A Dialektológusok és Geolingvisták 3. Nemzetközi Kongresszusa
Lublin, 2000. július 24—29.
Az 1993. évi budapesti és az 1997. évi amszterdami kongresszus után a lengyelországi Lublinban rendezték meg a Dialektológusok és Geolingvisták Nemzetközi Társasága (ISDG) 3. kongresszusát. A rendezvény szervezője és házigazdája a Maria-Curie Sk odowskáról elnevezett egyetem szlavisztikai intézete volt. Részben ennek köszönhető, hogy a rendezvényen igen sok szlavista jelent meg. A résztvevők nagyobb hányadát ezúttal a kelet-európai országokból érkező kutatók tették ki. Különösen népes küldöttséggel képviseltették magukat a volt Szovjetunió utódállamai. A kongresszuson egyébként a rendező lengyeleken kívül 24 ország tudósai jelentek meg. A kongresszusi nyelvek sorrendje (az előadások száma szerint, a rezümékötet alapján): orosz (91), angol (62), német (20), francia (13). A leggyakrabban használt nyelv tehát az orosz volt, és — arányaira is figyelve — azt jósolhatjuk, hogy a közép- és kelet-európai térségben az angol (és részben a német) mellett a jövőben is komoly szerepet fog játszani.
Magyarországot három résztvevő képviselte: Posgay Ildikó (MTA Nyelvtudományi Intézet), Kiss Jenő és Juhász Dezső (ELTE). Előadásaik címe: „Hungarian Lexical Elements in the Dialect [503] Atlas of Carpathian Region” (Posgay I.), „Dialektsprecher, Sprachwertsystem und Dialektveränderung” (Kiss J.), „Die ungarische Dialektgeographie in der zweiten Hälfte des XX. Jahrhunderts” (Juhász D.). A magyar résztvevők viszonylag alacsony számában az — immár szokásosan — magas költségeken kívül nyilván szerepet játszottak más, párhuzamosan rendezett nemzetközi (pl. finnugor) kongresszusok is, meg talán az a rejtett aggodalom, hogy Lublin városa nem versenyezhet a világvárosi kulturális attrakciókat kínáló korábbi helyszínekkel. Ebben persze van némi igazság, de a szervezés jó színvonala, a beiktatott programok, a rendezők figyelmessége, a családias hangulat meggyőzhetett mindenkit az esetleges félelmek alaptalanságáról. (Sajnos a nyugat-európaiak is kevesebben voltak a szokásosnál.)
A kongresszus tudományos programja plenáris és szekcióelőadásokban zajlott, továbbá ülést tartott az Európai Nyelvatlasz szerkesztőbizottsága, valamint a Dialektológusok és Geolingvisták Nemzetközi Társasága. Az utóbbi tisztújító közgyűlésén a vezetőség tagjai közé választotta Kiss Jenő professzort is. (Az elnök továbbra is a német Wolfgang Viereck, aki a társaság folyóiratát, a Dialectologia et Geolinguisticát is főszerkeszti.) Néhány téma a plenáris előadások köréből: Az Európai Nyelvatlasz az uráli nyelvjárástanulmányokban (Sirkka Saarinen, Turku), A kevert és átmeneti nyelvjárások tanulmányozásának módszereiről (a lengyel nyelvjárások példáján a keleti szláv és balti nyelvekkel érintkező zónában) (Natalia E. Ananyeva, Moszkva), A személynévgyűjtemények mint a nyelvföldrajz forrásai (Anatolij Nyepokupnij, Kijev), Geolingvisztikai tanulmány a japán köszönésformákról (Yoshio Ebata, Japán); stb. — A nyolc szekció cím szerint a következő volt: 1. Történeti dialektológia és a nyelvi változások; 2. A nyelvjárások táji tagolódása és az irodalmi nyelv; 3. Bilingvizmus, multilingvizmus, nyelvek az interakcióban, nyelvi analógiák; 4. Nyelvi interferencia és nyelvi integráció a határzónákban; 5. A nyelvjáráskutatás új módszerei; 6. A nyelvjárások strukturális jegyei és osztályozásuk; 7. Atlaszok és tájszótárak; 8. Dialektológia, onomasztika, etnolingvisztika.
A plenáris előadások az egyetem nagyelőadójában, a szekcióelőadások a vele szemben levő szemináriumi termekben voltak. Az aulában állandó büfé, könyvkiállítás és -vásár, ahol főleg a lengyel dialektológia legfrissebb kiadványaival ismerkedhettek meg az érdeklődők. Már az előadások közti szünetek, illetve a reggeli, ebéd, vacsora fehér asztal melletti beszélgetései is jó alkalmat adtak a kapcsolatfelvételre és kötetlen eszmecserére, de a résztvevők számára alighanem a közös kultúrprogramok maradnak meg legszebb élményként. A szervezőbizottság az egyik délután ingyenes város- és múzeumlátogatással örvendeztette meg a vendégeket. Lublin szép város, különösen az óváros hangulatos, múzeuma pedig gazdag művészeti, történeti és néprajzi anyagot tartalmaz. Nem messze a várostól egy lankás, dombos területen, festői környezetben skanzen található (Muzeum Wsi Lubelskiej), ahol a fárasztó tudományos programok után nemcsak néprajzi ínyencségek vártak a sokféle országból összesereglett nyelvészekre, hanem malacsütés nyárson és élő lengyel népzene. A tábortűz körül éneklés és körtánc, nagy beszélgetések és barátkozás, remek hangulat volt. A lengyel házigazdák meleg vendégszeretettel fogadták a résztvevőket. Velünk, magyarokkal különös figyelmességgel bántak: Stefan Warchoł professzor, a szervezőbizottság elnöke, miközben hivatalos ügyeink elintézésében segédkezett, szíves barátsággal mutatta be szűkebb munkahelyét, a szlavisztikai intézetet és annak könyvtárát, majd az általa szerkesztett kiadványokból névre szóló dedikációval egy-egy példányt nyújtott át nekünk. — Emlékezetes volt az az egész napos kirándulás is, amelyet a világörökség listáján szereplő gyönyörű délkelet-lengyelországi kisvárosban, Zamośćban tettünk.
A következő kongresszusi helyszín Lettország fővárosa, Riga lesz. Lublin után (ill. azzal együtt) Riga a kis népek kultúrájának és tudományának további elismerését, ezen belül Közép- és Kelet-Európa fölértékelődését, presztízsének emelkedését is jelenti. Jó lenne, ha a magyar dialektológusok minél nagyobb arányú jelenléttel, minél színvonalasabb előadásokkal maguk is erősítenék ezt a folyamatot.
Juhász Dezső