Ewald Rumpf, a filozófia doktora, a kasseli egyetem tanára előadást tartott a Kós Károly Egyesülés Szabad Főiskoláján Rudolf Steiner társadalomfelfogásáról és az ő nézeteit valló Joseph Beuys működéséről, úgy is, mint a képzőművész egykori barátja és munkatársa. Ewald Rumpf előadásában többek között azzal foglalkozott,  hogyan lehet a kapitalizmust élhetővé átformálni az egyes ember, vagy akár az egész társadalom számára.

- Rudolf Steiner az első világháború végén adta közre A szociális élet kérdései című tanulmányát. Ebben egy újfajta társadalomfelfogást hirdetett meg. Az ember szerinte csak akkor tudhat egészségesen élni, ha a társadalom három fő működési területének megfelelő intézményeket hoz létre, és ezek között megfelelő viszonyokat alakít ki. Steiner hármas tagozódású társadalmában a gazdasgái, a jogi és politikai, valamint a szellemi és kulturális élet intézményei organikus egységet alkotnak, ellentétben a korszak (és a ma) társadalmával, amely embertelen, egészségtelen és igazságtalan viszonyokat teremtett. Hogyan lehet ezen változtatni anélkül, hogy egy újabb világjobbító kísérletet kényszerítenénk rá az emberekre?

- Az egyes ember számára az legfontosabb, hogy kifejthesse a tehetségét, olyan körülmények közé kerüljön, amelyek mellett a lehető legoptimálisabban tud működni. Ha valaki biogazdaságban szeretne dolgozni, állatokkal, növényekkel és a földdel foglalkozna, akkor meg kell adni számára az ehhez szükséges anyagi eszközöket. Ez a társadalom felelőssége. Ugyanakkor a közösség elvárhatja az egyes embertől, hogy bizonyítsa rátermettségét, tehát hogy képes is az elképzeléseit megvalósítani.

- Idealista elképzelésnek hangzik ez itt, a bimbózó vadkapitalizmus korában.

- A vadkapitalizmusban a pénz határoz meg minden viszonyt, az dönt lehetőség és kötelesség dolgában. Nyugaton azonban már van mód másfajta vállalkozások létrehozására. Ez az emberarcú kapitalizmus.

- Életképesek ezek a vállalkozások? Úgy tudom, Németországban működik például egy antropozófus bank, amely csak olyan vállalkozásoknak ad hitelt, amelynek a céljait társadalmi szempontból hasznosnak tartja.

- Némelyek tönkremennek, mások prosperálnak. Természetesen a piacgazdaság törvényei mindenkire egyformán vonatkoznak, és csak az lesz sikeres, aki reálisan ítéli meg a maga helyzetét. A német törvények módot adnak arra, hogy az alapítványi iskolák adózási kedvezményeket vegyenek igénybe, ám erre csak annak nyílik módja, aki együttműködik a hatóságokkal. Az antropozófus bank már huszonhét éve működik. Pedig ellentétben más bankokkal, amelyek kizárólag a kérelmező hitelképességét vizsgálják, ez a bank más szempontok alapján dönt a hitelnyújtásról.

- És mit tehetnek azok az alkalmazottak, akik nem akarnak önálló útra lépni, pusztán a szakmájukat gyakorolnák, ám erre a piac nem kínál megfelelő lehetőséget? Mondjuk - hogy a magyar sajtóból vegyek példát - az alkalmazottakat kizsigerelik a cégtulajdonosok. Akinek ez nem tetszik, annak mind önálló lapot kellene indítania?

- Igen, össze kell fogniuk azoknak, akik egy ilyen vállalkozást képesek létrehozni, az újságíróknak jogi és gazdasági téren jártas szakemberekkel együtt dolgozva kell olyan lapot teremteni, amelyben az alkalmazottak maguk határozzák meg a munkafeltételeiket. Egy demokratikus felépítésű cégnél egészen más dolgozni, mint a vadkapitalista vállalatoknál, ahol a tulajdonos határoz meg mindent, és akár az egész profitot elvonhatja az alkalmazottaitól. A demokratikusan szervezett munkarendben a dolgozók és a cég érdekeit másképpen hangolják össze. Németországban ma már létezik mindkét fajta vállalat: az is, amelyik kizsákmányoláson alapul, és az is, ahol jó hangulatban dolgoznak az emberek.

- Hogyan jutott el Rudolf Steiner ahhoz az analógiához, amellyel a társadalmat, mint élő organizmust írja le?

- Steiner minden jelenséget spirituális összefüggésben tárgyal. A társadalom steineri hármas tagozódásának analógiájára az emberi testet is leképezhetjük: a fizikai testünk megfelel a társadalom gazdasági működésének, a lelki életünk, érzelmeink a jogi területnek, a gondolkodásunk pedig a kulturális területnek. Steiner alapította meg az Antropozófiai Társaságot, e szó jelentése: emberi bölcsesség. Az egész nézetrendszere azon a meggyőződésen alapul, hogy az ember nemcsak materiális, hanem szellemi életet is él. Steiner azonban nemcsak elméleti gondolkodó volt, hanem nagyon is gyakorlati, például az ő pedagógiai nézeteiből fejlődött ki a Waldorf-iskola metodikája. A gyermeknevelésben hangsúlyt fektetett a művészi képességek kifejlesztésére, valamint a beszéd művelésére. A Waldorf-pedagógia alapvonása az euritmia, azaz a mozgásgyakorlatokon alapuló művészet, egyfajta mozgásbeszéd oktatása. Ezekben az iskolákban az ismereteket nem választják szét mindig élesen elkülönülő tantárgyakra, egy-egy témakört heteken keresztül tárgyalnak. Az oktatás a készségfejlesztésre, az utánzásra alapul, az alsóbb osztályokban kifejezetten kerülik az elméleti jellegű ismeretek tanítását.

- Steiner elképzelése, tudomásom szerint az volt, hogy a társadalom átalakítását az oktatásban lehet megalapozni.

- Igen, úgy gondolta, hogy az évszázad végére a Waldorf-iskolákból kikerülő diákok már a hármas tagozódású társadalomban fognak gondolkodni, e modell szellemében közelítenek meg minden problémát.

- És ez annyira bonyolult, hogy csakis a Waldorf-diákok lehetnek rá képesek?

- A kapitalista társadalom arra neveli a tagjait, hogy szinte csakis az anyagban gondolkozzanak, ilyen jellegű dolgok keltsék fel az érdeklődésüket. Az ember szellemi aspektusa háttérbe szorul. Valójában sokkal fontosabb az, hogy alkotó módon tudjunk beszélgetni egymással, képesek legyünk gondolatokat cserélni. Az ember elégedettsége lelki, érzelmi tényezőkön múlik, azon, hogy önmagát a világgal való szellemi összefüggésben élje meg. Ez másként el nem érhető lelki nyugalmat ad. A szellemi élet szabadsága azon múlik, hogy az ember képes-e, illetve van-e lehetősége ezekről beszélni, hogy ki tudja-e fejezni magát.

- A Szabad Gondolatok Házában tartott előadásában érzésem szerint komoly indulatokat váltott ki a hallgatóságból. Azokról a lépésekről beszélt, amelyekkel az ember kivonhatja magát a rossz közérzetet okozó kapitalista termelési hajsza hatása alól. A közönség azonban mintha radikálisabb társadalomkritikát várt volna öntől.

- A történelemben újra és újra előálltak nagyszerűnek képzelt társadalommegváltoztató elképzelésekkel, amelyeket aztán rátukmáltak az emberekre. Én azonban az óvatosság híve vagyok. A harmadik út nem olyasmi, amit máról holnapra ki lehet erőszakolni. A hármas tagozódás egy gondolkodásmód, amely lassan, apró lépések nyomán tudja átitatni a társadalmat. A jelenlegi törvények kedvező kereteket biztosítanak hozzá. Tíz-húsz ember összefoghat és alakíthatnak egy vállalkozást, szövetkezetet, alapítványt vagy közhasznú társaságot - az utóbbi eleve adózási kedvezményekben részesülhet. Az ilyen társaság tagjai szabadon dönthetnek arról, hogy az elért profittal mit kezdenek: tovább bővítik a vállalkozást, vagy a dolgozók elosztják maguk között a pénzt, esetleg óvodát, szabadiskolát, netán biofarmot létesítenek belőle. A hármas tagozódás lényege, hogy az emberek összefognak és gondolatokat cserélnek, aztán az így született elképzeléseiknek jogi formát adnak.

- A Budapesten tartott előadásában részben Joseph Beuys munkásságával foglalkozott. Beuys a művészeti elgondolásait és gyakorlatát jelentős részben Steiner munkásságára alapozta.

- Beuys tagja volt az Achbergi körnek, amely a steineri elvek inspirációjára létrehozta a Zöldpártot, továbbá itt alakult meg a Szociális Kutatások Intézete. Beuys, akihez engem személyes barátság fűzött és számos közös akcióban vettem vele részt, alapító tagja volt a Közvetlen Demokráciáért Irodának, valamint a Nemzetközi Szabadegyetemnek (FIU). Mindezek Beuysnak a szabadsághoz fűződő különleges viszonyát tükrözték, az ő hite a beszélgetés rendkívüli jelentőségében Steiner társadalomszemléletére vezethető vissza. Beuys ezeket az eszméket hirdette egész életén át, sokat beszélt például a pénzről, a pénz helyes szemléletéről.

- Beuys azt vallotta, hogy a művei gondolatokból születnek, és ő gondolatokat kíván velük ébreszteni. Ma sokan azt tartják, hogy a művésznek mindegy, mit gondol a befogadó. Akkor tehát Beuys ma korszerűtlen?

- Soha nem akarta szóban interpretálni a műveit, de a művek természetes részét képezte az, hogy ő beszélt. Ebből a szempontból mindegy, hogy a művekről beszélt vagy másról, a lényeg mindig az volt, hogy az emberek kérdezték és ő felelt. Számára csak az volt a fontos, hogy bevonja a közönséget a műbe. De hogy ő korszerűtlen lenne?! Inkább úttörőnek mondanám, feléje fejlődik a mai művészet. Beuys alapelve az volt, hogy a művészet egyenlő az élettel, az élet pedig egyenlő a változással és a változtatással. Utóbbi pedig azonos a társadalom formálásával, ami nem más, mint a szociális plasztika beuysi fogalma.

- Akkor tehát a művész szándékait és a művet egymástól függetlennek tudó posztmodern elv szemben áll azzal, amiről Beuys beszélt?

- A l'art pour l'art szemlélettel ellentétben Beuysnál a műveknek a provokáció volt a feladata, a gondolkodásra és megnyilvánulásra való inspiráció. A provokáció talán még ma is része az avantgárd művészetnek, csakhogy ma már hiányzik mögötte a tartalom. Azt hiszem, sokan csak egyszerűen feltűnést akarnak kelteni, ami meglátszik a művek minőségén. Beuys mindig optimista volt, lelkesen és szenvedélyesen élt és dolgozott. Az egész társadalomban gondolkodott, a művészete a társadalom megváltoztatásának jegyében állt. A szociális plasztika az ő számára azt is jelentette: az egyes embernek is meg kell változnia ahhoz, hogy a nagy egész megváltozzon. Szenvedélyesebb, lelkesebb embereket akart látni.