DOKUMENTUM-HANGJÁTÉK

„Galántai György olyan vizuális jelekről beszél, melyek az elvont formák konkrét jelentését hivatottak közölni ..." (Szombathy Bálint: Új magyar avantgárdé, Magyar Szó, 1972.)

„Galántai György bemutatott anyaga szemléletéből fakadóan kimeríti az önköltséges kiállítási kategória fogalmát — munkáiban egy-egy motívum variálásával dekoratív hatást elér ugyan, de az önálló (nem alkalmazott) képzőművészeti alkotás lehetőségeit, amelyre egy önálló gráfiai lap, vagy festmény-kompozíció képes — meg sem próbálja közelíteni. "(Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Határozat, 1973. április 24.)

„Galántai is azok közé tartozik (...), akik konok következetességgel, intellektuális fegyelemmel és feszültséggel igyekeznek a dolgok végére járni, végig követni a vizuális gondolatot születése pillanatától a haláláig vagy egyszerű csírázásától a teljes kibomlásig." (Bojár Iván: Kiállításról kiállításra, Magyar Hírlap, 1973. május 2.)

„A pécsi múzeum Modern Magyar Képtárának ajándékozott grafikát a múzeum Igazgatósága és a magam nevében tisztelettel megköszönöm. Örömünkre szolgál, hogy képtárgyarapító tevékenységünket nemes felajánlásoddal támogattad." (Romváry Ferec levele, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 1973. október 27.)

„ - Azt mondják, ön művész, Galántai úr. A lapok több grafikáját közölték már. Miért nem ezzel törődik? (...) Ahogy gyorsan összeszámoltam, legalább harminc alkalommal ön is megsértette a különböző jogi előírásokat, a törvényes rendet. Úgy gondolja, hogy önre nem vonatkoznak a törvények, szabályok?" (Szabó László: Happening a kriptában, Népszabadság, 1973. december 16.)

„És végül felfedezhetjük a nagyszabású tárlaton először bemutatott magyar konceptet, Galántai György: Vizuális Cselekvésmodell című munkáját, amely nem annyira vizuális, mint inkább fogalmi úton hat: a leírt szöveg tömör, lakonikus mondataival.- (Passuth Krisztina: Fiatalok stúdiója, Tükör, 1974. október 5.)

„Mást kéne tenni. Természetesen meg kell fogadni Galántai tanácsát (elsősorban neki magának) és tisztázni kell, hogy mit jelent „a felület jobb-bal oldala, alsó-felső része, köze-pe.széle.. ."Ezmindenfajtaalkotáselemifeltétele."(Nagy Ildikó: Stúdió 74, Kritika, 197411.)

„- Művészettörténeti értékű tárlatokat és műveket nem lehet semmissé tenni. Csak legendákat oszlathatunk szét. S azt hiszem, épp erre volna szükség most, amikor a bogiári kiállítások jövőjét próbáljuk körvonalazni. Az igazság ugyanis — a legendával szemben — az, hogy a Galántai-féle kiállítások sajnos nem voltak művészettörténeti jelentőségűek. Inkább közepesek voltak: a néhány jó mű elveszett a középszerű, a feszínesen avantgárd vagy éppen dilettáns munkák rengetegében. De még az a néhány munka sem Bogláron született." (Vadas József, Ín: Szémann Béla: Egy legenda vége a Kék kápolnában, Művészet, 1975. október)

„ És az is jó dolog, hogy az egykori zugkiállítások szervezői a résztvevőkkel együtt végre belátták: nem a művészeti irányítást kell heccelni, hanem dolgozni kell. így kapott helyet a seregszemlén a nem is olyan régen még fenegyereknek nevezett álavantgardista: Galántai György, akinek szobra vasküllőre szerelt cipőtalpakból áll. (...) Galántai György

"... a neoavantgarde kimerüléséért nem kell feltétlenül külföldre menni. Hasonló tanulsággal szolgál Galántai György kiállítása a Stúdió Galériában. A grafikus inkább a technikával brillíroz, mintamondandóval. Onarcképsoroza-tot látunk; ahogy manapság szokás: fényképeket. Képről képre más feldolgozásban: raszteresítve, kicsíkozva, vonalháló mögé rejtve, negatívba fordítva, kékre, szürkére, lilára színezve. A sokszorosítás értelme - az egyes képet meghaladó tartalma - azonban nem derül ki. Ahogy egy néző írta a vendégkönyvbe: „Ezer arc Galántairól még nem tanúskodik az ezer arcú Galántairól." Felkavaró élményt tehát nem nyújt a tárlat. Galántai munkásságáról azonban idehaza mégis nehéz semlegesen beszélni. A művész neve sajnos a néhány évvel ezelőtti bogiári kápolna-tárlat botránya után vált különösen ismertté. Ennek következménye lehet az, hogy Galántai megelégszik léte vagy tevékenysége manifesztálásával. Sőt, önarckép-sorozatának tanúsága szerint, épp erre törekszik. És megelégedhet veié, mert a személye körüli csetepaték — elfogult hívei és elfogult ellenfelei szemében egyaránt — pótolni látszanak az esztétikai fogantatású műveket. A bogiári háttér nélkül legendája ezért szertefoszlik. Az a dorongszerű valami, amelyet idehaza még Művészetmérő eszköznek nevez az olykor valóban bürokratikusán tevékenykedő művészeti hivatalok bosz-szantására, a művészetet pártoló krakkói biennálén már csupán Mérőeszköz címmel szerepel. Lehet, hogy véletlen ez a változás. De jelképes: arra figyelmeztet: hahőbörgés-nek tekintjük a hőbörgést, marad hőbörgés, amelyre előbb-utóbb senki sem figyel. S több időt szentelhetünk azoknak a műveknek, amelyekben van szellem is, politikum is." (Vadas József: Grafikák hátán, Élet és Irodalom, 1976. augusztus 14.)

„Értesítem, hogy IV. Balatoni Kiskgrafikai Biennáléra beküldött alkotásait a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kiállításra, ill. pályázatra nem fogadta el. Amennyiben beküldött műveit visszakéri, úgy címére visszajuttatjuk. Hozzájárulása esetén azonban azokat a keszthelyi Balatoni Múzeum kisgrafikai gyűjteményébe köszönettel besorolnánk." (Dr. Sági László levele, Balatoni Múzeum, Keszthely, 1977. július 11.)

"... Galántai egy modell működését kívánja kipróbálni ezen a kiállításon. S ha ez a modell jó, akkor működnie is kell .. ."(Bán András kiállításmegnyitó-szövege, Fészek Klub, 1978. október 24.)

„Galántai ügyesen próbálgatja a több rétegű, heterogén műtípus fátyoltáncait. Különben is szabad és rutinos műfajitechnikai kísérletező. Objectet, konceptet, fotografikát egyaránt tervez, mindent tud, kijárt minden iskolát. Bátran vállalja a sokarcú, elmosódó figurák, bonyolult ambivalens típusok karaktervonásait." (Gyetvai Ágnes: Cseppben a tenger, Művészet, 1978.11.)

„A heidelbergi Grafikai Biennálé telefonon értesítette Intézményünket, hogy szeretné, ha az Ön 3 db grafikai műve is részt venne kiállításukon. (...) Részvételére számítunk és a meghíváshoz gratulálunk." (Dr. Kenései Tamásné levele, Műcsarnok, 1979. február 5.)

„(.. .)AVezetőség(.. .)asegély megítélését nem tartotta indokoltnak (. ..) munkássága ismeretében alkotói tevékenységből való megélhetését tartja szükségesnek. (. ..) Remélem, hogy ez a megoldás az Ön számára is megnyugtató." (Borbély Károly levele, M. N. Művészeti Alapja, 1980 október 14.)