A  Poem About Nothing
 

A semmi fogalmát a kultúrák és a tudományok a legkülönfélébb módokon közelítik meg. Nyelvtani szempontból az amúgy is vitatott névmások közé tartozik, fõnévi értelemben használatos, holott nincs olyan tárgy amire utalna. A filozófiában leggyakrabban a nemlét vagy a hiány kifejezéseként jelenik meg, a keleti vallásokban pedig inkább az ürességet használják a semmi szinonimájaként. A fizikában alapjában véve értelmezhetetlen, hiszen az erõ és mozgás szempontjából nézve a van abszolútuma a semmi fogalmát kizárja, a matematikai absztrakció viszont nullként jelzi.

A semmirõl az irodalomban, a zenében, vagy akár a képzõmûvészetben is számos mû születik.
A Liget Galériában bemutatott installáció erre kíván reflektálni, amikor párhuzamba állítja az internetrõl letöltött amatõr verseket - melyeket a Végtelen történet kislányának szinkronhangjával olvastattunk fel angolul –, a filmes eszközökbõl épített díszlet-makettet - amelyben klasszikus, filmes mozdulatokkal lelkesen forgattuk a kvázi semmit, azaz jobb híján magukat az eszközöket -, illetve a semmibe révedõ tekintetet, amely egy alterego morfolt arcából néz kifelé.

 
 
 

                                                    A Poem About Nothing

The concept of nothing is approached by cultures and sciences in a great variety of ways. Grammatically speaking, the word belongs to the group of ambiguous pronouns: it is formally used as a noun even though it does not refer to any object. In philosophy, it most often expresses non-existence or absence while oriental religions rather use emptiness as its synonym. Nothing is basically indefinable in physics since from the point of views of force and motion the absolute of being excludes nothing but in mathematical abstraction it does figure, as null.
Many works of literature, music and art also speak about nothing.
The installation in Liget Galéria reflects on the latter, juxtaposing amateur poems downloaded from the Internet – and read out in English by the woman who had lent her voice to the little girl in Never-ending Story the film –, the set-model built of filming equipment in which we shot quasi-nothing, that is, the very equipment, with classical shooting gestures, and the distant look of the morphed face of an alter ego.