Kamilla apró vonalkák sokaságával rajzolt föl óriási, kavargó, örvénylő, kaotikus felületeket. Az itt bemutatott képei között a legnagyobb 3 méter magas, de a két kisebb is ajtó nagyságú, tökéletesen fedett, egy centiméteres vonalkákkal sűrűn berajzolt terület. Az örvény geometrikusan leegyszerűsített alapképlete a spirál, amelyet a művészetben leginkább az élet útjának, a lélek utazásának jelképeként, jelképes térkép-ábrájaként szoktak használni. Számos vallás, köztük a Taoizmus az életet Út-ként írja le. Ezen belül a lélek útja - pszichológiai műszóval - az individuáció (ha a lélek nem téved el az élet labirintusában) a középpontba, vagy egy másik közismert hasonlattal a hegy tetejére vezet, ahonnan a megtett utat és a bennünket körülvevő világot egyaránt jól be lehet látni. A középpontba történő megérkezés tehát a megvilágosodást - a nirvána, gnózisz állapotába történő eljutást - jelöli.

Feri 5x5 centiméteres rajzainak mindegyikén egy-egy maszturbáló férfi vagy női test torzóját látjuk. Mondanom sem kell, hogy az önkielégítés, mint nem a fajfenntartásra irányuló, öncélú nemi örömszerzés a judeo-keresztény kultúrában a legutóbbi időkig  bűnnek számított, illetve egyházi körökben még ma is az. Ennek megfelelően e téma hosszú időn keresztül tabu volt a művészetben, s így nem igazán lehetünk biztosak benne, hogy Egon Schiele 1911-ben készített Maszturbáló önarcképe, vagy a szintén 1911-ben keletkezett Eros című képe lehet-e a legkorábbi ábrázolása e témának a nyugati kultúrában. Fél évszázaddal később Günter Brus akcióinak, Valie Export független filmjeinek maszturbáló képsorai még mindig provokatívnak számítottak, ahogy a Hair című musical ezzel a szóval kezdődő dala is.
Schiele rajzaival szemben Ferinél a képkivágás az emberek ölére, mellkasára, nemiszervük felé mozditott karjaikra koncentrál, az ő rajzai azonban nem olyan részletezők, mint az osztrák mester lapjai. A fejek, arcok elhagyása a rajzokról erős hangsúlyt ad annak, hogy a rajzoló anonimitásban kívánja hagyni az illetők személyét, személyiségét.
Mint azt a manapság népszerű bestsellerben, Dan Brown Da Vinci-kód című regényében is olvashattuk, számos vallásos szekta vélte úgy az elmúlt évszázadok során, hogy az orgazmus olyan különleges, spirituális pillanat, melynek során a Teremtővel szembesülhetünk. A Dan Brown által említett Hierosz Gamosz (szent nász) nemcsak a gnosztikus szekták világképében jelenik meg, hanem számos más vallásban, melyek közül nálunk talán a távol keleti Tantra a legismertebb.

Általánosabban fogalmazva talán az tekinthető közösnek Kamilla és Feri műveiben, hogy mindketten örvénylő, áramló, ha úgy tetszik tomboló energiákat, életenergiákat mutatnak meg.
 

t