megnyitotta Izinger Katalin, 2014. június 12-én, 19 órától
a kiállítás megtekinthető július 10-ig a Liget Galériában
A "Pireneusi vakáció" kísérlet két fontos esemény újraélésére. E két fontos esemény nem más, mint René Magritte két munkája.
1. Hegel vakációja (1958)
2. Kastély a Pireneusokban (1959)
Ebben az esetben tulajdonképpen nem is újraélésről van szó, hiszen képtelenség újraélnünk valamit, amit előzőleg nem mi éltünk át. Itt tehát inkább a kíváncsiság kielégítésről van szó, melynek során vélhetően közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük (átérezzük) a két kép létrejöttének eseményét.
Az eredeti képeken két ábrázolt (festett) ojektum van. Mindekettő lebeg. Az én installációmban az ábrázolás tárggyá (testté) van alakítva és a testek nem külön-külön lebegnek, hanem egymást lebegtetik.
Mi a különbség a testi, illetve az ábrázolt lebegés között? Azt hiszem: semmi. Mindkettő inkább vágy nem pedig konkrét valóság. Mindkettő a vízió valósággá alakításának egy-egy kísérlete.
Magritte helyesen gondolkodott, amikor azt jeletette ki, hogy a festményén a pipa nem egy pipa.
A Vakáció a Pireneusokban ennek pont a fordítottja. Ott minden pontosan az, ami. Minden önmagával azonos.
Ami viszont közös bennük az az, hogy furcsa a viszonyuk azzal, amit realitásnak nevezünk.