A lányt pár perccel a kissrác után vettük észre. A fiú 7-8 éves lehetett. Bámultunk ki az ablakon, jó negyed órája esett, miközben a felhők mögül néha előjött a nap. Leküldték vásárolni, bal vállán vitte a szatyrot, mikor átment a zebrán. Nem sietett, nézelődött jobbra-balra, nem izgatta, hogy elázik, inkább figyelte, milyen amikor zuhog. A látottakat jól kivehetően alaposan megbeszélte magával, kicsit még dudorászott is hozzá, aztán szem elől vesztettük. Fél perccel később, mielőtt a lány a zebráról a járdára lépett, kissé széttárta karjait, s fölfelé fordította mindkét tenyerét, hogy érezze az esőt. A sarki virágboltnál tett egy lépést oldalra, hogy baljával megérinthesse a szirmokat, aztán tovaszökkent, perdült egyet, majd fölemelt karokkal tette meg a következő lépéseit. Lassított, nehogy egy cseppről is lemaradjon. Ekkor beért a távolabbi fák lombjának takarásába, ahol már nem láttuk. Pár perc múlva az úttest közepén bukkant fel, ahol néhány pillanatra meg is állt.