Gyökeres. 1. A múlt század elején, a nagy kiterjedésű Szentetornyai puszta északnyugati részén fekvő nagybirtok-tömbben, először Rosti Albert, majd báró Eötvös Józsefné birtokán szőlőhegy létesült. A 87 kishold területű szőlőhegy áttelepítéssel került végleges helyére. A gazdák a kertet megváltották, és ezután arra törekedtek, hogy függetlenítsék magukat a nagybirtoktól. 1864 után már önállóan, az uradalom közbeiktatása nélkül adóztak Szabad Szenttornya községben.
Az 1870-es évek elején a szentetornyai puszta északkeleti részén is önálló adóközséget hoztak létre Puszta Szentetornya néven. Az időtől a szőlősgazdák ott adóztak, hatósági ügyeikkel is oda fordultak. (A szőlőskert rendszabályait 1876. május 1-jén már Pusztaszentetornyán Székáts József bíró hagyta jóvá.) A szőlőhegy betelepülése az 1920-as években kezdődött meg. Gyökeres ma Orosháza — Szentetornyával egybeépült — peremkerülete.
A helynév először a Pesty Frigyes helynévgyűjteményben (1864), az 1846-ban alapított Szabad Szenttornya község jelentésében fordul elő a három szőlőskert egyikeként (Gyükeres). A Gyökeres etimológiájára nézve két hasonló magyarázatot ismerünk: „irtásföld lehetett” (Mády Zoltán, Orosháza határának története. In: Orosháza néprajza. Orosháza, 1965. Szerk. Nagy Gyula), ez az egyik vélemény. A másik szerint „gyökeres (gyökérrel teli) területet jelöl (vö. Hévvízi Sándor, Orosháza külterületének földrajzi nevei különös tekintettel a történeti adatokra. In: Orosháza határának átalakulása. Orosháza, 1985. Szerk. Dr. Tóth József). Az etimológia ezen lehetőségei helytállóak, -s denom. nomen képzős határnevek tömegével dolgozik a névkutatás, Orosházán lásd még Gyopáros (vö. Kiss Lajos, FNEsz. 252), ugyanígy máshol a Füzes-, Meggyes-, Ürmös-; Gyékényes, Kórós stb. nevekben is. Esetünkben azonban a határtörténet adatai más magyarázatot is megengednek.
2. A szentetornyi pusztán a múlt században nagy- és középbirtokok voltak (az északnyugati részen Justh István, Rosti Albert, majd báró Eötvös József, Schvab Károly, a Baumgartner testvérek, a Bajzáth és Schossberger család birtokai, az északkeleti részén pedig a Tomcsányi, a Székáts család birtokai), a családok és birtokok történeti iratanyagai azonban elvesztek vagy nehezen felkutathatók.
1974-ben levéltárba került a Gyökeresi-szőlőhegy hegyládája, amelyben csaknem száz év (1830—1928) iratanyaga őrződött meg. A hegyládában talált iratok a határtörténetre, a Rosti-, majd Eötvös-birtok fekvésére, a kétszer telepített szőlőhegyre, az orosházi bérlők, majd tulajdonos gazdák bérleti törekvéseire nézve fontos, addig ismeretlen adatokat tartalmaznak. A továbbiakban [357] ennek az iratanyagnak az adatait, tényeit rendezem és összegezem a Gyökeres helynév újabb etimológiai magyarázatához.
3. A csabacsűdi Rosti Albert nagybirtokos a szentetornyi pusztabeli birtokán nemrégiben telepített szőlője körül 47 kisholdat 19 orosházi gazdának „örökös birás és használlásra” átengedett. A szőlőhegy működését egy, az uradalmi ispán által 1830-ban készített contractus szabályozta. A szerződés kötelezte a gazdákat, hogy „Minden hóldból 1000 négyszögölet be kell ültetni jó féle szöllö venyegékkel ölére 10 tőkét számíttván…”. Az is bekerült a szerződésbe, hogy a telepítést követő első hét évben nem terheli bordézsma a bérlőket, „de a nyóltzadik az az 1837dik esztendötöl kezdve a Termésnek 9dik része fog adódni az Uraságnak.” Az összefüggések miatt fontos, hogy kiemeljük: mivel a telepítés „szöllö venyegékkel”, vesszővel történt, a szőlő termőre fordulására hét évet számítottak, ezért kérte Rosti a bordézsmát csak a nyolcadik évben. — A szőlőhegy végleges nagysága 1838-ban alakult ki. A Csabacsűdön keltezett szerződéssel Rosti szentetornyai pusztabeli birtokából újabb 40 kisholdat adott át 14 orosházi lakosnak.
A 87 kisholdra terebélyesedett szőlőhegybe a birtokon (majoron) keresztül lehetett eljutni, ez pedig egy idő után zavarta a birtok és a major rendjét, biztonságát. Különösen a szőlőhegy nyári benépesedésekor. A szőlőhegy 1859-ben földcserével került végleges helyére: az Orosházán kelt szerződéssel az „öregszölőbeli” 87 kisholdat közös megegyezéssel a birtok másik tagjába helyezték át. A cserével az új szőlőhegy „Méltóságos Báró Eötvös Józsefné szül. Rosti Ágnes asszonyság” szenttornyai birtokának Orosháza felé eső részére került.1 Az áttelepítés után három évig, 1862. jan. 1-jéig, az új szőlőskertnek kijelölt területet is, a régi szőlőt is külön térítés nélkül használhatták a gazdák. 1860-ban már két csőszt fogadtak, az egyiket „Messze Szentornyára”, a másikat „az közel lévő Szöllő földre”. 1861-ben a hegyládabeli iratokban az első szőlőhegyet „Öreg kert”-ként emlegetik. A két kert egyidőbeni használatára a hegyláda irataiban, számadáskönyveiben több összefüggésben találunk utalásokat, adatokat.
A két kert betelepítésének módjában alapvető különbség van. Az első kertet vesszővel, az új kertet gyökeres vesszővel telepítették. Míg az első kert szőlője csak a hetedik évben kezdett teremni, az új hegy szőlője már a harmadik évben termőre fordult. Többe került az új kert telepítése, de a telepítés utáni harmadik évben már termést adott.2
Az 1830-ban és 1838-ban telepített szőlőhegy és az 1859-ben újratelepített szőlőskert telepítésének különbségében látom a Gyökeres etimológiájának másik lehetőségét: gyökeres vesszővel telepített szőlőhegy, majd különböző — alább bemutatandó — változatokon át tapadással Gyökeres. 1864-ben Pesty Frigyes helynévgyűjtéséhez Szabad Szenttornya elöljáróságától küldött jelentésben már szőlőskert („7. A község határában előforduló topographiai nevek, u. m.: Szőllők: 1. Mombach hegy, 2. Bolla hegy, 3. Gyükeres.”). 1859 előtt az új szőlőhegy területe szántó volt (az első kertet is szántóként kérte vissza az uradalom). Az áttelepítés irataiban semmilyen utalás nincs arra, hogy a területnek neve lett volna, az Eötvös-birtok egy tagja volt. Arra nézve sincs hivatkozás, hogy a földcserekor a gazdák kifogásolták volna az új terület minőségét, gyökeres, tarackos vagy irtásföld voltát. Ezzel szemben az 1870-es évektől a hegyládában őrzött feljegyzésekben megszaporodtak azok az utalások, szerkezetes megnevezések, amelyek a gyökeres vesszővel telepített szőlőhegy ® Gyökeresi-szőlőhegy ® Gyökeres fejlődéssort mint az etimológia egyik lehetőségét támogatják. [358]
1862 után kezdődött el a szőlőhegy önálló élete. A gazdák többször próbálkoztak azzal, hogy szántót is bérelhessenek az Eötvös-birtokon is, de az ispán nem is válaszolt a beadványaikra. Bizonyosan ennek is szerepe volt abban, hogy a gazdák függetlenedni akartak az uradalomtól. Az évtized második felére ez sikerült is. A birtok két nagy tagja így is sokáig megőrizte a birtokos nevét (Eötvös-tanya, Eötvös-puszta); csárda, iskola nevében is fennmaradt a birtokos család neve.
A szőlőhegy áttelepítését, illetve újratelepítését követő öt—tíz évtől a hegyláda irataiban egyre több olyan hivatkozás, címzés van, amelyekben a Gyökeres, gyökeresi különféle szerkezetekben előfordul. „A gyökeresi Szt. tornyai szöllö gazdák jegyzéke holdankénti 1 frtal a Csösz házra” (44 aláírással), majd 1873-ból: „Gyökeresi Szöllö hegy”, 1875/76/77-ből: „Gyökeresi hegy”, 1881-ből: „Puszta szentornyai Gyökeresi Szöllös gazdaság”, 1890-ből: „gyökeresi kocsmáros”, 1892-ből: „ a kiknek hogy szölejökvan gyökeresben” stb. A sor az 1900-as évek elején is folytatódik: 1911-ből: „Gyökeresi hegygazdaság”, 1924-ből: „Szenttornya Gyökeres szölök”, 1928-ból: „gyökeresi földtulajdonosok” stb. A mindennapi beszédben használt, gyökeresi jelzővel alkotott szerkezetek erősítették az olyan — már helynévi — adatokat, mint az 1892-ből való gyökeresben, vagy az 1924-ben feljegyzett Gyökeres szölök. Ma viszont Gyökeres emlegetésekor senki nem gondol már a szőlőhegyre.
4. Összegezve a fentieket úgy látom, hogy a Gyökeres helynév másoktól ajánlott eredeztetése nyelvileg — az analógiák alapján — igazolható, sok helynév erősíti a lehetőséget; az új magyarázatot azonban — a lokalizált írásos adatok alapján — esetünkben védhetőbbnek tartom.
1A Rosti-birtok nagyobb része Eötvös-birtok lett, de örökölt belőle a másik Rosti-lány és férje, Trefort Ágoston is. Treforték öröksége 1863-ban már Jurenák Ede birtoka volt.
2A hegyládában megmaradt Perlaky Mihály „A szőlőmívelés kátéja” (1874.) c. munkája, amelyben a szerző Gaál Alajos „Szőlőmívelés” c. könyvéből idézi: „Én új szőlőt puszta vesszővel nem raknék soha, hanem gyökeres, két éves vesszőt… mert olyan ültetvény csak hatodik vagy hetedik évében leend termő… ellenben a gyökeres vessző kirakása harmadik évében már jól terem.”
Zilahi Lajos