VISSZA A LISTÁHOZ
 

Bihari Ágnes:
Beszélgetés Leo Gabriellel
Osztrák Társadalmi Fórum, 2003. május 29. - június 1.

1968-ig kell visszamennem, ha az európai és ezen belül az ausztriai civil mozgalmakról szeretnék beszélni - mondja Leo Gabriel - az Európán  68-ban végigsöprő és hamar kihúnyó lázadások utáni évtizedekben  számos nem-kormányzati szervezet jött létre: méltóság és jogvédelmi ügyekért küzdők, kisebbség - és  környezetvédők, feministák, a világ szegényebb felén élőkért protestálók,  és balos elkötelezettségú mozgalmak , és az egyházakon  belül is számos, főleg a szegényekért aktívan tevő irányzat erősödött meg. Az Osztrák Szociális Fórum ezeket a  különféle   ideológiák  mentén  megoszló, sokszor saját felvállalt  ügyeiben elmerült  és egymás céljairól, gondolatairól nem feltétlenül tudó társaságot  hozza egy nagy ernyő alá. Persze léteztek idáig is nagy, akár  nemzeteken átnyúló, egy-egy ügyre szerveződó mozgalmak és voltak az elmúlt évtizedekben is tömegmegmozdulások - de azok többnyire  egy-egy körülhatárolható  szektor szervezésében és irányításával történtek. Az Osztrák Szociális Fórum  létrejöttében  a szakszervezetek lényeges szerepét kell még megemlítenem, amelyek Ausztriában - és Németországban is - hagyományosan igen erősek.De a Szociális Fórom nyitott és nem-hierarchikus jellegéből következően a szakszervezetek nem egy nagy egészként, szervezeti módon vannak jelen, hanem néhány tagjuk saját kezdeményezésére és szervezésében. Különben jellemző, hogy a  Szociális Fórumoknak más és más jellegzetességük, súlypontjuk van azokban a különböző  országokban, ahol az elmúlt két  évben létrejöttek.

- Attól, hogy két éve megrendezték az Első Szociális Világfórumot a braziliai Porto Allegrében ,  mi változott a világ civil szférájában? - kérdeztem.

- A Szociális Fórumokon megjelenő szervezetek többsége kiábrándult a képviseleti demokráciából. Én és hozzám hasonlóan  sokan  a részvételi demokráciában látjuk a járható utat. Nem  képviselek valamit vagy valakit - és nem is várom ezt mástól - , hanem olyan  ügyért, amelyben magam is érintve vagyok, én magam szólok és teszek. Ez egy alapvetően nem-hierarchikus szerkezet, nincsenek bizottságok és elnök, és nem valószínű hogy egyik vagy másik résztvevő a többi fölé akarna kerülni.  Ez nem jelenti azt, hogy amúgy  ne fogadnánk el a parlamenteket ,  csak nem hiszünk abban, hogy a parlament önmagában  be tudná tölteni azt a szerepet, amelyet  játszik.
Engem  a 68-as párizsi diáklázadások óta, ahol a külföldi diákok egyik vezetője voltam, szenvedélyesen érdekel a civil szféra. Évtizedekig éltem Latin-Amerikában. Tanuja voltam jónéhány forradalomnak, majd szociálantropológusként és televíziós újságíróként alaposabban megismertem a földrész több országának kultúráját,  az őslakosok problémáit. 1998-ban összehívtunk  néhány olyan  embert, akik a legnagyobb  a dél-amerikai   civil mozgalmakban dolgoztak és meghívtuk egy-két   európai ország mozgalmi emberét is. Nem sokkal ezután az éves  Davos-i Világgazdasági Fórum idejére ellenpólusként szerveztünk egy találkozót - ez 1990-ben volt és háromszázan voltunk ott. Seattle-ben is ott voltunk, és akkor már megmozdult az utca. Ezután jött Prága, Genova, Washington…De nem lehet állandóan az utcán tüntetni, ki is kell találni egy alternatív világot - ezért jött létre 2001-ben "Lehet más a világ"jelszóval Porto Allegrében az első Szociális Világfórum - amit tavaly novemberben a firenzei Európai Fórummegmozdulása  követet -és nagyon boldog vagyok,hogy most szülőhazámban, Ausztriában itt lehetek az első  Osztrák szociális Fórum rendezvényén.