VIDEOMANA
a 2B Galéria RIG-RIGATAR / KÖZELKÉP
című kiállítása keretében, 2008 október
szerkesztő: Várnagy Tibor
 
 

I.

2008 augusztus végén roma lakásfoglalókat lakoltattak ki a XIX. kerületben. Az önkormányzat szerint jogszerű volt az eljárás, de az Utca Embere Önkéntes Hálózat szerint olyan régen éltek ott, hogy csak bírósági végzéssel lehetett volna az utcára tenni őket. A civil csoport ezért riadóztatta a médiát, melynek első híradása e riport volt. A videó alkotója, Bihari László két érintettel ment be abba a házba, ahonnét kilakoltatták őket, hogy az általuk kialakított környezetben rögzítse sérelmeiket. Másnap e felvétel megjelent a NOL-on egy cikk mozgóképes mellékleteként, mely részletesen leírta a történetet, és megszólaltatta az önkormányzat illetékesét:
http://www.nol.hu/cikk-proxy/504937/

A NOL-ban szakmai vitát váltott ki a videó, aminek eredménye az lett, hogy az illetékes szerkesztő levette az anyagot az oldalról. A vitában részben a felvétel  hangminőségét kritizálták, másrészt tartalmával kapcsolatos kifogások merültek fel: a hajléktalanok érzékelhetően alkoholos befolyásoltság alatt álltak, ami sajnálatos módon beigazolhatja egyesek romákról alkotott előítéleteit; további probléma, hogy a NOL riportere részt vett egy illegális akcióban, ami a lap számára támadási felületet jelenthet; végül a videó nem szólaltatja meg az önkormányzat illetékeseit is. Mindezek felvetik, vajon hogyan kellene ábrázolni e történetet?
 

II.

A második videót az index.hu stábja forgatta másnap. Ács Dániel és Horváth Balázs videója Munk Veronika Véresek voltak a falak, ráfestettem vörös festékkel című – a konkrét esetet a magyarországi és európai illegális lakásfoglalások szélesebb perspektívájába ágyazott – szövegének mozgóképes mellékleteként jelent meg szeptember 9-én: http://index.hu/kultur/eletmod/squat080902/
A videó a történet minden érintettjét megkérdezve járja körül a konfliktust. Nemcsak az derül ki, hogy a hajléktalanok fedelet szeretnének a fejük fölé, hanem az is, hogy kilakoltatás esetén pontosan milyen jogi lehetőségeik vannak, illetve az alpolgármester elmondásából, hogy miért tette ki őket az utcára az önkormányzat? Attól tartottak, ha engedik őket tovább lakni, később jogot formálhatnak az épület összközművesítésére.
 
 

III.

Mint az a második videóriportban elhangzik, a szóban forgó eset, és a hozzá hasonló problémák megoldása az lehetne, ha a főváros olcsó szociális bérlakásokat építtetne. Ebből a szempontból válik érdekessé Erhardt Miklós 16 perces videója, melyet 2006-ban, az On Mobility című nemzetközi képzőművészeti projekt keretében  a Havanna lakótelepen készített. Ugyanis az 1977 és 1985 között épült, 6020 lakásos Havanna telep mindmáig az utolsó próbálkozása volt a fővárosnak arra, hogy nagy számú, olcsó szociális bérlakást építtessen. Erhardt Miklós videója így nemcsak kiegészíti az előző két riportot azzal, hogy szociológiai és történeti távlatba helyezi e pestszentlőrinci lakótelepet, de egyúttal ellenpontozza is azokat, amennyiben naplószerűen részletezi a Havanna által azóta akkumulált társadalmi problémák földolgozásának dilemmáit.
A Havanna jelenlegi helyzetéről ld:
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=10707
 
 
 

a videók és a témával kapcsolatos szövegek bemutatása mellett a MANAMANA a kiállítás ideje alatt egy nyílvános pódiumbeszélgetést szervez, melyben a videók készítői mellett részt vesz a NOL szerkesztője, továbbá az Utca Embere Önkéntes Hálózat képviselője.