Pacsika Rudolf:
az órák jól járnak – a Föld forog rossz irányba
 – Igor Lazin a Liget Galériában

Engedjék meg, hogy néhány műalkotást, s filmrészletet idézzek!

Alain Tanner Fehér városban című filmjében a főhős a lisszaboni szállodában egy faliórát lát, melynek mutatója fordítva, visszafelé halad. „Az óra jól jár – szögezi le egykedvűen a pincérnő –, a  Föld forog hátrafele”.
Robert Watts tízes számrendszerű óralapja kísérlet az időérzetünk teljes átalakítására, vagy megerőszakolására (ahogy ez a térérzetünk esetében már megtörtént – a méter és a kilométer segítségével).
Egy koreai szobrásznő alkotásában úgy hajlította el az óra mutatóját, hogy az az óralap síkjára merőleges lett, így a mutató csak önmaga körül forgott.
Fiatal német művészek alkotása az az időmérő, ahol az óramutató végére szerelt újabb mutató együttes mozgásukkal tovább fokozza a káoszt és zavart idő és tér-érzetünkben.
Galántai György egy működő órát szkennelt be – s mivel a szkenner csak lassan, szeletenként képes a látványt feldolgozni – az időközben elmozduló másodpercmutató meggörbülve jelenik meg a nyomtatott képen.
Ezen alkotások sora – s még hosszan folytathatnánk – azt bizonyítja, hogy Igor barátunk egy  jól járható utat, de nagyon erős témát ragadott meg, mikor itt bemutatott sorozatát készítette.

Igor Lazin tíz éve készít egyedi órákat. Ezek használati és dísztárgyak, melyek más talált, használt alkatrészekkel, anyagokkal, dobozokkal kiegészítve új funkciót és formát nyernek. Apró jelek, durva csavarok, műanyagdarabok, néha olyan finom megoldások, azt gondolnám, gyárilag készített tárgyakat látok. E képi világ gyakran Igor animációs tevékenységéből építkezik.
Ez nem az órásmester precíz, szakipari tevékenysége! Már csak azért sem, mert Igor az óra szerkezetét nem érinti, azt kész állapotában illeszti össze az óra többi részével.
De nem is barkácsolás, noha ezen alkotások megjelenési formája rendkívül könnyed és játékos.  Azt hiszem, ebben az esetben az idő témája csak ürügy arra, hogy e tárgyak megszülessenek.
Nem az idő az érdekes, hanem az óra megjelenése, mint reprezentáció. Mint ahogy egy drága karóra sem az időről szól, hanem a tulajdonosa anyagi állapotát jeleníti meg. Egy stopper-óra valamifajta teljesítményelvet sugároz. Az iskolai falióra egy tanteremben a fegyelmezés eszköze, az asztali vekker pedig arra emlékeztet, hogy rabszolgák vagyunk. Igor órái mintha ezen órák groteszk változatai lennének. Egyikük nőies, másikuk mesés, giccses, vagy buherált. Az egyik, vekkert körbeborító szivacsnak kérdéses a funkciója: védeni igyekszik a szerkezet épségét egy esetleges szabadeséstől, vagy hangszigetelni, ne halljuk csörgéséét, ketyegését? Miközben Igor akkurátusan elbabrál csavarokkal, műanyagokkal, s más kacatokkal, szembefordul azzal a világgal – vagy  hátat fordít neki? – ami haszonelvűséget és megfelelést követel tőlünk.

Az én kedvencem az a darab, aminek egy fazékfedő-szerű tárgy a számlapja. Az értelmezésem biztos szubjektív, alig hiszem, Igor valami ilyesmire gondolt volna készítése közben. A múló órákat dobókockák jelölik: három pötty / három óra; hat pötty / hat óra, stb. Mivel a dobókocka feladata a véletlen generálása – az óra mutatója mintha az eleve elrendelt esetlegességek lineárisan elrendezett láncolatán haladna végig –  az idő itt mintha előre megírt véletlenekből állna össze.
Ha ezt a logikát követve járom körbe Igor tárgyainak halmazát, Igor Lazin minden egyes vizuális gesztusa, minden műve sorsszerűen született és egy olyan cselekedetsorrá áll össze, ami az időhöz való nagyon problematikus viszonyunkról vall.
Ezek az órák jól járnak – a Föld forog rossz irányba.

A kiállítást megnyitom.