Varga Gabi: ÉS
Bucka vagy ember, kívül vagy belül, teremt-ő vagy temet-ő, jön vagy
megy, tör vagy töret, egész vagy rész - és, ha rész, van vagy nincs… Lehetne
kérdés.
A válaszig hova is jutni. Mikor, itt minden csupa cserép. (A művelt
föld törékeny.) – Figyelni kell.
Szilánkon szilánkra rakódva növekszik a sejtés, hogy mi is a cél. A többi meg kicsinyes szempont: határ, korlát, szakadék, törésvonal; mondjuk, hogy hiány (mondjuk, hogy érzet), ami szétszabdal-hat, elválaszt-hat, összetör-het. - Esetleg összeköt-het?
Újabb lehetőséghalmaz az öntudat termőtalaján. Kérdés, mi csírázik. Ahhoz kérdés, miként (mi módon): szóval, hogy mi a vetemény.
Ha a törésvonalat nem, mint hiányt (az egészet szétválasztót), hanem,
mint nem-hiányt (a részeket összekötőt) szemléljük, elveszti korlát-jellegét.
Nincsből a van; új minőség teremtetett egy előző helyett.
Lévén, az elme kettős természet. Korlát, és (mint minden-lehetséges)
egyben a művelt fő eszköze. – Figyelni kell.
Korlátok nélkül szilánkon szilánkra rakódva növekszik a tudás, hogy a cél: a nem-baj-ha-fáj-de-az-sem-ha-nem; csak egyszerűen, az úgy-ahogy-vanban és az itt-és-a-mostban létel. A többi szempont kicsinyes. – Ez a nagy zarándoklat.
És a kérdés már nem kérdés: bucka-ember, kívül-belül, van-nincs, teremtődik-temetődik.
– ÉS. – Minden pillanatban.
A tisztán befogadás alázatával, előítéletek és koncepciók szennyétől
menten. Teretlenül, időtlenül, önzetlenül; a világból önmagadig - a vagy
minőségeiből egyet – minősítések nélküli önnön minőséget (a lehetségest)
teremtve.
Csak figyelni kell - és látni képes: a nagy jövés-menésben maradni
érdemes.