megnyitotta Baksai József festőművész, 2015. szeptember 30-án, 18 órától
a kiállítás megtekinthető október 22-ig
Fekete Szilvia: Az anya, akin osztozunk, 2015
Egy mesterséges szó, töve a prozódia, kiegészítve egy angol nyelven használt képzővel, aminek a magyar fordítása prozódikus lehetne.
A prozódia a verstanban a nyelv használatának azt a szabályrendszerét kutatja, hogy a szöveg hogyan alakul verssé, illetve mi módon válik ritmikus formákká. A zenében a szöveg és a zene helyes illeszkedésének tana (wikipédia). Röviden: a szöveg és a zene helyes illeszkedésének tana (Idegen szavak szótára). A lényeg tehát ugyanaz, mint kollázs készítés során: a helyes illeszkedés, ritmikus formákká válás. Minthogy a kollázs nem más, mint a helyes illeszkedés tana.
A Prozodiac kiállítás eddig elkészült kollázsaimból válogat.
A kollázskészítés száz éves tradícióra tekint vissza, Picasso és Braque öröksége, fontosnak tartom, hogy ma is élő műfaj. Híres huszadik századi művészek kedvelt alkotói tevékenysége (Otto Dix, Max Ernst), vannak művészek a jelenlegi kortársak között is, akik egyéb művészeti munkák létrehozása munkák szintén kollázsolnak (Andro Wekua, Marcel Dzama). Közéjük tartozom én is. Számomra a kollázs készítés szükséges, ugyanakkor párhuzamosan futó tevékenység az olaj-vászon, olaj-farost munkák készítése mellett.
Kollázsaim alapanyagai magazinokból, újságokból kivágott képek, eredeti kontextusukból kiemelve, új egységebe, kompozícióba rendezve, temperával, akrillal festett, ceruzával rajzolt elemekkel, felületekkel kiegészítve.
Műtermi munka szempontjából három csoportba osztom őket: van olyan kollázs, ami önálló műalkotássá válik a munka befejezte után, de nagyobb méretben, más médiummal (olaj-vászon/farost) nem működne képként. Van olyan, amely kollázsként, önálló alkotásként nem állná meg a helyét, de folytatható, jó kiinduló pont egy nagyobb méretű olajfestmény elkészítéséhez, ily módon előtanulmánynak tekinthető, vázlatként funkcionál számomra. Végül van olyan kollázs, ami kisméretben, papíron és nagyméretben, olajjal egyaránt működhet.
Tartalmilag két csoportba oszthatók kollázsaim: a játékos, tulajdonképpen súlytalan munkák és a komolyabb, személyes hangvételű darabok váltakoznak.
Ezekből állít össze válogatást a Prozodiac című kiállítás, kiegészülve három olajfestménnyel, amelyek kollázsok alapján készültek. A festményekhez a vastag, díszes, polgári keret pont olyan szorosan kapcsolódik, koncepció szempontjából, mint formailag, feszülő ellentét esztétikai érzetét létrehozva a keret és az abban megszokott akadémikus portrék helyett található “XXI. századi” portrék jellegével.
Fekete Szilvia
Szilvia FEKETE: Prosodiac
opening: 30 September 2015 18:00
the exhibition is open till 22 october 2015
There is an artificial word, it's root is prosody, being completed with a derivational affix used in English and it's Hungarian translation could be 'prozódikus'.
The prosody in metrics search for the rules of the language to find out, how can a text turn into a poem and into rhythmical form. In music it is the study of proper fit of the music and text (wikipedia). In brief: the study of proper fit of the music and text (Idegen szavak szótára / Dictionary of Foreign Words). The point is the same as in making a collage: proper fit and rhythmical forms. Because collage is not else than the study of proper fit.
The Prosodiac exhibition is a selection of my finished collages. Making collage has a hundred years old tradition. It is a heritage of Picasso and Braque. I think it is important that this is a living genre today as well. Famous masters of the 20th century liked this activity (Otto Dix, Max Ernst). There are contemporary artists, who also make collages in addition to other works (Andro Wekua, Marcel Dzama). I belong to them. For me collage is a need and at the same time it is a parallel activity with making oil on canvas and oil on masonite works. The raw materials of my collages are images cut out from magazines, newspapers. I pull them out from their context and put them into a new composition and I add to them new elements and surfaces painted with tempera, acrylic paint and pencil.
I divide these works into three groups: there are collages which become self-standing artwork at the end of the creation, but couldn't function as an image in a bigger size and with another medium (oil on canvas, oil on masonite). There are works which are not good enough to be self-standing collage but are good starting points for bigger oil paintings. These function for me as a sketch or preliminary study. Finally there are collages what can be good both in smaller or bigger size, on paper or on oil painting.
Looking at the content I can divide my collages into two groups: there are the playful, featherweight and the more serious and personal works. Prosodiac is a selection of these including also three oil paintings which were based on collages. The paintings have old style, thick, decorative, wooden picture frames. This is the part of the plan. There is a tension caused by aesthetical contrast between the frames and the images. Looking at the frames we expect old style usual academic portraits but these are 21st century style ones.
Szilvia FEKETE: Prosodiac
opening: 30 September 2015 18:00
the exhibition is open till 22 october 2015
There is an artificial word, it's root is prosody, being completed with a derivational affix used in English and it's Hungarian translation could be 'prozódikus'.
The prosody in metrics search for the rules of the language to find out, how can a text turn into a poem and into rhythmical form. In music it is the study of proper fit of the music and text (wikipedia). In brief: the study of proper fit of the music and text (Idegen szavak szótára / Dictionary of Foreign Words). The point is the same as in making a collage: proper fit and rhythmical forms. Because collage is not else than the study of proper fit.
The Prosodiac exhibition is a selection of my finished collages. Making collage has a hundred years old tradition. It is a heritage of Picasso and Braque. I think it is important that this is a living genre today as well. Famous masters of the 20th century liked this activity (Otto Dix, Max Ernst). There are contemporary artists, who also make collages in addition to other works (Andro Wekua, Marcel Dzama). I belong to them. For me collage is a need and at the same time it is a parallel activity with making oil on canvas and oil on masonite works. The raw materials of my collages are images cut out from magazines, newspapers. I pull them out from their context and put them into a new composition and I add to them new elements and surfaces painted with tempera, acrylic paint and pencil.
I divide these works into three groups: there are collages which become self-standing artwork at the end of the creation, but couldn't function as an image in a bigger size and with another medium (oil on canvas, oil on masonite). There are works which are not good enough to be self-standing collage but are good starting points for bigger oil paintings. These function for me as a sketch or preliminary study. Finally there are collages what can be good both in smaller or bigger size, on paper or on oil painting.
Looking at the content I can divide my collages into two groups: there are the playful, featherweight and the more serious and personal works. Prosodiac is a selection of these including also three oil paintings which were based on collages. The paintings have old style, thick, decorative, wooden picture frames. This is the part of the plan. There is a tension caused by aesthetical contrast between the frames and the images. Looking at the frames we expect old style usual academic portraits but these are 21st century style ones.
Szilvia
Fekete