Viol
KÖRUTAZÁS AZ ÉRTÉKEK
ÚTVESZTŐJÉBEN A NÉMET
TÁRSADALMI MORÁL NYOMÁBAN
2002 július/augusztus
 

A hatalom korrumpál. – mondta, vagy mondaná nagyapám, aki a világpolitika eseményeit mindig pontosan követte. Hogy mennyire igaza van, arra mostanában jöttem rá.

A német társadalomban az értékek hierarchiájában a pontosság, a megbízhatóság, illetve a kiszámíthatóság minden bizonnyal igen magas helyen szerepelnek. Sőt, nem csak, mint értékek, hanem mint általában elvárható és jellemző tulajdonságok mentek át a köztudatba, s ez korántsem csak a németek önmagukról alkotott képére jellemző, hanem – mégha sztereotípiának tűnik is –, az ország és lakóinak megítélésére, kívülről is.
Épp ezért meglepő, hogy rövid, alig egyhetes németországi tartózkodásom alatt kettő, már folyamatban lévő ügy felderítéséről lehetett folyamatosan hallani, a harmadik pedig éppen akkor robbant be a köztudatba.
Lehetett a tiszteletreméltó ex-miniszterelnök korrupciós botránya, ami a jeget megtörte, esetleg az ex-amerikai elnök nőügyei, persze az is lehet, hogy a sajtó szemfülességének, avagy botrányéhségének köszönhető, hogy mostanában egyre többet hallani politikai hatalmukból gazdasági hasznot húzó politikusokról, illetve gazdasági erőfölényükből politikai hatalmat kovácsoló nagytőkésekről. És ez korántsem csak Németországra jellemző.
 

Élelmiszer

A tudatos német fogyasztó – egészen rövid idővel ezelőttig – igencsak komolyan vette a “biotermék”, vagy “ellenőrzött ökológiai termesztéssel készült” feliratokat az élelmiszerek csomagolásán, ha éppen azokat kereste. Aztán a rádióból értesül róla, hogy a vetőmagot, amelyből biokenyere származik, olyan raktárban tárolták, ahol korábban veszélyes vegyi anyagok voltak elhelyezve, amelyek a gabonából készült élelmiszerekből is kimutathatók. Még fel sem ocsúdik első döbbenetéből, máris tudomására jut, hogy a belga Bioland cég, amely több mint ezer német farmra szállított rendszeresen állati takarmányt, – amelyek egy részében a szigorú előírások betartása mellett biohúst is termeltek, – a gyógyszeripar veszélyes hulladékait, bizonyos hormonkészítményeket kevert a takarmányba, amelyek az állatok húsából is kimutathatók. A történteken egyedül azok a fogyasztók mosolyoghattak, akik a hosszan elhúzódó kergemarhakór, vagy a száj- és körömfájás hatására vegetáriánusok lettek, megóvva magukat további mérgezésektől – tudósít a német közvéleménykutató. “Belgiumban maffiaszerű viszonyok uralkodnak a mezőgazdaság egyes területein” – nyugtázza a történteket a WDR riporternője. (!)
 

Hulladékgazdálkodás

Németországot sokan a szelektív hulladékgyűjtés mintapéldájának tartották hosszú időn keresztül – Ausztria mellett természetesen, – ahol eredményesen sikerült a lakosságot hulladékának különválogatására rábírni. Ezzel kapcsolatos kételyek már két-három évvel ezelőtt is hallhatók voltak, amikor is néhány nagyváros utcáiról hirtelen eltűntek a szelektív hulladékgyűjtők. A lakosság persze nem értette, hogy egyszeriben miért okoz gondot a kiírás szerint különválogatott hulladék újrahasznosítása. Gyakran előfordult, hogy a csomagolóanyagokat tartalmazó szelektív konténer tartalma a szemétégetőben végezte. Mikor persze mindez kitudódott, a lakosságban megrendült a szelektív gyűjtésbe, illetve a kezelő szervek kompetenciájába vetett hit…
A baj magával a rendszerrel van. A jelenleg használatos Zöld Pontos szisztéma lényege ugyanis, hogy a gyártók csak úgy hozhatnak bármilyen terméket forgalomba, ha annak csomagolását újra lehet hasznosítani. Ennek igazolására jelenik meg az egymásba hajló két zöld nyilacska a termék csomagolásán. Mivel az “átállás” annak idején több gyártótól igényelt volna technológiaváltást, a rendszer elterjesztése érdekében a Zöld Pontot azok a termékek is megkapták, amelyek nem feleltek meg az újrahasznosíthatóság támasztotta követelményeknek, mint pl. a “közkedvelt” Tetra Pak kombizobozok. Így történhetett, hogy az összegyűjtött, igaz, nem mindig tisztára mosott csomagolóanyagok inkább a szemétégetőben végezték, mint mondjuk a műanyag újrahasznosítóban.
A német alaposságot, már-már pedantériát ismerve erre hogyan kerülhetett sor, azt csak most értettem meg. Hellmut Trienekens, a begyűjtést és újrahasznosítást egész Németország szerte végző vállalat vezetője rács mögött ül. Összesen 20 millió márkával vesztegette meg különböző német városok vezetőit, hogy kizárólagos jogot szerezzen a hulladék begyűjtésére. Cégében is előszeretettel alkalmazott volt politikusokat, magas fizetéssel. Vagyonát egymilliárd euróra becsülik, és röviddel letartóztatása előtt 450 millió euróért sikerült vállalatát a hazánkban is jelenlévő, német RWE-nek eladnia. Mint kiderült, kisebb-nagyobb összegű megvesztegetései a kölni szemétégetőmű építése körül csúcsosodtak ki. Annak idején az égetőmű megépítése erős társadalmi ellenállásba ütközött, a Sozialistische Selbshilfeinitiative (Szocialista Önsegítő Kezdeményezés) Köln (SSK) akkoriban egy városi komposztálóüzemet működtetett, s inkább a háztartási hulladék mennyiségének csökkentése mellett foglalt állást, s kampányolt az új szemétégető megépítése ellen. Az égetőmű mégis megépült, olyan kapacitással, hogy Köln városának rendszeresen termelődő hulladékmennyisége nem volt elegendő, hogy azt gazdaságosan üzemeltesse, s így a szomszéd városokból kellett hozzá szemetet vásárolnia. Az SSK által működtetett komposztálót pedig egészségügyi indokokra hivatkozva bezáratták.

Gazdaság és politika összefonódása.

Még fel sem ocsúdott a német közvélemény a Trienekens és a Bioland cégek botrányaiból, máris a politikai élet vonja magára a közfigyelmet. A német védelmi miniszter Rudolf Scharping százharmincezer márka összegű támogatást kapott egy bizonyos Hunzinger PR tanácsadó cégtől. A miniszterelnök egy éjszakát gondolkodik, másnapra kész a válasz: miniszterének távoznia kell. Valószínű, hogy döntésének hátterében a közelgő választások állnak, egyszerűen szabadulni akart a már korábban is botrányt kavart miniszterétől, aki annak idején a boszniai NATO bombázás előestéjén csapatait magára hagyva barátnőjéhez repült Mallorcára, természetesen az állam gépén és pénzén. Hamarosan azonban kiderül, hogy nem csak Scharping fogadott el pénzt a szóban forgó tanácsadó cégtől, hanem Özdemir, a török származású népszerű zöldpárti politikus is nyolcvanezer márka összegű hitelt vett fel hivatalba lépésének idején, hogy az adóhivatalnak járó tartozását leróhassa. Scharpingot elbúcsúztatják, aki emelt fővel távozik, hangsúlyozva, hogy semmi törvénybe ütközőt nem követett el. Mindeközben további politikusokról derül ki, hogy kisebb-nagyobb összegeket vettek fel a szóban forgó tanácsadó cégtől.
Ha a hatalom korrumpál, akkor a hatalom koncentrációja a korrupció melegágya. Persze lehet, hogy nem ilyen egyszerű az összefüggés a brüsszeli bürokrácia és az ottani mezőgazdaság “maffiaszerű viszonyai” között. Bárcsak tévednék és derülne ki a politikusokról, hogy ők sem nagyobb arányban korruptak, mint a polgári munkát végző emberek. De tartok tőle, hogy a jelenlegi társadalmi morál hatására – vagy éppen annak hiányában – mindenki azzal kereskedik, ami éppen adatott neki. Így lettünk a hatalom, a pénz, a tudás birtokosaiból annak dealerei, vagy dílerei – ráadásul sokak szerint eléggé el nem ítélhető módon.
Jelen írásommal nem Németországot kívántam kritizálni. Távol álljon tőlem, hogy az európai demokrácia e fellegvárának bástyáit ostromoljam. Tartok tőle, hogy bármely országban tett utazásom során tudnék hasonló információkat gyűjteni, ilyesfajta botrányokról tudósítani. A problémát én abban látom, hogy a választópolgár kezdi elveszíteni hitét a politikusokban. Sajnos, hogy csak a politikusokban és nem magában a rendszerben. Pedig a probléma ott van.