Dr Beke László - ill. más szakemberek - később valószínűleg több adattal is ki fogják tudni egészíteni az alábbi listát. Beke Lászlónál például - a Műcsarnokban megrendezett Joseph Beuys Szimpozion keretében tartott előadása előtt - láttam egy a 80-as évekből származó szamizdat kiadványt, amelyet - ha jól emlékszem - az AB szamizdat kiadó jelentetett meg, Joseph Beuys: A forradalom mi vagyunk címmel. E kiadvánnyal korábban sosem találkoztam, sőt az Artpoolban sem tudnak létezéséről, jóllehet ők is, én is foglalkoztunk szamizdat publikációk gyűjtésével, és ugyanígy Beuys-szal összefüggő anyagokkal is. Ezzel együtt feltételezésem szerint Beke ismeretei valószínűleg a 70-es évek, illetve a külföldön megjelent magyar nyelvű folyóiratpublikációk (mint amilyen a jugoszláviai Új sympozion, a párizsi Magyar Műhely stb.), valamint az esetleg mindezidáig nem publikált kéziratok vonatkozásában jelentős mértékben gazdagíthatják e jegyzéket.
    Ami a 70-es évek végétől Magyarországon megjelent publikációkat illeti, e lista megközelítően teljes lehet. Itt jegyzem meg, hogy a hazai neoavantgard alkotók és teoretikusok kultúrpolitikai diszkriminációja, illetve izoláltsága következtében, az ő nemzedéküknél fiatalabb generációk többnyire csak meglehetős késéssel, a 70-es, 80-as évek fordulóját követően kezdték felfedezni Beuys műveit. Ez a mi - minthogy magam is ehhez a generációhoz tartozom - esetünkben jó tíz év késést jelentett, ha azt veszem, hogy pl. Marcell Duchampról, Andy Warholról, a pop-artról, vagy a konceptuális művészetről tulajdonképpen már a 60-as, 70-es évek fordulójától léteztek magyar nyelvű publikációk. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a magyar neoavantgarde művészek, és a neoavantgard hazai teoretikusai (mint pl. Erdély Miklós, Szentjóby Tamás, Maurer Dóra, Körner Éva, Beke László stb.) Beuys műveit már a 60-as évek vége, 70-es évek eleje óta ismerték. Ezt támasztja alá Erdély Miklós írása (adatait ld. a 27 szám alatt), mely 1970 körül keletkezhetett, és amely egy 1968-ban látott nürnbergi kiállítást, illetve több más korábbi Beuys művet reflektált. A magyar neoavantgarde másik meghatározó művésze, Szentjóby Tamás az első magyarországi happeninget, Az ebéd / In memoriam Batu Kán címmel 1966-ban mutatta be (történetesen Erdély Miklós házának pincéjében). Az ő közlése nyomán úgy tudjuk, hogy ő ezt követően - tehát feltehetően 1966 és 1968 között - szerzett tudomást a külföldön bemutatott happeningekről és Fluxus eventekről, így valószínűleg Beuysról is. Hogy Körner Éva mikor tartotta előadását Beuysról a budapesti Fiatal Művészek Klubjában, arról nincsenek közelebbi adataim, de bizonyos, hogy még a 70-es években.
    Magyarországon Beuys művet először a budapesti Szépművészeti Múzeumban, az NSZK kortárs művészetét bemutató kiállításon lehetett látni 1977 novemberében (e kiállításáról Beke László publikált tanulmányt a Művészet 1978/5 számában, lásd az 5 szám alatt), s körülbelül a 70-es évek dereka az az időszak, amikortól a magyar sajtóban egyre gyakrabban kezd felbukkanni Beuys neve, illetve megjelenni egy-egy művének reprodukciója (lásd: Mit igér az 1976-os Velencei Biennálé?, Művészet 1976/7; Déva Mária: A Ludwig Gyűjtemény, Művészet 1977/4; Somogyi György: Sport és művészet, Művészet 1980 július; Néray Katalin: A pluralizmus évtizede? - 39. Velencei Biennálé, Művészet 1980 október stb). Ugyanakkor erre az időszakra mi sem jellemzőbb, minthogy pl. Sinkovits Péter, aki a Művészet című szakfolyóirat hasábjain szokatlanul terjedelmes cikksorozatban számol be a 6. Documentáról, több tucat mű és művész bemutatása közben említést sem tesz Beuysról, illetve a Mézpumpa a munkahelyen című műről (Sinkovits Péter: A Documenta 6 és a mai művészet I-III, Művészet 1978/1-3); vagy pl, hogy az 1981-ben kiadott A neoavantgarde című több mint 500 oldalas szövegantológia - mely szövegeket közöl egyebek közt Daniel Spoerritől, Edward Kienholztól, Joseph Kosuthtól, Andy Warholtól, Allan Kaprowtól, Claes Oldenburgtól, Wolf Vostelltől, Henning Christiansentől, John Cagetől, Günther Ueckertől és másoktól - egyetlen sort sem tartalmaz Beuystól, vagy Beuysról (A neoavantgarde, Gondolat kiadó, Budapest 1981).
    E listát úgy állítottam össze, hogy az a Beuys vonatkozásában fontos valamennyi általam ismert magyar nyelvű publikációt a megjelenés kronológiáját követve tartalmazza. Minthogy azonban e jegyzék nem csak Beuys-ról szól, hanem egyúttal a magyarországi Beuys percepciót is reprezentálja, néhány esetben felvettem e jegyzékbe olyan publikációkat is, amelyek nem annyira fontosak, mint inkább csupán jellemzőek vagy érdekesek, s amelyekre esetleg több más példát is lehetett volna hozni.
 

Budapest, 2000 november 15.
 

 ui: a listát 2002 augusztus 17-én egészítettem ki az azóta publikált anyagokkal