A "site specific / hely specifikus" egy non-profit kiállítás projekt, amely Budapest közterületein és egyéb, közfunkciót ellátó helyszínein jelenik meg.
A projekt koncepciója a város közvetlen megtapasztalatával, a városlakók és köztük található, általuk teremtett viszonylatok, helyzetek bevonásával valósul meg. A résztvevő művészek mindegyike érdeklődik a művészet és a mindennapi élet összekapcsolása iránt. Különböző mondanivalóval és különböző művészeti pozícióból, egy kísérleti zenész és 5 képzőművész próbálja megváltoztatni a mindennapi élet egy-egy szegmensét.

Az események valós helyszíneken, valós időt és valós történéseket foglalnak magukba, folyamatokat indítanak el, vagy próbálnak befolyásolni az emberek mindennapi életében. A beavatkozások gondolkozásra késztethetnek, feltörhetik a cselekvések és észlelések megszokott sémáit.
Ebben az esetben a művészet beavatkozást jelent.

Maki Takano, hans w. koch, Veronika Witte, Barbara Hindahl munkái azon az elven alapulnak, miszerint nincs művészet szereplő nélkül, vagyis a szemlélő maga is szereplő. Mások, így An Seebach beavatkozásai látható rejtett struktúrákat hoznak létre, Werner Degreif munkái pedig az érzelmek és a gondolkodás privát szférájára utalnak - mindkettő meghatározó a közösségi élet karakterére nézve és előfeltételei a gyakran megtagadott nyílvános működésnek/létezésnek.

hans w. koch zenei idézeteket installál - olyan közismert dallamokat, mint a happy birthday -, köztéri szemétgyűjtőkbe. A munka interaktív, egy fotószenzor (fényérzékelő) segítségével akkor csendül fel a dallam, ha valaki bedob valamit a szemetesládába.
A kölni új zene képviselője és szerzője egyfajta homályossággal és életlenséggel dolgozik. Leglényegesebb eleme minden zenéjének a meglepetés és a váraltan felbukkanó véletlenszerű elem,  az elektronikus és digitális zenei adaptációk, szignálok határterületeinek kutatása, a bennük lakozó zenei bizonytalanság/határozatlanság.
Munkája különböző fókuszokkal, tapintatosan kérdez rá az információ komponenseinek és tartalmainak viszonyára. Célja hogy láthatóvá tegye azt a pillanatnyi összefüggést, ami mint a mindennapi élet illékony darabja, könnyen eltűnhet a szemünk elől. E munka leginkább a hangstúdiókon és koncertermeken túli alkalmi helyszíneken, meghatározott időben végezhető el. Koch majdnem minden műve hely- és alkalomspecifikus.

Veronika Witte április 26 (kedd) és 28 (csütörtök) között Budapest számos pontján fog megjelenni egy mobil választói kabinnal. A vele találkozó, vállalkozó szellemű gyalogosok számára lehetőség nyílik rá, hogy válaszoljanak egy általa összeállított interjú személyes kérdéseire. Az eredményeket a Liget Galériában fogja bemutatni.
Veronika általában tárgyakat, installációkat és interdiszciplináris projekteket készít, gyakran dolgozik együtt olyan művészekkel, akik más művészeti irányzatokban tevékenykednek. Kiindulópontja különféle multidiszciplináris munkáiban a test kutatása, a test reprezentációja a géntechnológiai reprodukálhatóság korában. Az emberi lények kikérdezése, utópiák, vágyak és szituációk alapjai installációinak és tárgyainak.

An Seebach április 25 (hétfő) és 28 (csütörtök) között budapesti városnegyedekben fog sétálni egy szánkóval, melyen különböző anyagokat és eszközöket szállít. Célja, hogy a közel láthatatlan mindennapi struktúrák újrafelfedezésére és kihangsúlyozására irányítsa a figyelmet. Budapesten ki fog fényesíteni apró részeket ronda járdafelületeken, lámpaoszlopokon és elfelejtett falakon.
 – Szeretek úgy tekinteni a művészetre, mint játékra,  ahol vannak szabályok de léteznek játszótársak is, különböző cselekvési lehetőségek, játék- illetve színterek. A játékosság nem azt jelenti, hogy a játékot nem kell komolyan venni. Azt viszont annál inkább, hogy mindent erőfeszítés, erőlködés nélkül lehet csinálni, nagy élvezettel.  – An Seebach [1999]

Köztéri munkáiban Werner Degreif az intim szférát viszi át a nyilvános térbe. A gyalogosok, akik várakoznak vagy épp sietve haladnak át az általa használt területeken, mintha egy útkereszteződésben zöldre várva, hirtelen a magánszféra intim helyszíneibe pillantanának be. Budapesten életünk eme intim helyszíneiről készített – tisztálkodási és egészségügyi helységeinket, illetve azok részleteit  ábrázoló – rajzait fogja bemutatni utcai hirdetőtáblákon, plakátok számára fenntartott felületeken.

Liget Galéria, 2005 április 29 - május 29.

Maki Takano koncept-művész, aki szívesen dolgozik üveglapokkal, azok transzparens és/vagy visszatükröző tulajdonságaira építve. Ezúttal a Liget Galéria kiállítóterében hajt végre beavatkozást. Munkáiban a néző reakciójának és a döntésének folyamata sokkal fontosabb, mint a viziális, esztétikai hatás.
 – Minden, ami körülveszi a nézőt, beleértve az általam létrehozott installációikat is, kapcsolódnak egymáshoz a tér és idő ugyanazon szakaszában. Az installációk hétköznapi dolgokon alapulnak, de túl is mennek rajtuk, anélkül hogy elszöknének… Az installációk ideiglenesek, de tán épp azért katalizálhatják a néző gondolatait és viselkedését az adott térben, mert nem statikusak. – Maki Takano (2004)

Barbara Hindahl munkái az épületeken található sajátos struktúrális szegmensekből indulnak ki, ahonnan olykor szokatlan, nem-funkcionális felületek emelkednek ki. Egy tiszta geometriai vagy más alakzat evidenssé teheti mindezt a néző számára, ha a megfelelő helyről nézi. Ezért két dimenziós alakzatokat hoz létre a három dimeziós tér valós, de egymással nem ténylegesen összefüggő felületein. Az általa használt alakzatok szerkesztettek, de - mint egy puzzle -, egyszerű elemekből épülnek fel. Az az egyedi nézőpont, ahonnan az illúzórikus látványt megpillanthatjuk ugyancsak valós hely, ahogy általa konstruált látvány is mindig a már létező, a helyszínen talált jelek közé ékelődik.
Mikor a járókelők belépnek az általa átalakított terekbe meglepetésként éri őket a három dimenziós térből előbukkanó, két dimenziós, illúzórikus látvány…
 

a rendezvény megvalósítását támogatta a Pola Art foundation
és a Marli Hoppe Ritter Kunststiftung