"Az apám emlékének szentelt fejezet kifejtésének
logikus folyamatában meg kell említenem a barátját, első mesteremet Borsh
atyát, és elengedhetetlennek tartom annak az eljárásnak a leírását, ami
e két ember között alakult ki, akik öreg korukig normális életet éltek,
és akik magukra vállalták azt a felelősséget, hogy engem, az öntudatlan
gyermeket felkészítsenek egy felelős életre, és a rám irányuló lelkiismeretes
és elfogulatlan magatartásuk folytán megérdemlik, hogy ma annyi év után,
az esszenciám számára belső Istenem két arculatát képviseljék.
Ez az eljárás - amit később megértettem
és nyilvánvalóvá vált számomra - egy különlegesen eredeti módszere volt
az elme kifejlesztésének és az öntökéletesítésnek.
Ők kasztusziliának nevezték, amely nekem
az antik asszír nyelvből származó kifejezésnek tűnik, és apám minden
valószínűség szerint valamelyik legendából vette át.
A eljárás a következő volt:
Egyikük váratlanul egy oda nem illőnek
tűnő kérdést tett fel, és a másik minden sietség nélkül a legnagyobb komolysággal
és nyugalommal adott egy logikus és elfogadható választ. Például egyik
este amikor a műhelyben voltam, váratlanul betoppant jövendő mesterem,
és rögtön az ajtóban apámnak szegezte a kérdést:
- Hol van Isten ebben
a pillanatban?
Apám nagy komolysággal válaszolt:
- Isten e pillanatban
Sarikamisben van.
Sarikamis egy Oroszország és Törökország
régi határán elterülő erdős vidék, amely egész Transzkaukázusban és Kis-Ázsiában
rendkívül magas fenyőfáiról híres.
Erre azt kérdezte a pap:
- És Isten mit csinál
ott?
Apám azt válaszolta, hogy Isten kettős
létrákat készít, melyeknek csúcsára erősíti a boldogságot, így azokon
az emberek egyénenként és nemzetenként emelkedhetnek fel és ereszkedhetnek
le.
A kérdések és feleletek így követték egymást,
megfontolt és nyugodt hangnemben, mintha egyikük azt kérdezte volna:
- Mi a krumpli mai
ára? - és a másik azt válaszolná:
- A termés bizony gyenge
volt az idén.
Csak évek múltán értettem meg az ezekben
a kérdés-feleletekben mélyen elrejtett gondolatgazdagságot.
Ilyen szellemű beszélgetések gyakran fordultak
elő, egy idegen számára úgy tűnhetett, hogy ennek a két öregnek elment
az esze, és csak valami tévedés folytán vannak szabadon ahelyett, hogy
a bolondokházában lennének."