Hito Steyerl
    EURÓPA ÁLMA
 

    Európa álmodik: Két nőformájú kontinens - Ázsia, meg a vele szemben lévő - állnak a szobájukban, és a birtokukért küzdenek. Az egyik nő idegennek tűnik, pedig a másik - és ez Ázsia - éppen olyan, mint ő. A lányát védi. De az egyik megragadja, mint valami hadizsákmányt, és elvonszolja.
    Minden Európa-képzet mögött egy Kisázsiából elhurcolt nő legendája áll. Elrabolták, megerőszakolták és elhagyták. Róla nevezték el ezt a földrészt. Ma is sok olyan nő él Európában, akinek sorsa nagyban közös Európáéval. Érkeznek mindenünnen. Akárhol is éljenek, egyetlen kisebbséghez tartoznak. Azért vannak itt, mert Nyugat-Európát gazdag, biztonságos és békés földnek gondolták, miközben a világ többi részén háborút, szegénységet és bizonytalanságot hoz. Sokan azt az álmot követték, melyet Európa álmodott önmagáról: a felvilágosodás, a demokrácia és az egyenlőség álmát.
    "Európa álma" továbbra is fontos, két értelemben: egyrészt mint demokratikus, egyetemes utópia, másrészt mint birodalmi követelések eurocentrikus rémálma, a kolonializmus és a rasszizmus évszázados hagyományával besűrítve. A Európai Gondolat antinómiáinak sora folytatható: elnyomás és liberalizáció, nacionalizmus és kozmopolitizmus, felvilágosodás és regresszió, egyetemes követelések és helyi realitások élnek együtt. Az álom, melyet Európa álmodik önmagáról, az egyenlőség európai gondolata és az egyidejűleg létező egyenlőtlenség valósága között feszülő feloldhatatlan ellentmondás - és ez az álom minden pillanatban rémálommá fordulhat át.

    Háború utáni rend Európában

    Beethoven Örömóda-feldolgozása harmadik tételének jelzete: "alla turca". Ez a tétel a török katonai indulók ütemezését imitálja. Abban a korban a török a falakon belül volt.
    Ludwig van Beethovenben tizenkilenc éves korában merült fel Schiller Örömódája feldolgozásának gondolata, mikor még a Francia Forradalom eszméinek lelkes híve. A politika és a háború akkortól lett közvetlen befolyással munkásságára, mikor Bécsbe, a Birodalom fővárosába költözött. Fidelio című operája arisztokraták, diplomaták, generálisok, bankárok, tolmácsok és egyéb, a királyi udvartartáshoz tartozó elemek tízezreit szórakoztatta, akik mind a Bécsi Kongresszus kedvéért gyűltek össze, hogy megrajzolják Európa új rendjét.
    A háborút követő európai rendezés azonban kivételesen reakciósnak bizonyult. Bécset megtöltötték a titkosrendőrök, informátorok, kémek, a botrányok és megkeseredett hivatalnokok. A IX. szimfónia ebben a légkörben született, mint tükre egy olyan álomnak, mely nem teljesült be, de még él.
    A Kilencedik szimfónia kevésbé ismert első és második tétele a szabadság utópisztikus és rémséges témájával, annak legfeketébb mélységeivel foglalkozik: kétség és remény, eufória és színtiszta borzalom témái váltakoznak. Hegel szerint az absztrakt szabadság és az absztrakt terror szakadatlan ölelésben hatják át egymást. A kilencedik szimfóniát nemcsak a munkásmozgalom követelte a maga himnuszának: Adolf Hitler születésnapján is játszották.
    Ludwig van Beethovent 150 évvel halála után fedezte fel magának a fekete polgárjogi mozgalom. A törvénytelen születéséről, lehetséges afrikai eredetéről szóló híresztelések odáig vezettek, hogy mára a fekete diaszpóra történetírása a legnagyobb fekete személyiségek között tartja számon, együtt Hailé Szelassziéval és Kleopátrával. A Kilencedik Szimfóniát pedig a jogegyenlőség győzedelmes kórusaként interpretálják.

    2000. október 3.

    Tíz évvel a német egyesítés után, tíz évvel a Fal leomlása után. Az emberek Beethoven Kilencedik szimfóniáját éneklik, azt a művet, mely nemcsak Európa hivatalos himnusza, de a Kelet-Európában zajló radikális átalakulás nemhivatalos himnusza is. Miközben tíz évvel ezelőtt 500.000 berlini német áramlott át a kelet és nyugat között újonnan megnyílt határon, Leonard Bernstein az "öröm" szót a "szabadság" szóval helyettesítette be egy az egész világon közvetített new yorki koncert alkalmával. Bernstein nemzetközi zenekart toborzott, hogy a Kilencedik szimfónia segítségével kiáltsa ki az új érát, amit műholdakról sugároztak mind Nyugat, mind Kelet-Berlinben. Míg a németek szorgalmasan lépik át a határt, a bevándorlókat kizárják az utazás eme szabadságából. A német egyesítés tizedik évfordulóját Schröder kancellár üdvözölte Hannoverben , a 2000-es Világkiállításon, a technológia, a nemzet és a tőke szolgálatának eme monumentális eseményén, mely egyidőben zajlott az évek óta legsúlyosabb rasszista és antiszemita megmozdulásokkal. Mindez az Új Világrend képe, kicsiben. Az Expo megrendezését két évvel későbbre halasztották, hogy átformálhassák egy poszt-politikusnak és poszt-ideologikusnak tételezett kor beköszöntét ünneplő gigantikus látványossággá. Mindeközben menekült szervezetek tüntettek a kapuk előtt az előző tíz év során mindennapossá vált rasszista erőszak ellen.

    "Az európai tőke körbejárja az egész világot, végletesen környezetkárosító iparágakba és technológiákba fektetik, melyek színesbőrűeket űznek el otthonaikból, kényszerítenek vándorlásra világszerte. Jóllehet Németország szabadelvű államnak láttatja magát, világos, hogy a külföldiek ebből a szabadelvűségből ki vannak zárva. Európa erődítményt épít önmaga köré. Európa fehér Európaként határozza meg önmagát. Nincsen benne hely színesek vagy feketék számára. Azért szerveztük ezt a demonstrációt, hogy hangot adjunk az elégedetlenségünknek az európai és különösképpen a németországi rasszista cselekedetek láttán." - Agnes Khoo: "Hangszőnyeg" ('A carpet of voices')

    Itandehui Jansent látjuk egy csobogó szökőkút mellett, virágok, pálmafák és pillangók sűrűjében, a leideni pálmaházban, Hollandiában. A Leideni Egyetem nemcsak arról híres, hogy itt született az Európai Humanizmus gondolata, hogy itt fejlődtek ki a felvilágosodás-kori neveléselméletek. Itt készítették fel a holland gyarmati tisztségviselőket is, mielőtt kiözönlöttek volna a világba, hogy irányítsák azt. Az üvegházban művészien életteli képekké rendezett virágok és növények ezrei a világ minden tájáról, különösképpen az egykori gyarmatokról érkeztek. Ezen virágzó rend történelmi háttere a fosztogatás, a rabszolgaság, és az erő véres borzalma.

    "Miután Thézeusz megerőszakolta Philoménát, kivágta a nő nyelvét. Ezzel lehetetlenné tette, hogy az ellene elkövetett bűntettel megvádolhassa. Ám Philoména megtalálta a módját, hogy kifejezze a fájdalmát, szóvá tegye az igazságtalanságot. Megtanult szőni, és készített egy falvédőt, melyen nemcsak, hogy mindent elmesélt, ami vele történt, de illusztrálta a nővérei történetét is... Nem arról van tehát szó, hogy az amerikai bennszülötteknek sose lett volna hangjuk, ahogy azt atyáskodó antropológusok feltételezik, vagy hogy történet nélküli nép lettek volna. Mégha a nyelvüket ki is vágta az asszimilációs politika, valahogyan elérték, hogy kifejezzék önmagukat." - Itandehui Jansen

    Jansen édesanyja, Aurora Perez, a bennszülött emberi jogi mozgalom aktív tagja. Jansen, származására nézve mixtec, mexikói azték. Tanulmányait a Mexicó Cityben cselédként keresett pénzből finanszírozta. Ma a nemzetközi színtéren küzd az amerikai bennszülöttek jogaiért. A Leideni Egyetemen az anyanyelvét tanítja, egy bennszülött nyelvjárást, melynek használatát Mexikóban betiltották. (...)

    A szeretet munkája

    A Maiz csoport helyiségében, Linzben, egy hatalmas, ragyogó, vérvörös szív lóg a falon. Két részre van szakítva, a szakadás egyben Európa és Latin-Amerika körvonalait is kirajzolja. "Európa megevett minket", mondja Rubia Salgado. "De most mi esszük Európát".

    "Már nagyon régóta eszünk benneteket, most rajtatok a sor. Már az indián őseim is ettek benneteket. Ugyan nem túl sokatokat, csak néhányat: akik a legbátrabbak, a legjobb harcosok, a legtiszteletreméltóbb emberek voltatok. Antropofágia. Igen, embereket enni. A tiszteletre méltó tulajdonságaik miatt. Hogy magad is szert tegyél azokra. Most előbb a napot nyelem a vaginámba, éget. Nyelni a hozzátok hasonlók spermáját. A fájdalmat, az erőszakot, a megjátszott orgazmusokat, a sebhelyeket. Azután a fáradhatatlan lábaim, a népem lába, mocskosan, felhasadva, megkeményedve. És a föld a lábam alatt, az összes föld, amit a lábam valaha érintett, az összes ösvény, vízesés, hajlat és hegység. Gyere, igyál a folyókból, melyeken átkeltek, és a sós vízből, ami éget és gyógyít. És állj fel. Én már végeztem. Azt kérded, mit kell tenned? Vedd el, amit akarsz, szerezz, amire szükséged van, amit csodálsz. Vagy hívd az idegeneket." - Luzenir Caixeta, Rubia Salgadó

    Női bevándorlók, szociális munkások, fekete nők, takarítónők, babysitterek, feleségek, menekült státuszért folyamodó nők, anyák, egyetemi tanárnők, leányok. "A női bevándorlók végzik a szeretet munkáját", mondja a Maiz. "Azt a munkát, amit már egyetlen más nő sem akar elvégezni." Az új jobboldali kormány intézkedései újra megerősítették a nemzetközi munkamegosztás eme következményét. "A rasszizmus nem a legnagyobb probléma jelenleg; hanem a neoliberalizmus, a szociális szolgáltatások megkurtítása és a 'nők helye otthon van' politika. Azután itt van az erőszak kérdése. Azelőtt inkább a verbális rasszizmus fenyegetett. Most már van egyfajta radikális, brutális rasszizmus is - már vadásznak ránk." - Grace Marta Latigo

    2000-ben három "bölcs ember" látogatott el Ausztriába. Az ország nemzetközi bojkott alatt állt, mivel olyan kormányt választott, amit a többi ország nem tartott szalonképesnek. A Maiz egyik női munkavállalója jelen volt, mikor ezek az EU-küldöttek helyi civil szervezeteket kérdeztek a kialakult helyzettel kapcsolatban. Elmondása szerint az urak udvariasak, lekötelezőek és igen érdeklődőek voltak. A tény, hogy az Európai Unió maga is szigorú intézkedéseket foganatosít, hogy kizárja a bevándorlók tömegét, hogy a neokolonialista kizsákmányoláson keresztül maga is a szülőföldjük elhagyására kényszeríti az embereket, nem került megvitatásra.
    Demonstráció Linzben: A Maiz Szamba Iskola tüntet a kormány ellen, dobokkal tánccal. A nők groteszk, rózsaszín szívet viselnek a mellükön, rajta felirat: "Szeretünk Ausztria!" - a másik oldalán pedig: "És sose hagyunk el!"

    Canto VI.

    Ez a harmadik város
    ahová idén eljöttem
    a testemmel, a bőrömmel,
    fogammal és körmömmel,
    fekete táskámmal,
    az otthon darabokban.
    Végig egy ismeretlen járdán
    rohanok a földalattihoz.
    És akkor-
    - a mozgólépcső árapálya
    elragadja a testem és
    a vakító neonfelhőkön át
l    eszállok az alvilágba.
    Arany törzsemen
    egy reggeli lap
    ólomszaga.

    - Aleksandra Djajic Horvath, Novi Sadról Budapestre menekülvén az első NATO-támadás után.

    Az európai politikaelmélet alapelveit futtában dolgozták ki. A politikafilozófia legnagyobb művei, és az "Európai Gondolat" nagy része is menekültek nevéhez fűződik. Ovídiuszt, aki megírta Európa legendáját, Dáciába, a birodalom legtávolabbi szögletébe száműzték, politikai okból. Páduai Marsilius, a népfenség elvének hirdetője, Bajorországban talált menedéket. Thomas Hobbes polgárháborús menekültként írta a 'Leviathánt', a polgári nemzetállam elvi alapvetését adó művet. Karl Marx volt menekült Párizsban, Brüsszelben, Londonban. A Lengyelországban született Rosa Luxemburg az európai nemzetállamok ördögi imperializmusát ostorozta. Hannah Arendt, aki a náci Németországból menekült, azt az utat diagnosztizálta, melyen a koloniális és imperialista faji ideológia fasiszta terrorba fordulhat át.