John Pilger
    HÁBORÚ A TERROR ELLEN: HAMIS GYŐZELEM
    The Mirror (London)
    16 November 2001, pp. 6,7
 
 
 

    Az afganisztáni törzsi háborúban nincs győzelem: csupán gyilkosok egyik bandája cserélődött le egy másikra. A különbség annyi, hogy Kabul utóbbi elfoglalóit Bush elnök így nevezi: "a barátaink".

    Bármennyire örüljünk is az olyan képeknek, melyeken emberek zenélnek, nyírják le a szakállukat, az úgynevezett szaki Szövetség nem fogja elhozni a szabadságot. Ugyanazokról az emberekről van szó, akiket hasonló ünnepi jelenetekkel üdvözöltek 1992-ben, akik ezek után több mint 50000 embert öltek meg a négy éves uralmuk ideje alatt. Az új hősök eddig már meggyilkoltak és megkínoztak legalább 100 hadifoglyot, és számolatlan egyéb embert, valamint zsákmányoltak élelmiszersegélyeket és visszaállították a monopóliumukat a heroin kereskedelemben. Az Amnesty International ezen a héten kiadott egy szokatlanul szókimondó jelentést, melyet eltemettek az újságok hírrovatában. Ott kellet volna pedig világítania miden címoldalon és minden tévéképernyőn. "Azzal, hogy nem értékelték megfelelően az Északi Szövetséggel kapcsolatos emberi jogi megfontolások súlyát", mondja a közlemény, "az Egyesült Királyság miniszterei a legjobb esetben is támogatják a múltbéli bűnökkel kapcsolatos büntetlenség rendjét. A legrosszabb esetben pedig azt kockáztatják, hogy bűntársakká lesznek az emberi jogokkal kapcsolatos visszaélésekben." Az igazság az, hogy a Kabult hatalmukba kerítő bűnözők legutóbbi bandája kapott egy újabb esélyt a föld leghatalmasabb országától, hogy porrá zúzza a föld egyik legszegényebb országát, ahol az emberek várható élettartama alig haladja meg a negyven évet.

    És miért?

    Egyelőre egyetlen olyan terroristát sem sikerült megölni, vagy elfogni, akinek köze lett volna a szeptember 11-i merénylethez. Osama bin Laden és hálózata majdnem biztosra vehetően átjutottak Pakisztán észak-nyugati övezetének törzsi területeire. Most Pakisztánt fogjuk bombázni? És Szaúd-Arábiát és Egyiptomot, ahol az iszlám szélsőségesek és hálózatuk gyökeret vert? Persze, hogy nem. A szaúdi sejkek, akik közül sokan éppen olyan szélsőségesek, mint a tálibok, ellenőrzik Amerika legnagyobb olajforrásait. A dollármiliárdokkal kényeztetett egyiptomi rezsim Amerika fontos szövetségese. Nem kapnak szőnyegbombázást.

    Nincs és nem volt itt "terror elleni háború". Ehelyett egy változatát nézhettük végig a nagy birodalmi játéknak: hogyan cseréljük ki a "rossz" terroristákat "jó" terroristákra? Miközben számtalan ártatlan fizetett az életével: egy falu lakosságának nagy része, teljes családok, egy kórház, meg tizenéves önkéntesek, akiknek a homlokára írták: "Tálib".

    Tökéletesen érthető, hogy azok a nyugatiak, akik támogatták Amerika legutóbbi légi terror-akcióját, vagy eltakarták a lapjaikat, azzal az abszurd kijelentéssel kell, hogy mentsék az előmenetelükhöz tapadó vért, hogy: "a bombázás működik". Menjenek, és mondják ezt azoknak a szülőknek, akik a friss sírok mellett állnak, olyan szegény helyeken, amelyekről a karosszékben ülő bomba-kedvelők nem is hallottak.

    Nem ismeretlen jelenség az az intellektuális és erkölcsi torzulás, amit ez a fajta triumfalizmus megkíván. Nem számolva a végletes naivitást, mindez leginkább olyanoktól jön, akik szeretik a háborús játékokat, akik semmit nem láttak a bombázásokból, ahogy én megtapasztaltam azokat.
Milyen jellemző, hogy az utolsó amerikai rakéta, amit a "felszabadítók" bevonulása előtt lőttek ki, éppen az Al-Dzsazira tévéállomás szatellit állomását kellett, hogy eltalálja: a térség egyetlen megbízható hírforrásáét.

    Amerikai hivatalnokon heteken át próbáltak nyomást gyakorolni a katari kormányzatra, az Al-Dzsazira bázisát adó Öböl állam kormányára, hogy állítsa le a televízió adásait, mivel azok a Bush-Blair páros "keresztes hadjáratának" a hamis ígéretektől eltérő álláspontból mutatta be a "háborút a terror ellen". A bűnös titok annyi, hogy Afganisztán bombázása szükségtelen volt. Az egész epizódban a "füstölgő puskacső" bizonyítja a Bush kormányzat hazugságait a háború alapjait illetően. Tony Blair szerint csakis a bombázásokkal lehetett biztosítani Osama bin Laden kiadatását.
Pakisztán két iszlám pártjának vezetői már szeptember végén, illetve október elején tárgyalásokat folytattak Osama bin Laden Pakisztánnak történő kiadatásáról, hogy bíróság elé állítsák a szeptember 11-i merényletekért. Peshawarban tartották volna házi őrizetben. Pakisztáni források (és a Daily Telegraph) szerint mindez találkozott mind bin Laden, mind Omar Molla. a tálib vezető egyetértésével.

    Az ajánlat lényege az volt, hogy nemzetközi bíróság elé állítják, mely dönt arról, hogy megindítják az eljárást, vagy kiadják Amerikának. Mindkét esetben kikerült volna Afganisztánból, és bírósági eljárás indult volna ellen. Az ajánlatot Musharaff pakisztáni elnök vétózta meg, aki "nem tudta garantálni bin Laden biztonságát".

    De mi tett alá valójában a megállapodásnak?

    A pakisztáni amerikai nagykövetet előzetesen értesítették a javaslatról, és arról, hogy azt közvetítse a tálibok felé. Később az egyik USA államhivatalnok mondta, hogy "ha túlságosan szőken fogalmazzuk meg a céljainkat" kockáztatjuk "a nemzetközi erőfeszítések idő előtti összeomlását, amennyiben valami szerencse folytán mégis sikerülne kézre keríteni Mr. bin Ladent". Az amerikai és a brit kormány mégis ragaszkodik ahhoz, hogy a bombázásnak nem volt alternatívája, mivel a tálibok "visszautasították" bin Laden kiadatását. Ehelyett az afgánok megkapták az "amerikai igazságot" - melyet egy olyan elnök rendelt el, aki, amellett, hogy megtorpedózza a nukleáris fegyverekkel, biológiai fegyverekkel, a kínzással, a globális felmelegedéssel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket, visszalépett egy a háborús bűnözőket perbe fogni hivatott nemzetközi bíróság felállításától is - amely az egyetlen hely lett volna, amely igazságszolgáltatás elé vonhatta volna bin Ladent.

    Mikor Tony Blair kijelentette, hogy ez a háború nem az iszlám mint olyan ellen indult, pontosan fogalmazott. a háború célja röviden annyi volt, hogy megelégedéssel töltse el a hazai közvéleményt, majd megerősítse az amerikai befolyást egy létfontosságú területen, ahol a Szovjetunió összeomlása után és Kína magára találása előtt hatalmi vákuum alakult ki, mely utóbbi olajigény várhatóan olyan nagy lesz, hogy azzal még az Egyesült államokat is felülmúlja. Ezért létfontosságú  a Közép-Ázsia és a Kaszpi régió fölötti ellenőrzés, ahogy a feltárás folyamatban van.

    Az ártatlanok szőnyegbombázását megelőzően kialakult egy széleskörű igény, hogy valamiféle nemzetközi küzdelmet kell indítani a terrorizmusnak azon válfaja ellen, amely ezrek életét követelte New Yorkban. De a szeptember 11-i merényletekre adott ezen emberi reakciót teljességgel kisajátította az amerikai vezetés, melynek további akcióival kapcsolatban csakis a bűntársaknak, vagy a politikai vakoknak maradhatott kétséges, hogy azoknak célja Amerika hidegháborút követő globális fensőbbségének megerősítése - aminek is mára hosszú, jól dokumentált története van.

    A "háború a terrorizmus ellen' jó indokkal szolgált Bushnak, hogy olyan törvényjavaslatokat nyomjon át a Kongresszusnál, melyek az Amerikai igazságszolgáltatás és demokrácia alapjait erodálják. Blair követte őt a terrorista-ellenes törvényekkel, pontosan olyanokkal, melyek segítségével egyetlen terroristát sem sikerült kézre keríteni az Ír háború alatt.

    A drákói szigor és a félelem ezen atmoszférájában az Amerika elleni támadás alapvető okainak puszta elemzése azonnal az "árulás" nevetséges vádját vonja maga után. amit ez a hamis győzelem bizonyít, az mindenek előtt annyi, hogy a washingtoni és londoni hatalom, és azok támogatói számára bizonyos emberek életének nagyobb értéke van, mint másokénak, és hogy csakis az egyik típusba tartozó polgárok megölése számít bűnnek. Ha ezt elfogadjuk, segítjük, hogy az atrocitások újra és újra megismétlődjenek, mindkét oldalon.