Társadalmi szervezetek és
mozgalmak felhívása

Ellenállás a neoliberalizmussal, a háborúval és a militarizmussal szemben, a békéért és társadalmi igazságosságért.
 

Mi, társadalmi szervezetek és mozgalmak tagjai, több tízezren, egy olyan korszakban gyűltünk össze itt Porto Alegrében, a II. Szociális Világfórumra, amikor az emberek létfeltételei, szerte a világon, folyamatosan romlanak. Annak ellenére itt vagyunk, hogy a szolidaritásunkat meg akarják törni. Azért találkoztunk megint, hogy folytassuk a neoliberalizmussal és a háborúval szemben folytatott küzdelmünket, hogy megerősítsük az előző Fórumon kötött szövetségünket, és ismét kijelentsük: „Lehet más a világ!”
Különbözőek vagyunk. Nők és férfiak, felnőttek és fiatalok, vidékiek és városiak, munkások és munkanélküliek, hajléktalanok, öregek, kivándorlók, szakemberek, mindenféle felekezet tagjai, különböző bőrszínű és nemi irányultságú emberek. Ennek a sokféleségnek a kifejeződése a mi erősségünk, és az egységünk alapja. Egy világkörüli szolidaritási mozgalom vagyunk. Egyesít minket a törekvés, hogy harcoljunk a javak koncentrációja, és a szegénység, az egyenlőtlenségek terjedése, és Földünk elpusztítása ellen. Alternatív rendszereket hozunk létre, hogy éljünk bennük, és találékony módon segítjük ezek elterjedését. A harcból és ellenállásból erőt merítve, amelyet egy sexizmusra, fajgyűlöletre és erőszakra alapozott, a tőkét és a patriarchátust, az emberek szükségleteinek kielégítése helyett, kiváltságokkal elhalmozó rendszer ellen folytatunk, egy hatalmas szövetséget építünk fel.
Ez a rendszer mindennapi drámává teszi nők, gyermekek és idősek halálát azzal, hogy éhségbe taszítja őket, megvonja tőlük az egészségügyi ellátást, holott számos betegség megelőzhető lenne. Családok kényszerülnek elhagyni otthonaikat háborúk, „nagyarányú fejlesztések”, a termőföld hiánya és környezetpusztítás, munkanélküliség, a közszolgáltatások lerombolása vagy a társadalmi szolidaritás szétverése miatt. Délen és Északon egyaránt lábra kapott az emberi élet méltóságának megőrzéséért folytatott ellenállás, és a szikrázó küzdelem.
Szeptember 11-e drámai változásokat eredményezett. A terroristatámadások után, amelyeket éppúgy elítélünk, ahogy elítéljük a világ többi részén a polgári lakosság ellen elkövetett támadásokat, az Egyesült Államok és szövetségesei tömeges katonai műveletekbe kezdtek. A „Háború a terrorizmus ellen” jelszavával az egész világon támadást indítottak az állampolgári és politikai jogok ellen. Az Afganisztáni háborút, amelyben terrorista módszereket alkalmaztak, más frontvonalakra is kiterjesztették. Megkezdődött az USA és szövetségeseinek hatalmát bebetonozni hivatott permanens globális háború. Ez a háború a neoliberalizmus másik arcát, a kegyetlent és elfogadhatatlant tárja elénk. Az Iszlámot démonizálja, miközben szabadon tobzódik a faj- és idegengyűlölet. A tömegtájékoztatás aktívan kiveszi a részét ebből a hadjáratból, amely „jókra” és „gonoszakra” osztja a világot. A háború elleni küzdelmet, mozgalmunk szívügyének tekintjük.
A háborús helyzet újabb bizonytalanságot okozott a Közel-Keleten, tápot adva ezzel a palesztin nép további elnyomásának. Mozgalmunk egyik sürgős feladata, hogy mozgósítsuk az együttérző embereket a palesztin nép, és annak, saját függetlenségéért folytatott küzdelme mellett, mivel az izraeli állam brutális megszállásával kell szembenézniük. Ez alapvető jelentőségű a régióban élő minden nép számára.
Más események is igazolják küzdelmünk fontosságát. Argentínában társadalmi és politikai válsághoz vezetett a Valutaalap szerkezetváltási politikája és a felhalmozódott adósságok által kiváltott pénzügyi-gazdasági válság. Ennek hatására a középrétegek és a munkásosztály spontán tiltakozásokba kezdett, a megtorlásnak számos halottja van. A kormány megbukott, új szövetségek jönnek létre a különböző társadalmi csoportok között. Az úgynevezett „cacerolazos” és „piquetes” által mozgósított néptömegek a kenyérhez, a munkához és a lakhatáshoz való jogot követelték. Visszautasítjuk az argentin társadalmi mozgalmak kriminalizálására indított törekvéseket, a demokrácia és a szabadságjogok ellen intézett támadásokat. Elítéljük a nemzetek feletti társaságok mohóságát és a gazdag országok kormányai által támogatott, a helyi elitek megvesztegetésére irányuló tevékenységüket.
A multinacionális Enron cég összeomlása jól szemlélteti a kaszinógazdaság csődjét, és az üzletemberek, valamint politikusok romlottságát, akik a munkásokat munka és nyugdíj nélkül hagyják. Ez a multinacionális cég, a fejlődő országokban csalárd műveletekbe bonyolódott. Az általa indított beruházások földönfutóvá tették az embereket, és a víz, valamint az elektromos áram árának jelentős emelkedéséhez vezettek.
Az Egyesült Államok kormánya, azirányú erőfeszítéseiben, hogy megvédje a nagy társaságok érdekeit, gőgösen hátat fordított a globális felmelegedésről folytatott tárgyalásoknak, az Antiballisztikus Rakétavédelmi Egyezménynek, a Biodiverzitási Megállapodásnak, az ENSZ-nek a rasszizmusról és intoleranciáról szervezett konferenciájának, és a kézifegyverek kereskedelmének korlátozásáról folytatott tárgyalásoknak, ismét bebizonyítva ezzel, hogy az USA egyoldalú megközelítése aláássa a globális problémák multilaterális megoldásainak kialakítására tett erőfeszítéseket.
Genovában, a G8 tanácskozása megbukott, a maga elé célként kitűzött globális kormányzás gondolatával. A tüntetők tömeges mozgósítására, és az ellenállásra, erőszakkal, elnyomással, és a tüntetők bűnözőkként való megbélyegzésével válaszoltak, de nem tudtak megfélemlíteni minket.
Mindez a globális recesszió körülményei közepette zajlik. A neoliberális gazdasági modell, szétzúzza az emberek jogait, életkörülményeit és megélhetési alapjait. Osztalékaik védelmében, a multinacionális cégek elküldik a dolgozókat, csökkentik a béreket, gyárakat zárnak be, és az utolsó dollárt is kipréselik alkalmazottaikból. A válsággal szembenézni kénytelen kormányok, magánosítással, a szociális kiadások lefaragásával és a munkavállalók jogainak csorbításával válaszolnak. A recesszió nyíltan megmutatja, hogy a növekedés és virágzás neoliberális ígérete közönséges hazugság.
A társadalmi igazságosságért és szolidaritásért indított globális mozgalom, hatalmas kihívások előtt áll: a békéért és a közös biztonságért folytatott harca feltételezi a szegénységgel, a megkülönböztetéssel és a hatalommal való szembenézést, és egy alternatív, fenntartható társadalom létrehozásának szükségességét is.
A társadalmi mozgalmak határozottan elítélik az erőszakot és a militarizmust, mint a nézeteltérések megoldásának módjait. Ilyen a kis intenzitású konfliktusok és katonai műveletek alkalmazása a Kolumbia Terv során, a Puebla Panama Terv, a fegyverkereskedelem, a növekvő katonai költségvetés, a népek és országok ellen alkalmazott gazdasági blokád, különös tekintettel Kubára, továbbá a szakszervezetek, társadalmi mozgalmak és az aktivisták fokozódó elnyomása.
Támogatjuk a szakszervezeteket, és a szürkegazdaság munkásainak küzdelmeit, amelyeket munka- és életfeltételeik, és a szervezkedés jogának megőrzéséért, valamint  azért folytatnak, hogy kollektív szerződéseket köthessenek, és kiegyenlítsék a nők és férfiak munkakörülményei és bére közötti különbségeket. Elutasítjuk a rabszolgaságot és a gyermekek kizsákmányolását. Támogatjuk a munkások harcát és a szakszervezetek küzdelmeit az alkalmi munkával, az alvállalkozói szerződésekkel és a leépítésekkel szemben. Új nemzetközileg garantált jogokat követelünk a multinacionális cégek, és leányvállalataik alkalmazottai számára, különös tekintettel a szervezkedés jogára és a kollektív egyeztetések lehetőségére. Hasonlóképpen támogatjuk a földművelők és a lakosság szervezeteinek harcát megélhetésükért, a földért, az erdőkért és a vízért.
A neoliberális politika hatalmas nyomort és bizonytalanságot eredményezett. Drámai módon megnőtt a nők és gyermekek áruba bocsátása, és szexuális kizsákmányolása. A szegénység és bizonytalanság emberek millióit készteti vándorlásra, akiktől megtagadják az emberi méltóságot, a szabadságot és az alapvető jogokat is. Ezért követeljük a szabad mozgás jogát, a testi épséghez való jogot és minden kivándorló jogi helyzetének rendezését. Támogatjuk a bennszülött lakosság jogait, és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 169-es paragrafusának alkalmazását a nemzeti jog keretei között.
A Dél országai többszörösen visszafizették adósságaikat. Az adósságok fenntartása jogtalan, igazságtalan és csalárd. Az adósság az uralom eszköze, amely megfosztja az embereket alapvető emberi jogaiktól, pusztán azért, hogy növelje a nemzetközi uzsorát. Követeljük az adósságok azonnali, feltétel nélküli eltörlését, és a történelmi, társadalmi és környezeti adósságok megtérítését. A pénzügyi adósságok megtérítését követelő országok, kifosztották a Dél természeti erőforrásait, és szabadalmak bejegyeztetésével, kisajátították az ott élő népek hagyományos ismereteit.
A víz a termőföld, az élelem, az erdők és a magvak, a kultúra és az emberek azonosságtudata az emberiség közös kincsei, most és mindörökké. Alapvető fontosságú az élővilág sokféleségének megőrzése is. Az embereknek joguk van a biztonságos és folyamatos, genetikailag módosított anyagoktól mentes, élelmiszerellátáshoz. Az élelmezési szuverenitás helyi, nemzeti és regionális szinten, alapvető emberi jog. Ennek szellemében meg kell valósítani a demokratikus földreformot, és biztosítani kell a földművelők termőföldhöz jutását.
A dohai közgyűlés igazolta a WTO törvénytelen mivoltát. Az úgynevezett „fejlesztési menetrend” csak a nemzetek feletti társaságok érdekeit védi. Az újabb tárgyalási forduló meghirdetésével, a WTO egy lépéssel megint közelebb került ahhoz, hogy mindent áruvá változtasson. Számunkra az élelem, a közszolgáltatások, a mezőgazdaság, az egészség és az oktatás nem bocsáthatók áruba. A szabadalmakat nem szabad fegyverként használni a szegény országokkal és népekkel szemben. Elutasítjuk az élő szervezetek szabadalmaztatását, és az azzal való kereskedelmet. A WTO napirendjén szerepelnek a regionális szabadkereskedelmi és beruházási egyezmények. Az Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (FTAA) elleni tüntetések és népgyűlések megszervezésével, az emberek elutasították ezeket az egyezményeket, mivel azok az újgyarmatosítást, és az alapvető társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti jogok elpusztítását jelentik.
Mozgalmunkat közös akciókkal, és a társadalmi igazságosságért, az emberi szabadságjogok tiszteletben tartásáért, az egyenlőségért, a méltóságért és a békéért való mozgósítással erősítjük tovább. Tovább harcolunk az alábbiakért:

Demokrácia: az embereknek joguk van ahhoz, hogy megismerjék és bírálhassák kormányuk döntéseit, különös tekintettel, a nemzetközi intézményekkel folytatott tárgyalásokra. A kormányok végső soron népeiknek tartoznak elszámolni tetteikkel. Miközben támogatjuk a képviseleti és közvetlen demokrácia terjedését a világon, külön hangsúlyozzuk az államok és társadalmak demokratizálásának szükségességét, és a diktatúra elleni küzdelmet.
A külső adósságok eltörlése, illetve jóvátétel fizetése.
A spekuláció megakadályozása. Követeljük az olyan különleges intézkedések bevezetését, mint pl. a Tobin adó, és az adóparadicsomok felszámolása.
Az információhoz való jog.
A nők jogainak tiszteletben tartása, az erőszaktól, a szegénységtől és a kizsákmányolásától való védelem.
Béke, erőszakmentes konfliktusmegoldás. Ellenezzük a háborút, a militarizmust, az idegen katonai bázisokat, az idegen beavatkozást és az erőszak tervszerű kiszélesítését. A tárgyalások előnyben részesítése, és az erőszakmentes konfliktusmegoldás pártján állunk. Támogatjuk minden nép jogát, hogy nemzetközi közvetítést kérjen, a civil társadalom pártatlan képviselőinek részvételével.
A gyermekek, fiatalok jogainak tiszteletben tartása. Az ingyenes közoktatáshoz való hozzájutást, a társadalmi autonómiát, a kötelező sorkatonai szolgálat eltörlését.
Minden nép önrendelkezési jogát, különös tekintettel a bennszülött népekre.

Az elkövetkező hónapokban és években további globális mozgósításokra készülünk.