Szelley Lellé: Más öröm
Megnyitotta Beke László, 2017. november 16-án, 18 órától
A kiállítás megtekinthető december 14-ig





Szelley Lellé: Más öröm

Gyermekkori emlékeimből kivett „filmkocka”: Minden ház előtt volt egy lóca, ahol az emberek minden nap egy bizonyos időben kifejezték a hála érzetüket. Kiültek képviselni a napi hálájukat.
Megülték a hálájukat. Hangot adtak ennek, és kifejezték az emberi méltóságukat. A pravoszláv világban a bűn kategóriájába sorolható a hálatlanság a puszta létért.
A lóca: a személyesség szimbóluma.
A szemlélődés érzése.
A költészet pedig: látni mindazt, ami nincs.
Rész-egész viszony.
A figyelem fókuszában a látás van, és maga a figyelem, amelyet a lócának szentelünk. A legitim tétlenségnek. A pad, a lóca, mint lehetőség a szabad létre, a köztesre, mögöttesre, a legitim módon szabad létre.  A gondolat, mint az emberi lény centruma. A gondolat számára kijelölt hely. 
A tehetetlenség és a lehetőség megállapítása. A fenntartott jelenlét.
A lóca a hollétünk és mibenlétünk megállapításának kiinduló pontja. Az eredendő lényegi megállapítása és kérdése annak, hogy hol vagyunk.
A lóca az alapvető szabadság és köztes állapot iránti igény.
A lerögzült pillanatban összeért egy és egész.
Rögzített elmozdulás és egyben a mozdulatlan mértékrend körbejárása.
Az elválasztás, akár a térben, akár az életben. Akár a kiállítótér szemközti falain létrejött elválasztás, vagy a képiben, vagy akár képin kívül is. Képektől mentesen.
Mindenkié és mindegyikünké.
A lóca a részemre átadott részecske.
Pont.
Virginia Woolf: Oldani ott, ami itt köt minket.

Bp. 2017-10-26