Tábor Á., Breznyik, Ginsberg

Cosmos Geo, Ph. D. hallgató (OR-ZSE):
Vendégszeretet: avagy  a „szeresd a másikat” bibliai üzenete a kabbalában
 
 

A dédnagynénéim, Ritoók Emma, Tormay Cécile és barátjuk, a katolizált Szerb Antal naplóik, korabeli szemtanúk szerint mind foglalkoztak a misztikával, terápikus szempontból: a kényszerek (az ő esetükben az  azonosnemű kényszeres vágyak) gyógyításának kérdésével.

Tábor Béla. Martin Buber könyveiből (is) értesülhetett arról, hogy a zsidó istenség ( a négybetűs JöHöVöH név jelentése szerint) a Lét maga. (Jövő időben áll – mert a Jövőben érik majd meg az a tökéletes szeretettel teli világ, az Ád-ám világa.) Nem kizárt, hogy (Szerb Antal feleségének, Bálint Klárának előző férjének, a filozófus Szabó Lajosnak a barátjától, Szilágyi Ernőtől hallott Jehuda Aslag rabbiról, aki a kabbala újszerű magyarázatával foglalkozott  a harmincas években.

Én Szerb Klári fiától, Jancsitól és barátjától, a /Bíró Dániel-féle/ Zóhár-olvasó Dixitől és Erdély Milóstól, Hajas Tibortól, Bálint Istvántól, Bódy Gábortól hallottam ezekről a dolgokról először a nyolcvanas években. Erről szól a  képregényem (a regényeim történet-vázlata).
 

A/

 
A Kabbala a mindenkori filozófiai avantgárd ideáinak mixtúrájaként, az egyes korok szellemi igényeihez való alkalmazkodás jelenségeként  is értelmezhető. Legtöbb eleme megtalálható más gondolati irányzatokban. Egyetlen momentuma van, amely eltér a korábbi zsidó  mozgalmaktól: ez pedig az, hogy lényegében megszünteti a törzsi, etnikai, születési zsidóságot.

Ennek a felfogásnak alapvető eleme, hogy nem etnikai (születési) alapú „nép” a zsidóság /noha a történelmi anti.-judaizmus miatt erre korlátozták magukat évszázadokon át/, hanem ez egy szellemi, észbeli egyenességet jelent (ha a Jásár /egyenes/ tőből értelmezzük az Izrael nevet, akár Ész-ráél-nek fordítva), vagy hálateltséget, hódolatot, (ha a jöhodi- nevet fordítjuk a hod „hála” szóból, akár rímelve: jó-hidi.). Ez a pozitív lélekállapot az ellentéte az ego-pontnak (Egyiptomnak, mely az eredeti szövegben is ree utal, hiszen a Rossz-leve a Mic-Rá).

Röviden kitérek majd ennek identitás menedzsment-beli, azaz politikai vetületeire, azaz arra, hogyan „oldja” föl az etnikai zsidóságot a kabbala egy „szellemi” zsidóság fogalmában.
Tény, hogy palesztin és török muszlimok tucatjai vagy akár százai is tanulhatják az interneten a bibliai legendák új felfogását. Tény, hogy egy eredetinek tűnő áthidaló mozgalom (melynek persze a hellenizmus, az őskereszténység, és a reneszánsz idején voltak sikeres elődei már), mely a vallásos-hitetlen ellentétet csakúgy, mint az etnikai zsidó és nem-zsidó ellentéteket kibékíteni szándékozik.
 

B/
 

B/ 6
 

B/ 7

1.

A történelemben különbözőképpen tekintettek a messianista mozgalmakra.

Jellemző, hogy Majmonidész görög eredetű értelmezésének nagy ortoprakticista elemzője a XIII. században, Nachmanidész a „beresit bara Elokim”-ot, a kabbalistáknak oly fontos mózesi Tan első mondatát úgy értelmezi, hogy „Be-res”, azaz a „fejben” teremt az Úr.

Ezzel a jeruzsálemi targum fordítását visszhangozza, ahol ezt a pszichologizáló belsővé tételt a „Bölcsességben teremté” az Úr formula képviseli. Erre vannak utalások Rási magyarázatában is. A legenda szerint Dávid házából való II. századi Szandelár rabbi utóda a Rási. (Rabbi Jitchák ben Slomó – ennek rövidítése a „Rasi” név.)

A tizenkilencedik századi neortodoxia alapítója, S.R. Hirsch /1800-1888/  szintén azt hangsúlyozza, hogy az egész Tóra a belső érzelmi világokat írja le, metaforák sorában. Ez egybeesik a kabbalisták nézetével.

Az 1300-as években bukkan fel a Zóhár elnevezésű gyüjtemény, a kor kabbalistája, Mose De León (lyon-i Mózes) szerkesztésben (amely szöveget a kabbalista mozgalmakban és az ortodoxoknál a talmudi mester, a II. századi Simon ben Johái írásának tartják.)

A XVI. Században, a prágai Löw rabbi ego-ellenes értelmezésének korában újította meg az imakönyvet Icchák Luria (aki szintén dávidi ősökre hivatkozott) Cfátban. (1572-ben halt meg.) Az ő kabbalista tanait Hájim Vitál jegyezte le és ő újította meg a Szférák tanát a Zohár elnevezésű XIII. században felbukkant biblia-magyarázat „belső” értelmezése szerint.
 

2.

A mai kabbalista mozgalom, a Laitman-féle aslagiánus Bené Baruch

A „Ráv”-nak becézett Dr. Mikhael Laitman az Aslag rabbi fiának, Baruch Aslagnak (1924-1991) kabbalista körével találkozott 1975-ös Szovjetúnióból Izraelbe költözése utáni keresésének folyamatában.

Aslag rabbi (1889-1954) önmagát a szent Ari (Luria rabbi) újraszületésének tekintette (míg Luria maga a Zóhár szerzőjének, Simon bar Jocháj rabbinak volt a megtestesülése.)

A közfigyelmet annak köszönhetik, hogy  Aslag egyik veje annak a Philip Berg-nek volt a mestere, aki populáris kommerciális kabbala-mozgalmában Madonna és Mick Jagger tagságával büszkélkedhet.

Két alapvető tanításuk van: az egyik,hogy csoportban (ma az interneten) kell tanulni, a másik, hogy az Én-t, az ego-t le kell győzni. Mindkettő alapvető a haszidoknál, ahogy ezt Bubertől tudjuk (s rajta keresztül Magyarországon Tábor Bélától értesülünk e tanokról.)*
 

C/
 

C/ 3
 

C/ 8

Tábor Béla 1939-es esszéje ma fontosabb, mint valaha.  39-ben az, hogy a zsidóság önzésével magára haragítja a befogadókat és ezzel – létrehozva a dühös nácikat - öngyilkosságot követ el, hallatlan és meghallhatatlan állítás volt. Talmud-kritikája ijesztően egybehangzik a keresztény zsidógyűlölet szlogenjeivel.

Aslag rabbi (aki Tábor körében Szilágyi Ernő  mestere volt)  elképzelése szerint is az Ego az egyetlen teremtmény, s az önzetlenség hordozói ideális esetben a Jövő-Hódoló (Jásár-kél- Izrael) „zsidók” (etnikumtől függetlenül). Míg az Önzés erői  a Népek (Egoj, Egoptom)  névre hallgatnak a  tanban, akik közül a legönzőbbek, a nácik, a rasszisták ezért haragszanak az aktuális (tehát önző) etnikai zsidókra. Minden kabbalista, így Aslag is, elmagyarázza a neoplatonistákkal párhuzamos elképzelését a Lét Lépcsőiről, a világ felépítéséről, mely a négybetűs istennév alapján alakul ki. Konkrétan, a jehove istennév lefordítva „leendítőt” jelent, tehát minden istennévnél közelebb visz a „létezés” szó igei alakjához, rímmel: Jöhövőh. Ebből az exisztencialistának is nevezhető alapállásból, valamint a a neplatonista szoplipszizmusból  (melyben a Makrokozmosz – az adó, Tábornál „áldozó” Ádám - a mikrokozmosz – az ember -, a kapoló-gép gyökere) következik a többi állítása.

Martin Buber ezt írja, vagyis fordítja: „Vagyok, aki A Lét vagyok…akármilyen formában jelenjek is meg, mindig leszek.”**  Azért fontos, hogy a létigével áll kapcsolatban, mert a létről mindenkinek van tapasztalata és arról is, hogy mindent átfog. Tehát szemben az ismeretlen jelentésű „isten” szóval (vagy a Gott vagy bog szavakkal, vagy a Dieu szóval) a Teremtő feltételezése teljesen racionális gondolat. És mivel jövő időben van, az éppen létrehozást fejezi ki. Ez pedig nem fizikai, hisz a fizikai lét már létezőből alakul csupán. Hanem az emberi érzelmek világának képződése: amikor legyőzzük az önzést és kinyílunk a Társ felé. Szeresd felebarátod…

Ezt így írja le Tábor Béla:
„A héber nyelv ..az isteni név megjelölésére egy kiejthetetlen szót használ. Négy betű jelöli ezt a szót, a Jád, a Hé, a Váv és a Hé. Akik Jahvé-nek, jöhvének ejtik, már nem ezt a szót ejtették ki….(Uo. 41.o. ) A kiejthetetlen név az abszolút jelen és az abszolút jövő egysége, a „lenni ige jelen és jövő ideje egybeszőve..ez az egyetlen osztatlan pillanat..az egyetlen osztatlan valóság, mint örök jelen, az élő Egy. Ezért, aki nem akar hazudni, csak jelzi a nevet. A szent (elkülönült) nyelv ezzel a szóval jelzi: A „Név”.A Név a mi Istenünk – a Név Egy. (Uo. 42.o.)  A zsidóság feladata, hogy ezt megértse” (Uo. 47.o.)

Mit mond Tábor Béla? „Az emberi faj szellemi valóság. A szellem az a végső  erő , ami a valóságot valóvá, élővé, működővé teszi. A szellem a valóságnak az az egyetlen csodája, hogy a valóság „van”. (Uo.14-15.o. )
Hogy létrehozzuk, teremtjük a  szeretet.

És hozzáteszi: A szellem számára a világ jelrendszer, minden jelent valamit, mindennek jelentősége van(..) ugyanannak az Egy Jelzettnek a jele. (Uo. 16.o.)

Tábor azt mondja, hogy „ ..a nép a Sinainál (Sziná mellesleg Gyűlöletet jelent, ez az Egoizmus hegye) rémülten meghátrált a magát kinyilatkoztató Isten elől… a kinyilatkoztatás csak érintette a zsidóság egyes egyedeit, de anélkül, hogy minden egyes személy átélte volna, és ezért, mint a szellem kielégítetlen vágya égett benne…ebből merítette a népi sorsát: a szétszóratást, az üldöztetést, a gettót.”(Uo. 35-36.o.). Ezzel kortársai figyelmét szeretné felhívni arra, hogy lenne módjuk „megtérni”, ha az eredeti racionálisan felfogható üzenetet megértenék és a Kreatív Realitással – a JöHVőH-vel – dialógusba keverednének, az ego feláldozásával.

A jövő hódolói a zsidók, a jó-hídi-k. A Lét Visszhangzói. A JöHVő Hódolói. (Ne felejtsük: héberül a „héd” az visszhang. A „hod”  viszont a hála, a hódolat szó gyökere.)  Az a „zsidó”, a „jő-hódi”, jó-hidi, aki vállalja ezt a dialógust, áldozatot. Így lehet, és így érdemes érteni azt, amit az „áldozat” (az Adó Jövővel az Ád-ámmal, a közös Vágy-Lénnyel /keresztényül: Józós Késztőssel/  egylényegű, „azonosformájú” a neoplatonizmust is integráló Aslagnál) népről mond Tábor.
 

D/

„De ez a szó: Isten maga  a Szó, az élő egyetlen igazság. (…) Az isteni név kimondhatóvá csak akkor lesz, ha a valóság tiszta szellemmé vált és minden egyes ember tiszta személlyé. Minden egyes Én tiszta első személlyé és számára minden más tiszta második személlyé. Ez a messiási eszme tartalma.” (Uo. 41.o. )  A „személlyé válás” kifejezésből világos, hogy ezt megelőzően (a csak-kapás helyett az adás elkezdése előtt) az ember még nem személy. Nem „Ád ám”.  Ahogy Áslág rabbi mondja, még „nincs nesámája” .(Még nem kezdi el az ős-kép, a nesámá széttöredezésének javítását, tikkunját.)
 

Amiatt, hogy Tábor (feltehetően Aslag rabbi nyomán) így átcsoportosítja a résztvevőket,  szinte  „átáll az ellenséghez”, mert kritikusan áll szembe kora orthodox, haszid és neológ, valamint cionista és ateista zsidóságával és egy új, racionális, exisztencialista, hegelianus, schopenhaueriánus és pszichoanalízisben otthonos új nem-etnikai, terápikus „szellemi” zsidóságot hív elő (hasonlóan a korai kereszténység és iszlám, majd a reneszánsz és reformáció  judaizáló csoportjaihoz.)

Tudjuk,  minden nemzedékben új és új judaizmusok alakulnak ki. (Gondoljunk a héber, a mózeshitű, az izraelita, a „zsidó”, vagy akár a  "cionista" és „izraeli” szavakra, mint az identitás-menedzsment egy-egy lépcsőfokára. /Csak a radikális magyarítás hiányzott eddig: a jövő-hódoló verzió átvilágítja és az eredeti jelentéshez közelíti a „nép” nevét. Ez Tábornál is hiányzik, én egy tanítványától hallottam először, Szerb Jancsi és Dixi közvetítésével./

Nem kerüli meg a kereszténységgel való szembenézést sem. Azt hangsúlyozza, amit bárki észrevesz, aki elolvassa Mózes Ötkönyvét, hogy mindenkit messiássá, felkentté tettek a papok a Templomban, aki bűnvallást tett és a destruktív tettét kiegyenlítette valamilyen áldozattal., akár egy kis liszt elégetésével.

„A messiási eszme nem későbbi történelmi termék: a szövetség már elválaszthatatlan mozzanatként tartalmazza.” (Uo. 43.o.) Ezzel Tábor kihúzza a kereszténység „méregfogát”, lényegében azt állítja, hogy az ősi zsidók voltak az eredeti keresztények a Templom fennállásának 900 évén át. Nemcsak Jézus követői voltak zsidók, hanem már előtte is létezett a kereszténység, a felkentek serege, a mindenkori bűnvallók sokasága, százezrei. Az ego (a kabala eredeti jelentése szerint kapoló) elleni érvek pedig a buddhistákat-hinduistákat-zarathusztristákat teszik rokonná.

Tábor szerint tehát „a  különböző vallások az egyetlen igaz vallást tükrözik különböző vallási temperamentumokon átszűrve.” (Uo. 64.o.)
 

E/
 

E/ 1
 

E/ 5
 

E/ 8

Tábor Béla azoknak a mestereknek a sorába tartozik, akik mindenkor a lét-visszhangzó vagy jövő-hódolói „felébredt” /buddhi/ ősi tudást akarták a helyi viszonyokra alkalmazni. Hasonló ebben Jézushoz-Józóshoz, Mohamedhez (aki maga szándékosan dávid-házi hercegnőt is elvett felségül). Vagy a többi meseásóhoz /Röhrig szavával s G. Scholem nyomán/: a kora középkori szintézis-kereső dávidházi Abu Issához (780) vagy Abulafiá-hoz, aki a pápához is elment (1290), vagy a reneszánsz kori Abarbanelhez, aki hasonló új szintézisben reménykedett, mielőtt el kellett menekülnie Ferdinánd elől (1490), s ilyen újító „messiás” volt David Reubeni, akit V. Károly császár öletett meg (1520), majd szintén a tizenhatodik században Luria valamint egy utóda tanítványa Sabbatai Cvi, akit muszlim kitérőként  látunk (1666), és  a tizennyolcadikban Luzzatto, és a Bál-Sém-Tov, míg Cvi utóda, Jakov Frank ugyanekkor a katolikusokkal elégettette  a Talmudot a tizennyolcadik században (1750), s a messianizmusokhoz hasonló altruista adásban bízott Marx, és ugyanilyen népi-nemzeti egység-vízióban reménykedett a XIX. század „cionista” messiása, Herzl is (1894).***

Mindannyian  azt gondolták, hogy komolyan kell venni a szeretet parancsát, el kell fogadni a más vallásokból azt, ami összeköt, és valami új gondolat talán jóra, jó Jöhvőre (melyben – az Olám HaBá-ban, a jövő világban -  nincs árny, halál, betegség) vezet majd.
 

F/

Alapvető fontosságú, hogy (talmudi eredetű módon) Ádámot nem az első embernek tekintik, hanem az első prófétának, az első kabbalistának. (Már Rási rámutat, hogy a kígyó kétlábú, beszélő lény, tehát volt Ádám előtt más ember is. S.R. Hirsch neortodox irányzatában is alapvető, hogy „Ádám” – mint minden bibliai fogalom – egy belső, lelki lény. Ma Russel Hendel-nél találjuk meg ezt, a szerinte szolovejcsiki hagyományt.)

Freud-ot szokás azzal vádolni, hogy Schopenhauertől ered a Vágy-központú tanítása, valójában azonban Freud akár a lubavicsi Schneersohn rebbétől, (Salom Dovber rabbitól) - aki páciense volt 1904-ben  - is értesülhetett a Zohár ilyen irányú nézetrendszeréről. Ahogy később tanítványa, C.G. Jung is a Zohárt tartja alapvető fontosságúnak az archetipusok hatását kutatva.

A lélektani, terápikus alapgondolat, az önzés, az Ego legyőzése, ebben tehát a terápikus mozgalmakkal párhuzamos. (Természetesen spirituális mozgalomként nem javasol egyéni lelki terápiát, de a mozgalomban hangsúlyozzák, hogy senki ne hagyja abba a gyógyszereinek szedését, vagy a terápiáit.)

A legnépesebb spirituális mozgalom, a Kabbala-kutató C.G. Jung hatására alakult névtelenek csoportja, akik a Felső Erőhöz kapcsolódva győzik le addikcióikat, az alkoholizmust, a drogot a szexaddikciót és a többit. E mozgalmakban alapvető élmény, hogy az „önfegyelem önbecsülést növel”: tehát egy bizonyos „öncenzúra” (amely a társak érdekében fenntartandó absztinencia) új önbizalmat, életerőt ad.
 

G/

 
A Laitman-féle kabalában a Felső Erő világait (a teremtés, az alkotás és a csinálás világát, mely a négybetű létige-istennév betűhangjai szerinti beosztásban ereszkedik alá) egy szűrőernyő (egy torlasz, maszah, vagy mahszom, ellenállás) választja el a teljesen Tartó-nak és Ego-nak leválasztódott Evilágtól, a Malkuttól, az Uralomtól, birtoklástól, a csak-önző-kapni-akarástól. Freud talán ezt az öröm-szűrő belső elutasító mozzanatot nevezte el „gátlásnak”, vagy „elfojtásnak”, ill. „ellenállásnak”.

A négy felső világból a Bina (Értelem) világához kell a Malkutnak (Uralomnak, Birtoklásnak, kapni-akarásnak ) felemelkedni ahhoz, hogy az egyén a maga akaratából felemelkedjen az önző Kapás (kabbala) szintjéről az Adás - a teremtő - szintjére.

Ehhez a belső szándéknak (a kavanának) kell megváltoznia s ez a változás átlendít a  „torlaszon” vagy mahszomon, ahogy az Ego-t nevezik.. Ha valakinek ez sikerül (a személyes érdekekről való lemondással, amit a hagyományban „bitul”-nak hívtak, vagyis a tanuló-közöséghez való társulással) , akkor evilági fizikai létéből (észrevétlenül)átkerül a végtelen élvezet (az adakozás) isteni szintjére.

 
A kabbalisták  jungi alapon „belső", lelki zsidóhoz, jóhidihoz  szólnak, nem etnikai eredetű néphez és így teremtővel való egyesülés más formáját vetik fel.
A pogány-keresztény (és „görög” ateista filozófiai) Egoj-pont üzenet: nincs más istenség, csak az, melyet lelkünk mélyében hordunk. A mai kabbalah ehhez a koncepcióhoz kapcsolódik.

 A kabbalisták szerint (hasonlóan a védanta-alapú krisnaista tanokhoz) az „adó” /Ád-ám/ móduszban istenivé válhat bárki.

Leg-világibb lélektani verziója ennek talán a másik híres Freud-tanítvány, a Pesten is működött Melanie Klein elmélete, ahol a „jó mell” és „rossz mell” (vagy pénisz és hátsó fertály) csecsemőkori képei határozzák meg a későbbi pszichotikus magot.

Egyetlen fontos érv van, amely e mozgalom védelmére felhozható: az, hogy a történelem eddigi folyamán a zsidó vallási fogalmak önmagukban az antiszemitizmus miatt nem válhattak hatóerővé a szellem területén, csak töredékes módon  jelentek meg a nagy világvallásokban és egyenlősítő mozgalmakban.

Emiatt nem jelent meg soha az az alap erősség a zsidó vallásban, ami Négybetűs Istennév logikailag cáfolhatatlan magját jelenti: hogy a jöhove szó, mely leendítőt jelent,  mely a létige műveltető jövő idejű alakja, valóban értelmes elnevezés az „Ős-okra”. Külön érdekesség, hogy az arámi nyelvben az adás szó a jöháv hangcsoporttal (vagy a héber jövő idejű „szeretni” ige is) rímel erre a teremtő névre.

Valóban példátlan jelenség a történelemben, hogy a héber istennév betűhangjaiból kialakuló szfirák és parcufok (melyek fizikai és pszichikai belső jelenségeknek felelnek meg) neveit tanulja sokezer ember az internet előtt ülve és tanulva, úgy, ahogy régen csak nagyon kevés kabalista tehette ezt meg rejtve és titokban.
 

I/
 

I/ 7

 
Jellemző, hogy a csoportban a férfiak tanulnak együtt külön hajnalonta – ez a nőknek nem kötelező (bár nem tilos) és a nők a találkozókon lényegében háziasszonyként vesznek részt (főznek, tálalnak, takarítanak), bár szabad nekik is kérdéseket feltenni a tananyagról az előadásokon. Az előadások  szüneteiben (melyek minden hajnalban 3-6 közt folynak), a férfiak egymás vállát átölelve kabbala-tematikát hirdető slágereket énekelnek vagy táncolnak.

Laitman doktor közös interjúkat ad sokféle tudományág képviselőivel (pl. László Ervinnel), s az egyik gyakori beszélgető-partnere Jeffrey Satinover, aki közismert arról a nézetéről, hogy a férfiak apahiányos sérülése miatt jönnek létre a nemi szerepzavarok, s ezeket nem-erotikus férfi érintéssel lehet gyógyítani.

Nincs kimondva hangsúlyosan, de szelíd ráhatással a tanulni szándékozó magányos férfiakat hamar házasságra veszik rá – semmilyen azonos-nemű viszonyt a mai világ által elfogadott szubkultúrális módon nem fogadnak el.

Ez természetese elfogadható álláspont, paternalista, konzervatív, de a világ lakosságának jelentős részét megcélzó mozgalom talán nem is teheti meg, hogy bármilyen eltérő „másság”-centrikus szubkultúrát  látványosan tagjai közé beenged. Különösen, mivel a fő tananyag az emberi ellenségesség (a gyűlölet, a Szináj hegy) fölé emelkedés az együttérzés, a kedvesség és a szeretet hangsúlyozásával (hiszen ez maga „Isten” náluk.)

Az nem kérdés, hogy a férfi ön-értékelés valóban emelhető a hagyományos nemi szerepeket erősítő mozgalmak árnyékában, s ennek lehetnek pozitív hatásai a nőuralom által fenyegetett  családokban

Még azt sem kérdőjelezem meg, hogy az eredeti „jehove”-koncepció a mai világban ilyen módon terjeszthető csak – és hogy az jó dolog, hogy sokezer év titkolózása után a „népek papjai” lesznek az ezt képviselő zsidók, jó-adók.

Azonban a történészek azt látják, hogy  az „ego”és individualizmus haladása mindig az együttérzés fejlődésével jár együtt. Lloyd deMause az Emotional Life of the Nations c. könyvében  naplók és levelek ezreinek elemzésével mutatja be, ahogy fokozatosan észrevették, hogy a csecsemőt nem szabad dadusnak szoptatni, hogy nem szabad szorosra pólyázni, mert az agressziót szül később és felsorol még sok tucatnyi ilyen „felfedezést”. (Példaképpen említem: a középkori kőpadlót azért váltotta fel a fa padló, mert fokozatosan felébredt az együttérzés és a hideg kő kényelmetlenné vált. )

A jobboldali önzés-ellenes közösség-mítosz, az egymást átölelő tiszta férfi-kapcsolat a fő eleme a modern kabbalista mozgalomnak. Valószínű, hogy igény van rá, és a résztvevő férfiak valóban erősödnek férfi-szerepükben. Ahogy a lélektanban mondják, az önfegyelem növeli az önbecsülés fényét.

Ráadásul az izgalmas szellemi erőfeszítés (a  belsővé tett bibliai figurákkal kapcsolatos fantáziák, melyeknek fő témája a női - kapó, és a férfi - adó oldal küzdelme, amely külön elemzést igényelne) valóban arány-eltoldásokat okoz a világról kialakult képükben, s ezáltal másodlagossá válhat sok mindennapi keserűségük. De másrészt, ennél is lényegesebb, hogy a rendszeres férfi érintés elmulasztja, az esetleg csak tudat alatt jelentkező, és szégyennel járó azonos-nemű szerepzavar tüneteket.
 

A bevezetőben említett többé-kevésbé ezoterikus szerzők  (Ritoók, Tormay, és Szerb Antal, és utódaik, Szerb János, Dixi, Bódy Gábor) viszont remélhetőleg jó hasznát vették ennek a terápikus gnosztikus olvasókörnek.

jegyzetek:
*Tábor Béla: Személyiség és Logosz, Budapest, Balassi, , 2003.
**Martin Buber: A próféták hite, Budapest, Atlantisz, 1991
***Scholem, Gershon: Shabbatai Sevi. A Mystical Messiah. Princeton, University Press, 1976
****Lloyd deMause: The Emotional History of the Nations, New York, Karnac, , 2002.
 
 

***

a1
 
 

a2
 
 

a3
 
 

Mester és Tanítvány: Jánoska és Géza (Koró és Bereményi)