Gerlóczy Sári: Társas mező 7.
a megnyitón Kurtág György: Összefonódó testek című (Gerlóczy Sárinak dedikált) művét előadta Devich Benedek, a kiállítást bevezette Kozma György 
2016. június 30-án, 18 órától
a kiállítás megtekinthető július 28-ig a Liget Galériában

   
    Gerlóczy Sárinak két kiállítása volt eddig a Liget Galériában: 1992-ben az akkoriban készített rajzait mutatta be, 2009-ben - Harapás címen - a legújabb festményeit. A Társas mező 7, ugyancsak a legfrissebb, az elmúlt hónapokban készített rajzaiból és festményeiből válogat, jóllehet a művésznő érdeklődésének mindig is a középpontjában álló témához tér vissza. Méghozzá úgy, hogy bár a 2014-ben Társas mező 9 című kiállításához képest (ami az A.P.A-ban volt látható), a sorszámozását tekintve ez visszalépésnek tűnhet, miközben az egész biztos, hogy újabb művekről van szó. Illetve, hogy lesz-e közöttük egy, vagy több régebbi darab, az még nyitott kérdés.
A társas mező fogalmát a hazai szociálpszichológiába Mérei Ferenc 1971-ben megjelent Közösségek rejtett hálózata című kötete vezette be úgy, hogy e művében Mérei nem csupán a mikroszociológia elvi és történeti értelmezését adta, de - szociometria néven - tudományos módszerét is az emberi közösségeken belüli viszonyrendszerek vizsgálatának.
    Gerlóczy Sári művei (rajzai, festményei, kollázsai) figurálisak, s nagyon kevés kivételtől eltekintve (mint például a fűszer-, és gyógynövényként egyaránt használt gyömbér gyökértörzseiről festett képei), emberalakokat ábrázolnak.Ritkábban egyet, vagy kettőt, gyakrabban hármat, vagy többet. Az esetek nagyobb részében egész alakos emberfigurákat, akik egymás felé, vagy egymástól elmozdulnak, kisebb részében arcokat. E figurák Gerlóczy Sárinál igen gyakran ruhátlanok. Nem teljesen meztelenek a szó azon értelmében, hogy a művésznő inkább szellemtesteket, nem pedig a szó érzéki értelmében vett, valóságos testeket ábrázol. Értve alatta, hogy a Gerlóczy Sári által rajzolt/festett - és többnyire meztelen - emberi testek esetén nem mindig dönthető el, inkább csak sejthető, hogy az illető nő, vagy férfi, felnőtt, vagy gyerek. Ahol és amikor ezt fontosnak tartja, akkor jelzi, de inkább csak a másodlagos nemi jegyekre történő utalásokkal (lányok/asszonyok esetén hosszú hullámos haj, nőies ruha). Vagyis Gerlóczy Sári világában elsődlegesen mindig az emberről és az emberekről van szó, ahol inkább az egymás felé irányuló mozdulatokból, és nagyon finom, visszafogott utalásokból derülhet ki számunkra, hogy melyik képe esetén beszélhetünk szerelmi kapcsolatról, melyiken testvérekről, szülőkről-gyerekekről, barátokról, és e kapcsolatok éppen melyik fázisában?
    Mikor legutóbb Gerlóczy Sári Harapás című anyagát mutattuk be, akkor ott inkább az arcokra koncentrált, és arra, hogy az emberi kapcsolatokon belül a harapás - legyen az képzelet-, vagy álombeli, vagy valóságos, mint például egy csók - mikor mit jelenthet? A harapásra nyíló száj (csőr) - partner hiányában - ugyanakkor átfordulhat éneklésbe/üvöltésbe, ahogy természetesen az se mindegy, hogy az egymással szembe forduló arcok szája egyszerre nyílik, nyílik-csukódik-e? Amiről nem szóltam, azok a kezek. Gerlóczy Sári képein nagyon fontosak a karok, a lábak mozdulatai - amelyek gyakran légies, szinte már táncos mozdulatok - ahol a test, a nyak, a fej dőlése ír le viszonyokat, kapcsolati állapotokat, miközben külön érdemes lenne kitérnünk - ha már a szájakat említettük - a szemekre is, amelyek hol fontosak, hol nem, de nagyon gyakran épp akkor válnak érdekessé a művésznő számára, amikor épp lecsukódtak. A kezek, a kézfejek, és az ujjak mozdulatai külön tanulmányt igényelnének.