__________________________________
http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=79452&DocID=75158#75158
 

Toussaint válasza Verhofstadtnak
Lehetséges egy más világ

NOL . 2002. november 4. 20:44

Miközben a belga kormány nagy intenzitással propagálja a kormányfő, Guy Verhofstadt nyílt levelét, amelyet az alternatív globalizációs mozgalomnak címzett, illetve azt az egész napos programot, amelynek keretében a leuveni egyetemen a hónap végén egy fedél alá készül terelni a szabadkereskedelem szószólóit és a globális kapitalizmus bírálóit, a mainstream média alig foglalkozik azzal a levéllel, amelyet a tudós, Eric Toussaint, a harmadik világ adósságainak eltörtlését követelő brüsszeli központ elnöke, a Szociális Világfórum egyik vezéralakja írt Verhofstadtnak válaszul.

Toussaint a Libre Belgique című lapban megjelent írásában a többi között azzal vádolja a belga kormányfőt, hogy pontosan az ellenkezőjét akarja annak, amit a valóban alternatív globalizáziót követelők. Utóbbiak az Emberi Jogok Egyezségokmányát és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezményét állítják a szerintük lehetséges jobb világért indított akcióik középpontjába, Verhofstadt viszont azt szeretné, ha elköteleznék magukat a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tavalyi dohai értekezletén meghatározott napirend iránt. Az ön hitvallása a piac és a kereskedelem - írja Toussaint, aki szerint ez öszeegyeztethetetlen annak a mozgalomnak a törekvéseivel, amely azt tartja, hogy a világ nem eladó, és amelynek sikerét részben a WTO fölött 1999-ben Seattleben aratott győzelme alapozta meg.

A tudós konkrét példákat ismertetve állítja, hogy Verhofstadt kormánya nyilvánvalóan konzervatív politikát folytat az olyan területeken, mint a menedékkérők jogai, az emberek szabad mozgása, jólétük és (a belga) állampolgárság megszerzésének joga.

Vitába száll a belga kormányfővel, aki nyílt levelében azt sugallja, hogy az iraki válság megoldása nem a legsürgetőbb feladat. Toussaint szerint az alternatív globalizációért küzdő mozgalom számára a békeharc alapvető és halaszthatatlan, s utal az amerikai (és brit, olasz) háborús készülődések elleni európai tömegmegmozdulásokra, amelyek ezt támasztják alá.

Úgy látja, hogy Verhofstadt tökéletesen összekeveri a dolgokat, amikor azt fejtegeti: a század égető kérdése, elkerülni a világ legszegényebbjei és leggazdagabbjai közötti erőszakos osztályharcot. Szerinte a belga miniszterelnök meghamisítja az adatokat, amikor arról ír, hogy a világ legszegényebbjeinek száma 2 milliárd, a leggazdagabbaké pedig 500 millió. Az igazság az, hogy a világ lakosságának egy végtelenül kicsi kisebbsége csillagászati gazdagságot birtokol. Toussaint a Financial Times adataira hivatkozva azt írja, hogy ma a világon 7,1 millió dollár- vagy eurómilliomos
él, akiknek az együttes vagyona 26 200 milliárd dollar, vagyis huszonötször annyi, mint amennyi a föld lakossága felének az éves jövedelme (a világ lakosságából 3 milliárd kevesebb, mint napi két dollárból - nem egészen hatszáz forintból - próbál megélni.  Az említett 7,1 millió milliomos alkotja a világ tőkés osztályát, amely főleg Északon él, bár Dél jómódúak által elfoglalt helye sem jelentéktelen: a dél-amerikai milliomosoké a torta 13 százaléka - fogalmaz a tudós.

A növekvő egyenlőtlenségek megoldásához a vagyonok újraelosztására is szükség lesz - jósolja Toussaint, aki kiszámolta, hogy a leggazdagabb 1 százalék vagyonára kivetett rendkívüli, 6 százalékos adóval 1600 milliárd dollárt lehetne előteremteni. Ez a feljődő országok teljes külső államadósságának felel meg; ezek adják a világ lakosságának 85 százalékát. Az ENSZ számításai szerint évi 80 milliárd dollár tíz éven át tartó folyósítása elegendő lenne arra, hogy biztosítsa az alapvető emberi szükségleteket (általános hozzáférés tiszta ivóvízhez, elegendő élelem, alapfokú oktatás, alapvető egészségvédelem, nőgyógyászati ellátás.) A G8, a Világbank, az IMF vagy a WTO egyetlen találkozója sem volt képes arra sem, hogy ennek az összegnek legalább egy század részét előteremtse, jóllehet a leggazdagabb 1 százalék vagyonára kivetett 0,3 százalékos éves adóval előteremthető lenne. Egy "Tobin-típusú" adó kivetése minimum 100 milliárd dollárt biztosítana évente. Persze ennél sokkal többre lenne szükség, ám ha ezeket megvalósítanák, az kivezetne a jelenlegi helybenjárásból. Az alapvető probléma az, hogy hiányzik a kormányok többségéből a politikai akarat a nagyon gazdagok megadóztatására - véli a levél írója.

Toussaint több más ponton is vitába száll Verhofstadttal, például a leginkább eladósodott szegény országok számára előirányzott hitelkönnyítések sikerét illetően. Kimutatja, hogy az 1996 óta futó kezdeményezés eddig egyetlen érintett ország számára sem hozott valódi megoldást az adósságproblémára, mitöbb, 42 ilyen ország együtt három év alatt 3000 millió dollárral többet fizetett vissza, mint amennyit kölcsönök formájában kapott. A kezdeményezés a privatizáció, a dereguláció még nagyobb dózisait eredményezte, és azt, hogy még jobban meg kellett nyitniuk a helyi piacokat az Észak multinacionális vállalatainak a termékei előtt. Ennek következményeként a helyi termelők kiszorulnak az üzletből, nagy számban
kerülnek utcára a munkások, a közszolgáltatásokat privatizálják és az egyenlőtlenségek növekednek, mint azt a Világbank egy belső tanulmánya kimutatta.

Toussaint végezetül leszögezi, hogy Verhofstadt javaslatai nem válaszolnak azokra a kihívásokra, amelyekkel az emberiségnek szembe kell néznie, hogy a világ valamennyi lakosának biztosítani lehessen az alapvető emberi jogait, s a belga kormányfő elképzelései valójában azt az akcióvonalat követik, amelyet Thatcher és Reagan rajzolt meg jó húsz évvel ezelőtt. A neoliberális politikák kudarcát szem előtt tartva az alternatív globalizációs mozgalom mind több ember mozgósítását tartja feladatának, illetve azt, hogy alternatívákon dolgozzon, demokratikus úton, nemzetközi keretben - szögezi le a tudós, hozzátéve, hogy igen, lehetséges egy más világ.