Bifo
A GLOBÁLIS MOZGALOM
ÉS A NEMZETILIBERISTA
DIKTATÚRA
1.
A kollektív értelmiség profitnak való aláfekvése a Feltörekvő Neoliberizmus
húsz éve során (1979/99) megteremtette a feltételeket az Emberi Faj evolúciója
rémséges kataklizmájához. Az értelmet fokozatosan megvonták a társadalomtól
(amely valójában a demencia fázisába hullott alá, ahogy azt a különböző
integralizmusok, nacionalizmusok, az agresszivitás és a pszichopata erőszak
terjedése jól mutatja). A profitszerzési verseny gyorsulásának kitett kollektív
intelligencia a zűrzavar korszakába lép, míg a szemiotőke rendszerében
gigantikus információ-túltermelési válság van elszabadulóban. Az Infoszféra
a jelek végtelen proliferációját mutatja. Szabályozatlan verseny. Bombázás
messze túl a társadalmi figyelem telítettségi határain. Pánik. A long boom
kipukkad. Összeomlik a new economy rendszere. Minden idők leggigantikusabb
túltermelési válsága bénítja le egyre inkább a globális agyat. Belépünk
a Hanyatló Neoliberizmus korszakába.
2.
Ekkor azonban megváltozik a politikai forgatókönyv. A kétezredik év
végén, Floridában lezajlik az amerikai történelem első államcsínye. A katonai
és olajipari körök képviselője ragadja magához a hatalmat. Durva, tudatlan
ember. A hatalom demenciájának tökéletes képviselője, a megfelelő ember,
hogy likvidálja a humanitás minden maradványát. Hasonló figura ragadja
magához a hatalmat Olaszországban is, ebben a nevetséges államban, amely
már eddig is mindent megtett, hogy a méltatlanságot és az árulást a nemzeti
identitása fő vonásává tegye. A férfi, aki Olaszországban magához ragadta
az irányítást, a hatalmát a szociális agresszióra és a médiapopulizmusra
építi. Vele tartanak a Lega Nord rasszistái és az egykori nemzeti fasiszta
párt örökösei. 2001 júliusában a két, kicsit komikus diktátor találkozik
egymással Genovában, további hat kollégájuk társaságában. Ez az alkalom
megfelelni látszik, hogy megadják a végső jelet a globális tudatosság ellen
indítandó háborúhoz.
3.
A neoliberista konszenzus válsága a seattle-i csatával (1999) veszi
kezdetét. Egy új mozgalom mintegy százezer aktivistája helyezi vád alá
a környezeti, pszichikus és intellektuális források könyörtelen, szisztematikus
kizsákmányolására épülő politikát. A konszenzus krízise hirtelen evidenssé
válik. A globális mozgalmat két éven keresztül lelkesítette Seattle szelleme.
A tudatosság elkezdi áthatni a kollektív tudat félreeső területeit. A virtuális
réteg megkezdi a reflexió fázisát, öntudatra ébred, mint kognitariátus,
mint a demencia uralmának alávetett szellemi munkások osztálya. Lázadásuk
még a globális kapitalizmus trónusait is megrázza. A vállalatok irodáiban
terjedni kezd a csőd tudata, a kollektív intelligencia elkezdi felépíteni
a maga autonómiáját.
A csatamező a kollektív intelligencia globális hálózata.
4.
A politikai környezet azonban, mint mondtam, megváltozott. A világ
kormánykerekénél már nem a Kapitalista Globalizáció pártja áll, hanem a
Nemzetiliberista párt. Genova, 2001. július 20.: a színpadkép változása
nyilvánvalóvá válik. A demokratikus globalista liberizmus korszakának végeztével
megkezdődik egy új korszak, melynek hivatalos szankciója szeptember 11.
Ez a Nemzetiliberista Diktatúra korszaka. A globalizmusnak leáldozott.
A Fehér Házban székelő puccsista kilép a Kiotói Egyezményből, megszegi
a WTO globalista egyezményeit, protekcionista intézkedéseket vezet be,
és belekezd egy véget nem érő háborúba: egy kormányozhatatlanná vált világ
végtelen komplexitását erőszakkal kell leuralni. Őrült, megvalósíthatatlan
terv. De a világ új diktátorai ebbe a projektbe fektetik az elmúlt húsz
év során felhalmozott teljes pusztító potenciált.
5.
Mit is jelent a nemzetiliberizmus? A húszévnyi liberista deregulation
következményeként a társadalom minden védelmi rendszere felszámolódott.
A társadalmi viszonyok szabályozóivá a rabszolgatartás, a törzsi szellem,
a maffia, a pszichopátia és a bűnözés váltak. A liberizmus monopóliumot
állít elő, majd elszabadítja a protekcionizmust, antiglobalizmust, nacionalizmust.
A háború elengedhetetlen funkciójává válik, melynek révén biztosítható
az emberiség “túlburjánzó” (felesleges?) hányadának tervszerű megsemmisítése.
A nemzetiliberista diktatúra az emberiség azon egyötödének a biztonságát
akarja garantálni, akik a kivételezettség váraiban vannak elsáncolva. Meg
akarja építeni a mindent átható ellenőrzés erődítményét. A biztonság paranoid
csapda, amely megsokszorozza a félelmet. A biztonság politikájának következménye
mindenki háborúja mindenki ellen. Az egyedüli haszonélvezők a fegyvergyártók,
az olajmágnások és a szent háború prófétái.
6.
Ám e mögött a háború mögött nem áll semmiféle globális kormányzati
stratégia, ez mindössze egy háború egy cikcakkos, begyűrűző, átszivárgó,
proliferáló, megtartóztathatatlan határvonal ellen. A Birodalom önmaga
ellen indított hadjáratot, az ellen a komplexitás ellen, amelyet önmaga
generál és amelyet nem képes többé irányítani, és amely annál féktelenebbül
növekszik, minél inkább próbálják megfékezni. Pánik. A Birodalom sorsa,
hogy felszámolja magát ebben az önmagát tápláló háborúban, ahol az ellenség
úgy sokszorozódik meg, amilyen ütemben pusztítják.
Leülhetünk a folyópartra, és várhatjuk, hogy elússzon előttünk az imperátor
holtteste. De ez nem elég. Sajnos fennáll a kockázata, hogy ez a céltalan
háború felszámol minden emberit, ami még az Emberi Fajban maradt. Valakinek
azzal kellene foglakoznia, hogy megvédje, megőrizze. Kell egy hely, amelyet
a hatalom nem érhet el, ahol megőrizhetjük a kollektív értelem, érzékenység
és tudatosság laikus Szent Grálját.
7.
A hatalom mindenkit bele akar rántani végtelen háborújának örvényébe.
Fasizmus akkor van, mikor egy-egy háborús gépezet bújik meg minden szoborfülkében.
Polgárháborúba akarnak rántani minket, de a globális mozgalom nem lép bele
a csapdába. A globális mozgalom tömegmegmozdulásai a Seattle/Genova szakaszban
kitágították a társadalmi tudatot, és válságba sodorták a Kapitalista Globalizmust.
De mihelyt a globalizmus helyét átveszi a Nemzetiliberizmus, a globális
mozgalom stratégiája kerül válságba. Az utóbbi időben a nagy tömeges mozgósítások
nem működnek. A mozgalomban sokan úgy gondolják, hogy a hatalom új formája
ellen nem megfelelő módszer a tiltakozó demonstráció. A globális mozgalom
egyáltalán nincsen válságban, nincsenek válságban a társadalmi fórumok.
A demonstratív tiltakozások vannak válságban. Lépnünk kell egyet a stratégiában.
8.
A globális mozgalomnak új szakaszába kell lépnie.
Kapilláris engedetlenség, rekombináns teremtés. Nem százezer ember
egy tüntetésen, de ezernyi százfős csoport, akik átalakítanak egy metropoliszt,
az irodáival, állomásaival, önkormányzatával, gyáraival, bankjaival, kutatóközpontjaival
együtt. Mindig kitérve a hadüzenet elől, szétoszolva, ha a háború fenyeget.
9.
A következő évtized során meg kell szerveznünk a kognitív munka önirányítási
struktúráit. A médiaaktivista mozgalom már megkezdte ezt a folyamatot:
százezernyi médiaaktivista éppen azon van, hogy létrehozzon egy autonóm
produkciós áramkört. Az open source (szabad forráskód – a ford.) mozgalom
már megkezdte ezt a folyamatot: százezer független programozó bocsátja
rendelkezésre technikai újításait, hódítja el a terepet a nagy szoftver-monopóliumok
elől, hoz létre egy autonóm produkciós áramkört. Most a biotechnológiai
kutatóközpontok irányában kell éreztetnünk a kulturális befolyásunkat.
A szélessáv intelligens használatával szabotálnunk kell a nemzetközi televíziós
rendszert. Ezekre a területekre kell irányítani a globális mozgalom figyelmét.
Hogy felvethessük a mi megoldási javaslatainkat, hogy megszabadítsuk a
tudást a haszon elvétől. Kezdjünk el a háború utáni időszakon gondolkodni.