Fekete Balázs: Csillagtúra
Hölgyeim
és uraim, múltkor voltam egy
kiállításmegnyitón, ahol
egymás után két némileg
ellentétes tartalmú
megnyitóbeszéd hangzott el és ez engem
akkor nagyon megihletett. Úgyhogy engedjék
meg, hogy most én is nagyon röviden, de
még egyszer, újra megnyissam a “Csillagtúra” című tárlatot.
Megnyitószövegemet
“teljességigény nélküli, tudományos
alapossággal megírt” alkotás-kommentárnak
mondanám.
–
Igen, ezen a tárlaton és a bemutatandó
dokumentumfilmben felvázoltunk egy ideális
útelnevezés modelt, logikusan tervezett
ellátórendszerrel és
hangjelzésekkel, a kívánatos
természetvédelmi struktúrát
illetően. Persze ez az utca elnevezési gyakorlat
akkor demokratikus, hogyha a rokon utcák pl.
Keresztúri- Földvári út, azonos
hosszúságúak, vagy legalább az
illető település nagyságával,
lakóinak lélekszámával
arányosan hosszabbak-rövidebbek, mint ahogy ez
az itt, bemutatott út és
-településvázlaton is
látható.
–
Ugyanakkor mit látunk?
Sajnos
hazánk útjain vajmi kevésszer
találkozunk hasonló szimmetriákkal,
hogy szomszéd, vagy távolabbi
településeink, közös megegyezés
alapján, egymásról
neveznék el útjaikat. A napi gyakorlat
hazánkban, igen fájlalom,
legtöbbször felülírja a
rációt és a
szükségszerüséget.
Miröl
van szó?
–
Sajnos simán el tudom képzelni pl., hogy
Cegléd, vagy Salgótarján városa
nem válaszolt baráti kedvességgel
fővárosunk gesztusára, mikoris a
Cegléd, vagy Salgótarján felé
vezető utat mi, mintegy Ceglédet és
Tarjánt propagálva, az utazók
külön figyelmébe ajánlva,
Ceglédi útnak, Salgótarjáni
útnak neveztük el.
Igen,
ma már simán el tudom képzelni, hogy az
ottani Budapestre vezető utat ott nem Budapesti útnak
nevezik! És még olyan megoldást is el
tudok képzelni, hogy pl. Cegléden a
főváros felé vezető utat nemhogy nem Budapesti
útnak, mégcsak nem is Pesti útnak
nevezik, hanem mondjuk Budai útnak! Mintha Pest nem
is létezne! Mintha Ceglédről Buda felé
menet Pest városa helyén
lápvidék, legfeljebb legelő, maximum
kukoricás lenne. Ezt az utcanév
választásban megnyilvánuló
sandaságot ugyanolyan diszkriminációnak
tartom, mint azt, hogy a mi fővárosi, Innsbruckkon
át, Lyonba vezető utunkat, egyszerűen
Bécsi útnak nevezzük, mintha Bécs
városa után véget érne a
világ, megszünne a létezés.
Gondolom minden innsbrucki, bázeli stb. lakos ezt
keményen számontartja és
méltán szomorú miatta.
Az
útfronton más anomáliák is
adódnak, méghozzá nem is ritkán.
Csak, hogy megemlítsem azt a jelenséget, amit
én egyszerűen csak “Pozsonyi
út”
szindrómának nevezek: amikor az adott út, utca egyáltalán nem arra vezet, nem abba az irányba szalad, amerre a nevéből adódóan gondolnánk. A Pozsonyi útnak
irányát tekintve sokkal méltóbb neve lehetne: a “Sturovói”, vagy “Ruzsanberoki” út, esetleg a Stokholm utca elnevezés.
És
itt jutunk el egy még nagyobb s, ha lehet mondani,
még különösebb probléma
halmazhoz.
a
Kőbányai út rejtélyéhez!
Mert,
igen, számora megoldhatatlan rejtély, hogy a
Baross utcát miért akkor kezdik
Kőbányai útnak nevezni, amikor már
Kőbányán keresztül vezet!? Szerintem a
Baross utca egy olyan részét kéne
Kőbányai útnak nevezni, amikor az még –
hangsúlyozottan az Orczy tér előtt –,
Kőbánya felé vezet, de még nem
éri el Kőbánya határát!
Hasonlóan
külön és nagyon nagy probléma
számomra, hogy van-e létjogosultsága a
huszonegyedik században, hogy Pesten a város
falain jóval belül, egy utat Pesti útnak
íhvjanak? Itt jegyzem meg, hogy a saját,
bár szerényke – legalábbis a mi,
országosan is gigantikus méretűnek
mondható, ferencvárosi vasúti
központukhoz képest – kis
vasútállomásocskával
büszkélkedő Zugló, már nagyon
régen és nagyon bölcsen, minden
félreértést elkerülendő,
Szugló utcának nevezte el ezen
városrész szívén
áthaladó, talán leghosszabb
utcáját. A zuglóiak úgy
döntöttek, hogy minden
öntömjénezést és rosszul
értelmezett lokálpatriotizmust
félretéve, utca elnevezésükkor egy
“s” betűt tesznek szeretett településük neve elé, megelőzve így minden félreértést. A Szugló utcát így mindig és mindenki a főváros legigazabb utcájának tudta, tisztelte és szerette és
szereti!
–
Végül ki kell fejeznem egy nagyon régi
fájdalmamat: Budapesten nincs Ferencvárosi
út!
S,
ha már Kőbányánál tartottunk –
nem megbántva Kada emlékét és a
mostani derék kőbányai lakosokat –
miért van Kőbányának 3
vasútállomása és ugyanakkor
egész székesfővárosuknak is csak 3 van:
Déli, Nyugati, Keleti?
Miért
és kinek ennyire fontos ez a városrész,
amikor, hogy mást ne is mondjak, a mi
ferencvárosi labdarúgó csapatunk
nemhogy országos, de világhírű csapat
hosszú évtizedek óta?! Hallott valaki,
valahol Kőbánya torna klubbról,
speciálisan kőbányai ízt, színt,
sajátosságokat felvonultató
labdarúgásról? Abban is
irányzatosságot vélek felfedezni, hogy
rikítóan és szinte pökhendi
módon, egyik belvárosi utcánk az “Újpesti utca” nevet
viseli. Megérjük még talán, hogy a lila ultrák
nyomására, de erre gondolni sem merek...
Kezdjük
az elején:
–
Mert számomra még most is érthetetlen,
hogy fantasztikus tavaszi menetelésünk
után, tavaji dicsőségesnek mondható
idényzárónkat követően, ősszel,
hogyan, miért jutottunk el-le majdnem a
kiesési zónába. Puchner mester
odadását és szakmai
kvalitását, gondolom még a
tél-elő, későn jött sikerei után
sem vonhatja kétségbe senki. – Szegény
aztán nagyon megszívta a ZTE-vel, mindegy –.
Döme viszonylag hamar felrázta a fiúkat,
de azt kell, hogy mondjam, hogy én most már
egy 10. hely körüli eredménnyel is
elégedett lennék. Most már nagyon
másról van szó, mint amikor Bill csak
azért imádkozott, hogy újra az
elsőosztályba kerüljünk! Most mást
nem tehetünk, mint, hogy a téli
átigazolási időszak híreit
figyeljük és izgatottan várjuk a tavaszi
forduló kezdetét és valóban
elfogulatlan, korrekt és szakmailag magas
színvonalú játékvezetésre
számítsunk...
Persze,
ahogy a Kapitány mondta: “csapat
csak egy van: a Ferencváros!!!
És
még egy kérdés, ha már az
utcaneveknél tartunk, a Mester utca nevével
kapcsolatban,
Ferencváros
főútjáról gondolkozván, ahol
mostanában lakok.
– De a választ most már tényleg önökre bízom...