több mint tíz óra vonatozás vége felé készült a kép, a kalauznőről: ő akkor feküdt le, mikor mi fölkeltünk. a vonat este 10 után indult. gondoltuk, beszélgetünk míg el nem álmosodunk. vásároltunk kaját, piát, s ahogy elindultunk ki is bontottunk egy üveg whiskey-t. az már a pályaudvaron kiderült, hogy a szervezők idén nem olyan vonatra foglaltak helyet számunkra, mint a tavalyiaknak. ők szeparált, ajtóval zárható fülkéket kaptak, egy a mi fogalmaink szerinti ic típusú vonaton. ez lassabb, több helyen megálló, olcsóbb járat volt. ennek megfelelően nem fülkéket, hanem ágyakat kaptunk. három ágy egymás fölött, három-három ágy egymással szemben. ami nem is lett volna baj, ha a kalauznő ránk nem ripakodik alig egy órával indulás után, hogy most már fejezzük be a beszélgetést és menjünk aludni, mert zavarjuk a többi utast, s különben is ki kell kapcsolnia a világítást.
zárójelben, már a repülőgépen is - ami a klm és a dél-kínai légitársaság közös járata volt, kínai utaskísérőkkel, kínai kajákkal -, ugyanaz történt: felszállás, majd egy gyors vacsora után le kellett húzni az ablakokon a rolót, majd központilag lekapcsolták a világítást. föl se merült, hogy valaki esetleg lokális világítás mellett olvasni szeretne, netán a csillagokat, napkeltét bámulni. az alvás itt is, ott is kötelező volt, mint az óvodában.