És Te hogy vagy? / társalgási gyakorlatok

Vizuális nyelvi játék inspirálta a kiállítás megszületését.
A kiállítás a jelnyelv sajátosságaiból kiindulva teremt kapcsolatot a képekkel és a szavakkal.
A kiállításon látható arcképek egy jelelő férfi arcát mutatják, olyan „portrék”, melyek konkrét jelentéssel bírnak. Erős érzelmeket látunk a mimika mögött, de valójában jeleket, a jelnyelvben használt kézjelekhez tartozó mimikát látjuk, ez esetben a kezek nélkül.
A képeket szemlélve a rajtuk látható férfi arca érzékelhető, azzal a nyugtalanító érzéssel, hogy amit az arcával üzen nekünk, bár látjuk, a valódi jelentés e nyelvi rendszer ismerete nélkül rejtve marad előttünk.
Az arcképek mellé a falra írott szavak, bár kapaszkodót adnak és közelebb visznek a megértéshez, nem értelmezik az arcképeket maradéktalanul.
A látható „új szavak” nyomokban a nyelvkönyvekre emlékeztetnek, mégsem didaktikusan követik a férfi arcjátékát.
A képek és a szavak összessége lehetőséget teremt a valódi jelentéstől eltérő jelentések keresésére.

„Modellemet (aki nem hall) arra kértem, válasszon ki néhány fontos szót, és annak arcjátékát mutassa meg. A következő szavakat tartotta fontosnak:
…csalódik, kétségbe esve meglepődik, hitetlenkedik, szörnyülködik, felderül, örül, visszautasít, elégedett, tudomásul vesz, beletörődik, lekicsinyít, boldog…”

A megnyitó egy rendhagyó jelnyelvóra.
A képen szereplő férfi (siket jelnyelv oktató) megtanít a közönségnek néhány általa fontosnak tartott szót, mondatot, társalgási formát (a közönség a tanítás idejére füldugót kap).

Hívjuk ezt a kiállítást bevezetésnek, szociális projektnek, kísérletnek a megértésre! Társalgás alapfokon egy „idegen” nyelven, művészeti helyszínen!

Mindez kép és nyelv régóta tárgyalt sajátos, élettől lopott kapcsolata.

.