Szil Katalin 1999-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond osztályában. A monkróm festészetet éppen azon években elhagyó Károlyi tanítványai közül sokak munkáin fellelhető a reduktív szemlélet, de ez az alapja a felfokozott festői érzékenységnek, az anyag "megdicsőülésének", ami a lemondás ellenében tud műveiken kibontakozni.
    Szil Katalin már 1999 óta olyan sorozatokat fest, ahol a színes alapozásra csak a felület elenyésző hányadán kerül fel egy-egy motívum, általában természeti környezetéből végérvényesen kiemelve, kapcsolódásaitól elszakítva. Ezek a motívum-felmutatások úgy történnek, hogy nem a tárgy ideája jelenik meg, nem a róla alkotott képzeteink összegződnek, hanem egy pillanatnyi állapotot rögzít a festő, bár a kontextust törli növényei, maradai, bogarai mellől, mögül. A koncentrált figyelem rájuk irányul, csupa olyan dologra, amit általában a gyerekek szoktak elmélyülten vizsgálgatni. A most bemutatott sorozat  a madaraké (vagy inkább szárnyasoké), a legújabb találmány pedig a szúnyoghálóra festett bogár variáció, ami a tavalyi nyár bogár-inváziójának állít emléket.
.

.