Mint annyi más történet, ez is az utcán kezdődött. Séta közben Medve András egy építkezés mellett haladt el. Látott három a sitt mellé kitett zsákot, melyek közül az egyik sarka ki volt szakadva, s néhány arasznyi, keményfából készült ék hevert körülötte. András lehajolt, összeszedte és zsebrevágta őket. Aztán néhány óra múlva, immár autóval tért vissza a zsákokhoz, és mind a hármat elhozta.

   A három zsáknyi faékből először az a néhány darab került kiemelésre ready-made-ként, amelyekben görcsök voltak, s ezért enyhe ívben megcsavarodtak. A többi kockát később András egyenként – mindkét lapján - megfestette, méghozzá úgy, hogy közben a tizenhatodik századi kínai költő, Vu Cseng-en A majomkirály nyugati utazásai című regényét olvasta (a népmesei, azaz fantasztikus elemekkel átszőtt elbeszélés egy kínai buddhista szerzetes Indiai utazásának története). Túlzás lenne azt állítani, hogy regényillusztrációk készültek (ahogy Kondor Béla 1971-es Majomkirály rézkarcsorozata sem feltétlenül tekinthető annak), de a 2002-ben Pagoda címmel kiállított, s - meghatározott sorrendben - kártyavár-szerűen egymásra helyezett, festett ékeket kétségkívűl értelmezhetjük egyfajta olvasónaplónak is.