Oldalak: 459 460 461 462 463 464 465
Határozószóink szótári
világa
(Alaktani sokféleségük)
1. Régebbi és újabb nyelvtanaink egyaránt sokat foglalkoznak szófajainkkal és közöttük a határozószókkal, ám kevesebb figyelem fordul ezeknek a szótárakban megmutatkozó alaktani problémái felé. „Szótárat lapozgatok…” — írta 1929-ben egyik Pesti Hírlap-beli kis cikkében Kosztolányi Dezső. Nekem is szinte mindennapos kedvtelésem, hogy lapozgatok értelmező szótárainkban. „Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami?” — kérdezi a költő. Kosztolányi természetesen az egész szótározott szókincsre s benne elsősorban a főnevekre, az igékre és a melléknevekre gondol, amikor ezt írja a szótárról: „Benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom.” Úgy gondolom, ez a megállapítás érvényes lehet az egyik, a szótárhasználók szemében kevésbé látványos szófajunkra, határozószóink nagy együttesére is. Nos, az utóbbi időben a Kosztolányitól említett nyelvi gazdagságot főképp határozószóink alaktani sokféleségében figyeltem meg.
A következőkben csak azokkal a szavakkal foglalkozom, amelyek benne vannak a Magyar értelmező kéziszótár (ÉKsz.) címszóállományában, s amelyeket ez a szótár határozószónak (hsz) minősít. Nem vizsgálom azokat a szavakat, amelyeket az ÉKsz. határozóragos főnévként vagy ilyen melléknévként, számnévként, határozóragos névmásként tart számon (pl. cigányútra, könnyen, sokszor, abban, ennél stb.). Viszont természetesen ide tartoznak a több szófajú [459] szavak határozószói előfordulásai (pl. jelen: I. melléknév, II. főnév, III. határozószó, IV. mondatszó; külön: I. határozószó, II. igekötő, III. melléknév; vasárnap: I. főnév, II. határozószó).
Vajon hány határozószó van a magyar nyelvben? Csak azt mondhatom, hogy meglepően sok. A szótári címszavak között a főnevek, az igék és a melléknevek után a határozószók száma a legnagyobb. A különféle szövegekben pedig a határozószók felhasználási gyakorisága még jelentősebb. Ehhez figyelembe vehetjük „A mai magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára (1965—1977)”-nek azt az adatát, hogy a feldolgozott szövegekben 7,62 százalék volt a határozószók és 5,73 százalék a módosítószók részesedése. Minthogy az ÉKsz.-ban nincs külön módosítószói kategória, hanem a módosítószók (pl. bezzeg, bizony, dehogy, nem ) is a határozószók szófaji kategóriájába tartoznak, azt mondhatjuk, hogy együttesen számítva a mai szépprózai szövegekben 13,35 százalék a határozószók aránya. Persze az értelmező szótárak határozószói címszavainak, illetve szócikkeinek száma ennél okvetlenül sokkal kisebb arányú.
Határozószóink alaki változatosságát némileg előre is érzékeltethetem az ÉKsz. mind- és minden- kezdetű határozószóinak felsorolásával. Itt a 20 mind -es határozószó (címszó) a következő: mind (pl. mind szebb a táj ), mindaddig, mindamellett, mindeddig, mindegyre, mindétig, mindhalálig, mindhiába, mindig ~ mindég, mindinkább, mindjárt, mindjobban, mindkétfelől, mindmáig, mindörökké, mindörökre, mindöröktől, mindössze, minduntalan, mindvégig . Folytatom a sort a szótár 19 minden -es határozószójával: mindenáron, mindenekelőtt, mindenekfölött, mindenesetre, mindenestül, mindenfelé, mindenfelől, mindenha, mindenhogyan ~ mindenhogy, mindenhol, mindenhonnan, mindenhova, mindenképpen ~ mindenképp, mindenkor, mindennap, mindenünnen, mindenünnét, mindenütt, mindenüvé .
Az ÉKsz. határozószóit sokféle alaktani csoportba lehet sorolni. A következőkben ezt próbálom meg, arra törekedve, hogy minél jobban érzékeltessem határozószóink alaktani típusainak változatosságát, gazdagságát. (Nyelvtanaink a határozószóknak inkább csak a jelentéstani jellemzőivel foglalkoznak!)
Alakjuk szerint a magyar határozószók lehetnek egyszerű ( itt, rögtön, úgy stb.) és összetett szavak ( idebenn, mielőbb, ugyanúgy stb.). Ilyen szempontú osztályozásuk azonban nem könnyű, mert némelyikük (pl. mindjárt, néhol, valahogy ) csak történetileg nézve igazi összetétel.
Szótári alakjuk (címszavak) elemei szerint a határozószók hatfélék: 1. leíró szempontból elemezhetetlenek ( ma, még stb.), 2. határozóragosak ( hátul, önként stb.), 3. személyragosak ( általa, vele stb.), 4. jellel vagy képzővel alkotottak ( errébb, fordítva stb.), 5. névutósak ( azelőtt, naphosszat stb.), 6. másféle utótaggal alkotottak ( igencsak, mindenhova stb.). Az ilyenfajta osztályozásnak is vannak nehézségei, mert például a miközben vonatkozó határozószót -ben ragosnak is, -közben névutósnak is elemezhetjük.
Egy harmadik osztályozás szerint a határozószók a szótári alakjukban egy szótagosak (pl. most ) vagy több szótagosak ( nagyon, némileg stb.).
Egy negyedikfajta osztályozás csak azt veszi figyelembe, hogy a határozószó a szótári alakjában magánhangzóra végződik-e (pl. ide ), vagy mássalhangzóra (pl. idáig ).
Ha alaktani szempontból határozószóink egész rendszerét át akarjuk tekinteni, alighanem akkor járunk el helyesen, hogyha kombináljuk a fenti négyféle osztályozást, így állapítva meg a határozószók alaki típusait. Az itt következő részletezés határozószóink alaktani típusait mindig az ÉKsz. hsz minősítésű címszavaival szemlélteti. A típusok példáiban a homonimákat a szótári címszóhoz illesztett arab indexszám jelöli. A határozószói címszók szótárbeli alakváltozataira ~ jel utal (pl. mindig ~ mindég ). Megjegyzem még, hogy határozószóink némelyike persze több alaktani típusba is besorolható.
2. 1. Alakilag legegyszerűbbek az egy szótagos határozószók. Az ÉKsz.-ban ötvennél több ilyen határozószói szócikket találtam. Felsorolom egy részüket: ám (pl. én is voltam ám ott! ), csak, -e (pl. szép-e? ), egy 2 (’körülbelül’), épp, fenn ~ fönn, fent ~ fönt, hadd, hát 2 (pl. hát [460] nem tudom ), hogy 1 (pl. hogy vagy? ), honn, is (pl. ne is törődj vele! ), jól, kinn ~ künn, már, mind 1 (pl. mind a mai napig ), ne 1 (pl. ne félj! ), nem 2 (pl. nem láttam ), ott, rég, úgy .
2. Személyragos határozószók. Ilyen szócikkből is több mint ötvenet sikerült összegyűjtenem. ÉKsz.-beli címszavaiknak csak egy részét idézem: alája, alatta, alóla, bele ~ belé, ellenére, előtte, érte ~ érette, fölébe ~ fölibe, hozzá, iránta, közte ~ közötte, mellőle, miatta, nála, neki ~ néki, nélküle, rá, rajta, reá, róla, szerinte .
A továbbiakban először (3—13. számmal) a magánhangzós végű határozószók alaktani csoportjait veszem számba:
3. -ba/-be ragosak: agyba-főbe, félbe-szerbe, felibe-harmadába ~ felében-harmadában, hébe-hóba, ízibe ~ íziben (’azonnal’), szembe (pl. szembe dicsér ) stb. Történeti szempontból ide tartozik a hiába s a nemhiába is.
4. -ra/-re ragosak. Igen sok ilyen határozószónk van, csak egy részüket idézhetem: annyira-amennyire, bizonyára, egyelőre, egykettőre, egyre-másra, elvégre, félre (pl. félre az útból! ), hátra (pl. hátra arc! ), hozomra, jobbára, jövőre, másodjára, nemsokára, nyakra-főre, olyannyira, örökre, sorra-rendre, szabadlábra, szégyenszemre, szerencsére, télire, találomra, többnyire, újra, utoljára, valamennyire (’egy kissé’). Történeti szempontból ide sorolhatjuk a következőket is: arra, erre, merre (s az összetételeiket is: akármerre, amerre, valamerre stb.). A példáknak ebben a változatosságában a magyar nyelv gazdagsága is tükröződik.
5. -nta/-nte ragosak: eleinte, évente, havonta, hetente, naponta, nyaranta, régente, reggelente stb.
6. -va/-ve képzősek. Határozói igenévből az eredeti jelentés megváltozásával gyakran származik határozószó. Egy részüknek egyszerű vagy igekötős ige az alapja: elvétve (’nagyon ritkán’), felváltva (’hol az egyik, hol a másik’), fordítva (’ellenkezőleg’), lopva (’titokban, észrevétlenül’), tömve (’valamivel teletömött állapotban’) stb. Különösen az ilyen összetett szavak érdekesek: bérmentve, együttvéve, fejcsóválva, fogcsikorgatva, fogvacogva, kalaplevéve, karonfogva, karöltve, kisvártatva, lélegzet-visszafojtva, lélekszakadva, örömrepesve, rangrejtve, sülve-főve (pl. sülve-főve együtt vannak ), szájtátva, szemlesütve, tárva-nyitva, vállvetve (’közös erőfeszítéssel’) stb.
7. A hova „családja”: ahova, akárhova, bárhova, hova ~ hová, máshova, mindenhova, sehova, valahova .
8. A szerte „családja”. Az ÉKsz.-ban mindössze hat ilyen határozószót találtam: faluszerte, országszerte, szerte (pl. szerte a határban ), városszerte, világszerte; a hatodik az ezerszerte , amely nem hely-, hanem számhatározó.
9. A ha „családja”: aligha, bárha (’bárcsak’), ha (’vajon’), hátha, mindenha, néha, néha-néha, soha, valaha.
10. Egyéb -a/-e végűek: azóta, éjszaka, eleve, este, gyakorta, hogyne, ide, idehaza, idestova, le (pl. le a kalappal! ), ma, máma, messze, mindössze, nemde (’ugye?’), oda, összevissza, persze (pl. ő persze megteheti! ), régente, sohase ~ sose ~ sohse, sokszorta, szinte, telis-tele, ugye (pl. ugye jó? ) stb.
11. -felé utótagúak: arrafelé, egyfelé, estefelé, hátrafelé, hazafelé, idefelé, lefelé, másfelé, merrefelé, mindenfelé, sokfelé, százfelé stb.
12. Egyéb -á/-é végűek: amögé, együvé, eléggé, ízzé-porrá, kevésbé, kissé, méghozzá, örökké, soká, továbbá, többé stb.
13. Egyéb magánhangzóra végződők. Ilyen határozószó a ki (pl. ki innen! ), a kissé népies messzi , a választékos vajmi (pl. vajmi kevés ). Ilyen továbbá néhány idegen szavunk: bruttó, fortissimo, nettó, pró (pl. pró és kontra ), uniszónó . A felsorolást még bizonyára lehetne folytatni.
Ezek után következzenek a mássalhangzós végű határozószók alaktani csoportjai (14—46. számmal):
14. -n ragosak: alkalomadtán, gondolomformán, idejekorán, kurtán-furcsán, midőn (tkp. mi+idő+n ), néhanapján, nemritkán, olyanformán, pusztán, sohanapján, szőrén-szálán stb. [461]
15. -ban/-ben ragosak. Igen sok ilyen határozószónk van. Egyszerű szavak, melyekben a határozóragot nem előzi meg 3. személyű személyrag: alattomban, keresztben, merőben, nyomban, részben, suttyomban, szemben (pl. a szemben levő épület ), valóban stb. Személyragos és határozóragos egyszerű szavak: általában, frissiben, futtában, hamarjában, hirtelenében, igazában, javában, mostanában, sebtében, sorjában, valójában stb. Összetett határozószók: akkortájban, átellenben, egyáltalában, egyfolytában, egyvégtében, elsősorban, istenigazában, jórészben, kutyafuttában, lóhalálában, másodízben, nagyjában-egészében, nemrégiben, széltében-hosszában, szőrmentében, válófélben stb.
16. -képp(en) ragosak: akképpen ~ akképp, egyképpen, főképpen, ilyenképpen, másképpen, miképpen ~ miképp, némiképpen ~ némiképp, semmiképpen ~ semmiképp, tulajdonképpen ~ tulajdonképp, végképpen ~ végképp stb.
17. A -nnan/-nnen végű szavak legtöbbje ablativusi helyhatározó: ahonnan, akárhonnan, amonnan, egyebünnen, honnan, innen, innen-onnan, máshonnan, messzünnen, onnan, sehonnan, ugyaninnen, valahonnan stb. Két másfajta határozói szerepű tagja is van ennek a csoportnak: fennen, újonnan .
18. Az egyéb -an/-en végű határozószóink végső eleme többnyire az -n locativusrag: csakugyan, ébren, egészen, egykönnyen, étlen-szomjan, gyakran, hogyan, jobban, különösen, ottan, összesen, régen, ugyan, úton-útfélen stb. Nehezebben elemezhetők: éppen, hajdan, hetedíziglen (ennek végső eleme a régies -len rag), igen 1 (’nagyon’), ingyen, jelen, majdan, menten (’azonnal’), túlnan stb.
19. -on/-ön végűek: folyton, itthon, külön, otthon, rögtön, vajon (pl. vajon mit akarnak? ) stb. Egy részük végén világosan felismerhető az előhangzós -n határozórag: ezúton, fennhangon, kézen-közön, lépten-nyomon, mikoron, mindenáron, nagyon, pofon (pl. pofon üt valakit ), szabadlábon, télen-nyáron, titkon stb.
20. -cskán/-cskén végűek: jócskán, kettecskén (’kettesben’), lassacskán, szépecskén (pl. szépecskén megegyezünk ), szűkecskén (’kis helyen összeszorulva; szűkösen’).
21. Egyéb -án/-én végűek: aztán, azután, csupán, egyáltalán, hagyján, idén, igazán, könnyedén, magyarán, méltán, talán ~ tán stb. Ide tartozik a határozói igenévből eredő nyilván és úgyszólván is.
22. -talan/-telen vagy -tlan/-tlen képzősek: akaratlan (pl. Arany J. Toldijában: „Karja ölelésre nyílik akaratlan ”), étlen (’evés nélkül, éhesen’), hirtelen, minduntalan, szüntelen stb.
23. -ból/-ből vagy -ról/-ről vagy -tól/-től ragosak: egyből (’előkészület nélkül, rögtön’), istenigazából, másodkézből, nagyjából, torkaszakadtából, újból stb.; amarról, balkézről (’nem becsületes úton-módon’), félvállról, foghegyről, hazulról, közelebbről (’pontosabban, részletesebben’), merről, szegről-végről stb.; attól, ettől, mettől stb.
24. Az -ul/-ül ragos határozószók többsége egyszerű szó: alul, belül, egyedül, elül ~ elöl, feltétlenül, felül 2 ~ fölül, hátul, jelesül (’főként, különösen’), okvetlenül, orvul, például, végül, véletlenül stb. Tartoznak ebbe a csoportba összetett szavak is: dolgavégezetlenül, jól-rosszul, kívül-belül, körülbelül (pl. körülbelül hetven ) stb.
25. -stul/-stül ragosak: csapatostul, csőstül (’tömegestül, nagyon is bőségesen’), fenekestül (pl. fenekestül felfordítja a lakást ), mindenestül, szőröstül-bőröstül, testestül-lelkestül .
26. Számos határozószónk végén ismerünk rá a -val/-vel ragra. Ilyen egyszerű szavak: azzal ~ avval (pl. Arany J. Toldijában: „ Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja”, és „ Avval oda adta az edényt Bencének”), bizonnyal, éjjel, éppenséggel, ezennel, idővel, nappal stb. Összetettek: egyúttal, fennszóval, gyalogszerrel, hajadonfővel, hellyel-közzel, ímmel-ámmal, jószerével ~ jószerivel, okkal-móddal, sebbel-lobbal (’izgatott sietséggel’), tűzzel-vassal (pl. tűzzel-vassal harcol a hibák ellen ) stb.
27. Egyéb -l végű határozószóink is vannak. Egyszerűek: kívül, közel, minél (pl. minél előbb ), reggel, széjjel, távol stb. Több az ilyen összetett szó: akörül, anélkül, azonkívül, ezalól, [462] ezáltal, ezelől, ezenfelül, ezentúl, rendkívül, szanaszéjjel, szerteszéjjel, túlontúl stb. Ide tartoznak a -felől utótagúak is: afelől, efelől, egyfelől, kétfelől, másfelől, mindenfelől, túlfelől.
28. -ig ragosak. Jól felismerhető az -ig rag a következő határozószók végén: addig, alig, ameddig, csordultig, eddig, életfogytig, félig, félig-meddig, idáig, ideig-óráig, ízig-vérig, körömszakadtáig, mindig ~ mindég, mostanáig, napestig, sokáig, színültig, váltig, végig stb.
29. A -kor raggal alkotott határozószók ma is elsősorban időjelölésre használatosak: akármikor, akkor, egykor (pl. Petőfi egyik verse így kezdődik: „Én láttam-e egykor / Átoknak az éltet?”), ilyenkor, jókor (pl. épp jókor jöttél ), máskor, némelykor, olykor, semmikor, ugyanekkor, valamikor stb.
30. Gyakran használjuk a -lag/-leg raggal alkotott határozószókat: állítólag, aránylag, előreláthatólag, előzőleg, esetleg, futólag, hozzávetőleg, jelenleg, kizárólag, látszólag, lehetőleg, némileg, pillanatnyilag, pótlólag, tényleg, utólag, valószínűleg, végleg, visszamenőleg stb. (Mindezekben szóalkotó elem a rag!)
31. Olyan határozószót, amelynek ma már szóalkotó és szófaj-meghatározó eleme a -szor/-szer/-ször rag, csak hetet találtam az ÉKsz.-ban: egyszer (pl. majd egyszer megpróbálom ), egyszer-egyszer (’nagy néha’), egyszer-kétszer (’egy-két ízben’), egyszer-másszor (’néha’), először, nemegyszer (’többször, több ízben’), utolszor ~ utószor . (A határozóragos számnevek és névmások — pl. harmadszor, többször, valahányszor — más szófaji kategóriába tartoznak!)
32. Jellegzetes a -bb végű, tulajdonképp középfokú határozószók csoportja: alább, arrább ~ arrébb, beljebb, előbb-utóbb, felettébb, feljebb ~ följebb ~ fellebb, hátrább ~ hátrébb, hovatovább, inkább, később, kijjebb, lejjebb, mihamarabb ~ mihamarább, összébb, széjjelebb, tovább stb. Van néhány felsőfokú határozószónk is: legalább, legfeljebb, legközelebb, legutóbb.
33. Külön csoportot alkotnak a -ként raggal végződő határozószók: akként, egyébként, főként, másként, miként, önként, valamiként stb.
34. Figyelmet érdemelnek az alakilag az előzőekkel rokon -nként ragosak: apránként, apródonként, egyenként, fejenként, helyenként, időnként, lassanként, reggelenként . Több ilyen határozószót nem találtam az ÉKsz.-ban, az évenként, naponként stb. ugyanis nem tekinthető határozószónak: ezek határozóragos főnevek.
35. -nn vagy -nt végűek: benn, bent, fenn ~ fönn, fent ~ fönt, idekinn ~ idekint, idelenn ~ idelent, kinn ~ künn, kint, lenn, lent, odabenn ~ odabent, odafenn ~ odafent stb.
36. Egyéb -nt végű határozószóink: alant (pl. Petőfi írja, hogy télen „ Alant röpül a nap, mint a fáradt madár”), alkalmasint (’valószínűleg, hihetőleg’), egyaránt, egyébiránt, hogymint, hosszant, imént, koránt (pl. még koránt sincs rendben ), megint, részint, tüstént, újfent (’újra’), viszont stb.
37. -st végűek: bízvást, egyenest, folyvást, homlokegyenest, most (ez a ma származéka!), oldalvást, örömest, rögvest, szemlátomást (’szemmel is láthatóan’), valamelyest stb.
38. Sok a -tt végű határozószó, többségükben a régies -tt határozóraggal: ahelyett, amott, délelőtt, együtt, emiatt, ezalatt, hajadonfőtt, hanyatt, imitt-amott, itt, középütt, legott ~ legottan, másutt, módfelett, szerfölött stb.
39. Számos egyéb -t végű határozószónknak is csak egy részét idézhetem: akkortájt, azért, féloldalt, hátramenet, hazajövet, ismét, jórészt, kétrét (pl. kétrét görnyed ), kivált 2 (’főként’), máshonnét, miért ~ mért, mindjárt, rézsút, szemközt, többet (pl. többet nem megyek oda ).
40. A csak „családjába” — ha a csak - előtagúakat nem számítjuk — kevés határozószó tartozik: bárcsak (pl. bárcsak én is mehetnék! ), csak (pl. csak őt vártuk ), csupáncsak, igencsak (’nagyon; valószínűleg’), mégiscsak, ugyancsak (’nagymértékben, nagyon is’).
41. A hogy „családja” kiterjedtebb: ahogy, akárhogy ~ akárhogyan, alighogy, bárhogy, csakhogy (pl. csakhogy megjöttél! ), dehogy, hogy 1 (pl. hogy vagy? ), hogyhogy (pl. hogyhogy nem tudsz róla? ), majdhogy (’majdnem’), sehogy, úgy-ahogy, valahogy .
42. A hol „családja”: akárhol, bárhol, ehol (’itt, ihol’), hol, ímhol, máshol, mindenhol, néhol, sehol, valahol stb. [463]
43. Az is határozószói „családja”: csakis, dehogyis, igenis, is (pl. de jó is volna! ), legalábbis, máris, mégis (pl. ez már mégis sok! ), úgyis (pl. most már úgyis mindegy ).
44. Aránylag szép számmal találunk az ÉKsz.-ban -nap utótagú időhatározó-szókat (amelyek mind a mikor? kérdésre felelnek): akkornap, aznap, harmadnap, holnap, maholnap (’nemsokára, előbb-utóbb’), másnap, másodnap (pl. minden másodnap találkozunk ), minap (’nemrég’), mindennap, tegnap, ugyanaznap, vasárnap stb.
45. -nem vagy -sem utótagúak: alighanem, csaknem, dehogynem, majdhogynem, majdnem; korántsem (’egyáltalán nem’), mégsem (pl. hátha mégsem igaz? ), sohasem ~ sohase ~ sose ~ sosem ~ sohse ~ sohsem, úgysem . A magában álló nem -mel és sem -mel már találkoztunk az egy szótagos határozószóink csoportjának példatárában (1. sz.).
Megjegyzendő, hogy a nem határozószó a magyar nyelv leggyakrabban használt szavai közé tartozik. Arany J. Toldijában — a „Toldi-szótár” (Bp., 1986.) adatösszesítője szerint — ez a második leggyakoribb szövegszó, Petőfi életművében pedig — amint a „Petőfi-szótár” IV. kötetének (Bp., 1987.) függeléke tanúsítja — a harmadik. „A mai magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára” (Bp., 1989.) is azt állapította meg, hogy ez a szavunk áll a használati gyakoriságban — a vizsgált hatalmas szóanyagban — a harmadik helyen. A nem határozószó rendkívüli fontosságát jelzi az is, hogy az ÉKsz.-ban tíznél több összetett határozószónk kezdődik vele mint előtaggal: nemigen, nemkülönben, nemrég, nemrégen, nemsoká stb.
46. Az eddig említetteken kívül egyéb mássalhangzókra végződő határozószóink is vannak: akár (pl. akár most is indulhatsz ), amúgy, azonmód, bezzeg, bizony, csakúgy, egész (pl. egész kicsi ), egyszersmind, gyalog, hamar, immár, manapság, mezítláb, minek (pl. minek mentél oda? ), minimum (’legalább’), mintegy (’körülbelül; szinte’), ripsz-ropsz, tavaly, tessék-lássék (pl. csak úgy tessék-lássék csinálta meg ), ugyanígy, veszteg stb.
Figyelmet érdemel azután az összetett határozószóknak néhány olyan alaktani csoportja, melyeknek tagjait tulajdonképpen az eddig felsorolt típusok egyikébe-másikába is be lehetne sorolni, ám külön is érdekes kategóriákat alkotnak:
47. Ilyen a névutós utótagú határozószók csoportja. Egy kis példatár belőlük: afelett, amiatt, azontúl, délután, ehelyett, emögött, enélkül, evégett, ezenkívül, ezután, hatszemközt, holnapután, kétségkívül, mindenekfölött, mióta, naphosszat, rendszerint, útközben stb.
Végül azokat a típusokat említem, amelyeknek sajátos stílusértékük van, illetve lehet szövegeinkben:
48. Szóismétléses határozószók. Az ÉKsz.-ban ezeket találtam: addig-addig, alig-alig, csak-csak, egyszer-egyszer, hogyhogy (pl. hogyhogy nem unod ezt? ), igen-igen (’nagyon’), közbe-közbe, külön-külön (’egyenként, egyedenként’), lassan-lassan, már-már (’már majdnem, már szinte’), nagyon-nagyon, néha-néha (’hosszú időközönként, ritkán’), olykor-olykor, ottan-ottan (’néha-néha’).
49. Figura etymologicás (tőismétléses) határozószók: egyes-egyedül, folyton-folyvást, körös-körül, örökkön-örökké, régestelen-régen, szántszándékkal, szünös-szüntelen, telis-tele, túlontúl (’túlságosan’), ugyanúgy, unos-untalan (’kellemetlenül gyakran, örökösen ismételve’), véges-végig stb.
50. Alliteráló határozószók, melyekben az elő- és utótag kezdő hangja alliterációban összecseng: hanyatt-homlok (pl. hanyatt-homlok menekül ), hébe-hóba (pl. csak hébe-hóba találkozunk ), kénytelen-kelletlen, keresztül-kasul (’több egymást keresztező irányban, összevissza’), kézen-közön (pl. kézen-közön elveszett ), szépszerével, szerteszét, szőrén-szálán (pl. szőrén-szálán eltűnt ), végre-valahára stb.
51. Ellentétre épülő határozószók (melyeknek elő- és utótagja egymással ellentétes értelmű): akarva-akaratlanul ~ akarva-akaratlan, derűre-borúra (’szükségtelenül gyakran, egyre-másra’), éjjel-nappal, előbb-utóbb, előre-hátra, erre-arra, fel-alá, föl-le ~ fel-le, ide-oda, így-úgy, innen-onnan, itt-ott, jobbra-balra, jól-rosszul (pl. jól-rosszul lefordította a szöveget), [464] jövet-menet (pl. jövet-menet esett az eső), ki-be, kívül-belül, le-föl, oda-vissza, télen-nyáron (’egész évben, mindig’), többé-kevésbé stb.
3. A magyar határozószók egész alaktani rendszerének áttekintése után azt mondhatjuk, hogy határozószóinknak nemcsak a jelentésbeli, hanem az alaki változatossága is csodálatos, és csupán e szófajra való tekintettel is érdemes lapozgatnunk a szótárat. Ez a gazdagság természetesen az ÉKsz. keretein is túl terjed, hiszen szövegeinkben gyakran találkozunk olyan határozószókkal, melyeket az 1972-ben megjelent ÉKsz. (még) nem szótározott. Ilyen szavunk például a szívvel-lélekkel és a ’magától értetődően’ jelentésű természetesen . Az idejében is megérdemelné, hogy ne csak az idő főnév szócikkében említtessék meg, hanem saját címszava és szócikke legyen a szótárban.
Költőink egyéni szóalkotásokkal is bővítik a határozószók körét. Arany Jánosnak legismertebb nagy művében, a Toldiban különösebb keresgélés nélkül nyolc olyan határozószót találtam, amely nem címszó az ÉKsz.-ban: bizony-bizonnyal (10: 6), erős-kegyetlenül (10: 9), iszonyatosképpen (3: 6), jobban-jobban (5: 2), legislegjobban (4: 4), nagy-le („Szarvát [a bika] öklelőre nagy-le bocsátotta” — 9: 9), nemdenem („ Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál?” — 12: 6), tövestül (6: 18). A Toldi-szótár segítségével még bizonyára bővíteni lehetne ezt a felsorolást. (Csak zárójelben utalok itt a nyelvi gazdagságnak arra az érdekes megnyilvánulására, hogy — e szótár tanúsága szerint — Arany a nem határozószót a Toldiban tizenötféle használati móddal alkalmazta.) Lapozgassuk tehát általános értelmező szótáraink — az ÉrtSz. és az ÉKsz. — mellett írói szótárainkat is! Ha ma élne Kosztolányi Dezső, minden bizonnyal figyelmeztetne bennünket: ezekben is benne van a múltunk, a jelenünk és a jövendőnk.
Pásztor Emil