A kiállítást megnyitotta Mucsi Emese a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kurátora, művészeti író
Megnyitó és performansz: 2020. október 8-án 18 órától a Liget Galéria honlapján
A kiállítás megtekinthető november 5-ig a Liget Galériában
A megnyitót követően a kiállítás csak e-mailben történő előzetes időpont-egyeztetéssel látogatható.
E-mail: ligal@c3.hu / beataszabo.art@gmail.com
Késztetés és öröm a kezemmel gyúrni a festéket a vásznon. A bedöglő és újra életet nyerő anyaggal játszom, hagyom mozogni, szilárdulni, megindulni; a színekkel kísérletezem, a kép- szobor határterületet sértem.
A test továbbra is inspirál; legyen az az emberi test, vagy akár a festmény teste. A test inkább hordozó vagy egy a saját lényegével? Hol van a határa az élőnek és a tárgynak? Ez szabadságfok vagy társadalmi és kulturális megállapodás kérdése?
A tészták nyers állapotukban erős hasonlóságot mutatnak az emberi bőrrel, különösen a lágy női szövettel. A tészta illata, színe, íze, tapintható teste szerves és élő, szinte lélegzik. Ugyanakkor mégiscsak tárgynak tekintjük, így azt tehetünk vele, amit csak akarunk?
Szabó Beáta: Hagymaleves, 2020
Beáta Szabó: Trust your gut!
Opening speech: Emese Mucsi, curator of the Robert Capa Contemporary Photography Center, art critic
The opening speech and the performance is viewable on the website of Liget Gallery on October 8, 2020 at 6 pm
http://www.ligetgaleria.c3.hu/
The exhibition can be viewed from October 8 to November 5, 2020.
If you would like to visit the exhibition, please let us know by email:
ligal@c3.hu / beataszabo.art@gmail.com
Kneading paints with my hands on canvas is a joyful urge. I love playing with messy matter, dying, drying or reviving it. Letting it move, solidify and then pushing it further. I experiment with the colors. I delve into the borderlands between image and sculpture.
The nature of the body continues to inspire me. Whether that be the body of a human being or the body of a painting. Is a body a vessel or is it merely its own substance? Where is the boundary between object and organism? Is it a question of a degree of freedom, or is it a larger one, a societal issue of cultural agreement?
Wet doughs closely resemble human skin, especially the soft female tissue. The smell, the color, the taste and the palpable body of dough is organic and vital, it almost breaths. However, it is an object, so can we do whatever we want with it?
Thanks for the proof-reading to Mark Richards.