A KUTATÁS KERESZTTÜZÉBEN -
JOSEPH BEUYS SZIMPOZION, MŰCSARNOK
(Műértő, 2000 december)
Jóllehet a 60-as évek eleje óta Beuys művei és művészeti teoriái mindig is éles vitákat váltottak ki, életművének jelentőségét a művész 1986 elején bekövetkezett halála óta senki sem vitatja: Beuys személyében a XX. század egyik legjelentősebb alkotóját tisztelhetjük, ugyanakkor a német művész műveinek elemzése a róla szóló könyvtárnyi irodalom ellenére sem befejezett. Adalékként hadd említsem meg, hogy például Erhardt Klein- aki bonni galériájában 1970 és 1986 között hét egyéni kiállítást mutatott be Beuystól - több, mint ötezer Beuys-szal kapcsolatos kiadványt, cikket, publikációt gyűjtött össze az 1993-ig tartó időszakból.
A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Műcsarnokban megrendezett Beuys szimpozion a harmadik, s több szempontból az eddigi legnagyobb ilyen jellegű rendezvény volt. Részben mert a budapesti szimpozion az egész életmű áttekintésére vállalkozott, részben pedig mert a korábbi svájci és németországi rendezvényeken nem vett részt olyan nagy számú külföldi (angol, dél-afrikai, görög, holland, olasz, svájci és magyar) előadó, mint itt a Műcsarnokban. Így ez utóbbi ténynek köszönhetően kaphattunk átfogó képet Beuys olaszországi tevékenységéről is, mely pályájának utolsó másfél évtizedében rendkívűl jelentős szerepet játszott. Lucrezia De Domizio Durini pedig a Diffesa della Natura projekt és az Olivestone című installáció kapcsán nemcsak diaképek, hanem videodokumentációs anyagok vetítésével is illusztrálta előadását.
A tizennyolc meghívott többsége Beuys személyes ismerőse,
barátja, tanítványa vagy munkatársa volt. Részben művészek, mint pl. Shelly
Sacks, Peter Schata, Johannes Stüttgen, részben művészettörténészek
- Georg Jappe, Glózer László, Dieter Koepplin stb -, bár Friedhelm Menekes
és Volker Harlan személyében például két olyan plébánost is megismerhettünk,
akik Beuys-szal nem csak mint művészetszervezők, hanem mint teológusok
is kapcsolatban álltak. Ugyanakkor néhány olyan fiatal kutató is előadását
is hallhattuk - mint pl. Christa-Maria Lerm Hayes, Matthias Bunge, Wolfgang
Zumdick -, akik a 90-es évek folyamán kezdek el Beuys életművével foglalkozni.
A szimpozion programja rendkívűl feszített volt,
az előadások minden nap 9 órakor kezdődtek, és este 9 előtt ritkán értek
véget, miközben olykor csak egy órányi ebédszünetet sikerült tartani. Ezzel
együtt sem állíthatnánk, hogy a rendezvény az életmű minden részletét kimerítően
tárgyalta. Így bár igaz, hogy a program megpróbálta átfogni Beuys első
műveitől kezdve mindazt, ami a művész halála előtti utolsó hetekben keletkezett
(Prof. Dr. Antje von Gravenitz kitűnő előadása foglalkozott az 1985 Karácsonya
körül keletkezett Scala Libera kapcsán a legutolsó művekkel), huszegynéhány
előadás keretében képtelenség lett volna az életmű minden vonatkozásával
jelentőségének megfelelően foglalkozni. Így a hallgatóság azon részének,
mely esetleg azt várta volna, hogy az előadások nyomán kimerítő képet kap
Beuys pályájáról, bizonyos tekintetben csalódnia kellett. Voltak területek,
amelyekről a jelenlegi kutatások nyomán a legapróbb részletekre is kiterjedő
előadást hallhattunk - Christa-Maria Lerm Hayes pl. a javarészt az 50-es
évek második felében keletkezett rajz és akvarell ciklusokat (mint pl.
The secret block for a secret person in Ireland) vetette össze a Beuys
hagyatékában őrzött Finnegan's Wake kötetben található ceruzajegyzetekkel
és más Joyce-t reflektáló művekkel -, voltak területek - mint például Beuys
politikai tevékenysége (politikai metapártok alapítása 1967-től; szerepe
a 68-as német diákmozgalmakban; a közvetlen demokrácia eszméjének terjesztésében;
s később a németországi Zöld mozgalom alapításában, majd bírálatában) -,
amelyekről ezúttal relatíve kevesebb szó esett. Ugyanakkor a rendezvényt
előkészítő-szervező Pathy Zsóka érdemének kell tartanunk, hogy az egymást
követő előadások közt nem voltak átfedések, minden előadó egy-egy újabb
aspektusát mutatta be az életpályának. A szimpozion szerkezetének kialakítása
mindemellett tekintettel volt arra is, hogy a magyar közönség egy része
nem feltétlenül rendelkezik ugyanolyan ismeretekkel mint a nyugat-európai
- ahol tulajdonképpen a folyamatosan bemutattott kiállítások és publikációk
nyomán több mint három évtizede minden nemzedék az anyanyelvén tájékozódhat
a Beuys életműről, illetve a Beuys életmű feldolgozásának alakulásáról.
A magyarországi Beuys recepció a szimpozion során
- illetve az annak kávészüneteiben spontán kialakult beszélgetésekben -
többször is szóba került. Ennek kérdéseit záróelóadásában Dr. Beke László
reflektálta.
Néhány előadás írott változata a rendezők tervei
szerint már a következő hónapokban publikálásra kerül a Balkon című szakfolyóiratban,
majd a szimpozion teljes szöveganyaga remélhetőleg könyv alakban is minden
érdeklődő számára hozzáférhetővé válik.