TÁRSASÁGI ÜGYEK
Oldalak: 255
†Vámszer Márta
(1927—2000)*
Búcsúzunk Vámszer Mártától, kolléganőnktől, tanszéki társunktól, sokak tanárától a Magyar Nyelv és Kultúra, valamint a Magyar Irodalomtudományi Tanszék tagjainak nevében. És búcsúzunk az Erdélyi Múzeum-Egyesülettől pártfogolt, annak az égisze alatt dolgozó jelentős munkaközösség, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztőinek vezetőjétől, a Szabó T. Attila halála utáni irányítójától, szervezőjétől. Búcsúzunk és emlékezünk életpályájára.
Vámszer Márta a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végzett 1949-ben magyar—német szakon, és még abban az évben gyakornokként ugyanazon az egyetemen a Magyar Nyelvészeti Tanszék tagja lett, csakhamar tanársegédként, majd adjunktusként oktatott. Tantárgyai között szerepelt az éveken át előadott Bevezetés a nyelvtudományba, majd a finn nyelv és sokáig, nyugdíjba vonulásáig, 1984-ig a finnugor összehasonlító nyelvészet. Tanítványai nagy többsége számára ez volt az igazi Vámszer-kurzus.
Oktatói munkája mellett közreműködött a tanszéktől szervezett jelentős nyelvjárás-kutatásokban, több ízben is részt vett kiszállásokon, helyszíni gyűjtéseken. És kezdettől fogva aktív tagja volt a Szabó T. Attilától irányított, szervezett Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkálatainak, a szerkesztő munkaközösségnek. Közben már mint gyakorlott nyelvjáráskutató szorgalmas és kitartó gyűjtőmunka, gazdag adatanyag alapján megírta kandidátusi értekezését a kalotaszegi nyelvjárás igeragozásáról és igetöveiről. A kandidátusi cím megszerzése után egyetemi előadó, docens lett.
Oktatói tevékenységéről, tantárgyairól jó néhány megjelent jegyzete, tankönyve tudósít, mindenekelőtt: „Bevezetés a nyelvtudományba” (1956.), „Finn nyelvtan és olvasmányok” (1958.), „Finnugor összehasonlító nyelvészet” (1962., 1970.). Nyelvjáráskutató munkájáról több tanulmánya mellett elsősorban könyve tájékoztat: „A kalotaszegi nyelvjárás igeragozási rendszere” (1972.), valamint „A moldvai csángó nyelvjárás atlasza” (1991.), amely anyagának egyik gyűjtője volt. Egy másik területről tudósít az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár eddig megjelent köteteinek címlapján jelzett szerkesztői tevékenysége.
Vámszer Márta életműve mind a nyelvtudomány, mind pedig az oktatás számára nagy nyereség. A kényszerű búcsú keserű perceiben életpályája értékeiről beszélünk, és ez most itt mindnyájunk számára az elmúlás képzetét kelti valahogy úgy, ahogy a barokk költő, Kemény János mondja: „Élete embernek egészen változó / Mezei virághoz mindenben hasonló, / Vízi buborékkal hamar elmúlandó, / Semmi dolgaiban nem lehet állandó”. És így aztán bekövetkezik, elérkezik a „Jajjal teljes keserűség, / Gyászba borult dísztelenség”. Az elmúlás mindnyájunk számára az élet természetes sora, emberi sors, hisz „A kegyetlen Párkák semmire sem néznek”, mindenkit „horogra fűznek”. Mégis vigasztaló lehet az, hogy az emberi alkotás nem vész el, fentmarad, és emlékeztet az alkotóra, ahogy ugyanaz a költő mondja: „Jó emlékezetem hirdettetik nekem”.
Gyászbeszédem utolsó mondata a filológus Vámszer Mártához szólóan az, hogy amíg eljön a „Dies irae, dies illa”, addig, Márta, „sit tibi terra levis”.
* Elhangzott Vámszer Márta ravatalánál a házsongárdi temetőben 2000. február 17-én.
Szabó Zoltán