Magyar Narancs: Nemrég a Liget Galériában volt zsebrádió kiállításod; a Pacsirta rádiógyűjteményedet már korábban lehetett látni és hallani. Honnan ez a vonzódás?

Szemző Tibor: A gyerekkori rontópálság mellett egy másik korai élményre vezethető vissza: a végtelentől való borzongásomra. A legkorábbi félelmeim a végtelen fogalmával függtek össze; a kozmikus nagyság vagy kicsinység révén jut el az ember a halál gondolatához. A zsebrádió-kiállításban ez a probléma jött föl, és ugyanez volt a 80-as években "A halál szexepiljében" is. Ott az a technikai kérdés foglalkoztatott, hogy miként lehet egy zenei folyamatot a csendtől eljuttatni az elviselhetetlenségig (nem feltétlenül hangerővel és disszonancia nélkül) egy észrevehetetlenül lassú folyamat révén. A zsebrádiókat néhány éve kezdtem gyűjteni. Olyan tárgyak ezek, amelyeket idős emberek az ágyukon tartanak, mivel egyedül ezek tudják a félekmüket oldani..."

Magyar Narancs: Not long ago, you had a pocket radio show in the Liget Gallery, and there also was a previous one displaying old timer radios. Tell me about this attraction of yours!

Tibor Szemző: It can be deduced to early childhood experiences: beside being a destructive kid I also remember having been horrified of the infinite. My earliest fears were connected to the infinite: it is through cosmic greatness or smallness that you reach the concept of death. This is what came up at the pocket radio show, and also in the 80s, at the show entitled "The Sex Appeal of Death". What concerned me was the technical problem of how to bring a musical sequence from silence to the unbearable (not through volume and dissonance only), by way of an unnoticeably slow process. Pocket radios I began to collect a couple of years ago. These are objects that elderly people keep on their beds, because these are the only things that can keep away their fears..."