Sejtetéses kihozás
Sugár János beszélgetése Far Severö Sapirico-val
 

A budapesti Hidegkúti út a belvárostól messze, egy-két szintes családi házak között kanyarog. A forgalom elég intenzív és nem túl barátságos, gyakorlatilag folyamatosan udvariatlan autósok száguldnak mindkét irányban a viszonylag szűk, kétsávos úton. A 272-es számú takaros házhoz tartozó garázskapun a figyelmes utazó furcsa nagy betűkkel felfestett neveket lát. A heti ritmusban, betünként alakuló, szokatlan tipográfiából pillanatnyilag két név bontakozik ki: Ettore Scola és Marcello Mastroianni neve. A házban Far Severö Sapirico lakik.

- Sapiricó, miért írod ki olasz művészek neveit a garázskapudra?

- Azt gondolom, hogy nagyon sokat köszönhet az emberiség az olasz szellem és lélek egységének, és arra gondoltam, hogy egy olyan rejtélyt adok az erre elautózó, gyorsan menő embereknek, hogy azon törjék a fejüket, hogy a jövő héten milyen betű fog itt keletkezni. Ezek szinészek és filmrendezők, később lesznek festőművészek, formatervezők, írók, tehát olyanok, akik az olasz néptől voltak nagyok. Ez egyfajta példa a sejtetéses kihozásra is. A sejtetéses kihozás az, hogy az ember, amikor elhalad a graffitim előtt egy villanás erejéig, akkor a szublimit reagálás sebessége még nem sokat ér, mivel hogy egyedül az autóból kinézve egy villanás erejéig látta. Viszont hazamegy, és elkezd gondolkodni a dolgon. Tegyük föl, hogy azt látom kiírva, hogy BARBER, akkor a következő dolgokra gondolhatok, hogy itt valami a népvándorláskori barbárokról van szó, vagy a barbarizmusról, vagy valakinek a szakálláról, hiszen innen kapták a nevüket, vagy, mint később ki fog derülni, tévedtem, mert a Barberini fog kijönni belőle. Az Ettore Scola nevét azért írtam ki, mert ő az a személy, akinek minden filmje más és más lelkületről beszél. Ez olyan mint a rock koncert tervezés, az elején egy nagyot kell lökni, hogy sokoldalúságot mutassunk.  A Marcello Mastroiannnit meg félistennek tartom, azért írtam ki a nevét. Nagyon speciális betűtípusokat találtam ki mindehhez, amelyek többszörösen torzított perspektívából érthetőek csak, olyan három hónap, míg ezt megcsináltam, minden héten egy fejlesztést.

- Mikor kezdted el a nevek kiírását?

- Tavaly szeptemberben, és nagyon hosszú ideig tartott a megtervezése, mert olyan betűtípusokat csináltam, amik nem léteznek. Ezt most nem fogom tovább csinálni, mert akkor azt mondhatnák, hogy ez az ember abban vonalas, hogy most mindíg digókat mutat. Nem, én ezt nem akarom, most nem létező zászlókat fogok kipingálni absztrakt alakzatban, és amikor azok is lemennek, akkor vissza fogok térni a nagy emberekhez. Ámde ezek végig olaszok lesznek, tehát lehet, hogy lesz egy olyan olasz idézet, mondjuk öt év múlva, amit az Assisi Szent Ferenc mondott, hogy tiszteljük hugunkat, a szenvedést, a halált. Ez egy nagyon érdekes dolog. A lényeg az, hogy mindenféleképpen szeretnék az az olasz nép felé egy leborulást adni, annyira szép velük az élet, és nekem, és most már a gyerekeimnek, az az egyik hazánk. Sok hazánk van, Róma az egyik.

- Azt vettem észre, hogy ezen a viszonylag szűk úton az autósok ezerrel hajtanak, nagyon nehéz akárcsak átkelni gyalogosan.

- Ha már ezt a sebesség dolgot említed, akkor egy nagyon fontos dologra lyukadunk ki. Tudniillik a Heidegger az azt mondta, hogy az az igazi műalkotás, amelyik minden szinten fejbe tud rúgni bennünket. Most, volt amit persze a Heidegger nem tudott, ez pedig a Pygmalion effektus, hogy a tárgy az fontosabbá válik a tárgy és a személy viszonylatában, és annak leszünk szerelmeseivé. Kicsit azért ilyet megél a XXI. századi ember is, mikor a szimbólum, és logó, és névmániákba, márkamániákba belesüllyed, és közben vért követelő háborúban vitatkoznak más utazási irodák, pártok, nestlé és adidas márkák között, közben pedig nagyon is azonos életmódot élnek. Tehát én azt gondoltam, hogy egy olyan műalkotást kell csinálni, ami megváltoztatja az emberek  életét; más szavakkal: ő ettől fogva lassabban fog vezetni itt az úton, másképp fogja a jövőjét megélni, hazamegy, és vagy bánkódik, vagy azt mondja, hogy lehet, hogy tévedtem, mert mégiscsak jó, hogy ki lett írva a Szophoklész neve, igaz, hogy nem értem ezeket a betűtípusokat, de mégis. Szerintem ezek fontos dolgok, mert egy olyan láthatatlan dolog szivárog át az emberekbe - ez olyan mint az autóstop - amiben különböző lelkületű emberek akaratuk ellenére egy időre eggyé válnak, és utána, hogyha találkoznak egy benzinkúton, lehet, hogy másképp viselkedenek.

- Téged egy darabig Sebeő Talánnak hívtak. Miért változtattad meg a nevedet Far Severö Sapiricóra?

- Azért változtattam meg, mert elegem volt a személyéből. Az betelt, a menyezethez elért, untam. Azt gondolom, hogy mint a burmai viccben, mikor a burmai azt mondja az angolnak, hogy ő nem egyszer, hanem kétszer él, én azt gondolom, hogy a mostani életünkben legyünk képesek megcsinálni azt, hogy két életet folytatunk. Ez egyébként nem teljesen új. A John Malkovichnak volt egyszer egy nagyon jó interjúja a Playboy-ban, ki is vágtam. Ott megkérdezik, hogy mi a véleménye a házasságról. És ő, aki egyébként párizsi lakos, azt mondta, hogy a házasság az egy olyan intézmény, amit egy életre terveztek, akkor, amikor az emberek még csak 35 évig éltek. Ma viszont 70 évig élünk, tehát át kéne konstruálni ezt a konstrukciót, és ő mondott egy javaslatot, azt mondta, hogy úgy kellene megházasodni, hogy 18 – 19 évre szólna a házasság, addigra a gyerekek kirepülnek a fészekből, és akkor újrakezdheti az ember az életét: vagy meghosszabbítom a mandátumot a férjemmel, vagy, B variáns, új életet kezdek egy másikkal. Ezáltal nem volnának a házasságok olyan neurotikusak, hiszen tudjuk, hogy lesz egy vége, ami harmonikus. Én meg azt gondoltam, hogy nem a túlvilágon akarok élni, hanem itt akarok egy másik személyt létrehozni, és teljesen más szeretnék lenni, mint aki voltam.

- Hogyan viszonyul Sapirico a Talán munkásságához? Mindahhoz, amit a Talán csinált: a Cseresorozat, a Titanic társaság, a 32-esek, és a többi?

- Azok, amiket ő csinált, szimpatikusak, de sokkal több, ennél szimpatikusabb ember is van a Sapirico számára, mint Sebeő Talán. A Sebeő az egy a sok szimpatikus ember közül, itt semmi megtagadás nincs, bár akár lehetne is, mert emlékszem egyszer a Sebeő Talán szétajándékozta könyvtárát, meg elégette, ami olyan, mint az orosz népnél a saját templomainak a fölégetése, egy messianisztikus új világvallást létrehozásáért. A részemről ez nem a régi dolgokkal történő olyan szakítás, hogy fölégetjük a magunk mögött visszamenő, gyáva, vissza- csigaházbabújási utat. Van kézfogásos viszony a régi személy, és az új között, de a régi ennek az újnak már egy kicsit unalmas.

- Mi a legnagyobb különbség a két személyiség között?

- Az, hogy az újfajta, az a láthatatlanokat és a jövőt próbálja megmutatni úgy, hogy unideologikusan lehessen meglátni dolgokat. Ebben nagyon sok humor van. Hozzá kell tenni, hogy a két személy között létezik egy kapcsolat, ez pedig az, hogy pont ekkor történt az, 2002-ben, hogy, mondjuk, az egyik énem létrehozta a sci-filo-humor tanszéket, ami a világon az első ilyen volt. Ennek nagyon komoly lényege van, ahogy Karinthy is mondta, hogy a humorban nem ismerem a tréfát. Azt hiszem a G. B Shaw mondott egy nagyon fontos dolgot, hogy az igazán szuverén szellem humoros, a szellemnek a legfelsőbb foka a humor. Azt gondolom, hogy nagyon fontosak a komoly, mély ügyek, de ez már egy letárgyalt kérdés, voltak Csehovok, és lehetne sorolni az Arthur Millereket. Ezzel szemben most egy olyan dologra szeretnék ráfókuszálni, mint a Douglas Adams, meg a Monty Python, hogy igazán mély dolgokat kereshessünk abban is, hogy példáául mitől ferde a pisai torony? Amiről súlyos koncepcióim vannak, mint pár más dologról is. Mindenféleképpen: a Sapirico élete jövőorientált, és nem érdekli a létezésnek a vége, például a halál. VAN MÉG LÉT  DOLOG . AZ  EGYIK AZ  üRüGYFILOZÓFIÁK ,  AZT  A SEBEŐ  VAGY  KI  ,  NEM  CSINÁL . . .
---MIT ÉRTESZ  üRüGYFILOZOFÁLÁS  ALATT  ?
---AZT ,  HOGY  ÖLYAN  DOLGOKRÓL  BESZÉLGETÜNK  , AMIKNEK  AZ  A  HÁTSÓ  KIHÍVÁSA ,  HOGY  A  MÁSIK KEZDJEN  EL  A  HALLOTTAK  ALAPJÁN  EGY  ODA  CSAK  LAZÁN  KöTőDő  DOLGON  GONDOLKODNI  ,  AMI  AZ  ő  EGZISZTENCIÁLIS  üGYE .  HA  SOKAN  TENNéK EZT  ,  GONDOLKOZÁSHÁLóZATOK ALAKULáÁNAK  KI  ,  DE  NEM  A  MAI  PRIMITÍV  JELLEGűEK .  AMáSIK  DOLOG  AZ HOGY  EDDIG  4  IGAZSÁGOT TALÁLTAM  ,  LEGYEN  AZ  ,  HOGY   RáBUKKANOK  MéG  PáRRA .
--- MIK EZEK  EDDIG  ,  HA  NEM  TITKOK ?
----AZ  EGYIK  AZ  AZ  ,  HOGY  :   VAN  MINDEN . A  MáSIK  AZ  ,  HOGY OTT ,  AHOL  ANYAG  VAN  , OT  NEM  LEHET  TOTALITÁS ,  A HARMADIK  AZ  ,  HOGY  A  NAGYOT FEL  KELL  áLDOZNI  A  KICSIéRT  ,   A NEGYEDIK MEG  AZ  ,  HOGY NEM LEHETüNK  ELÉG  OKOSAK  .  DE  EBBEN  SINCS  TÚL  SOK  Új  ,  MIVEL  VOLT  MáR  EGY Pár  ALAK  ,  AKIK  RáBUKKANTAK  1—1 őáLTALUK  MEGFOGALMAZOTT  IGAZSÁGHOZ  .
--MONDANÁL  EGY  KARAKáN  PÉLDáT ?
---IGEN .  KANT  MONDTA  VOLT  ,  HOGY  A  MűALKOTÁáSBAN  TÖBB  VAN  ,  MINT  AMENNYIT  ABBA  A  MűVÉSZ  BELEGONDOLT.

- A Talán is abszolút jövő-orientált volt, emlékszem az elutasított és elfogadott apróhirdetésekre, amikben időjárőröket kerestünk. Mennyiben más ez a mostani jövő-orientáció mint a korábbi?

- A mértéken van a hangsúly. Ahogy az ismert német filozófus mondta, minden mennyiségi dolog minőségi is. Tehát az egész életnek ez a fő görbéje ez a fajta irány, amit így mutatok. Amikor itt nagyon kezd el alulról fölmenni, az itt egyszercsak egy robbanásszerű valamihez elér, és hogyha egy mennyiségi halmozódáshoz jutott már el, akkor Sebeő Talánnak a léte, a mostani szempontjából egy amőba-lét volt. Voltak ott és akkor kezdeményezések, csakhogy itt más szakosodások lesznek.

- Mit értesz amőba-lét alatt?

- Túl ösztönös  és  univerzális volt  a mostanihoz képest. Minden irányba menő dolog volt, és nem voltak azok az irányok rosszak, de most, ez egy, amit akár ignoranciának is lehetne a rossz nyelvek szerint mondani, hogy nem érdekli most már az, ami itt van.

- Ez pontosan az, amit például Iki Maz több ízben kifejtett, hogy tekintsük a jelent múltnak.

- Ez egy nagyon jó hír, hogyha ebből tovább fogunk tudni menni. Ez egy nagyon fontos dolog, amit Iki Maz mondott. De várj egy kicsikét, és akkor én azt gondolom, hogy új kezdésekre azért van szükség, mert ez más számára lehet egy kiindulási alap. Akaratom ellenére elolvastam egy húsz oldalas írást, egy újvidéki szerb nő írta egy másik szerb nőről, ha jól emléxem. Tulajdonképpen ez mélyen tudhatna érdektelen lenni. A belgrádban filozófiát végzett újságíró és gondolkodó Anica Jovic(?)nak ezt a művét Alsólendván kaptam egy csomó, magyar nyelvű, Forum, Novi Sad kiadású könyvvel ajándékba. És ahol voltam, Szentgyörgyvölgyön, unalmamban nem volt mit olvasnom, mert már mindent végigolvastam, és ebben volt egy döbbenetes írás, egy nagyon láthatatlan szerb nőről. Ő a következőt csinálta, egy híres valaki volt, szerintem nem magáról írta a nő, mert azon is elkezdtem gondolkozni öt évvel később, hogy nem magáról írta-e, de az túl gyenge lenne. Ez a nagyon híres gondolkodónő, egyszer csak eltünt, szőrén szálán eltünt. Hozzá kel tenni, hogy nem volt férje, családja, tehát ilyen szempontból könnyebb volt. Eltelt húsz év, és akkor defektet kapott a másik nőnek az autója egy francia vidéki kolostor közelében. Bement segítségért, és megdöbbenve tapasztalta, hogy annak a könyvtárában pontosan az a nő ül, aki húsz évvel korábban eltünt, és, mint később kiderült, nagyon fontos dolgokat ír, állati fontos dolgokat, amelyeket inkognitóban kiadott, tehát őt, aki eltünt igencsak nem érdekelte a hírnév, a hatalom, semmiféle hívság. És ez annyirra elkezdett gondolkodni bennem, hogy arra gondoltam, hogy úgy kellene csinálni az  írásokat, vagy bármiféle műalkotásokat, hogy ne legyen gyökerük. Így aztán hogyha lenne egy ötven, száz évvel későbbi ELTE BTK-s csaj, akinek az a feladata, hogy kinyomozza egy mű genealógiáját, akkor  egy  ilyennél  elakadna,  mert csak odáig jutna,  hogy  nem  egy  Gorcsev Iván írta  a  dolgot.

- Arra lennék kiváncsi, hogyha a Sebeő Talán megkapta volna mindazt a figyelmet, elismerést a külvilágtól, amit megérdemelt a Cseresorozat, és a többi tevékenysége miatt, hogy Sapirico akkor is a így gondolkodna? Ebben, amit te most képviselsz van-e valamilyen rekompenzáció, olyan reakció, ami a külvilág elmaradt figyelemhányadosára utal?

- Azért nincs, mert három különböző fórumon is belekerülhettem, hála egy bizonyos embernek, tehát az édesapám, aki már nem él, láthatta, hogy lexikonba kerültem, a gyerekeim is láthatták, hogy a Sebeő Talán az egy híres ember, nekem több nem kell. Ez elegendő volt. Hatott rám az a szerb írónő.

A társadalmi töltésű művészetnek más formái alakulnak ki egy demokratikus társadalomban, mint egy repressziv közegben. Sebeő Talán a közösségi művészet radikális képviselőjeként a nyolcvanas évek elejétől közösségeket hozott létre. A Cseresorozat és a Titanic filozofikussága mellett, életművében a 32–esek képviselték az unideologikusság mindennapjait. 1990–ben, a frissen induló Hirdetés újság 32–es rovatában (az olvasók fóruma) közzétett néhány hirdetéseivel egy olyan mozgalmat generált, amelyhez hasonlót egy fél évtizeddel később az online világ virtuális közösségeiben ismerhettünk csak meg. Az olvasók fóruma rovat Sebeő Talán által inspirált levelezői eleinte egymást kizárólag álneveken ismerték, sokan több alteregót is használtak egyidőben, és az identitásokat alapvetően a közzétett üzenetek koherenciája határozta meg.