Ó²
 
 
 
 

Terveim szerint az egyhónapos önálló kiállításom ideje alatt 24 különböző kiállítást rendezek a munkáimból.
A napról-napra változó anyagot külön-külön és önállóan értelmezem, így minden egyes nap saját erőforrásból táplálkozik.
Szándékaim szerint a projekt természete nem fejlődő és alakításra szoruló, hanem elkülönülten-változó lesz. Ez azért fontos, mert a szakmai kihívást (itt) az jelenti, hogy az eltérő műformákban megjelenő műtárgyak „célirányosan nagy száma” milyen szakmai presszúrát jelent(het) egy művész életében, ha az Anyag előállítására szánt fél év vállaltan és megdöbbentően kevés.
A számos „profilú” esemény-sorozat a kor ízlésének, azaz a közízlésnek (rapidügyek) hajbókol, és napi híreivel egy eltűnő esztétikát kölcsönöz (mint a Blikk) egy hónapra.

A különböző műformák, anyagok, eszközök: Rajz, Számítógépes Grafika, Kollázs, Gyorsan Száradó Festék, Print, Fotó, Videó, Szobor, Environment, Installáció, stb……………………………………….
 

A termelés oltárára kényszerített munkáról/munkákról egy naponta frissülő blog számol be az aznapi és az azt megelőző exhibiciókat, szöveges-képes-videós formában.
4 kortárs-magyar-képzőművészt kértem fel a kiállításon való részvételre (Bodó Sándor, Mécs Miklós, St. Auby Tamás, Uglár Csaba) meghagyva nekik, hogy azon az egy napon, amikor ők külön-külön kiállítanak, akkor egy új Horváth Tibor munkával jelentkezzenek, és installálják azt.