NYELVMŰVELÉS
Oldalak: 218 219 220 221 222 223
Az informatika nyelvhasználatának hatásai és nyelvstratégiai háttere
1. Mit hoz az információtechnológia a magyar nyelvhasználatba? — Az információtechnológia (a továbbiakban: IT, korábban informatika) már lassan megszűnik tudományág lenni, de ez nem jelenti azt, hogy a szakmaiságát veszíti el, csak egyre inkább az életünk részévé válik, és egyre kevésbé marad a „beavatottak” körében. Egyre több otthonban van valamilyen információtechnológiai eszköz, egyre több ember alkalmazza a munkahelyén az informatikát, tehát egyre több nem szakember is kezdi használni az IT szakkifejezéseit, az informatika kommunikációs műfajait. Kitűnő analógia az orvostudomány fejlődése. Ahogy az idők folyamán a középkori sejtelmességéből, titkosságából egyre erőteljesebben hatolt be a hétköznapi életbe az orvoslás, egyre erőteljesebben jelentkezett az az igény, hogy a közemberek nyelvén szólaljanak meg az orvosok. A közérthetőség igénye megteremtette a nemzeti nyelvű orvosi szakkifejezés-készletet amellett, hogy a mai napig megőriztük a latin alapú nemzetközi orvosi szaknyelvet is. Manapság ugyanezt a folyamatot figyelhetjük meg számos más szaknyelv esetében, például a közgazdaságtan, illetve a műszaki tudományok terén is. Az informatikának a közemberekkel érintkező témaköreiben is egyre inkább jelentkezik a honosított, így közérthető kifejezések használata iránti igény.
Pusztai Ferenc szerint anyanyelvünket úgy tarthatjuk meg a korunk technikai igényeinek megfelelő „munkanyelvi” státusában, ha modernizáljuk, a kor elvárásaihoz igazítjuk kifejezéskészletét. El kell kerülni azt, hogy a szakmai köröktől kiindulva a leegyszerűsített „internet-angol” váljon széles körű munkanyelvvé (Pusztai Ferenc, Magyarul és magyarán. In: Glatz Ferenc szerk., A magyar nyelv az informatika korában. Bp., 1999. 93). Ennek a folyamatnak ugyanis az lehet a következménye, hogy a csak az anyanyelvét beszélő többség kizáródna az angol nyelv által hordozott tudományos, technikai fejlődésből (Michelberger Pál, Nemzeti nyelv a tudományban: múlt — jelen — jövő? In: Glatz Ferenc szerk. i. m. 21). Képessé kell tenni nyelvünket az új tudományos eredmények, az idegen nyelvű ismeretek befogadására és közvetítésére. A nyelvi technológia fejlesztésével lehet elősegíteni a nemzetközi tudományos eredmények magyar befogadók felé való hatékony és hatásos közvetítését (Kiefer Ferenc, Néhány gondolat a nyelvi technológiákról. In: Glatz Ferenc szerk. 130).
a) Új kommunikációs műfajok az interneten. — Az informatika megjelenésének egyik legjellemzőbb és legáltalánosabb területe az internet. Az internetes kommunikáció tanulmányozásához szükséges megállapítani a különböző műfajokat (vö. Pajzs Júlia, Az elektronikus levelezés mint a kommunikáció új formája. In: Terts István szerk., Nyelv, nyelvész, társadalom. Emlékkönyv Szépe György 65. születésnapjára barátaitól, kollégáitól, tanítványaitól. 1. JPTE PSZM Project Programiroda. 1996. 208). Most egyetlen szempont, a nyelvi kontroll, a norma érvényesülésének szempontjából állapítok meg műfajokat. A nyelvi kontroll műfajonként más és más: a nyilvánosság által biztosított kontroll a honlapoknál a legnagyobb, mert itt lényegében egy teljesen szabad és mindenki által hozzáférhető publikációs tevékenységgel van dolgunk. Hasonlóan nagy a nyelvi kontroll a levelezőlistákon, hiszen ezek is nyilvánosak, legalábbis részben. Bár itt erős csoportnyelvi hatások is megfigyelhetők, hiszen a szereplők állandóak, az új tagok egy már meglévő tematikába és esetleges csoportszervező szabályokba kapcsolódnak be, és a közlemények is elsősorban egymásnak szólnak, bár a nyilvánosság gyakori megjelenésével. Jóval gyengébb a külső kontroll megléte az e-mailben, elsősorban a spontán, nem hivatalos tematikában (Koltay Tibor, Az e-mail üzenetek pragmatikai jellemzőiről. In: Petőfi S. János, Békési Imre, Vass László szerk., Szemiotikai szövegtan 10. A szemiotikai szövegtani kutatás diszciplináris környezetéhez. JGYTF Szeged, 1997. 93). Itt már erősen érvényesül [218] az általános, a címzettet figyelembe nem vevő, leegyszerűsített nyelvhasználat. Az is fontos, hogy az e-mail személyes, nem nyilvános, ezért szabadabban térnek el a nyilvánosság által megkövetelt normatíváktól az elektronikus levelezőpartnerek, gyakrabban fordulnak elő az egyéni nyelvi formák, a személyes, közvetlen kapcsolatból következő, megállapodáson alapuló nyelvhasználati módok (vö. Bódi Zoltán, Az elektronikus levelezés és az internet nyelvhasználatáról. A IX. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson elhangzott előadás. Veszprémi Egyetem, Veszprém, 1999. április 8—10. http://nyelv.c3.hu). A külső nyelvi kontroll, a nyelvi eszmény érvényesülése, így a nyelvművelés hatékonysága is az egyidejű (on-line) kommunikációt lehetővé tevő csevegőfórumokon a legminimálisabb, mert ezek alkalmi, anonim, sokszor csoportnyelvi megnyilvánulások, a köznyelvi normák érvényesülése is alacsony szintű. Ez a nyelvhasználat technikailag is nagyon gyors, és ez a gyorsaság néha még az érthetőség rovására is megy. Az anonimitás a divatnyelvi hatásoknak nagy teret ad.
Ezek a műfajok kevert kommunikációs formát alkotnak: a kommunikációs műfajuk az írás és a beszéd közötti, ún. írott beszélt nyelv, vagyis a legtöbb jegyében olyan, mint a beszélt nyelv, csak írásos formában jelentkezik, és a beszédnél jóval szűkebb a csatorna, emiatt újabb és újabb szimbólumok, szokatlan írásjegyek, egyéni jelölések jelentkeznek (Bódi Zoltán, Internetes kommunikáció — beszédkommunikáció. In: Gósy Mária szerk., Beszédkutatás ’98. Beszéd, spontán beszéd, beszédkommunikáció. MTA Nyelvtudományi Intézete, Bp., 1998. 186). A kommunikáció gyorsasága és egyidejűsége miatt viszont nincs lehetőség a hagyományos írott nyelvre jellemző körülírásra, értelmező ismétlésekre, a korrekció legfeljebb a produkcióval egy időben fordul elő, utólagosan nagyon ritkán, ellentétben a hagyományos írott szövegekkel (Bódi i. m. 1998. 187).
Mindezek azt mutatják, hogy újabb jelenségekkel állunk szemben, új nyelvhasználati formák jelentkeznek az információtechnológia hatására, és ez új nyelvstratégia kialakítását kívánja meg.
Minden bizonnyal a továbbiakban is az informatika adja a legdinamikusabban változó lexikai kört a magyar nyelv számára, ezért ez lesz az egyik legfontosabb nyelvstratégiai terület (Pusztai i. m. 96). Ez viszont annál is inkább nehéz feladat, mert a szakemberekben erős igény mutatkozik a szakterminológia pontos, nemzetközi használatára, és a technológia gyors és tömeges fejlődése erőteljes beáramlása nem mindig hagy időt a szakmai konszenzuson alapuló, egységes, a széles tömegek számára is közérthető formák kialakítására (Tölgyesi János, A számítógéppel és az internettel kapcsolatos fogalmak útja a köznyelv felé. In: Glatz Ferenc szerk. i. m. 146).
b) A szoftverekkel és hardverekkel kapcsolatos kifejezések használatánál felmerül néhány tisztázandó nyelvhasználati kérdés. Fentebb már vázoltam, hogy az IT szaknyelv terjed a köznapi nyelvhasználatban, és emiatt természetes igény lép fel a magyarításra. Ezt a tételt érdemes átgondolni a mintegy kétszáz évvel ezelőtt megindult nyelvújítási folyamat indító okainak tanulmányozásával. A felvilágosodás kori nyelvújítás a tudományos értékek közkinccsé tételének igénye miatt indult el. Bessenyei György és a korai nyelvújítók azért indították el ezt a folyamatot, mert a nemzet emelkedéséhez arra volt szükség, hogy a tudás minél szélesebb körben terjedhessen el, ehhez viszont arra volt szükség, hogy a tudományok magyarul és közérthetően szóljanak. Az 1990-es évek végén a klasszikus nyelvújításhoz hasonló, permanens szaknyelvi nyelvújítási folyamat indult meg. A Magyar Tudományos Akadémián elkészült egyrészt az angol—magyar informatikai szójegyzék, másrészt a „Magyarítandó idegen szavak jegyzéke és helyesírása” munkacímű szakszógyűjtemény, amely alapja lehet egy új, egész nemzetet átható szaknyelvi nyelvújításnak (Grétsy László, Anyanyelvünkről, bizakodva. In: Glatz Ferenc szerk. i. m. 82). A szociológusok manapság gyakran emlegetik a tudás alapú társadalom fogalmát, a tudás, a modern ismeretek elterjedése manapság is kulcstényező (Kolin Péter, Új kultúraelmélet felé: Magyar Tudomány 1999: 1306). Ehhez egyre erőteljesebben járul hozzá az IT. A felhasználók túlnyomó többségében még mindig él az az igény, hogy az eszközöket és az alkalmazásokat magyar nyelven használja, ezek segítségével anyanyelven kommunikáljon. A globalizáció [219] koncentráltan érvényes az informatikára, de ez nem azt jelenti, hogy az IT csakis angol nyelven, angol módon képes terjeszteni az ismereteket. A globalizáció helyes értelmezése nem az uniformizálódást jelenti, hanem a nemzeti, anyanyelvi kultúrába való erőteljes beillesztést. Röviden, a globalizáció nem létezik lokalizáció nélkül.
Az idegen kifejezések magyarítása a nyelvünkbe való beillesztést is jelenti, vagyis nem egyenlő a mindenáron való (sokszor tükör-)fordítással, hanem az idegen szavak jövevénnyé válásával is elérhető. Hibás lenne a nagy, európai, nem angol nyelvekkel (elsősorban a franciával és a némettel) analógiát keresni, ugyanis a kis nemzetek és kis nyelvek mindig a befogadó típusú és honosító szemléletű nyelvhasználatot követik. Glatz Ferenc, az MTA elnöke is állást foglalt erről az 1997-es tanácskozáson: „A kis nyelvi kultúrák tagjai könnyen hátrányba kerülhetnek a nagy nyelvi kultúrákban született egyénekkel és közösségekkel szemben. Ezért mindent el kell követni, hogy a kis nyelvi kultúra tagjai minden szakmában, a köznapi élet minden területén korszerű anyanyelvi érintkezési eszköz birtokában legyenek... A nagy nyelvi kultúrák többsége felismerte a korszerűsítés kényszerét... A kis nyelvek korszerűsítési programja soha sem történhet üzleti alapon: nem kifizetődő befektetés. Ezért itt az adófizető polgárok forintjaira kell támaszkodni.” (Glatz Ferenc, Tézisek a magyar nyelvről. In: Glatz Ferenc szerk. i. m. 13—4.)
A magyar nyelvet a határainkon belül nem fenyegeti nyelvcsere vagy nyelvvesztés. Ehhez intenzív és hosszú ideig tartó, egy idegen nyelvhez köthető dominancia kell, ilyesmi nem tapasztalható a magyarországi magyarral kapcsolatban. Érdemes viszont az internet, illetve az IT esetében a keveredés, vagyis a lingua franca kialakulásának lehetőségét fölvetni, bár ennek a folyamatnak is igen csekély a realitása.
c) Az új nyelvi viselkedésmódokat elsősorban az informális elektronikus levelezés alapján tanulmányozom. A kommunikáció gyorsasága az egyik legjellemzőbb tulajdonság (Pajzs i. m. 208). Ez technikai adottság, amelyet ki lehet használni, ezért általában ki is használjuk. Egy egérkattintással elküldhetjük az üzenetet úgy, hogy az a kattintással szinte egyidőben el is jut a befogadóhoz, ez pedig az írott formájú informatikai szaknyelvet is a beszélt nyelviséggel hozza összefüggésbe. Amennyiben lehetőség van a kommunikáció ilyen mértékű gyorsítására és egyszerűsítésére (nem kellenek a hivatalos címzési és megformálási szabályok, nem kell bélyeg, nem kell a postára menni, de még postaláda sem kell), ezt a lehetőséget általában szintén kihasználjuk. Ennek gyakran az a következménye, hogy elsikkadnak a kimunkálást, a normatív megformálást érintő formai szabályok (Bódi i. m. 1999.).
A gyorsaságnak, egyszerűségnek és rövidítési lehetőségnek az szab határt, hogy nemcsak a szövegalkotónak korlátlan a kommunikációs szabadsága, hanem a befogadónak is, vagyis azt az üzenetet és akkor fogadja be, amelyiket és amikor akarja. Elemi érdeke tehát a szövegalkotónak, hogy könnyen érthető, egyértelmű formájú, jelentésű, a befogadói háttérismerethez, kognitív kontextushoz jól alkalmazkodó, azaz releváns szöveget alkosson. A megformálás hiányának a relevancia szab határt (vö.: H. Paul Grice, A társalgás logikája. In: Pléh Csaba, Siklaki István, Terestyéni Tamás szerk., Nyelv, kommunikáció, cselekvés. 1. Bp., 1988. 238; Dan Sperber—Deirdre Wilson, Relevance. Communication and Cognition. Second Edition, 1996. 125).
A hibás előfeltevésekből, a szövegalkotó és a befogadó közötti egyeztetés hiányából (pl. a nem közös magyarításból) fakadhatnak a kommunikációs zavarok. Gyakran élnek az IT nyelvhasználói azzal az előfeltevéssel, hogy az idegen (rendszerint amerikai angol) terminológia egyértelmű, és egységes. Ez a folyamat hozza azt a gyakorlatot, hogy nem válnak dominánssá a magyarított kifejezések.
2. Lokalizáció és globalizáció a nyelvhasználatban. — 1. A nyelvi tanácsadásról. Az információs forradalom korában más stratégiával kell viszonyulnunk ehhez a hagyományos nyelvművelői módszerhez. Sokkal nagyobb lehet a hatékonysága a nyelvi tanácsadásnak, ha a nyelvhasználati kérdések felmerülésének közegében, az interneten, e-mailben, [220] illetve levelezőlistákon válaszolunk a felmerülő problémákra. Erre már működő gyakorlat figyelhető meg az anyanyelvi tanácsadó honlapon (http://nyelv.c3.hu).
A szómagyarításba, az anyanyelvivé tételbe, a szoftverek nyelvi magyarításába is bekapcsolódunk. Az anyanyelvivé tétel főbb szempontjai Balázs Géza stratégiai elképzelései szerint a következők: a) igény (motiváció, hozzáállás a szómagyarításhoz); b) „környezetbe” illesztés; c) rövidség (ne legyen hosszabb, mint a nemzetközi változat); d) humor (lehetőleg ne legyen humoros, nevettető); e) illeszkedjék a magyar szóalkotási rendszerbe; f) meglévő szó jelentésének bővítése — sokan ezt nem is képzelik szómagyarításnak, pedig a nyelv „természetéből” adódóan az anyanyelvivé tételnek ez a leggyakoribb spontán módja (Balázs Géza, Szempontok a digitális nyelvújításhoz [a magyarítás alapelvei]. 1999. http://nyelv.c3.hu/netnyelveszet.html). A fenti általános szempontrendszert ki kell egészíteni, mert az informatikai szaknyelv magyarítása sajátos szabályszerűségek alapján történik.
A programok magyarítása nem csak nyelvi feladat, hiszen szoftvereket az adott nemzet kultúrájához kell alakítani. Ez komoly befektetést igényel, ezért csak a legnagyobb cégek (Microsoft, Symantec, IBM stb.) tehetik meg, hogy olyan kis nemzetek nyelvéhez és kultúrájához igazítják a programjaikat, mint a mienk, és ezek a cégek szigorúan meghatározzák, hogy mennyi időt vehet igénybe a honosítás. (A Microsoft például az új szoftver megjelenése után kb. három hónappal fejezi be a magyarítást, azért csak ennyi idő után, mert a nagyobb nyelvek nagyobb piacot is jelentenek, ezért sürgősebb a nagyobb nyelvekhez honosítani a szoftvereket.) Mindebből az következik, hogy meglehetősen korlátozott az az idő, ami a programok magyarítására fordítódik. A munka ráadásul üzleti okok miatt nem nyilvánosan folyik, ezért a nyelvművelésnek nagyon nehéz beleszólnia a magyarítás folyamatába, csak a magyarított szoftver megjelenése után van módja a nyelvészek széles táborának megismernie a magyarítás eredményét. Csak utólagos vitákra van lehetőség, amelyek haszna legfeljebb a következő szoftver magyarításakor merül fel.
Felmerült az a vélemény, hogy a szaknyelvi magyarítás lehetőleg ne hozzon humoros alakokat (Balázs i. m.). Hozzá kell ehhez tenni, hogy a jobbára amerikai eredetű informatikai szaknyelv jelentős rétege eredetileg kissé humoros, szemléletes képi hátterű, kötetlen szakmai nyelvhasználati rétegből származik (hardware, software, chip, bug, plug and play, drag and drop, hacker, cracker, motherboard stb.), ezekben az esetekben — még ha a hazai szaknyelvi gyakorlattal ellentétes is — célszerű lehet az eredeti szemléletességet, illetve humorosságot megőrizni.
2. A magyarítás folyamatának fontos korlátai is vannak:
a) A magyarított kifejezések egy csoportja ne álljon több betűből (karakterből), mint az eredeti. Az angol, eredeti kifejezések általában nem hosszabbak öt karakternél, és nem tartalmaznak ékezetet. Ez általában azokra a legalapvetőbb kifejezésekre vonatkozik, amelyek a program telepítésekor fordulnak elő.
b) A programok magyarított kifejezéseinek, utasításainak ki kell férniük az eredeti (rendszerint angol) változat programozói által az adott kifejezés számára biztosított helyre.
c) A szoftverhonosításnál kiemelten fontos a nyelvi áttekinthetőség. Könnyen értelmezhető, pontos és gyorsan elolvasható, befogadható szavakat, kifejezéseket kell alkalmazni.
d) A szoftverek nyelvhasználatában gyakoriak a rövidítések, amelyeket általában nehéz és célszerűtlen lefordítani. Az eredeti változatban használatos rövidítések rendszerint angol nyelvűek, például FAQ: Frequently Asked Questions. Kezdetben megpróbálkoztak ezeknek a kifejezéseknek a magyarításával, a példánknál: GyIK: gyakran ismétlődő kérdések. Ezek a kezdeményezések azonban a körülményességük és a nehéz fordítási lehetőségük miatt elhaltak.
e) Fontosak a magyarító műhelyek közötti egyeztetések. Ha tudnak a különböző szoftver- és hardvergyártó, illetve -magyarító cégek egymás megoldásairól, és esetleg néhány megoldást kölcsönösen el is fogadnak, annak nagy hatása lehet az informatikai nyelvhasználatra. Néhány konkrét példa az egységesen magyarított kifejezésekből: Edit ® Szerkesztés, Help ® Súgó, Clipboard [221] ® Vágólap, File ® Fájl, motherboard ® alaplap, hard disk ® merevlemez, Copy ® Másolás, View ® Nézet, browser ® böngésző, directory ® mappa, Tools ® Eszközök, Options ® Beállítások, Cancel ® Mégse, font ® karakter, betűtípus, print ® nyomtatás. Az információtechnológia szaknyelvét magyarítók tapasztalatcseréjében fontos szerepet játszhat a nyelvművelő.
f) Az újító, magyarító kifejezés bevezetésénél figyelembe kell venni a nyelvhasználatban esetlegesen már élő változatokat. A legjobb eredményt a már domináns vagy a közhasználatban már lassan túlsúlyba kerülő kifejezés megtalálásával lehet elérni. Ezt viszont nagyon nehéz objektív módon mérni, vizsgálni. Korrekt adatokhoz csakis empirikus kutatási módszerekkel lehet jutni: ideértve az aktív és a passzív elemzési módszereket is. (Jó példa erre a homepage, illetve az e-mail esete. A homepage a kezdetekben kizárólagosan angolul előforduló változata mellett először az otthonlap, majd ennek rövidebb változata az ottlap került használatba, majd csak később terjedt el a honlap formában magyarított változat, ami manapság a sikeres informatikai magyarítási megoldások közé tartozik. Az e-mail esetében nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen az angol változattal egyenértékű magyar alak még nem vált dominánssá, csak elszórtan használatos az e-levél, e-posta, humoros, szlenges a drótposta, villanyposta, emil változat. Mellesleg az e-mail a kötőjel miatt komoly helyesírási bizonytalanságot is okoz a hazai helyesírási gyakorlatban.)
3. Nyelvstratégia az informatika korában. — A fő cél az IT kommunikáció zavarainak és zavarlehetőségeinek a szűrése, az egyértelmű, releváns kommunikáció biztosítása. A közérthető kifejezési lehetőség biztosítása ott, ahol ez szükséges. Egyszóval az anyanyelvivé tétel, de nem az idegen szavak elleni mindenáron való, sziszifuszi küzdelem. A helyes nyelvstratégiával elő lehet segíteni azt a folyamatot, amely a felhasználók, a közemberek és a technológiai fejlesztők, az IT ipar közötti sikeres kommunikációt biztosítja. A tudományok feladata, hogy a piaci, a felhasználói igényeket megismerje, és azokat segítse átadni a technológiai fejlesztőknek. A nyelvstratégia és nyelvtervezés hazánkban egyáltalán nincs felkészülve az IT nyelvi hatásaival való szembenézésre. Nem is mérték még fel. Az ilyen kezdeményezések még gyermekcipőben vannak. Általában a tudományoknak is meg kell keresniük a helyüket az informatikai forradalomban. Fel kell készülni arra, hogy nyelvünk alkalmassá váljon az új ismereteket hordozó új kifejezések befogadására, ez egyben EU-csatlakozási kényszer is. Elősegítője a nyelvi technológia, a nyelvi mérnökök képzése. A fordítás, a honosítás technikai segítése. A nyelvstratégia a nyelvtervezés IT szempontúvá tétele.
A honosítás, a magyarítás legfontosabb színtere: a felhasználási terület, az alkalmazási kontextus: az internet. A legjellemzőbb problémákat az alkalmazás közegében kell megoldani internetes honlapokon, e-mailes tanácsadás során. Webes honosítási adatbázisokat kell felépíteni a honosítási eredmények összehangolására, a referencia megteremtésére (http://nyelv.c3.hu). A nyilvánosság számára is hozzáférhető szótárakat kell alkotni, ebbe az irányba vezető első igazi lépés a Microsoft Press Számítógép-szótára. (SZAK Kiadó, 1999.)
A nyelvművelés hagyományosan leghatékonyabb színtere az oktatás. A közoktatási intézményekben manapság már van lehetőség az információtechnológia alkalmazására, ezért szükséges és kézenfekvő, hogy itt tanítsuk, terjesszük az informatikai szaknyelvet. Ehhez azonban szükséges a szakemberek és a tanárok felkészítése, továbbképzése, és a módszertan kidolgozása is.
A sajtó kitűnő lehetőséget adhat a honosítási, nyelvstratégiai elképzelések megvalósítására. Az informatika ráadásul van annyira népszerű, hogy a szakszerű, célszerű és közérthető nyelvi tanácsadás és a honosítás mint téma könnyen megjelenhet a műsorokban, lapokban, orgánumokban. Ezzel a lehetőséggel könnyedén, nagy tömegeket érhet el a nyelvstratéga.
Nagyon fontos a honosító központok közötti párbeszéd kialakítása, nyilvánossá tétele — amennyiben ez az üzleti feltételeket nem sérti —, és lehetőség szerinti kézbentartása. A párbeszédet ki kell alakítani az egyéb résztvevők között is, tehát a tudomány, az ipar, a kutatás-fejlesztés [222] résztvevői között. Ez mindenkinek közös érdeke. Erre tesz kísérletet a nyelvi-honosító honlapunk (http://nyelv.c3.hu).
Szükség van olyan kézikönyvekre, szótárakra, amelyek a honosításra vonatkoznak, és referenciaként szolgálhatnak a felhasználóknak és a fejlesztőknek egyaránt.
Mindezeknek a feladatoknak az eléréséhez elengedhetetlenül fontos a kutatások megindítása, az internet és az informatika nyelvhasználatának vizsgálata. Számos kutatási problémát vet ez fel, hiszen nincs még kidolgozva az on-line kutatás módszertana, nem tudjuk pontosan, hogy milyen az informatikát használók összetétele. Mindehhez nemcsak arra van szükség, hogy a nyelvészek és a nyelvstratégák forduljanak végre az információtechnológia irányába, hanem az is fontos, hogy a társadalomtudományok és a műszaki tudományok is együttműködjenek a nyelvstratégákkal.
Bódi Zoltán