KISEBB KÖZLEMÉNYEK
Oldalak: 453 454 455 456 457 458 459
Dolgozatomban Szabolcsi Anna három állításával szeretnék vitába szállni. A három állítást Szabolcsi akadémiai doktori értekezése tartalmazza. (A kvantorok hatókörének logikai szemantikája, 1997.)
1. Szabolcsi szerint „a mennyiségekre és kollektívákra vonatkozó kérdőszó nem vesz föl a tagadásnál nagyobb hatókört” (Doktori értekezés tézisei, 12). Nézzük az alábbi mondatokat:
(1) a) Kit nem láttál?
(1) b) * Mekkora fájdalmat nem éreztél? (1) c) * Ki nem kapta ezt a gyűrűt? (Szabolcsi Anna példái.)Az (1)-es „mondatokban a kérdőszónak a tagadásnál […] kell nagyobb hatókört felvennie. Az (a)-beli kérdőszó egyedekre kérdez, a (b)-beli mennyiségekre, a (c)-beli kollektívákra. (Vö. ha X és Y kapta a gyűrűt, akkor csak kettőjük együttesére igaz, hogy birtokos lett, míg ha X és Y látta a gyűrűt, akkor a predikátum külön-külön is igaz rájuk.)”, továbbá: az (1b, c) „azt mutatja, hogy a mennyiségekre és kollektívákra vonatkozó kérdőszó nem vesz föl a tagadásnál nagyobb hatókört” (Tézisek, 12). — Az (1b) kétségkívül furcsa mondat, de interpretálható. Az interpretálhatóság attól függ, hogy hol a mondat főhangsúlya: ha a tagadáson van, akkor egy ilyen típusú kérdésre lehetséges válasz például:
(2) Akkora fájdalmat (azért) nem éreztem, hogy fájdalomcsillapítót kellett volna bevennem.
A (2) jólformált válasz lehet az (1b) nem negált változatára is: Mekkora fájdalmat éreztél? Kérdés, hogy az (1b) furcsaságának mi az oka. Nézzük az alábbi mondatokat:
(3) a) ?? Mekkora fájdalmat érzek/érzünk?
(1) b) Mekkora fájdalmat érzel/éreztek? (1) c) Mekkora fájdalmat érez János/éreznek Jánosék? [453] ( d) *Fájdalmat érzel/éreztek. (1) e) Fájdalmat érzek/érez/érzünk/éreznek.Az érez ige az úgynevezett szubjektív predikátumok csoportjába tartozik. R. Jackendoff megfigyelése nyomán J. R. Ross (On declarative sentences, 1970.) a (3d) típusú mondatok rosszulformáltságát azzal magyarázza, hogy a szubjektív predikátumok alanya nem lehet azonos a performatív elemzés által feltételezett, a mélyszerkezeti ágrajzon eggyel magasabban elhelyezkedő mondat igéjének tárgyával (direct/indirect object); mivel a Ross által javasolt performatív elemzés a tárgy pozíciójában a you -t ((te)neked) feltételezi és bizonyítja, a (3d)-ben az alany éppen második személyű nem lehet. Mármost a transzformációs/generatív grammatika a kérdő mondatot a kijelentő mondatból vezeti le. Ha a szubjektív predikátumnak második személyű alanya van, a kijelentő mondat nem lehet a levezetés kiindulópontja, csak a kérdő változat jólformált: Érzel/éreztek fájdalmat? Ugyanakkor a (3a, b, c) egybevetése azt mutatja, hogy a szubjektív predikátumot tartalmazó kérdő mondat első személyű alannyal furcsa. A (3a)-nak két értelmezése lehetséges:
(4) a) ?? ’Én azt kérdezem magamtól, hogy mekkora az a fájdalom, amit érzek.’
(1) b) ’Én azt kérdezem tőled, hogy el tudod-e képzelni, hogy mekkora az a fájdalom, amit érzek.’Hasonlóképpen a (3c) értelmezése:
(5) ’Én azt kérdezem ?? magamtól, hogy el tudom-e képzelni/* Jánostól, hogy el tudja-e képzelni/tőled, hogy el tudod-e képzelni, hogy mekkora az a fájdalom, amit János érez.’
A (3b) értelmezése markánsan különbözik a (3a, c)-étől:
(6) a) *’Én azt kérdezem tőled, hogy el tudod-e képzelni, hogy mekkora az a fájdalom, amit érzel.’
(1) b) ’Én azt kérdezem tőled, hogy mekkora az a fájdalom, amit érzel.’(A performatív elemzés analógiájaként feltételezhetnénk, hogy a kérdő mondatok mélyszerkezete tartalmaz egy [ én + kérdezem + tőled ]-szerű mondatot, amely a mélyszerkezeti ágrajzon a legmagasabban helyezkedik el. Ennek a mondatnak első személyű alanya, a kérdez igéhez hasonló igéje és második személyű tárgya van.) Megállapíthatjuk, hogy a (3d) tagadó változata sem jólformált:
(7) a) *Nem érzel/éreztek fájdalmat.
(1) b) Nem érzel/éreztek fájdalmat?(A (7a) egyedüli lehetséges interpretációja a hipnotizálást követelné meg kontextusként: egy ilyen mondatot csak egy hipnotizőr használhatna performatív megnyilatkozásként.) A (3d)-nek csak a kérdő tagadó változata ((7b)) jólformált. A (7b): eldöntendő kérdés. A jólformált válaszok erre a kérdésre:
(8) a) Nem/nem érzek.
(1) b) De igen/de igen, érzek/* igen/* igen, érzek.Vegyük észre, hogy a (8b) a fájdalom érzésének egy bizonyos mértékét engedi meg: ’De/de igen, érzek fájdalmat/egy kis fájdalmat/nagy fájdalmat érzek.’.
Ezek után térjünk vissza az (1b)-hez. Különbséget tudunk tenni az (1b) alábbi változatainak interpretációi között:
(9) a) * 'Mekkora fájdalmat nem éreztél?
(1) b) Mekkora fájdalmat 'nem éreztél?A (9a) rosszulformált mondat. Jelentése: *’'Mekkora volt (az) a fájdalom, amit nem éreztél?’ Ezzel szemben a (9b) interpretálható: ’Mekkora ' nem volt (az) a fájdalom, amit éreztél?’ A (9a) valóban azt mutatja, hogy a mennyiségre vonatkozó kérdőszó nem vehet fel a tagadásnál nagyobb hatókört, míg a (9b)-ben a tagadás felvehet a mennyiségre vonatkozó kérdőszónál nagyobb hatókört. Nézzük azonban a következő mondatokat:
(10) a) 'Mekkora fájdalmat nem képes elviselni az anyai szív?
(10) b) Mekkora fájdalmat 'nem képes elviselni az anyai szív? [454]A (10a) jelentése: ’'Mekkora az a fájdalom, amit az anyai szív (már) nem képes elviselni?’, míg a (10b)-é: ’Mekkora az a fájdalom, amit az anyai szív (már) 'nem képes elviselni?’. Elemzésünk helyességét megerősítik az alábbi példamondatok interpretációi is:
(11) a) 'Mekkora árvíznek nem tudnak a Tisza gátjai ellenállni?
(10) b) Mekkora árvíznek 'nem tudnak a Tisza gátjai ellenállni?A (11a) jelentése: ’'Mekkora az az árvíz, aminek a Tisza gátjai (már) nem tudnak ellenállni?’, míg a (11b)-é: ’Mekkora az az árvíz, aminek a Tisza gátjai (már) 'nem tudnak ellenállni?’. Sejtésünk az, hogy a (10a)—(11a) típusú mondatokban a mennyiségre vonatkozó kérdőszó felvehet a tagadásnál nagyobb hatókört, míg a (10b)—(11b) típusúakban a tagadás nem vehet fel a mennyiségre vonatkozó kérdőszónál nagyobb hatókört. A (10)—(11) típusú mondatok köre bővíthető:
(12) a) 'Mekkora nagylelkűség nem hatotta meg Javert felügyelőt?
(10) b) Mekkora nagylelkűség 'nem hatotta meg Javert felügyelőt?A (12a, b) lehetséges interpretációi:
(13) a) ’'Mekkora volt az a nagylelkűség, ami (?? már/még) nem hatotta meg Javert felügyelőt?’
(10) b) ’Mekkora volt az a nagylelkűség, ami (?? már/még) 'nem hatotta meg Javert felügyelőt?’Más a viszonya a mértéknek és a tagadásnak a (14)-ben:
(14) a) 'Mekkora szerelmet nem hagytál viszonzatlanul?
(10) b) Mekkora szerelmet 'nem hagytál viszonzatlanul?A (14a) jelentése: ’'Mekkora volt az a szerelem, amelyet (?? még/már) nem hagytál viszonzatlanul?’, míg a (14b)-é: ’Mekkora volt az a szerelem, amelyet (?? még/már) 'nem hagytál viszonzatlanul?’.
Könnyen belátható, hogy a (9a) típusú mondatokban a mennyiségre vonatkozó kérdőszó nem vehet fel a tagadásnál nagyobb hatókört (az ilyen mondatok rosszulformáltak), ugyanakkor a (9b) típusúakban a tagadásnak nagyobb hatókört kell felvennie a mennyiségre vonatkozó kérdőszónál. (Lásd a (9b) következő, elfogadhatatlan interpretációját, ami megegyezik a (9a)-éval: *’Mekkora volt az a fájdalom, amit 'nem éreztél?’) A (10a), (11a), (12a) és (14a) típusú mondatokban azonban a mennyiségre vonatkozó kérdőszó felvehet a tagadásnál nagyobb hatókört, de az ennek a típusnak megfelelő (b) változatokban a tagadás nem vehet fel a kérdőszónál nagyobb hatókört. Nem fogadhatjuk el tehát Szabolcsi Anna kategorikus megállapítását a mennyiségre vonatkozó kérdőszó és a tagadás hatóköri viszonyát illetően.
Miért nem vehet fel a mennyiségre vonatkozó kérdőszó a tagadásnál nagyobb hatókört a (9a)-ban, és miért vesz fel a tagadásnál nagyobb hatókört a (10a)-ban? A (9a) jelentése — a jelentést alkotó két mondat hierarchikus kapcsolata — logikai ellentmondást tartalmaz. Ha valaki nem érzett fájdalmat, akkor a fájdalomnak mértéke sem lehetett. A probléma mélyebb megértése szempontjából tehát nem az az érdekes, hogy a mennyiségre vonatkozó kérdőszó felvehet-e a tagadásnál nagyobb hatókört, hanem az, hogy a (9a)-ban nincs mennyiség! (Legalábbis a szubjektív predikátum alanyának a szempontjából.) A (10a) jelentésében azonban a fájdalomnak van egy bizonyos mértéke, amelyet az anyai szív (már) nem képes elviselni. Ebben a mondattípusban a mennyiségre vonatkozó kérdőszó felvehet a tagadásnál nagyobb hatókört; valójában ezt erősebb állításnak tartjuk Szabolcsiénál, hiszen a (9a) mondattípusban a kérdőszó olyan mennyiségre vonatkozhat csak, ami nincs, aminek tehát nincs mértéke! Mennyiségekre, pontosabban: mennyiségek mértékére a beszélő (általában) akkor kérdez rá, ha az adott mennyiség létezik, vö. (15):
(15) a) *'Mekkora öröm nem érte Jánost?
(10) b) *'Mekkora tekintélyt nem tart a tanár? (10) c) *'Mekkora áldást nem oszt a püspök? Stb. [455]A (15a) jelentése: *’'Mekkora volt az öröm, ami nem érte Jánost?’, a (15b)-é: *’'Mekkora az a tekintély, amelyet nem tart a tanár?’, míg a (15c)-é: *’'Mekkora az az áldás, amit nem oszt a püspök?’.
2. Igaz-e az az állítás, hogy a kollektívákra vonatkozó kérdőszó nem vesz fel a tagadásnál nagyobb hatókört? Az (1c) ezt látszik sugallni. Azonban vegyük észre, hogy az (1c) típusú mondatban a kérdőszó nem feltétlenül kollektívákra vonatkozik. A Ki kapta ezt a gyűrűt? kérdés egyik lehetséges interpretációja: ’Ki kapta azt a (jegy)gyűrűt, amelyet Charles walesi herceg ajándékozott a menyasszonyának?’ (A válasz: Diana hercegnő ; a gyűrű neve pedig: Lady Di-gyűrű. ) Ha a kérdőszó nem kollektívákra, hanem individuumokra vonatkozik, a kérdés negált változata továbbra sem jólformált: * Ki nem kapta ezt a gyűrűt? (A fenti interpretáció csak Camilla Parker-Bowles -t engedhetné meg válaszul.) Ebből arra kell következtetnünk, hogy az (1c) típusú negált kérdés rosszulformáltságának nem lehet az oka, hogy a kollektívákra vonatkozó kérdőszó nem vehet fel a tagadásnál nagyobb hatókört. Még világosabbá válik Szabolcsi állításának tarthatatlansága, ha a következő mondatot nézzük:
(16) * Ki nem írta ezt a házi feladatot?
A (16) rosszulformált mondat. A kérdőszó egy individuumra és nem egy kollektívára/kollektívákra vonatkozik. (Legalábbis a tanárok elvárása szerint.) Ezek után mivel magyarázhatjuk az (1c) és a (16) rosszulformáltságát? Az (1c) nem negált változata:
(17) Ki kapta ezt a gyűrűt?
A (17) parafrázisa: Kinek adták ezt a gyűrűt? (Az ad—kap jelentésösszefüggésre Zsilka János mutatott rá, kimerítő elemzését adva a két ige jelentéseinek, a jelentések egymáshoz való viszonyának.) Ennek a parafrázisnak a negált változata sem jólformált: * 'Kinek nem adták ezt a gyűrűt? Mármost a (17) kijelentő változata például:
(18) * János 'kapta ezt a gyűrűt.
A (18) negált változata sem jólformált: * János 'nem kapta ezt a gyűrűt. Ez azt bizonyítja, hogy az (1c) rosszulformáltságának nem lehet az oka az sem, hogy a — kollektívákra (?) vonatkozó — ki kérdőszó nem tud felvenni a tagadásnál nagyobb hatókört. A ki kérdőszó fel tud venni a tagadásnál nagyobb hatókört:
(19) 'Ki nem kapta meg ezt a gyűrűt?
Illetve, a (16) ennek megfelelő átalakítása:
(20) 'Ki nem írta meg ezt a házi feladatot?
A (19) és a (20) jólformáltsága azt sugallja, hogy a nem negált változatok is jólformáltak lesznek:
(21) a) 'Ki kapta meg ezt a gyűrűt?
(10) b) 'Ki írta meg ezt a házi feladatot?Mi a különbség a (17) és a (21a) jelentése között? A (17) jelentését a Kinek adták ezt a gyűrűt? parafrázissal adtuk meg. A jelentés centruma (amin keresztül értem az adott jelentést): az ad — kap viszony. Ezzel szemben a (21a) jelentésének parafrázisa: Kinek adták oda , azaz kié lett ez a gyűrű? A jelentés centruma ebben az esetben a kié kérdőszóval jelölt birtokviszony, amelynek hátterében periferikusan ott van az (oda)ad — (meg)kap viszony is. A (17) jelentését a cselekvő, az adó pólusa felől, míg a (21a)-ét a cselekvés címzettje, a fogadó pólusa felől értjük. Miért kell a (21) típusú kérdésben az igemódosítónak (igekötőnek) megjelennie a jólformáltság biztosítása érdekében? Nézzük az alábbi mondatokat:
(22) a) 'JÁNOS kapta meg ezt a gyűrűt.
(10) b) János 'megkapta ezt a gyűrűt. (10) c) 'JÁNOS kapta ezt a gyűrűt. (10) d) * János 'nem kapta ezt a gyűrűt. (10) e) János 'nem kapta meg ezt a gyűrűt. [456] (10) f) [Nem 'JÁNOS] kapta meg ezt a gyűrűt. (10) g) [Nem 'JÁNOS] kapta ezt a gyűrűt.Könnyű belátni, hogy a (22b) jólformált negált változata a (22e). Ebből arra kell következtetnünk, hogy a — rosszulformált — (22d) nem negált változata a következő mondat lenne:
(23) *János 'kapta ezt a gyűrűt.
A (23) azonban csak akkor jólformált mondat, ha a kapta fókuszpozícióban van, szemben a (24)-gyel:
(24) János 'látta ezt a gyűrűt.
A (23)-ban a kapta fókuszpozícióban kell hogy legyen: János ['KAPTA] ezt a gyűrűt. A (23) interpretációja például: ’János ['KAPTA], és nem ['VÁSÁROLTA] ezt a gyűrűt.’. A János topikról tehát FP-vel, míg a (24)-ben VP-vel állítok valamit. Ezek után mi a mélyebb magyarázata annak, hogy a (23) rosszulformált mondat? Nézzük az alábbi példákat:
(25) a) János 'lőtte a rókát.
(10) b) János ['LŐTTE] a rókát.A (25a) jólformált mondat. Jelentése: ’János folyamatosan lőtt a rókára/lőtte a rókát.’. A (25b) is jólformált mondat, amelynek interpretációja például: ’János ['LŐTTE] a rókát, és nem ['KELEPCÉVEL] ejtette el.’ A (25a) egyedüli lehetséges értelmezése tehát megköveteli, hogy a VP-ben az ige folyamatos aspektusú legyen. A (23)-ban azonban a VP feje, a kapta ige lexikális jelentésénél fogva nem lehet folyamatos aspektusú: a kapás pontszerű. (Egy dolgot/valamit nem lehet folyamatosan kapni, csak több dolgot/valamit — ilyenkor a folyamatosság a pontszerűségek folyamatosságában manifesztálódik, vö. * János folyamatosan/állandóan kapta ezt a gyűrűt , de: János folyamatosan/állandóan kapta a pofonokat az élettől. ) A (22b) — szemben a (23)-mal — jólformált, mert az igemódosító (igekötő) befejezett aspektusúvá teszi az igét, azaz a megkapta ige adott használata pontszerű, ami összhangban van lexikális jelentésével.
Fenti példamondatainkban a tárgyas ige tárgyas ragozását és az ezzel kompatibilis határozott tárgyat választottuk. Vizsgáljuk most meg, hogy megoldandó problémánk szempontjából hogyan viselkedik a tárgyas ige alanyi ragozása és a határozatlan tárgy:
(26) a) János 'kapott egy gyűrűt.
(10) b) János 'nem kapott gyűrűt. (10) c) 'Ki kapott gyűrűt? (10) d) 'Ki nem kapott gyűrűt? (10) e) János 'írt egy levelet. (10) f) János 'nem írt levelet. (10) g) 'Ki írt levelet? (10) h) 'Ki nem írt levelet? (10) i) János 'lőtt egy rókát. (10) j) János 'nem lőtt rókát. (10) k) 'Ki lőtt rókát? (10) l) 'Ki nem lőtt rókát?Az (1c) alanyi ragozású és határozatlan tárgyú megfelelője a (26d). Ha a (26d)-ben a kérdőszó egy kollektívára vonatkozna, könnyen beláthatjuk, hogy a kérdőszó felvehet a tagadásnál nagyobb hatókört. A (26d)-re adható válasz például: [János és Mária] nem kapott gyűrűt, de [Péter és Pál] kapott . (Ez a válasz mindazonáltal kétértelmű: van egy kollektív és van egy individuális interpretációja.) Mivel magyarázhatjuk a (26d, h, l) jólformáltságát? Ezeket a mondatokat a (26a, e, i)-ből vezethetjük le, amelyek jólformáltak. Ezekben a mondatokban a határozatlan tárgynak és a tárgyas ige ennek megfelelő alanyi ragozásának választásával valamilyen tényt konstatálunk: a „gyűrűkapás”, a „levélírás” és a „rókalövés” tényét. A fenti mondatok értelmezésünk szerint konstatív aspektusúak: nem az ige által ábrázolt cselekvés/történés folyamatossága, [457] illetve befejezettsége érdekes a beszélő számára, hanem a cselekvés/történés ténye. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a konstatív aspektussal magát a cselekvést/történést nevezzük meg.
Összegezve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy az (1c) problematikája nem függ össze a) a kollektívákra vonatkozó kérdőszó hatókörével a tagadásra nézve; b) a kérdőmondattal (a kérdőszóval); c) a tagadással a kijelentő mondatban. Az (1c) rosszulformáltsága aspektuális természetű. Ha a tárgyas ige tárgyas ragozása és a határozott tárgy helyett az alanyi ragozást és a határozatlan tárgyat választjuk, a probléma eliminálódik.
3. Dolgozatom utolsó részében ismét Szabolcsi Annát idézem: „Szintaxis vagy szemantika? »Gyenge szigetnek« nevezi az irodalom azokat az S kontextusokat, amelyekből mennyiségre, módra stb. vonatkozó kérdőszót nem lehet kimozdítani (az »erős szigetekből« semmilyet nem lehet). A gyenge szigetek jelenségét a legutóbbi időkig tisztán szintaktikai természetűnek tartották […]. A közelmúltban többen […] amellett érveltek, hogy a jelenség szemantikai természetű és a hatókörökkel kapcsolatos: az okozza, hogy az adott kérdőszó nem képes nagyobb hatókört fölvenni S egy olyan eleménél, amelynek a kérdőszó-mozgatás fölébe kényszeríti.” (Tézisek, 13). Ezek után igaz-e az, hogy a szerző által megadott alábbi példamondatok rosszulformáltsága a „gyenge szigetek” problematikájára vezethető vissza?
(27) a) * How much pain did fewer than five boys feel?
(10) a) ’Mekkora fájdalmat érzett ötnél kevesebb fiú?’ (10) b) * I wonder how much pain fewer than five boys felt. (10) a) ’Szeretném tudni, mekkora fájdalmat érzett ötnél kevesebb fiú.’ (10) c) I only found out how much pain fewer than five boys felt. (10) a) ’Csak ötnél kevesebb fiúról tudtam meg, mekkora fájdalmat érzett.’Azt gondolhatnánk, hogy az ötnél kevesebb fiú kvantoros kifejezés nem engedi meg a mennyiségre vonatkozó kérdőszó mozgatását eredeti pozíciójából a (27a, b)-ben. Mi azonban azt fogjuk bizonyítani, hogy a kvantifikáció ebben nem játszik szerepet. Nézzük a következő mondatokat:
(28) a) * Ötnél kevesebb fiú fájdalmat érzett.
(10) b) * Két fiú fájdalmat érzett. (10) c) * Egy fiú fájdalmat érzett.A (28a—c) rosszulformált mondatok. Ezekben a mondatokban nincs fókusz, vö. (29):
(29) Két fiú ['FÁJDALMAT] érzett, egy pedig ['CSALÓDÁST].
Hasonlóképpen:
(30) ['KÉT] fiú érzett fájdalmat, ['EGY] érzett csalódást.
Vegyük észre, hogy a (27a)-t a (28a)-ból vezethetjük le, azonban a kiinduló mondat már maga sem jólformált. Miért? Kérdésünkre a választ a (28) alábbi, határozott státusú alanyt tartalmazó változatai adják meg:
(31) a) * Az ötnél kevesebb fiú fájdalmat érzett.
(10) b) A két fiú fájdalmat érzett. (10) c) A fiú fájdalmat érzett.A (28) és a (31) egybevetése azt mutatja, hogy az érez ige (szubjektív predikátum) alanya a topik pozíciójában határozott státusú kell hogy legyen, a fókusz pozíciójában azonban lehet mind határozatlan, mind határozott státusú, vö. A két ['FIÚ] érzett fájdalmat, a két ['LÁNY] érzett csalódást. a (31a) azért nem jólformált, mert az ötnél kevesebb fiú kvantoros kifejezést nem lehet határozott státusúvá tenni, hiszen ez a kvantoros kifejezés a kvantált főnév (fiú) pontos számát tekintve meghatározhatatlan. A (27a) nem-jólformáltságának tehát nincs köze a „gyenge szigetek” problémakörhöz.
A (31b, c) megfelelő kérdő változataiban a mennyiségre vonatkozó kérdőszó képes nagyobb hatókört felvenni annál a kvantoros kifejezésnél, amelynek a kérdőszó-mozgatás fölébe kényszeríti:
(32) a) 'Mekkora fájdalmat érzett a két fiú?
(10) b) 'Mekkora fájdalmat érzett a fiú? [458]Sőt, a mennyiségre vonatkozó kérdőszó a határozatlan státusú kvantoros kifejezésnél is képes nagyobb hatókört felvenni:
(33) 'Mekkora árvíznek nem tud ötnél kevesebb gát ellenállni?
Ha azonban a (33) jelentését mélyebben kíséreljük meg feltárni, világossá válik számunkra, hogy ’egy adott nagyságú árvíznek legalább öt gát tud csak ellenállni’, vagyis a gátak száma implicite meghatározható/határozott.
Adósak maradtunk még a (27b, c) rosszulformáltságának, illetve jólformáltságának a magyarázatával. Szabolcsi a megoldást itt az intenzionális (’tudni szeretné’-típusú) és az extenzionális (’megtudja’-típusú) igék használatának különbségében látja. Ezzel nem érthetünk egyet. Nézzük az alábbi mondatokat:
(34) a) Csak ötnél kevesebb fiúról szeretném tudni, hogy mekkora fájdalmat érzett.
(10) b) *Megtudtam, hogy mekkora fájdalmat érzett ötnél kevesebb fiú.Vegyük észre, hogy a (27c) és a (34a) azért jólformált, mert a határozatlan státusú kvantoros kifejezés, vagyis az érez ige (szubjektív predikátum) alanya és a szubjektív predikátum nem ugyanabban a tagmondatban vannak. Továbbá: a (27c)-ben és a (34a)-ban nem azt tudtam meg, illetve nem azt szeretném tudni, hogy mekkora fájdalmat érzett ötnél kevesebb fiú, hanem azt tudtam meg, illetve azt szeretném tudni, hogy hány fiú érzett egy bizonyos nagyságú fájdalmat. Tehát: a kvantoros kifejezésben található főnév (fiú) száma implicite határozott, azaz ’öt fiúnál többről nem tudtam meg, illetve szeretném tudni, hogy mekkora fájdalmat érzett’. Még pontosabban: nem a fiúk száma határozott, hanem az a mérték/cezúra, amelyet a fiúk száma nem haladhat meg, illetve amelynél a (33)-ban a gátak száma nem lehet kevesebb.
A dolgozat első részében foglaltakkal megegyezően, itt is megállapíthatjuk, hogy a szerző adott példamondatainak rosszulformáltsága, illetve jólformáltsága csak látszólag hatóköri probléma: valójában az érez -hez hasonló szubjektív predikátumok szemantikai és szintaktikai tulajdonságait kellene mélyebben megértenünk.
Gecső Tamás