TISZTA HÁBORÚ – NATO FANZIN I-II.
        részletek
 

Paul Virilio: Valamennyien civil katonák vagyunk már, anélkül, hogy tudnánk. Néhányan tudjuk. A katonai osztályok terrorizmusának váratlan nagy mázlija az, hogy senki nem veszi észre a dolgot. Az emberek nem ismerik fel identitásuk, tudatuk militarizált részét.

Sylvere Lotringer: Tulajdonképpen azt, amit "katonai osztály"-nak nevezel, csak a hadsereg alkotja, vagy beletartoznak mindazok, akik továbbra is építik hatalmát?

Virilio: Mondjuk, hogy magába foglalja mindazokat, akik hozzájárulnak, direkt vagy indirekt módon, ennek a tiszta háborúnak a megszervezéséhez. Természetesen a stratégák, a fegyverkezés mérnökei azok, akik közvetlenül munkálkodnak az elfogadhatatlannak ezen az ideológiáján. És ugyanilyen mértékben a nemzetközi nagyvállalatok, amelyek gazdasági szinten egy apokaliptikus - mégpedig hivatalosan apokaliptikus - látomásba fektetnek bele. 1929 szélén táncolunk. Az összeomlás akár holnap is bekövetkezhet. De megtörténhetett volna már tegnap is. Ezért abba, amit én "katonai osztály"-nak nevezek, beletartoznak mindazok, akik ezen a technológiai logikán belül gondolkodnak.

Lotringer: Ez az, ami ennek a "techno-logikának" egyfajta egységes jelleget ad?

Virilio: Egész egyszerűen a katonai osztály az un. "technokraták"-ból áll. ők azok, akik az ésszerűséget csak a hatékonyság szempontjából nézik függetlenül a távlatoktól. A negatív távlat világvége-dimenziója nem izgatja őket. Nem az ő problémájuk. Ebből a szempontból nem is állhatnának messzebb a papoktól. Amikor egy tábornokkal vagy egy admirálissal beszélek, mindig megdöbbent, mennyire nincsenek ismereteik a nulkeáris pusztításról, mennyire nincs fogalmuk e pusztítás élményéről. Nem érdekli őket. Azt tapsztaljuk, hogy a használat - más szóval a hatásosság, a felhasználás szolgálatába állított tudás - doktrináját teljesen megfosztották tartalmától a termelés doktrínájának kedvéért: eszközöket gyártanak pusztán azért, hogy legyenek, mégpedig egy elméleti háború kedvéért legyenek, és közben nem gondolnak azzal, mi lesz, ha használják is őket. Ez hozza létre azt az eltévelyedést, amit a falklandi háborúban  láthattunk, ahol a britek hajóit a saját maguk által, vagy barátaik, a franciák által tökéletesre fejlesztett gépek süllyesztik el. Hát ez a katonai osztály: ez az irányítatlan intelligencia, mely határtalanságát a technológiától és a tudománytól kölcsönzi. A háborús gépezet nemcsak a robbanóanyagokat jelenti, hanem távközlést és vektorizációt is.  Lényegét tekintve nem más, mint a szállítás sebessége. Amikor az ESSO azt mondja a francia állami vasúttársaságnak: "Leállítjuk a konténerek, anyagok, benzin, olaj és a finomított termékek szállítását, ha nem garantáltok nekünk 4000 tonna kapacitású,  100 km/h átlagsebességű vonatokat"; amikor az ESSO  azzal fenyegetőzik, hogy majd megoldja kamionokkal a szállítást, akkor ez háború. De nem az a fajta, amit hadüzenet előz meg, hanem tiszta háború.

Lotringer: Hosszú ideje hallunk már a  permanens forradalomról. Most azt mondhatjuk, hogy a tiszta háború permanens háború.

Virilio: A tiszta háború a tudományokban működő háború. Mindaz, ami már most torzítja a tudás egész területét, elejétől a végéig. Mindaz, ami a tudás különböző ágait a vég perspektívája szerint rendezi sorba.

Lotringer: Vajon a válasz az Ivan Illich-féle kedélyességben található? Másszóval a technológia szerepét annak egyéni dimenziójára kell korlátozni?

Virilio: A tudomány és a technológia az embernek a természetre vonatkozó kérdéseiből indult ki. Ami tudást a természet rejtélyéről feltett kérdések nyomán szereztek, abból fejlesztették ki a technológiát. Azóta - immár körülbelül egy évszázada - a tudomány és a technika vált fejlődése által az első számú rejtéllyé, mely kezdi felváltani az eredeti rejtélyt, a Természetét.
 
 

 
Nádori Péter: Szóval úgy próbáljuk meg elképzelni ezt a dolgot, hogy ül egy asztalnál, négy-öt ilyen Májk Tájszon, Lenoksz Luisz...

Simó György: És mit csinálnak?

Nádori: ... alkatú ember. És mind nagyon intelligens és felelősségteljes, és ugyanakkor a népszerűségi indexére is figyel. S ők ülnek...

Simó: Aha, Májk Tájszon fizikai alkatú...

Nádori: Igen, fizikai alkatú...

Simó: ...de, holbruki intelligenciával.

Nádori: Pontosan! Ők ülnek az asztal egyik felén, és az asztal másik oldalán pedig ott ül egy - hogy mást ne mondjak - Kovács Koko István alkatú, egy darab ember. Nem Kovács Koko István az...

Simó: Persze!

Nádori: ...hanem valaki, aki úgy néz ki.

Simó: Ez a Szlobodán Milosevics vezette Jugoszlávia.

Nádori: És az aztal egyik oldalán ülő sok nehézsúlyú azt mondja ennek, hogy: - Figyelj öreg!

Simó: - Agyonvágunk!

Nádori: - Nagyon, nagyon meg fogunk verni!

Simó: - Ne szórakozzál velünk, nézd meg hányan vagyunk, mekkorák!

Nádori: Igen. És ő meg ott ül szemben, s ő meg olyan... olyan kis kompakt. És azt mondja: - Figyelj öreg! Ez az én dolgom! Figyelj! Bizzad te ezt rám! Jó? És ne nagyon szólogassál! Befele.

Simó: Erre ők: - Figyelj! Hát nem látsz a szemeden? Nézd már meg mi van itt! - Igen, ez elég valószínű.

Nádori: S ez megy.

Simó: Igen. A hitetlenség!

Nádori: Igen. És akkor, hogy már az elviselhetetlenség határáig fokozzuk ezt az allegóriát, ráadásul egy másik szobában meg ott ülnek ilyen nagyon szumóbirkózó-szerű lények - akik Oroszországot és Kínát  képviselik az allegoriában -, és ők meg így a másik szobából odakiabálnak ezeknek a nehézsúlyúaknak, hogy "Maradjatok má, mer' aztán még én is fölállok!"

Simó: Igen.

Nádori: S ezen kivűl, meg egy másik szobából pedig: - Áááááááá! - ilyen kis sikolyok hallatszanak, amik a Koko foglyától jönnek.

Simó: Egyfelől. Másfelől meg a nagydarab nehézsúlyúak mögött ott ácsorognak ilyen Paudicsbéla-alkatú emberek, akik most csatlakoztak a NATO-hoz, és már nem biztosak benne, hogy ez olyan jó ötlet volt.

Nádori/Simó: Pillangó első látásra
- Tilos Rádió FM 98, 1999 március 24-én reggel (részlet)

     Az MTV 1 Aktuális című műsorának egyik május elején sugárzott adásában Heller Ágnes és Konrád György fejtette ki gondolatait a bombázások mellett, ill. a bombázások ellen. A vita a háború kirobbanásának első percétől kezdve zajlik, jóllehet a hazai sajtó és a média eleinte nem szentelt kellő figyelmet neki. A NATO akció első szakaszában a jugoszláviai bombázásokat ellenző hazai és külföldi érveknek a magyar sajtó nem adott hangot, csupán a tüntetések egy részéről számolt be rövid hírekben (kis színesekben), többnyire azt sugallva tudósításaival, mintha a NATO beavatkozás ellenzői valamely törpe kisebbséget képviselő szélsőséges baloldali vagy jobboldali párt fanatikusai lennének (Munkáspárt, MIÉP), illetve mintha a különféle egyéb megmozdulások mögött mindenütt csupán az országban élő szerbek sorakoztak volna föl. Hasonlóképp a NATO csatlakozást megelőző népszavazás kampányához, a tömegkommunikáció részéről ezúttal sem kaptak komolyabb figyelmet a különféle civil szervezetek - antimilitaristák, feministák, humanisták, környezetvédők, pacifisták - érvei, vagy például a különféle vallásos közösségek nézetei. A médiák a háború első szakaszában inkább csak a közvéleménykutatások adataival jelezték, hogy a lakosság többsége fél és aggódik a beavatkozás kimenetele és a háború eszkalálódása miatt, s valószínűleg nem is foglalkoztak volna a bombázás ellen felsorakoztatott érvekkel, ha 1.) a NATO akció valóban olyan gyors sikerrel végződik mint ahogy arról a bombázások előtt igyekeztek meggyőzni bennünket, illetve 2.), ha a tartóssá váló bombázások nem kezdtek volna el egyre számottevőbb feszültségeket generálni, most már nem csak a lakosság, de a felelős parlamenti pártok között, és a pártokon belül is.
    Cseresnyés János az RTL Klub Országház című parlamenti magazinjának kommentátora például márc. 28-án, így vezette be a magyarországi repülőterek használatáról szóló parlamenti tudósítást:

    "A héten a Parlament nagy többséggel úgy döntött, hogy nemcsak a légtér, hanem a magyar repterek használatát is engedélyezi a koszovói légicsapásban résztvevő NATO  gépeknek. A helyzet okozta nagy feszűltségben azonban nem kapott igazán hangsúlyt, hogy 12 ellenzéki "nem " szavazat - többségében a MIÉP soraiból -, és több"tartózkodás" is volt. Tény az is, hogy a 386 parlamenti képviselőből mindössze 275-en szavaztak. A fennmaradó 111 képviselő - az összes képviselő 28 %-a - vagy nem volt a teremben, vagy nem nyomott meg egyetlen gombot sem."

    Az ország közvéleménye számára alighanem ebből a vasárnap késő este sugárzott műsorból derülhetett ki először, hogy a MIÉP képviselők mellett egy MSZP-s honatya, Donáth László evangélikus lelkész is "nem"-mel voksolt, nyolc MSZP-s és SZDSZ-es képviselő tartózkodott, továbbá - tartva magát a pártfegyelemhez - további "számos" a teremben tartózkodó képviselő nem nyomta meg a három gomb egyikét sem.

    1999 május 21-én az Élet és Irodalom második oldalán egy nyilatkozat jelent meg, melynek nyolcvanegynéhány aláírója - köztük Heller Ágnes - a maga részéről a bombázások támogatásáról biztosította a NATO-t és a politikai vezetést. Feleletképpen két héttel később Vadász János szakszervezeti vezető, a Balkán Békéjéért Mozgalom szóvivője az Írástudók árulása címen tett közzé ugyancsak az ÉS második oldalának Visszhang rovatában egy szöveget. Később az ÉS június 4-i száma közölte Konrád Györgynek azt a két beszédét, ami eredetileg a Berlini Művészeti Akadémia tavaszi közgyűlésének megnyitóján hangzott el, s amelyre az ÉS egy héttel korábbi számában Nádas Péter - aki ugyancsak aláírója volt a május 21-i Nyilatkozatnak - reflektált. E június 4-i szám leginkább figyelemre méltó - és a bombázás tárgykörében kibontakozó vita szempontjából legújabb - fejleménye Tamás Gáspár Miklós Balkán című tanulmánya volt, amelyet TGM személy szerint Nádasnak is, Konrádnak is, illetve a MaNCS szerkesztőinek is addresszált. Itt jegyzem meg, hogy a MaNCS szerkesztői közül ugyancsak többen a május 21-i Nyilatkozat aláírói között szerepeltek, ami a MaNCS 1999. április 29-i száma után már nyilván senkit sem lepett meg.
A Nyilatkozatot követő vitát megelőzően az MTV 1 Aktuális című műsorában elhangzottakat nem csak azért érdemes felidéznünk, mert először jelenített meg a szélesebb nyilvánosság előtt de facto bombázás ellen felhozott érveket, hanem mert ugyanakkor esszenciálisan foglalta össze a pro és kontra gondolatmeneteket.

Konrád György: ... fenntartom ezt az álláspontomat. Fenntartom azért, mert a gyilkolást nem állította meg, ellenkezőleg, szaporította. Mert a humanitárius katasztrófát nem akadályozta meg, hanem maga után vonzotta. Ennél fogva, úgy gondolom, hogy ez nagyon rossz ötlet volt. És, hogy kik tartják ezt - és milyen érdekből - rossznak, az az adott esetben nem különösebben érdekel.
De, hogy azért még valamit mondhassak, a művészeti akadémia (a Berlini Művészeti Akadémia) teljes tagsága tegnap előtt megszavazott egy közös nyilatkozatot, amelynek az volt a címe, hogy Vissza a politikához, mert mind az etnikai tisztogatásnak nevezett elűzés, mind pedig a bombázás, atavisztikus módszerek.

Betlen János: De, hát akkor mégis az az eset áll fönn, hogy ez az álláspont egyenlőségjelet tesz a Milosevics és a NATO között, vagy közé. Nem így van?

Konrád György: Ezek ilyen erkölcsi - nyomasztó - érvek, amit most mondasz. Kétségtelen, hogy Milosevics - aki egy erőszakos gyilkos -, azzal, hogy kiprovokálta a NATO-ból a bombázásokat, vagy a NATO, hogy hagyta magát provokálni vagy, hogy bement az ő utcájába, hogy bement a csapdába, ezzel - és a belőle következő halálos áldozatokkal - hasonult Milosevicshez. Ha nem bombázott volna, akkor nem lett volna hasonló.

Betlen János: Namost azt én elfogadom, hogy lehetséges, hogy rosszúl sült el a bombázás Jugoszláviában. Abban az értelemben, hogy a humanitárius katasztrófa - ahogy ők nevezik - kisebb mértékű lenne most, mintha nem bombáztak volna. De...

Konrád György: És hát kevesebb emberhalál - erőszakos emberhalál - esett volna.

Betlen János: Igen és, hogy a pusztítás, az pusztítás eredménye egyenlőre egyáltalán nincs arányban - mert nincsen semmi eredménye pillanatnyilag - a kárral.

Konrád György: És az a fő érv, hogy nem volt alternatíva, az rendkívűl ingatag érv.

Betlen János: Hát igen, azt utólag már nehéz ellenőrizni, hogy lett volna e alternatíva, de azért vannak bizonyos tények. Nevezetesen, hogy a szerb hadsereg kezdett bevonulni Koszovóba, januártól kezdve. És ott - nem tudom én -, valami nyolc századról vagy öt századról most már huszonkilenc zászlóaljra növelték a jelenlétet. Holott az volt megbeszélve, hogy nem lesznek ott Koszovóban. Már előtte kivonultak. Van egy állítólagos "Patkó" hadművelet...

Konrád György: Ez biztos igaz, és biztos megszegése volt a megegyezésnek. Az EBESZ főtitkára - aki egy német CDU képviselő volt - azt mondja, hogy egy kölcsönös folyamat volt ez, mert ahonnan kimentek a szerbek, oda bementek ezek az UCK harcosok. És, hát végülis egy harmincezres hadsereg állt szemben a szerb hadsereggel, úgyhogy egyik harci cselekedet húzta maga után a másikat, aminek a keserű levét a lakosságnak kellett meginnia. A lakosság szenvedett ezektől a harcoktól.

Betlen János: De állítólag van egy "Patkó" nevű hadművelet, amelynek a tervéről januárban már szó esett, és ami áprilisban indult volna kifejezetten ilyen etnikai tisztogatási céllal.

Konrád György: Lehetséges, ezt még nem tudjuk, hogy megtörtént-e - minthogy áprilisban indult volna meg -, és nem hiszem, hogy ilyen könnyen megtörténhetett volna, mert még nagyobb belső akadálya lett volna.

Betlen János: Jugoszláviában?

Konrád György: Igen, Jugoszláviában. És nem lett volna érdekükben ezt megcsinálni, mert nem ez volt a módszerük. Úgyhogy nem érdemes horror-víziókat előkészíteni...

Betlen János: Dehát bocsánatot kérek, vagy háromszázezer embert már elüldöztek Koszovóból. Az tény, az nem vízió.

Konrád György: Igen, menekültek a harcok elől. Hát, ha a faluból lőnek, oda visszalőnek, akkor a falu lakossága menekül. Akik elfoglalják majd a falut valószínűleg barbárok. Gyilkolásznak, rabolnak, s ne felejtsük el, hogy a parasztháborúk vadsága jelenik meg egy ilyen etnikai polgárháborúban, ahol az egyik erősebb, a másik gyengébb, s ahol a másik ennél fogva ahelyett, hogy valahogyan tárgyalni igyekezne - úgy, ahogy ez a szegény Ibrahim Rugova igyekezett tárgyalni (aki végülis kollegánk, egy író) -, hát emellől eláll az emberek többsége, mert a radikális szakadár, vagy szeparatista beszéd egyszer csak vonzóvá kezd válni. De miért támogatják ezt Nyugatról, akkor amikor tudják, hogy nem járulhatnak hozzá, hogy elszakadjon Koszovó, mint külön állam, mert az egyezségek óta nem lehet a nemzetközi határokat megváltoztatni? Úgyhogy nem tudom hova fog ez így eljutni. Vagy mit akartak igazában? Egy UCK-államot? Ördög tudja, hogy mit akartak. Nem tudták szerintem, hogy mit akarnak.

Betlen János: Hát volt egy bizonyos megállapodás-tervezet, amit elfogadtak a koszovói albánok...

Konrád György: Nem engedték őket egymással beszélni. Ott a rambouillet-i palotában a szerbek állandóan beszélni akartak az albánokkal, de az albánok először nem akartak, aztán már a tárgyalás rendezői nem engedték őket. Valami miatt nem nagyon akaródzott, hogy ezek egymással megállapodjanak. És most tulajdonképpen az a kérdés, hogy mit akarunk? Mert mi benne vagyunk a NATO-ban, mi a NATO felelős állampolgárai vagyunk. És a kérdés az az, hogy megbüntetni akarjuk ezt az egész országot, vagy megmenteni akarjuk azokat az albánokat, és azoknak a visszatérési lehetőségét biztosítani.
Itt szokták mondani, hogy egy hóhérral nem kell kezet fogni. Sok hóhérral fogtak már kezet a történelemben. Akár a közelmúltban, de ...

Betlen János: De ők nem zárják ki azt, hogy esetleg kezetfognának...

Konrád György: Nem nagyon lesz más, akivel megegyezhetnek. De a kérdés az, hogy ki által szabadul meg a világ Milosevicstől? A nyugati hatalmak bombázásai által vagy a jugoszláv társadalom által? Ez a társadalom Milosevicstől - ha segítenek neki -, meg tud szabadulni. Ha egy okos stratégiát folytat a világ, és őket nem elszigetelni akarja, hanem inkább az európai értékekbe bevonni. Dehát most nem ez történt.

Betlen János: Namost ezek az érvek elég heves reakciót váltottak ki nemcsak Scharping-ból Németországban, hanem itt Magyarországon is értelmiségiekből. De olyanokból is, akik mondjuk
Konrád Györgyhöz közel állnak.

Konrád György: Ezen nem csodálkozom.

Betlen János: Az egyikük Heller Ágnes - aki sokminden szempontból áll közel Konrád Györgyhöz (többek között a régi közös ellenzéki múlt okán is) -, ő kifejtette részletesen az álláspontját a sajtóban és nekünk külön is kifejtette. Most röviden:

Heller Ágnes: Van egy alapérzésem a pacifizmussal szemben, hogy minden pacifista magasabbra értékeli az életet, mint a szabadságot. Nekem a pacifizmus annyit jelent, hogy amennyiben választanom kell szabadság és élet között, akkor mindenképpen és minden körülmények között az életet választom a szabadsággal szemben. Pacifisták voltak azok, akik tüntettek Amerikában, hogy semmiért sem érdemes meghalni. Namost nekem az a véleményem, hogyha semmiért nem érdemes meghalni, akkor élni sem érdemes semmiért. Ezért nem vagyok pacifista.

Péli Nagy Kata: Mi a véleménye azokról a pacifistákról, akik most a koszovói háború és a NATO csapások ellen  emelik fel a szavukat idehaza?

Heller Ágnes: Ebben a kontextusban ezt a magatartást demagógnak és lelkiismeretlennek ítélem. A mostani pacifizmusnak van egy elvi álláspontja, hogy béke mindig és minden körülmények között. És abszolut nem veszik tekintetbe azt, hogy egy megválasztott kormányfő hadat üzent megválasztó népének egyik része ellen. Tehát a saját népe ellen hadat üzent. Ezt nem veszik észre, hogy voltaképpen a pacifisták Milosevicsék malmára hajtják a vizet. Azt mondják, hogy béke minden áron, és azt mondják, hogy tárgyaljunk most. Megint demagógok, mert nem veszik észre, hogy a mostani helyzetre azért került sor, mert a tárgyalások kútba fulladtak. Ugye Rambouillet egy hosszú komédia volt, hosszasan tárgyaltak, megpróbáltak valamit elérni, s erre a bombázási akcióra csak azért került sor, mert Milosevics intranzingensnek bizonyult. Nem volt hajlandó engedni. Mert nem volt hajlandó kompromisszumot kötni. És amenyiben újra tárgyalni lehet - én azt nem zárom ki -, azt csak azért lehet, mert Milosevics torkára tették a kést. Akkor fog tárgyalni, ha nincs más választása. Ha van más választása, nem fog tárgyalni. Ezt bebizonyította.
A békemozgalmárok igen nagy stratégák, és ők pontosan tudják mi hoz eredményt, mi az eredmény, mik a következmények. Én nem vagyok stratéga, én nem tudom mi milyen eredményt hozott, mert nem értek az ügyhöz. Csak az elveket tudom. Tudom, hogy mik az elveim. S azt tudom, hogy ami az albánokkal történt Koszovóban az elviselhetetlen, és az tűrhetetlen, tűrhetetlen azok számára akiknek a legkisebb európai lelkiismeret maradt még a lelkükben. Tűrhetetlen. És, hogy az a gondolkodás, hogy kompromisszumot kötünk, hogy megmentsük a békét, az nagyon kétértelmű és nagyon kétélű. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem vagyunk ma született gyermekek. Ezzel indokolták a Müncheni Egyezményt is. Münchenből azzal jött haza Chamberlain Angiába, hogy megmentettük a békét, ártatlan emberek százezreit mentettük meg. És ez a békekötés körülbelül tízszeres áldozatot követelt, mintha nem lett volna.
Van egy problémám a szerb ellenzékkel - nem a szerb néppel -, mert nagyon nagy kétségeim vannak, hogy van e olyan egyáltalán, hogy szerb ellenzék? Mert, hogyha az én hazám tesz ilyesmit, akkor én sikoltok az ellen, hogy ilyesmi történjen a nevemben. Ugye? Sikoltanék ezért. Itt pedig senki sem sikolt, mindenki - úgy látszik - támogatja Milosevicset, mindenki - úgy látszik - támogatja a nacionalizmust. Ugyhogy ez ebben a pillanatban egy rossz bizonyítvány amit kiállítanak magukról. Lehet persze, hogy olyan diktatura van Jugoszláviában - ezt mi kívűlről nem láthatjuk pontosan -, hogy az emberek rettegnek. Rettegnek, még egy olyan demonstrációtól is, amely mondjuk csak az albánok, az albán menekültek érdekében folyik. Valószínűleg, még egy ilyenért is félnek. Félnek, félnek, hogy olyan büntetést kell elszenvedniük, amilyenre nem vállalkoznak.

Péli Nagy Kata: Az ön véleménye szerint a NATO-nak előbb kellett volna beavatkoznia?

Heller Ágnes: Igen bizony, szerintem a NATO-nak korábban kellett volna beavatkoznia a kérdésbe. Sok mulasztás volt. Szárazföldi beavatkozás a kezdet kezdetén sok szenvedéstől megkímélte volna az albán lakosságot, és szerb lakosságot is. Mulasztások történtek.
Ma is az a gyanum, hogy alapjában véve a bombatámadásokkal végső sikert nem lehet elérni, nem lehet szárazföldi beavatkozás nélkül. De nem vagyok ebben egészen biztos. Azt mondom, ha ezzel el lehet valamit érni, akkor nagyon jó. Ha el lehet érni azt, ami a háború célja, akkor nagyon jó. De, ha nem lehet elérni azt, ami a háború célja - amit azért gyanítok, bár nem tudok biztosan, tudja én nem vagyok nagy stratéga, én nem tudom mit lehet elérni és mit nem -, tehát hogyha nem érik el, végül kiderül, akkor igenis szárazföldi beavatkozásra lesz szükség.

Péli Nagy Kata: Nem lenne túl sok áldozat?

Heller Ágnes: Mindig ugyanezt kérdezik. Nincs nagyobb áldozat, mintha eltűrjük Európa közepén, hogy egy népet, egy kisebbséget kiírtsanak, elüldözzenek a hazájából, tömeggyilkosságokat kövessenek el a férfilakosságuk ellen, házaikat lerombolják, irataiktól megfosszák őket. Ennél nagyobb veszély Európában nincsen, mert ha ezt egyszer tőrjük, minden diktátor ugyanezt fogja csinálni minden kisebbséggel Európa minden pontján, és akkor elszabadul a pokol. Ez a legnagyobb rizikó.
 

Betlen János: Elég szép érvelés. Nem?

Konrád György: Igen, kompakt. (rövid hallgatás után:) Szárazföldi csapatok, hogyha nem megy a bombázás: mit is jelent ez? Hány halottat? Hol? Szárazföldi csapatok hol mennek át? Hegyeken át? Albániából? Macedoniából?

Betlen János: Vagy légi úton.

Konrád György: Légi úton: Belgrádig?

Betlen János: Nem tudom. Lehet az az egyik megoldás, hogy...

Konrád György: Hány százezer ember kell ehhez?

Betlen János: Egy-kétszázezer ember biztos kell.

Konrád György: Őszre készülnek el csak. És, hogyha igazában el akarnak jutni Belgrádig, hol jutnak el oda?

Betlen János: Hát...

Konrád György: Ezen az országon át?!

Betlen János: Ha Belgrádba akarnak jutni?

Konrád György: Szépen, sík terepen a tankok, ugye?

Betlen János: Ha Belgrádba akarnak menni. De ez nem...

Konrád György: Hogy lehet elkapni Milosevicset? Úgy, ha elmennek Belgrádba.
Miért nem mentek el Koszovóba?

Betlen János: Hát én azt hiszem...

Konrád György: Scharping hadügyminiszter megkérdezte Naumann kultuszminisztert:
- Mondd ismersz te egy Herta Müller nevű írónőt? - Azt mondta:
- Ismerem.
- Nagyot csap most oda, mellettem - mondta. Naumann:
- Koszovóban? - A szavakkal, nagyon vigyázni kell. Felelős embereknek nem kell nagyokat mondania. Nem kell másoknak a halálát felajánlania. Elhangzott az a szó, hogy lelkiismeretlen. Én ezt lelkiismeretlen beszédnek tartom. Továbbá: élünk egy Európában, amely a jogra akarja építeni a rendjét. Ebben az Európában nincs halálbüntetés. Most hozta meg azt a - főként európai államok nyomására - azt a határozatát az Unio Emberi Jogi Bizottsága, hogy az egész világon tiltsák be a halálbüntetést. És mi a háború? Halálbüntetés nélküli ölés. Véletlenszerű ölés. Mert az egyik ember, akit a bombák eltalálnak...

Betlen János: Ezt a háborút azért indították el, mert különben elszabadult volna az öldöklés. Így is elszabadult...

Konrád György: Öldöklésre öldöklés a válasz?

Betlen János: Na dehát, ha meg akarják állítani hogy állítsák meg?

Konrád György: Még nem volt ott az az öldöklés. Ott volt kétezer ember. Kétezer megfigyelő.

Betlen János: Harmincezer ember már meghalt.

Konrád György: Harminc-negyven. Ott volt az a racaki történet.

Betlen János: De előtte is voltak...

Konrád György: Nem számoltuk meg. Ott volt kétezer megfigyelő. Az a kétezer megfigyelő jobbra-balra mindenhova ment, fékezett. Akkor, amikor az őrület dúl - mert az etnikai polgárháború az mindig hisztérikus, vadulásos -, részegek az emberek, barbarizálódnak; mit tesz akkor az okos ember? Az okos ember csillapít, leszedál, nyugtat, odamegy, megnyugtatja... És még mit csinál? Megvásárolja az életét annak, akit meg akar menteni. Ezt csinálta Wallenberg 44-ben a zsidókkal. Így kivásárolta a gyilkosok kezéből a...

Betlen János: Igen, de ez elég alacsony hatásfokon működött...

Konrád György: Nem működött olyan nagyon alacsony hatásfokkal. Nem egy ember, kétezer ember... És nem szeretem ezt az azonosítást. A hitleri Németország lebombázta - azzal kezdte -, lebombázta Rotterdamot, Coventry-t, megszállta az összes szomszédos országot, lerohanta Európát. A jugoszláviai polgárháború nem lépett túl a jugoszláviai nemzetközi határokon. Egymás ellen harcoltak a benne élő, addig egymással szövetségi viszonyban élő népek.
Hogy a Nyugat nem bölcs módon, ellentétesen azzal a szokással amit nyugaton gyakorol - ahogy összehoz, integrál, föderációba hoz -, itt a szétdarabolást tartotta helyesnek. Sokat lehetne erről mondani még...

Betlen János: Arról, hogy 90-től fogva...

Konrád György: 90-től fogva. Tehát ennélfogva mindenféle szakadár mozgalmat támogatnak s, ha támogatnak egy fegyveres szakadár gerilla mozgalmat, amilyet nem támogatnak Törökországban, Isztambult nem bombázzák le...

Betlen János: Na, de kezdetben nem támogatták! A legutolsó szakaszban kényszerültek rá - véleményem szerint - azért, mert nem akartak szárazföldi katonákat küldeni, s azt gondolták, hogy hát akkor harcoljanak az albánok, mi meg majd a stratégiai támogatást  megadjuk. Gondolom én. De még most se akarnak - ha nem muszáj - szárazföldi katonákat küldeni.
Én csak azt akarom mondani - bocsánat -, lehet...  sőt, én hajlok arra, hogy ebben igazság van, hogy nem kellett volna Jugoszlávia fölbomlását támogatni...

 Konrád György: A bombázásokat nem kellett volna!

 Betlen János: Lehet, hogy nem kellett volna elkezdeni a bombázásokat. Lehetséges! De most, ha már folyik a bombázás, akkor aki most ezt leállítja, az nem úgy van - ahogy mindenki mondja, például Heller Ágnes is -, hogy az már Milosevics mellé áll?

 Konrád György: Nem.

 Betlen János:  Mert ez volt az ő számítása...

 Konrád György: Nem! Nem.

Betlen János: A NATO azt gondolta, hogy azért érdemes elindítani a bombázást, mert azt meg se fogja várni Milosevics. Vagy éppen, hogy csak az elejét fogja megvárni, és utána megköti a békét. El se tudták képzelni, hogy...

Konrád György: Miért nem tudták elképzelni?

Betlen János: Nem tudom. Én se tudtam elképzelni.

Konrád György: Nem ismerték a szerbeket? Nem ismerték ezt az embert? Nem voltak kémeik? Nem tárgyaltak vele?

Betlen János: Eddig mindig visszakozott az utolsó pillanatban.

Konrád György: Más esetekben! Amikor...

Betlen János: Én csak azt mondom: ha már ez folyik...

Konrád György: ...Jugoszlávia határain kívűl, a mai állam határain kívűl...

Betlen János: A main, de nem az akkori állam határain kívűl!

Konrád György: De azokat elismerte a nemzetközi közösség! Koszovót nem ismerte el önálló államként. Gonosz aljasságokat műveltek, ez nem kétséges. De ez...

Betlen János: Én csak azt mondom, ami most itt zajlik. Hát Milosevicsnek az volt a számítása nyilván, hogy majd a demokratikus országok tömbje meg fog hasonulni, és akkor abbamarad a bombázás, és minden megmarad. Koszovó is, minden... Az ő hatalma is. És aki most azt mondja, hogy állítsák le a bombázást az... Nem tudom nincs ebben semmi logika, hogy azt mondják, hogy az bizony Milosevics szekerére hajtja a vizet...

Konrád György: Hát én se azt mondtam, hogy csak úgy egyoldalúan állítsák le a bombázást... de most már ugyis leállítják és tárgyalnak. Az Unio és az oroszok bevonásával ugyanoda jutnak vissza, ahonnan elindultak. Amit viszont el akartak kerülni... De a lényeg az, hogy Szabadka, Belgrád, Nis, Kragujevac, Pancsova mind Milosevics ellen szavazott. Az nem volt igaz amit Ági mondott, hogy ezek mind olyan nagy hívei Milosevicsnek. Mind Milosevics ellen szavazott, amikor a községtanácsi választások voltak. Belgrádban két évvel ezelőtt Milosevicset állandóan kifütyülték mint nacionalistát. Utálták. A külső nyomás mindig odanyomja a társadalmat az autoritárius, akár diktatórikus vezető mellé. Még a Hitlerékkel is ez történt. De Jugoszlávia nem Németország! Itt nyolcszáz-millió áll szemben tízmillióval, és nem az a helyzet. Nem kellett tőle félni, nem volt időzavar, lehetett volna mindenféle egyéb nyomásgyakorlást is alkalmazni.

Betlen János: Mások meg azt mondják, hogy már így is késő volt.

Konrád György: Hát most belekeveredtek egy logikába, amiből nem tudnak kijönni. Valószínűleg nem tudnak, mert most már a szavahihetőségről, a presztizsről, az arc megmentéséről van szó. Én csak annyit mondanék, hogy azok az emberek, akik ezeket a döntéseket meghozták, nem lesznek a politikában hosszú életűek.
 
 

OXIGÉN
Kossuth Rádió,
1999. június 26, szombat

    A NATO csökkentett urán tartalmú bombákat, rakétákat, aknákat és lövedékeket vetett be Jugoszlávia ellen. Felrobbanásukkor mérgező nehézfém-por szabadul fel belőlük, belélegzése pedig sugárbetegséget okozhat és rádioaktív gócot idézhet elő a tüdőben.
    A tényekről beszámoló Le Monde Diplomatique idéz abból az amerikai használati utasításból, amelyet az uránfegyverekhez csatoltak. Eszerint a robbanóanyag égés közben elvegyül, elszáll, kicsepeg és szétsugárzódik a talajban, és a roncsok között. A robbanóanyag csak teljes elégése után válik hatástalanná. Az el nem égett anyag rendkívűl veszélyes, és idegen anyagok hatására veszélyesebbé válhat, mint előtte volt. A reciklált urán-lövedéket elsősorban Apache heli-kopterekből és A-10-es repülőgépekből lőtték ki, hogy áttörjék velük a páncélosok falát, vagy akár három méter vastag betonon is áthatoljanak. Az újrahasznosított uránium a természetes uránérc dúsítása közben keletkező melléktermék. A létező legsűrübb és legnehezebb fém. A Pentagon 130 tonnányit halmozott föl belőle az Öböl-háború óta eltelt hét évben, pedig e fegyver használata ENSZ tilalom alá esik.

    - A kutatás közben Leonard Dietz mérnök (http://www.gulfweb.org/ngwrc/Shays/dietz.htm) 50 km-es körzetben sugár-szennyezést észlelt a légszűrő berendezések filterein. 1980-ban New York államban bezáratták a NL  Industries-t, mert a sugárzás meghaladta a környezetileg még tűrhetőt. A fegyvergyártó cég életét sztrájkok sokasága tarkította. A dolgozók ugyanis arra törekedtek, hogy rákbetegségüket szakmai árta-lomként ismertessék el, és javítsanak munkakö-rülményeiken.
Uránfegyvert először az Irak elleni háborúban vetett be Amerika és Nagy-Britannia. Már-már biztosra vehető, hogy az Öböl-szindrómát is uránfegyver idézte elő. Okát ugyan éveken át szemérmesen titkolták a közvélemény elöl, de Remsey Clark - volt amerikai igazságügy miniszter - nemzetközi akció-központot szervezett az ügy hátterének kiderítésére.
    Mississippi államban 251 olyan amerikai katona életét követte figyelemmel, aki részt vett az Öböl-háborúban hét évvel ezelőtt. Megállapí-tották, hogy 67%-uk torzszülötteket nemzett, mert a sugárfertőzés  következtében elfajzottak a génjeik. Egyes újszülöttek rákosan jöttek a világra, mások nemiszervei olyan elváltozásokat mutat-tak, amilyeneket az orvostudomány még nem is-mert eddig.
Iraki orvosok is - idézem - "iszonyatos deformálódásokat" tapasztaltak magzatokon és újszülötteken. Abnormálisan magasra szökött a leukémiás gyermekek száma, a felnőttek között pedig a daganatos betegségek megszaporodá-sára figyeltek fel.
    A NATO 40 tonnányi sérült urán-fegyvert hagyott maga után a közép-keleti sivatagban. A radioaktivitás félmillió iraki és kuwaiti életét fenyegeti.
    A balkáni sugárszennyezés mértékéről még nincs tiszta képünk, sem a szerbeknek, sem a Duna-medence többi népének. Egy Balkán-szindróma lehetőségét ugyanolyan katonai titok fedi, mint amilyen az Öböl-szindrómát fedte évekig. (- Simó Endre)

    - Ide kívánkozik egy tegnapi hír. Erős alfa-sugárzást mértek szakemberek Pécs és Szeged térségében, ami urán-dioxid jelenlétére utal. A budapestit ötvenszeresen meghaladó érték ere-detét még nem tudták megállapítani a szakem-berek. A kutatók azt is szeretnék kideríteni, hogy a térség szerbiai oldalán is mérhető-e hasonló sugárzás?

    - Itt az Oxigén, várjuk véleményüket a 328 80 82-es számú üzenetrögzítön.
 
 

Gaia Sajtószemle
17.évfolyam 346.szám - 1999.május 28.
http://www.foek.hu/gaia/gaia346.htm

A NATO radioaktív fegyverei - elszegényített uránium lövedékek tartós fenyegetést jelentenek az emberekre és a környezetre nézve az egész Balkánon.  (Lásd Gaia 232, 326 és 332.) Az un. elszegényített uránium a visszamaradt salak, midőn a 235U izotópot kivonták fegyver vagy tüzelőanyag-rúd készítéséhez. A maradék 238-as izotóp, felezési ideje 4,5 md év, ez is a-sugárzó, 234Th-má bomlik, s az tovább.)
Az A-10-es repülők páncéltörő fegyverei Jugoszláviában, ugyanolyanok, mint korábban Irak-ban. Bizonyított, hogy Irakban a visszamaradt elszegényített U felelős a Basra környéki gyerekkori leukémiás megbetegedésekért, fejlődési rendellenességekért, koraszülésekért, daganatos megbetegedésekért. Az amerikai katonák "Öböl-tünetcsoport"-nak nevezett betegségéért szintén, legalább részben felelős lehet. Az U égésekor keletkező U-oxid belégezve a legmérgezőbb.
Ezek használata újabbakkal növeli a NATO bűneit, Szerbia is tele lesz az U-hulladékkal.

Forrás: Source: International Action Centre, 39 West 14th Street, #206, New York, NY 10011, USA. (iacenter@iacenter.org) web: www.iacenter.org - Pi
 
 

WISE NEWS COMMUNIQUE 489, April 3, 1998., p.7.
Case narrative; Depleted Uranium Exposures
(Esettanulmány - Elszegényített-uránium terhelés)

Januárig az EÁ hadügyminisztériuma tagadta, hogy néhány tucat veterán az Öböl-háborúban ki volt téve terhelésnek, akkor elismerték, hogy az a háború alatt mindenütt előfor-dulhatott, "azonban senki sem betegedett meg" - mondják, mert nem lélegezték be az U-port. Ezzel szemben egy 1984 évi, az elszegényített U-mal foglalkozó amerikai orvosi jelentés leszögezi, hogy háborúban jelentős U mennyiségek kerülhetnek a szervezetbe.

1990 júliusában, 9 nappal Irak Kuwait elleni támadása előtt egy amerikai katonai bizottság egy vizsgálati jelentést adott ki a nagy áthatolóképességű lövedékekről s megállapították, a leginkább azok a szárazföldi csapatok veszélyeztetettek, akik ilyenek csatában való használata után a területen tevékenykednek, akár gyalogosan, akár motoros járművekkel. Egy 1986-os utasítás erre az esetre már megfelelő eszkö-zöket és oktatást ír elő, de 1991-ben erről a katonák mit sem tudtak.

A por belégzésével kapcsolatban emberi mérgezési pontos adat nem áll rendelkezésre, de az állatkísérletekben vesebetegségek, tumorok és mutációk jelentkeztek. A katonák közül többnél máj és vesebetegségeket, védekezőrendszeri és nemzőképességi gondokat észleltek.

Irakban 317 orvosnak egy 1994 évi jelentésében magasabb gyakoriságú terméketlenség, fejlődési rendellenesség, leukémia, ízületi gyulladás, asztma, hörghurut, tüdőrák, halláskárosodás és vérrendellenességek szerepelnek.

(Forrás: Dan Fahey: Swords to Plowshares, Natl. Gulf War Resource Center and Military Toxic Projects,1998, p. 235.) - Pi.
 

NEWS COMMUNIQUE (WISE)
483-4:4, December 19, 1997.
Forum Against Military Use of Depleted Uránium
(Összejövetel az elszegényített uránium katonai fölhasználása ellen)

1997 nov. 14-16 között Washingtonban nemzetközi megbeszélést tartottak az elszegényített uránium katonai felhasználásáról. (Erről volt szó a 232-es Szemlében. Az un. elszegényített uránium a visszamaradt salak, midőn a 235U izotópot kivonták fegyver vagy tüzelőanyag-rúd készítéséhez. A maradék 238-as izotóp, felezési ideje 4,5 md év, ez is alfa-sugárzó, 234Th-má bomlik, s az tovább.)

17 évvel ezelőtt egy hadianyag gyárban az EÁ-ban sztrájkoltak, mert elszegényített U-port lélegeztek be. Addig még nem volt ismert, akkor állapították meg, hogy tízszer akkora sugárzást kaptak, mint a nukleáris ipar többi dolgozójának középértéke. Sok U volt a dolgozók vizeletében. A munkások kéréseinek a teljesítését megtagadták.
Egy amerikai katona másokkal együtt egy elszegényített U-mal szennyezett tankba mászott és emlékül elvitt ezt-azt a zsebében. Hazaérkezése óta beteg, gyenge, vérképe nem normális.
A navaho indiánok területén U-bányák voltak, bezárták, de a hulladék ott maradt szerteszét. Sok megbetegedés.
Concord városában (Mass) a Nuclear Metal Inc. elszegényített U-ból gyárt ellensúlyokat és páncéltörő lövedékeket, a talajban magas az U-szint. A férfiak leukémiája 1982 és 1986 között nagyobb arányú, mint másutt, a pajzsmirigy-rák is, és lehet, hogy az emlő, bőr, here, agy stb. daganatoké is.
Asaf Durakovic szakértő a delawarei veteránok orvosi központjában dolgozott. Több öbölháborús veterán kereste fel a panaszaival. Ő kivizsgálásra küldte a betegeket különféle intézményekhez, ahol az izotópokat ki tudják mutatni a szervezetben. Hogy mit találtak, azt nem tudni, mert az eredmények legnagyobb része elveszett. Durakovic a Pentagont vádolja, el is bocsátották az állásából. A veteránoknál immunhiányos tünetek, fertőzések, vesebetegségek jelentkeznek, de őt fogták perbe és több betegről egy másik veterán-kórházban kimutatták, hogy teljesen egészségesek.
Végül Siegwart-Horst Günther német orvos esete, amiről már a 232. Gaia-ban beszámoltunk. Az iraki gyerekek a régi csatatereken U-tartalmú lövedékekkel játszadoztak, közöttük magas volt a leukémia előfordulása és egyéb betegségek is felléptek (fertőzések, AIDS-hez hasonló tünetcsoport, máj- és vese elégtelenség, vérszegénység, tumorok, stb.).

Környezeti károk
Origo
(ÉS, 1999. május 14.)

1999. március 28-án, vasárnap este A-10-es bombázógépek szálltak fel a NATO avianói légitámaszpontjáról. A bombázók a rakéták mellett urántartalmú lövedékekkel (U-238-as) lőtték a célpontokat. A környezetbe kerülő urán nagy mennyiségben ha-lált, kis mennyiségben betegségeket és genetikai rendellenességet idézhet elő. Azokon a földeken, amelyeket találat ért, nem lehet mezőgazdasági művelést folytatni.

Uránt tartalmazó tankelhárító lövedéket először az Öböl-háborúban, majd az 1995-ös boszniai bombázásokkor vetettek be. 1996 augusztusában az ENSZ egyik albizottsága minden tagállamot felszólított az U-238-as gyártásának és használatának betiltására. Ennek ellenére a Jugoszlávia ellen folytatott légi háborúban ezt a lövedéket rendszeresen bevetik.
A lövedék robbanása következtében keletkező radioaktív uránoxid terjedésének az országhatárok nem állják útját, ezért az Energia Klub nevű magyar környezetvédő szervezet levélben fordult az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézethez, azt állítva: nem kizárt, hogy Magyarország déli részén már mérhető az uránoxid jelenléte. Köteles György, az intézet igazgató főorvosa április végén kelt levelében nem tudott válaszolni a zöldek felvetéseire/kérdéseire, de azt írta, hogy "az ÁNTSZ illetékes intézeteivel együttműködve fokozattan figyelünk az esetleges környezeti szennyezésekre, és ennek érdekében koordinált vizsgálatokat kezdtünk”.

A háborúnak azonban nem ez az egyetlen környezetkárosító hatása. A három nagy olajfinomítót és tizenegy olajtározót ért bombatámadások során többszázezer tonna olaj égett el, azaz többszázezer tonna szennyező anyag került a légkörbe, illetve az olaj egy része a Dunába ömlött. A Dunán jelenleg több nagy összefüggő olajfolt úszik, amely károsítja a folyó és környezete élővilágát.

Veszélyt jelent az is, hogy a bulgáriai Kozlodujban található atomerőmű hat működő blokkja a Duna vizét használja hűtővíznek. (Ezt az atomerőművet az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma már 1995-ben a világ tíz legveszélyesebb atomerőműve közé sorolta, az Európai Unio pedig évek óta próbálja rávenni a bolgár kormányt, hogy zárják be a korszerűtlen reaktorokat.) A Sunday Herald című brit lap április 27-i cikkében megszólaltatott szakértők szerint az olajos hűtővíz tüzet okozhat és ez végül robbanáshoz vezethet. Ez a környezetvédők szerint egy második Csernobil rémét vetíti előre, az erőmű négy reaktora körül ugyanis nincs védőburok, amely megakadályozhatná a radioaktív anyagok légkörbe kerülését.  (Origo)

Zöld szervezetek nyilatkozata
Alulírott magyarországi zöld szervezetek elítéljük a koszovói albánok elleni szerb agressziót és a NATO Jugoszlávia elleni katonai fellépését.

A zöld szellemiség alapértékei az élet, a sokszínűség és az alapvető emberi jogok tisztelete. A koszovói háború mindezeknek az alapvető érdekeknek a semmibe vételét jelenti. A háború nem jelenti a béke zálogát, nem jelenti semmilyen konfliktus feloldását. Mint sehol a világon, a volt jugoszlávia területén sem hozható létre tartós béke katonai eszközökkel.
Egyértelműen le kell szögeznünk: Magyaroszág NATO tagországként jelen pillanatban is támadó jellegű háborút visel a szomszédos Jugoszláviával! A magyar vezetés nem élt vétójogával, sőt egyértelműen támogatta a NATO katonai beavatkozását, illetve Magyarország légterét a NATO rendelkezésére bocsátotta. Ezzel súlyosan veszélyezteti a magyar-szerb viszonyt, a szerbiai magyar kisebbséget, és kockáztatja azt, hogy az eszkalálódó háború Magyarország területére is átcsap.

A NATO saját alapdokumentumával ellentétesen, külső ország elleni támadó háborút folytat, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete nem legitimált. Az USA és a NATO semmibe veszi az egyik új tag, Magyarország speciális érintettségét.

Felszólítjuk a hadviselő feleket, albánokat, szerbeket és a NATO tagországokat, hogy azonnal szüntessenek be mindennemű katonai akciót!

Felszólítjuk a Szlobodan Milosevics vezette szerb kormányt és a szerb hadviselőket, hogy azonnal állítsák le a Koszovóban folytatott etnikai tisztogatást, az albánok elűzését, deportálását és fenyegetését!

Felszólítjuk a NATO-t, hogy azonnali hatállyal függeszze fel a szerbiai, vajdasági és montenegroi légitámadásokat és mindennemű katonai beavatkozást!

Felszólítjuk a magyar Kormányt és Parlamentet, hogy élve NATO-beli vétójogukkal, állítsák meg a Jugoszlávia elleni háborút, a légicsapásokat és a tervezett szárazföldi beavatkozást egyaránt! Vonják vissza a NATO korlátlan légtérhasználati jogát, amellyel súlyos veszélybe sodorta a vajdasági magyarságot! Ne járuljanak hozzá, hogy magyar területeket, légtereket és csapatokat katonai akciókra használjanak föl!

Felhívunk minden háborúzó felet, hogy tartsák szem előtt az ártatlanul szenvedő civil lakosság alapvető érdekeit és emberi jogait: az élethez, a szabadsághoz, az emberi életkörülményekhez való jogokat! A konfliktusokat tárgyalások útján, békésen, nyitottan és jószándékkal rendezzék!

Felhívjuk a magyar civil szervezeteket és magánszemélyeket, csatlakozzanak ezen nyilatkozathoz és lépjenek föl a balkáni háború ellen!

Alba Kör, Bioszféra Egyesület, Dél-Nyírség Bihari Tájvédelmi Egyesület, Egyetemes Létezés Természetvédelmi Klub, E-misszó Egyesület, Energia klub, Energia és Környezet Alapítvány, Életreform Egyesület, Hajdúsági Civil Központ és Adattár, Levegő Munkacsoport, Ökofalu Hálózat, Pécsi Zöld Kör, Reflex Egyesület, Zöld Nők

 A FIKSZ Rádió Zöldindulás című műsora (98 MHz URH és RealAudio www.fikszradio.hu kedd 18 óra) minden héten pár perces meditációra kéri a hallgatókat a béke érdekében. Hallgasd és támogasd a FIKSZ Rádiót Te is! Rózsaszín csekken küldhetsz bármekkora összeget az 1439. Bp. Pf 639. levélcímre!
 
 

WOMEN IN BLACK say:
End NATO Bombings of Yugoslavia!

Milosevic has been pursuing a policy of relentless repression against ethnic Albanians in Kosovo. But the NATO bombing is not alleviating the humanitarian disaster in Kosovo. It is making it worse.

This action is illegal. No ratification was sought from the UN Security Council for this bombardment. Sidelining the UN sets a dangerous precedent of lawlessness and undermines the principle of countries working together to resolve disputes. NATO has no right to act as an international police force.

NATO attacks have strengthened Milosevic’s position and intensified nationalist feelings in Serbia. Far from protecting ethnic Albanians in Kosovo they have served to legitimize further attacks against them. Since the bombing started there has been ruthless killing and up to a million have been driven from their homes.

Democratic and human rights organizations in Yugoslavia and Kosovo have been ignored and undermined by NATO actions. Independent radio and other media have been silenced.

Independent monitors had to be withdrawn for NATO’s action to begin. With fewer witnesses, the way has been cleared for both sides to step up the killing.

The bombing of Yugoslavia is hypocritical. The ‘international community’ ignore many conflicts. They only intervene when it suits their interests to do so. Western powers fuel conflict by economic strategies that cause poverty and inequality.

The main beneficiary in this is the arms trade. Less money spent on weapons would free up resources for real humanitarian work.

It is untrue that there is ‘no alternative’ and that everything else has been tried. There were many early warnings of this crisis. Years of non-violent resistance by the Albanian majority in Kosovo went unsupported by the West.

SEND THIS LEAFLET TODAY TO Robin Cook (Foreign Secretary), George Robertson (Secretary of State for Defence) or to your MP...

“In the light of the above, we ask the British Government to:

END NATO BOMBING OF YUGOSLAVIA NOW
Stop undermining democratic and human rights organizations in Yugoslavia
Mobilize international pressure against the Milosevic regime’s ‘ethnic cleansing’ of Kosovo
Sponsor negotiations for a diplomatic solution
Work through the UN and peaceful international organizations
THROW OPEN UK DOORS TO KOSOVAN REFUGEES.”