De miért van szüksége történészeinknek hiedelmek megalkotására? Azért, mert a „történelem, mármint a régebbi korok története meglehetősen meddő dolog. Kevés a forrás, túlságosan sok a hézag, az űr, amit a kutató történész tölt ki fantáziája mértékében. A fantáziátlan történésznél egysíkú, a dús fantáziájú történésznél igen változatos kép rajzolódik ki a múlt egy-egy darabjáról. Ami persze, egyik esetben sem jelent hitelességet. [!] A múlt nem ismerhető meg legalábbis alaposan, a maga megközelítő teljességében” (Kristó Gyula: Tiszatáj 1998. okt. 29—30). Tehát ahogy a mondás járja: történelem nincs, csak történetírás.

Az alábbiakban egy száz évet megért, tudós szintre emelt hiedelemről kívánok szólni, mely Erdély X—XI. századi történetével kapcsolatos koncepció elfogadtatása érdekében teljesedik ki oly módon, hogy történészeink Anonymus Gestájának egyik mellékfiguráját — Csanádnak, I. István királyunk „rokonának”, „családtagjának” apját —, Dobokát valóságos történeti személynek tekintették, előléptették az erdélyi Gyula elleni harcok hadvezérévé, és kinevezték Doboka vár névadójává. Az anonymusi Dobokának így megalkotott szerepe illusztris szerzőktől származó, elismerten tudományos művekben napjainkig élvezi a nyilvánosságot nyelvészeti, névélettani és történészi cáfolatok ellenére.

Mert Moór Elemér már hetvenhárom évvel ezelőtt cáfolta a Doboka személynév és az erdélyi Doboka vár Melich-féle etimológiáját (l. alább); Benkő Loránd harmincnégy éve kijelentette, hogy Anonymus több, általa költött személy nevét, így Dobokáét is helynévből alkotta meg (MNy. 1966: 140); Kristó Gyula pedig leszögezte, hogy „Erdély viszonyait a honfoglalásra következő évszázadban a helynevek és Anonymus lehetőség szerinti mellőzésével, vagyis a forráskritika következetes és elvszerű alkalmazásával kell felvázolnunk” (A 10. századi Erdély politikai történetéhez: Száz. 1988: 20, kiemelés tőlem: F. K.).

„A »névtani romantika« névfejtései: Dob, Dobos ” című dolgozatomban (MNy. 1992: 42—56) kimutattam és bőséges példaanyaggal alátámasztottam, hogy a Dob, Dobos, Dobo, Doboz stb. tulajdonnevek nem a dob ’tympanum’ közszóból származnak, hanem vagy a szláv dob ’tölgy’, vagy a szláv dobr -, dob - ’jó’ tő képzett változatai. Ugyanakkor jeleztem, hogy a későbbiekben foglalkozni kívánok a Doboka személynév és Doboka földrajzi nevek Melich János által felállított magyarázatával. Idők múlásával a Doboka tulajdonnevek etimonjának tisztázása másodrendűvé vált számomra, mert Anonymus által említett Csanád apja Doboka révén belemélyedtem az Anonymusra vonatkozó irodalomban is tekintélyes helyet elfoglaló Doboka személyének vizsgálatába. Ennek eredményeképpen körvonalazódott előttem az a — téves etimologizálással és feltevések sorozatával kidolgozott, forrásokat nélkülöző — történeti koncepció, mely végső soron a fent említett hiedelmen alapul.

Erdély XI. századi történetét érintő bonyolult, szerteágazó, forrásokat nélkülöző, ezért hatalmas vitákat kiváltó kérdéseihez illetéktelenségem okán sem tudok hozzászólni. Az alábbiakban kizárólag az Anonymus-kutatás és a nyelvészeti-névtani vizsgálatok [15] eddigi eredményeire támaszkodva fogalmazom meg: miért nem hiszem el a történészek alkotta hiedelmet, azt, hogy Csanád apja Doboka volt Doboka vár és megye névadója, és miért vonom kétségbe Csanád apja Dobokának még a létezését is.

   2. A legutóbb előadott történeti koncepció alapján igen leegyszerűsítve, vázlatosan összefoglalom Csanád apja Dobokával kapcsolatos feltevéseket:

1. I. István Gyula elleni hadjárata Észak-Erdélyben zajlott le, mert Prokuj Gyula Észak-Erdélyben volt honos, és abban a várban volt a székhelye, mely később a Doboka nevet kapta.

2. I. István Gyula elleni, 1003. évi hadjáratának Csanád apja, Doboka, I. István „rokona” volt a hadvezére.

3. Mivel Anonymus állítása szerint Doboka fia, Csanád, „Szent István neposa” legyőzte Ajtonyt, kinek vára később ettől a Csanádtól kapta nevét, tehát „Csanád analógiája vezethet bennünket arra a következtetésre, hogy Doboka ... azért lett az utóbb róla elnevezett vár és a vár köré szerveződő megye első ispánja, mert erőszakkal törte le a vár korábbi urának, ... Prokuj Gyulának — a hatalmát... Doboka tehát ... Szent István király megbízásából és a királyi sereg élén — legyőzte Prokuj Gyulát, kivetette várából, maga ült be oda” (Kristó i. m. 27—8).

Eme fantáziával megalkotott történeti koncepció egyetlen biztosnak tekinthető és mindenki által elfogadott, hiteles forrásra, a Hildesheimi Évkönyv 1003-ra keltezett bejegyzésére épült: „Stephanus rex Ungaricus super avunculum suum regem Iulum cum exercitu venit; quem cum comprehendisset cum uxore et filiis duobus, regnum eius vi ad christianitatem compulit” (Gombos A. F., Catalogus Fontium Historiae Hungaricae. Bp., 1937—38. 1: 141). „István magyar király sereggel ment anyai nagybátyja, Gyula király ellen; miután feleségével és két fiával együtt elfogta, országát erőszakkal a keresztény hitre kényszerítette” (Az államalapítás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szeged, 1999. 214—5; vö. még Györffy György, István király és műve. Bp., 1977. 169).

Minden egyéb, ami Csanád apja Dobokára, hadvezérségére, ispánságára, valamint Doboka vár nevére és Prokuj Gyula székhelyével kapcsolatos eseményekre vonatkozik, hipotézis, bizonyíthatatlan, forrásokat nélkülöző „kombináció” (vö. Kristó Gyula, A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988. 483). A kidolgozott történeti koncepció tehát nem másra, mint a „merész fantáziájú” (Györffy), „a nevek bűvöletében élő középkori gestaíró” (Kristó) Anonymusra épít, aki a „stílussajátosságok megfigyelése alapján ítélve egyfolytában írta, illetőleg koholta ... a mű egészét ... akinek elbeszélő modora a maga teljes egészében a mesék, a naiv epika világának levegőjét leheli” (ifj. Horváth János), aki „az általa ismert földrajzi nevekből vont le messzemenő történeti következtetéseket” (Veszprémy László). Vagyis a Csanád apja Dobokára épített hiedelemrendszer megalkotói „úgy tűnik, két csalfa forrás (a helynevek és Anonymus) kelepcéjébe kerültek” (Kristó: Száz. 1988: 13).

   3. A Gesta Hungarorum szerzőjének, P. Magisternek írói módszerét, meseszövésének lényegét, kitalált szereplőinek nevét és a valóságban meg nem történt eseményeket, epizódokat történészek és nyelvészek egyaránt értelmezték, minősítették. Erre vonatkozó óriási mennyiségű, közismert és többszörösen idézett szakirodalomból — a megadott keretek miatt — csak a mondanivalóm lényegét érintő kérdésekre és a legújabbakra hivatkozom.

Györffy György emelt szót először, kifogásolva Melich János, Németh Gyula és Pais Dezső névmagyarázó eljárásait, azt, hogy egy-egy etimon elfogadtatása érdekében az Anonymus alkotta személyeket és történeteket valódiaknak fogadták el [16] (Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? Bp., 1988. 14; vö. Keletkutatás 1992: 51). Benkő Loránd több, alapvető tanulmányban foglalkozott Anonymus személy- és helyneveinek értelmezésével, feltárva a Magister névadói eljárását. Legutóbb a „Helynév—személynév—történés korrelációjának szerepe P. magiszter munkamódszerében” című munkájában a Gesta több mint negyven szereplőjének nevéről mutatta ki (közöttük nincs ott Doboka neve), hogy azokat Anonymus biztosan vagy igen nagy valószínűséggel helynévből alkotta meg (Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Bp., 1998. 11—27).

1999-ben jelent meg Veszprémy László új Anonymus-fordítása. Veszprémy felhasználva az újabb kutatások eredményeit, kiigazította a korábbi fordítás tévedéseit, és a jegyzetekben értelmezte a mű személy- és helyneveit. Az Utószóban megállapítja, hogy Anonymus művét alapjában véve szépirodalmi alkotásnak kell tekintenünk, melyet a szerző az 1200 körül rendelkezésre álló helynevek, mondák és nyugati krónikák alapján történeti igénnyel írt, „aminek csak áttételesen, meglehetősen véletlenszerűen van köze a honfoglalás valós eseményeihez...” (Anonymus: A magyarok cselekedetei. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Anonymus művét Veszprémy László, Kézai Simon művét Bollók János fordította. Az utószót és a jegyzeteket Veszprémy László írta. Bp., 1999. 79).

Mivel a történészek és nyelvészek többszörösen és hitelt érdemlően bebizonyították, hogy Anonymus meseszövése érdekében, tudatos írói törekvéssel nagyobb részt kitalált alakokat szerepeltetett, elfogadhatjuk-e minden kétséget kizáróan Doboka fiát, Csanádot I. István „neposának”, vagyis Dobokát I. István „rokonának”, „családtagjának”? Hiszen tudjuk, hogy István és Gizella több gyermeke csecsemő- és kisgyermekkorban meghalt, unokájuk nem maradt, mert Imre herceg is életét vesztette 1031-ben. Az István halála utáni trónviszályokat is jól ismerjük. (Vö. Györffy, István király és műve; Kristó Gyula — Makk Ferenc, Az Árpád-ház uralkodói. IPC könyvek. Díszkiadás. Megjelent a honfoglalás 1100. évfordulójára. 39—40). Ha valóban lett volna I. Istvánnak Ajtonyt legyőző Csanád nevű neposa, akkor Anonymuson kívül is a források valamelyike bizonyára megemlékezett volna az eseményről. Kézai Simon, aki Anonymust „gondosan használta, Szűcs Jenő találó megjegyzésével: kijegyzetelte” (Veszprémy i. m. 159), nem szólt Csanádról és Dobokáról. Továbbá a XIII. században működő Ákos mester és a XIV. századi krónikakompozíció sem említette Dobokát, jóllehet a kutatások kiderítették, hogy ismerték Anonymus Gestáját (vö. Kristó Gyula, A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig. Bp., 1994. 40).

A nagyobb Gellért Legenda ugyan megemlékezik egy Ajtonyt legyőző Csanádról, de nem mint I. István „neposát”, hanem Ajtony egyik különösen nagyrabecsült emberét említi, aki később átszökött István királyhoz: „miles valde honoratus, nomine Chanadinis ... fugiens occulte venit ad Regem” (SRH. 2: 490).

Kinek higgyünk, Anonymusnak vagy a Nagy Legendának? E kérdést történészeink úgy válaszolták meg, hogy — Csanád Istvánhoz való rokonságának bizonyítása érdekében — a Nagy Legenda tudósítását ötvözték Anonymus kitalált genealógiájával: amikor I. István 1028 táján megvívott Ajtonnyal, akkor „a király seregét Csanád vezette, a király rokona, aki korábban Ajtonyt szolgálta” (Kristó—Makk i. m. 47, kiemelés F. K.).

Ahogy Dobokát, úgy Sarolt testvérét, Karoldot is csak Anonymus Gestájából ismerjük, további sorsáról nincs tudomásunk (vö. Györffy, István király 61). Karold személye egyébként úgy jön a Csanád apja Dobokáról mint hadvezérről, mint Doboka vár névadójáról alkotott feltevéssorozatba, hogy már a XIX. század vége óta keresik azt a láncszemet, mely hiányzik ahhoz, hogy hitelt érdemlően bizonyítani lehessen Csanád és I. István rokonságát, azaz Anonymus állítását. Ortvay Tivadar — történészi fantáziával — vetette fel, hogy Doboka bizonyára Karold férje volt (Az Ajtony- és Csanád [17] nemzetségek birtokviszonyai Dél-Magyarországon: Száz. 1891: 263—78), majd Makói Makay Dezső megfogalmazta a feltevést: „I. Gyula vezérnek ugyanis két lánya van, az egyiket[,] Saroltát, Geiza magyar fejedelem (Szent István atyja), a másikat[,] Karoltot pedig Doboka, egy erdélyi főúr vette nőül. Karolt Dobokának Csanád nevű fiat szült” (Turul 1895: 65; vö. A Csanád nemzetség. Bp., 1896. 4).

A bizonyíthatóság nélküli családfát Pauler Gyula nemcsak elfogadta, hanem megtoldotta azzal, hogy „Csanád Erdélyben, Gyulának — mint nagybátyjának — táborában nyerte neveltetését és vallásos elveit” (A magyar nemzet története Szent Istvánig. Bp., 1900. 61). — Ha Karold és Doboka feltételezett házasságát el is fogadnánk, nehezen képzelhető el, hogy az az Anonymus, aki műve egészében kiemelten számon tartotta a rokonsági fokokat, ki kinek az apja, fia, őse, unokája, felesége stb., kihagyta volna Karold és Doboka férj—feleség kapcsolatát.

E kérdésben az utóbbi időben is két ellentétes nézet látott napvilágot. Makkai László lehetségesnek tartotta Karold és Doboka házasságát, ezért Csanádot — politikai szereplése miatt is — az Árpádok családjához tartozónak tekintette (in: Erdély története. Bp., 1987 ² . 1: 281, 592). Kristó Gyula tagadja e feltevést, mert „semmi adat nem igazolja, hogy Doboka Karold férje lett volna” (Száz. 1988: 28).

Bóna István, jóllehet Dobokát élő, történeti személynek fogadja el, mert „nyílván” [?] első ispánja és hadvezére volt I. Istvánnak, mégis, a korábbi feltevésekkel és Makkaival ellentétben, Karoldot Anonymus találmányának tekinti, és Karold létezését helyesírástörténeti érvekkel cáfolja: a XII—XIII. század elején az írásos emlékekben gyakran ch -val írják a s (š), cs (č) és k hangokat, pl. Chimon = Simon, Chanad = Csanád, Chemey = Kemej stb. Bóna szerint tehát ahogyan Anonymus a magyar Kalán névből a latin Chalan formát „Salánnak értelmezve bolgár vezetéknevet alkotott, ugyanúgy alakította ki a Sarold »Charold« átírásából a Karoldot”. Mivel a Sarolt ismert és más forrásokban általában szókezdő S -sel írott név volt, a Caroldu -ból — jobb híján — „húg lett” (Erdély rövid története. Bp., 1989. 113—4; vö. még 1198: Chatapani = Catapanus, 1199: Pentecham = Penteka, 1211: Michola = Mikola, 1214: Chopulch = Kapolcs: Kniezsa István, A magyar helyesírás a tatárjárásig. Bp., 1928. 14—5).

Magam is Bóna nézetét fogadom el. Karold, mint Doboka is, P. Magister találmánya, nevük más forrásban nem található. Anonymus személyükkel is szélesítette a családfákat és színesítette meseszövését. Annak ellenére kételkedem Karold létezésében, hogy Melich János kimutatta a Karold ’fekete menyét’ és Sarolt ’fehér menyét’ nevek bolgár-török eredetét (HonfMg. 45—50). — Ligeti Lajos szerint azonban Melich János bolgár-török etimológiáit „a kritika szűrőjén átbocsátva” újra meg kellene vizsgálni, mert például „nehezen érthető, hogy Géza fejedelem felesége, István anyja, Sarolt dunai protobolgár nevet viselt volna nénjével Karoldu val együtt” (A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp., 1986. 533—4).

De P. Magister miért Dobokának nevezte el Csanád apját? Azért, mert névadási módszerébe tökéletesen beleillett az, hogy Csanádnak, egy vár elfoglalójának és névadójának apját egy másik vár nevéből alkossa meg. Viszont Anonymus a vár nevét azért csak egy mellékszereplőjénél használta fel, mert magát Doboka várat nem ismerte. Ha ugyanis személyes tapasztalata lett volna a várról, ha járt volna arrafelé, akkor meseszövésébe beillesztette volna, mint ahogyan Szabolcs, Bors, Pata várát, illetőleg Csanád, Csongrád, Bolondóc, Trencsén, Sempte, Galgóc várakat is. Tehát egyik kézenfekvő magyarázat szerint: Anonymus a helynevet ruházta fel Csanád apja Dokokára, vagyis a helynév volt az elsődleges, amiből a személynév alakult, amint azt Benkő Loránd 1966-ban gyanította (l. i. m.).

Anonymus névválasztásának — ismereteink szerint — feltehető más indítéka is. Nevezetesen az, hogy egy ismeretségi köréhez tartozó Doboka nevű személyt örökített meg és szerepeltetett művében, hiszen meseszövését is többnyire személyes kapcsolatai révén formálta (vö.: Györffy, Rejtély 108; Benkő i. m. 15, 23). A Gesta szövegéből kiderül, hogy Anonymus járt Fejér megyében és jól ismerhette a Csákokat. Írásos nyoma van annak, hogy Fejér megyében, Bogláron élt egy Doboka nevű birtokos, aki 1221-ben körülhatárolt földjét eladta Csák nembeli Demeternek: „quidam nomine Doboka ... terram suam Boklar nominatam, circumquaque metatam ... pro triginta marcis magistro Demetrio de genere Chak vendidisset ” (HO. 8: 19; vö. Györffy 2: 352), aki főasztalnok és vasvári ispán volt (vö. Karácsonyi, MNemz. 355). E korban a birtok eladásakor a „rokonoknak elővevő joguk” volt (Pauler, MagyNemzTört. 1 ² : 334), így lehetséges, hogy Doboka rokona volt az előkelő Csák nembeli Demeternek.

Mivel Anonymus prológusában „félreérthetetlenül ott van a genealogia regum mellett a genealogia nobilium igénye”, és a gestában „ez az elv teljes szélességében gyakorlatba megy át” (I. Tóth Zoltán: Száz. 1945—46: 38), ezért tehát elképzelhető, hogy Magiszterünk egy Csák nemzetséghez és ismeretségi köréhez tartozó Doboka nevét örökítette meg az utókor számára, és kitüntette azzal, hogy Szent István „rokonává” léptette elő. Tehát Csanád apja Doboka neve — hasonlóan Velekéhez — egyaránt alakulhatott helynévből és személynévből; amikor Anonymus Doboka nevét beillesztette meseszövésébe, a kettő közül bármelyikre — Doboka várra vagy a Csák nembeli Dobokára — gondolhatott (vö.: Benkő, Név és történelem 19, 23, 27; Fehértói, Kísérlet Velek, Torda püspök és Anonymus új megközelítésére: MNy. 1993: 319—28).

   5. Tapasztaljuk, többen és többször kimutatták, hogy P. Magister kihangsúlyozza a rokoni kapcsolatokat, a nemzetséghez való tartozást, az ősök szerepét, az apa—fiú viszonyt, ami nagyrészt — a fentebb említett — társadalom szemléletével függ össze. Valamint a XII. század második felében az egyelemű névadást felváltotta az ún. filius -os névforma, és a személy azonosításához szükség volt az apa nevének feltüntetésére is. A Gestában mintegy százszor fordul elő az apa—fiú viszonyt kifejező filius -os névváltozat, az apa—leány kapcsolat több mint tízszer, az avunculus ’nagybáty’ négyszer, az avus, attavus ’ős’ és a gener, generatio számos esetben.

A nepos rokonsági fokot Anonymus ötször alkalmazza. A nepos jelentései: 1. unoka, 2. utód, 3. férfitestvér vagy leánytestvér fia (Finaly Henrik, A latin nyelv szótára. [19] Bp., 1884. 1299). A XIII. század elején a jobbágyösszeírásokban a nepos ’unoka’ jelentésben élt. Erre példa az 1211. évi Tihanyi Összeírásból egy jobbágynév: „In ... villa nomine Belen isti sunt ioubagiones: Yroslau, Chekeu ... nepos predicti Yroslau, Vnoca ” (PRT. 10: 507). Az 1237—40 körüli Albeus-féle összeírásban a szolganő unokáit említették: „In predio Sancte Crucis ... nomine jobagionum ... Scemus cum filiis, nepotes ancille ecclesie” (PRT. 1: 776). Sol comes 1227-ben Tamás nevű unokájára hagyta Bersen nevű birtokát: „Ego comes Sol ... praedium nomine Almad ... confero maiori filiae, vxori Buzad filii Buzad comitis ... filio Buzad, nepoti meo, nomine Thomas contuli praedium Bersen” (CD. III/2: 106).

Ha a Gesta Csanád apja Dobokára vonatkozó XX. századi magyar fordítását összevetjük a „nepos” kifejezést tartalmazó latin szövegrészekkel, akkor kitűnik, hogy Pais Dezső és Veszprémy László történeti ismereteikhez igazították Anonymus kitalált genealógiáját (lásd 1. táblázat).

Az idézett öt „nepost” tartalmazó szövegrészletből a valós rokonsági fokot csupán egy esetben fejezi ki helyesen az ’unoka’ fordítás: Szent István valóban Taksony unokája volt. Ezzel szemben Marót fejedelem „unokája”, Ménmarót mesébe illő, kitalált személy, ezért tökéletesen mindegy, hogy a „nepos” ez esetben ’unoka’, ’utód’ vagy ’unokaöcs’ jelentést kap. [20]

Amikor Pais Dezső Ed és Edömen Pata nevű „unokájának” várépítését fordította, bizonyára elgondolkodott, mert jegyzetében ezt írta: „esetleg unokaöccse” (Anonymus Gesta Hungarorum. Pais Dezső és Györffy György jegyzeteivel. Bp., 1975. 160). A két kun vezérnek, Ednek és Edömennek ugyanis csak akkor lehetett volna közös unokájuk Pata, ha a két vezér közül az egyik nő, azaz, ha Ed és Edömen házasok. Nevük hasonlósága alapján őket inkább testvéreknek fogadhatjuk el (vö. Benkő Loránd, Anonymus kunjairól. In: Kelet és nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged, 1995. 49—52, 62—3). Vagy ha mindkét kun vezér házasságából születik az egyiknek egy lánya, a másiknak egy fia, ezek összeházasodnak, és ebből a frigyből születik meg Pata, a közös unoka. Nem hinném, hogy Anonymus e lehetséges, de körülményes családi kapcsolatokat végiggondolta volna, ő csak egyszerűen leírta a nepos rokonsági fokot, ami ’utód’ vagy ’unokaöcs’ jelentéssel is bírhat.

A honfoglaló Szabolcs vezértől származik — a hagyomány szerint — a Csák nemzetség (vö. KMTLex. 43). Ezért Anonymus „Sac nepos Zobolsu” szövegét korrektebb lett volna „Szabolcs utódja Csák”-nak fordítani, mert Csák a szerző szerint is „longo post tempore” ’sok idő múltán’ épített várat a Fertő mocsara mellett. Végül, I. Istvánnak nem volt unokája, ezért az Anonymus-fordítók az „unoka-fitestvér”, „unokatestvér” jelentést alkalmazták Csanád rokonsági fokának jelölésére, nem az „unoká”-t, mint nyolc sorral feljebb a kitalált Ménmarót „nepos”-nál.

Ha tehát Ménmarótnál, Csanádnál, Patánál, Csáknál egyaránt valószerűtlen az unoka rokonsági fok, a fordítók mégis a nepos első ’unoka’ jelentéséhez ragaszkodnak, akkor miért csak Csanád lett „unokatestvér”? Nyilván azért, mert meg akarták különböztetni Csanádot a képzeletbeli Ménmaróttól és Patától. Amennyiben követték volna a szerző gondolatmenetét és stílusát, igazodnak meseszövésének fordulataihoz, akkor nyilvánvalóvá vált volna, hogy P. Magister Csanáddal, I. István „unokájával” — ezzel az epizóddal is — mesterséges családfát konstruált (vö. Bollók János, A Thonuzoba-legenda történeti hitele: Száz. 1979: 97—107). Márpedig nemcsak Csanádnak, hanem apjának, Dobokának, „Doboka vár névadójának” is — Melich és a történészek koncepcióját követve — a fordítók felfogása szerint is hiteles, történeti személyeknek kellett megmaradniok. Erre utal Pais Dezsőnek Csanádra vonatkozó megjegyzése: Csanád „Anonymus 11. fejezete szerint Szent István neposa; a nepos pedig a középkori latinságban nemcsak unoka, hanem egész rendszeresen unokatestvér is. S ilyen értelmezéssel Szent István rokonságába ennek anyja, Sárolt révén jobban is beiktatható.” (Anonymus Gesta Hungarorum. Bp., 1975. 144).

Anonymus fordításának hitelességéhez tartozik Melich Jánosnak Pais fordításához fűzött egyik megjegyzése. Az 1963-ban megjelent Anonymus-tanulmányában Melich a latin idézetek után többször együtt közölte a Szabó Károly-féle és a Pais-féle magyar fordítást. Egyik lábjegyzetében ezt írta: „Én e részben Szabó—Fejérpataky fordítását Anonymus szándékához a Paisénál közelebb állónak tartom. Azért közlöm azt is” (Dolgozatok II. NytudÉrt. 41. sz. Bp., 1963. 14). Egyébként Szabó Károly a nepos -t unokának fordítja, amint az a következő idézet-összeállításból kitűnik. Az 1991-ben megjelent német fordítás a nepos -t „Neffe” ’unokaöcs’ jelentéssel adja vissza.

Anonymus Csanádra vonatkozó szövegének XVIII—XIX. századi fordításai: „ Ohtum , a’kit ... Szent-I tván Királynak onoka Eötse, /Sunad/ Tsanád , a’ Doboka fia, az ő Maros mellett-levő Várában megölt” (Anonymus, az az Bela Királynak nevetlen iró deákja... magyarra forditotta ... Lethenyei János Pesten... 1790. 15). — „ (Ohtum) Otom ... kit ... Sz. I tván Sunádja a’ (Dobuca) Doboka fia a’Király unokája a’maga Várában a’ Maros mellett meg-ölt...” (Magyar Sunád, avagy I. Béla királynak nevetlen iró-deákja ... Magyarba őltöztetve előállatott ... M.M.I. Debreczenben ... 1799-dik E ztend. 26—7). — „Ohtum, [21] kit ... sz. István király idejében Sunad Dobuka fia, a király unokája , Maros melléki várában megöle” (Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok viselt dolgairól. Kiad. Fejérpataky László. Fordította Szabó Károly. 1892 ² . 16). — Német nyelvű, modern fordítás: „Fürst Galád ... von dem jener Ajtony abstammte, den viel später ... zur Zeit des Heiligen Königs Stephan, Csanád, Sohn des Doboka und Neffe des Königs, in seinem Lager am Maros ... tötete...” (Die „Gesta Hungarorum” des anonymen Notars. Unter Mitarbeit von László Veszprémy herausg. von Gabriel Silagi. Sigmaringen, 1991. 53).

   6. A következőkben bemutatom, miként vélekednek a nyelvészek és történészek az ország különböző részein fellelhető Doboka földrajzi nevekről. Kiindulásul Kristó Gyula — Makk Ferenc — Szegfű László „Adatok »korai« helyneveink ismeretéhez I.” című munkáját választottam (Acta Univ. Szeg. Acta Hist. XLIV. Szeged, 1973.). Adattárukban a nép- és törzsnevekből, illetőleg a korai magyar történetben fontos szerepet játszó személyek nevéből alakult helyneveket gyűjtötték össze. Kijelentik, hogy az azonos hangalakot mutató helyneveket nem lehet egyetlen személy nevéhez kapcsolni, és az összes helynév keletkezése okául egyetlen személyt feltenni (i. m. 5).

„Az Árpád-család nem-keresztény nevei” című csoportban találunk 17 Doboka földrajzi nevet, első előfordulásuk időpontját és földrajzi elhelyezésüket. Doboka magyarázatául e műben a következő áll: „An.: Dobuca. Csanád apja. Szn.-i megfelelői: 1135: Dobika , CD 7/5, 103; 1221: Doboka , HO 8, 19. A nevet származtatták a vitatott eredetű dob ’hangszerféle’ szavunkból (mely finnugor örökség vagy hangutánzó szó lehet), illetve ’mély’ vagy ’tölgyfa’ jelentésű szláv szavakból...” (i. m. 50). Eszerint Kristóék a 17 Doboka földrajzi nevet Csanád apja Dobokára vezetik vissza mint névadóra.

Névmagyarázatukhoz meg kívánom jegyezni, hogy az 1135. évi Dobika személynév (CD. 7/5: 103) más olvasat szerint Dobrka (CDES. 1: 72). A név eredetére, származására vonatkozó szövegrész fogalmazása is félreértésre adhat okot, mert a Doboka személynevet eddig senki nem magyarázta a szláv ’mély’ jelentésű közszóból, csak a helynevet, márpedig itt, ebben a csoportban az Árpád-család tagjainak nevéből keletkezett földrajzi nevekről esik szó.

Az adattárukban feltüntetett 17 Doboka földrajzi név közül 4 való a XIII. századból, 2 a XIV. századból, 4 a XV. századból, 2 a XVI. századból, 1-1 a XVII—XIX. századból, és év nélküli 2. Eszerint első előfordulásuk alapján nehezen lehet mind a 17 Doboka nevet korainak minősíteni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az első írásos emléknél jóval korábban is élhetett már némelyike.

Az általam összeállított 2. táblázat bal oldalán a Kristó — Makk — Szekfű-féle adatsor áll. A + jelöli a Lipszkyben megtalálható, illetve Melich, Györffy, Makkai és Bóna által magyarázott Doboka helyneveket. A táblázat jobb oldalán az eddig rendelkezésünkre álló legkorábbi előfordulások évszámát tüntettem fel. A táblázatból könnyen leolvasható, egyúttal azonban feltűnő is, hogy Melich János és négy középkorral foglalkozó történész sem egyformán magyarázza a Doboka helynevek alakulását, eredetét, és Lipszkyben a Kristóék által kimutatott 17-ből csak 8 Doboka név lelhető fel.

Melich János öt Doboka helynevet ismer el, melyeket Doboka személynévből magyaráz: A Szolnok-Doboka megyei Doboka vár és Kisdoboka , valamint a Csánkiból ismert Hunyad, Baranya és Szabolcs megyei Doboka helyneveket (l. alább). Györffy György Csanád apja Doboka „ispánt”, I. István rokonát mint névadót három helynévvel kapcsolja össze: Doboka vár -ral, Kisdoboká -val, valamint az Alsó-Fehér megyei Datk -kal (ArchÉrt. 1970: 232, 244—5; TörtFöldr. 2: 48, 66, 196). Makkai László Csanád apja Dobokát mint lehetséges névadót hat helynévben ismeri fel. Makkai nézete szerint: „Doboka nemcsak Doboka várának, hanem (középkori oklevelek tanúsága szerint) [22] kétszer Baranyában (azaz Árpád-rokonság körzetében), egyszer a Dráva—Száva közén (azaz a Gyulák hatalmi területén), egyszer a Tisza bal partján (Pátroha mellett, azaz a só útján), s egyszer az Olt-kanyar határőrvidékén (ma Datk) fekvő helységeknek is nevet adott” (Erdély története. Bp., 1987 ² . 1: 281). Bóna István, aki két Doboka helynév eredetét vezeti vissza Csanád apja Dobokára mint névadóra, Erdély X—XI. századi uradalmi központjainak kialakulásával kapcsolatosan ezt írja: „A Kis-Szamosba folyó Lóna patak völgye felett emelkedő Dobokavár nyilván [?] első ispánjáról, I. István hadvezérének, az Ajtonyt legyőző Csanádnak apjától, a korábban Fejér megyében is birtokló (Doboka-puszta) Dobokáról nyerte a nevét” (Erdély története. Bp., 1987 ² . 1: 220).

A Doboka földrajzi nevek magyarázatához

Mindezek ismeretében úgy vélem, jogos feltennünk a kérdést: ha Györffy György Csanád apja Doboka nevéből csak három erdélyi helynevet tud kellő indokkal megmagyarázni, akkor Makkai László ugyanennek a Dobokának a nevéből miért éppen a dupláját, hatot, de Erdélyből csak kettőt? Végül Bóna István miért csak kettőt, Erdélyből viszont csak egyet? A bemutatott három eltérő történészi vélemény — nézetem szerint — önmagában megkérdőjelezi Csanád apja Dobokának névadói szerepét. A [23] helynévmagyarázatok különbözőségének okát értem. Ha ugyanis a történészek a Doboka helynevek eredetét mindenáron az anonymusi Csanád apja Dobokának I. István kori hadvezérségével és ispánságával akarják megmagyarázni, akkor e feltevéssorozatból ki-ki annyit vall magáénak, annyit épít be elméletébe, amennyit jónak tart. Megbízható források nélkül voltaképpen bármelyik változat — Györffyé, Makkaié, Bónáé — elfogadható. Előbb azonban ki kell választanunk azt a változatot, ahogyan Csányi Vilmos fogalmazta: „azt a hiedelemrendszert”, melyben hinni akarunk!

A XIV. század előtt — folytatta Melich — a földrajzi nevek a bolgárban és szerbben is Dlbok hangalakúak voltak, ezért ezekből is olyan magyar alak várható, amelyben ott van az l , tehát egy ómagyar * Dulboka . Márpedig az erdélyi Doboka névre nincs egyetlen l -es alakunk sem. Melich megemlíti továbbá, hogy a szerb és bolgár melléknévnek a többi szláv nyelvben g -vel kezdődő szó és földrajzi név felel meg: g bok? ~ g obok ’profundus, tief’, és egyesek a bolgár-szerb szót „egy régi bolg.-szerb g bok változatának tartják”. Melich szerint azonban sem a d -vel, sem a g -vel kezdődő földrajzi nevek nem kapcsolhatók össze a magyar Doboka névvel, ugyanis „a Doboka tulajdonnév már a X. század második felében megvolt, mert annak a Csanádnak, aki Ajtonyt a XI. sz. elején megölte, az édes atyját Doboká -nak hívták ... az erdélyi Doboka meg az 1068. évi besenyő betöréskor már állott” (i. m. 243, kiemelés tőlem, F. K.).

„Ezek alapján tehát a név a X. sz.-ban is d hangon kezdődött, viszont a bolg.-szerb szó ekkor nagy valószínűséggel még gl- kezdetű volt.” Az az elképzelés, hogy a helynevek „az ó-egyh. szláv dob ’baum’, bolg. d b ’tölgy’, szerb-horv. dub , cseh-tót dub ua. [24] stb.” szóval lennének összeegyeztethetők, Melich szerint nem jöhet számításba, mert e szónak véleménye szerint nincs ilyen származéka (i. m. 244). Éppen ezért Melich Doboka vár nevét személynévi eredetűnek véli, amire már Pauler Gyula is felhívta a figyelmet: „Dobokavár, mely szintúgy[,] mint Kolos és Torda tulajdonnévre [értsd: személynévre] emlékeztet” (A m. nemz. tört. 1 ² : 55). Nemkülönben Pais Dezső, „aki nagyértékű Magyar Anonymusában azt írja, hogy a Dobuka ” személynevet „nem egyedül Csanád apja viseli ... a magyar középkorban”.

„A királlyal rokoni kötelékben állott” Dobuca nevén kívül Melich is idéz más személynévi adatot az Árpád-korból: 1166. évi „Widone filio Dobica ”, valamint 1463-ból, Hunyad megyéből: Doboka , Kenezius de Marthondenk nevét (Csánki 5: 85). Ez utóbbit azzal a megjegyzéssel, hogy „a XV. sz.-ban az oláhok közt a magyar név el volt terjedve, vö. ... 1460-ból: Bogdan Doboka személynevek”. Melich az öt Doboka helynév adatait összehasonlította a Doboka személynevek régi alakjaival, és arra az eredményre jutott, hogy mivel a helynevek és személynevek alakjai megegyeznek, ezért a „ Doboka hn.-eink Doboka szn.-ekből valók” (i. m. 245). Vagyis Melich nem állítja, hogy minden Doboka helynévnek Csanád apja Doboka lett volna a névadója!

Melich megállapítja továbbá, hogy a helyneveknek és személyneveknek legrégibb alakja a Dubika lehetett, ebben pedig az -ika képző van, amely fellelhető a legrégibb magyar személynevekben, mint például a Fancsika (<: Fancs < Foncs ) névben. Az eredeti Dubika töve a Dub Melich szerint azonos az ómagyar Dub személynévvel, „mely szintén eredeti magyar szó, s azonos a magyar dob , ómagyar dub ’tympanum’ köznévvel, melynek eredeti jelentése [?]: ’turgidum quid, felfúvódott, feldagadt, vastag, feldoblott’. Személynévül alkalmazva pedig a név jelenthette a ’vastag vagy testes kövér’ embert” (i. m. 245). Melich névmagyarázata értelmében tehát a 900-as évek végén született Csanád apja Doboka testes, kövér ember volt, úgy nézett ki, mint egy dob, ezért lett a neve Doboka . És szerte a Kárpát-medencében fellelhető Doboka helynevek a hasonló jelentésű „magyar” Doboka személynevekből alakultak. Melichnek ez az abszurd személynévmagyarázata okkal kelthetett gyanút a Doboka helynevek szláv eredetének — kronológiai érvekkel megtámogatott — cáfolatával szemben is.

A Gombocz—Melich-féle Magyar etymológiai szótár (EtSz.) 1927-ben megjelent IX. füzetének Doboka szócikke lényegében megegyezik Melichnek a Magyar Nyelvben kifejtett elméletével. Moór Elemér az Ungarische Jahrbücher (Berlin—Leipzig) 1927. évfolyamában (435—40) ismertette az EtSz. addig megjelent füzeteit, részletesen a IX. füzet néhány személy- és helynévmagyarázatához fűzött kritikai megjegyzést. Moór nem értett egyet a Doboka személynév magyarázatával sem, azzal, hogy egy feltételezett ’turgidum quid’ jelentéssel bíró ómagyar Dob személynév kicsinyítő képzős alakja lenne. Noha nem lehet kizárni, hogy valakit ’kövér, felduzzadt’ stb. gúnynévvel illessenek, de hogy a régi magyarok ezt személynévként használták volna (a 900-as években!), mely aztán számos helynévben visszatérne, az Moór szerint teljesen kizárt.

Továbbá Moór véleménye az, hogy a magyar nyelvben nem létezik olyan hangtörvény, mely értelmében a sonanst tartalmazó szláv szavak a magyarba átkerülve kizárólag -ol, -al alakban jelennének meg. Mert például Szerém megyében volt Wlchak, Vicsak, Volchak helynév (Csánki 2: 255), Közép-Szolnok megyében a Wlchak, Velchok mellett előfordul Wicha helynév (Csánki 1: 566) [vö. FNESz. Vicsa alatt: „a szb.-hv. Vuča ... Tövében az ősszl. * v lk ’farkas’ rejlik”], Tolna megyében Vicske (Csánki 3: 458). A szláv sonans eltűnésére Moór személynévi példákat az 1211. évi Tihanyi összeírásból idéz: a Volka (Volca) mellett van a Vok (Vocu, Voci) és a Voka (Voca) személynév (PRT. 10: 508). [Az 1202—3. évi Aradi összeírásból hasonló alakulatok a Vlcos, Vocos személynevek (LevKözl. 1962: 215, 216).] Moór szerint semmi kétség, hogy az említett [25] névvariánsok ugyanazon eredetűek, mint ahogyan a Valk, Velk helynevek (Csánki 1: 181) mellett előfordul Vok falva is (Csánki 2: 71).

Moór Elemér rámutatott arra is, hogy bizonyos esetekben a topográfia is bizonyítja a magyar Doboka helynév eredetét. Fejér megyében például, Rácalmás mellett egy majorság neve Doboka , mely nyilvánvalóan a majorság melletti Doboka-völgytől kapta nevét. Éppen így meg lehet figyelni egy mélyvölgyet a Baranya megyei Doboka falu mellett. [A ma Görcsönydoboka helynévre első biztos adat a XIII. század első harmadából való, ekkor említik „a dobokai kőbánya nagy útját” (Györffy 1: 298). Pesty Frigyes szerint: „A név szláv eredetű, ti. Doboka két hegy közt szorult, az éjszaki és keleti részről is mélységes völgységet képez, a szlávok a hely fekvésétől adták elnevezését, Duvokát , azaz mélységes helyet” (Baranya megye földrajzi nevei. II. Szerkesztette Pesti János. Pécs, 1982. 261).] Mindamellett Moór elképzelhetőnek véli a magyar Doboka földrajzi nevek személynévi előzményét is, de ezek kizárólagosságát tagadja.

Majd kijelenti, Melich nagyon messze megy, ha a magyar személynévi példáiban Anonymust idézi, aki egy hős atyját a X. századba helyezi, és Melich ebből állapítja meg, hogy a Doboka már a X. században magyar személynév volt. Az adatból csak annyit lehet kikövetkeztetni, hogy Anonymusnak nem okozott nehézséget egy személynév megkonstruálása (i. m. 440). Az 1166-ban feljegyzett Dobika (Widone filio Dobica ) nemzetiségét nem lehet megállapítani, a két XV. századból idézett Doboka személy román volt.

A Melich által eredetinek vélt * Dub-ika alak -ika képzője nemcsak a feltételezett becézés miatt kétséges — állítja Moór —, hanem azért is, mert e képző, ha magyar lett volna, akkor az -i+-k+-a képzőkből kellett összetevődnie. Ez a régiségben pedig csak személynevekben fordult elő. Valószínű, hogy a képző a -ka/-ke kicsinyítő képzőből alakult, s ez a kicsinyítő képző a szláv nyelvekben is igen gyakori. Így a magyar és román Doboka személynevek valószínűleg a kedvelt és gyakori szláv Dob ko, Dob ka személynevekre vezethetők vissza, melyek latinosított alakja mindenütt Dobka volt. — Moór befejezésül leszögezte: írásával azt kívánta bemutatni, hogy a közszavaktól külön kell választani a személy- és helynevek feldolgozását, vizsgálatát, mert az utóbbiak eredetét nem lehet tisztán nyelvészeti módszerekkel megvilágítani. A téves következtetésektől a kutatót csak a szisztematikus vizsgálatok óvhatják meg.

Moór Elemér kritikája éles hangú vitát váltott ki kettőjük között (l. pl.: Melich: MNy. 1928: 10, 1929: 244—5; Moór: MNy. 1929: 387—8). A vitának és a két világháború közti történeti, őstörténeti kutatások szellemiségének, tudományos módszertanának és teljesítményének az értékelése azonban külön tanulmányt kíván.

Melich Jánosnak — az anonymusi Doboka személynév magyarázatát és az abból levont következtetéseit figyelmen kívül hagyva — a kronológiára épített cáfolatával sem lehet egyetérteni. Melich szerint ugyanis a szláv Dlbok térszíni forma nevéből a végső Dubok alak csak a XV. században alakult ki. Ezzel szemben l nélküli Dobouk pataknév már 1200-ban előfordult. Imre királynak a zágrábi püspökség számára kiállított 1200. évi adománylevelében, majd ugyanannak a zágrábi káptalan számára 1201. évi adománylevelében, végül IX. Gergely pápának 1227. évi átiratában Belovár megyében, Császma vidékén egy határleírásban ez áll: „ad fluvium Dobouk , deinde ad Belablata, hinc ad fluvium Prestika, qui currens iungitur prenominato fluvio Chasman!” (ÁUO. 11: 72; 1: 232, 238; vö. Ortvay, Vízr. 274; Sztp. 1: 57, 58—9).

E. Dickenmann, a szerb-horvát d bok ’tief’ ¬   globok- melléknévből alakult víznevek korai adataként az 1200-ból származó „fluvium Dobouk ” Császma-vidéki pataknevet idézi, és közli ennek Smičiklastól (Index 422) Duboka , Šišićtől Duboki (Index 503) és Kukuljevićtől Dobohuc (Reg. 20) olvasatát. Dickenmann megjegyzi: a globok- [26] tő megmaradt a szlovénban és kajhorvátban és nagyrészt hiányzik a szerbből (Studien zur Hydronymie des Savensystems. Heidelberg, 1966. 1: 109). Tehát a XIII. század legelejéről (mondhatni a XII—XIII. század fordulójáról) adatolt Császma vidéki Dobouk pataknév már l hang nélküli volt. Hasonlóan korai, 1250-ből származik egy másik délvidéki l -nélküli pataknév: Dobouca . Az 1413-ból adatolt Pozsega megyei Felseudoboka, Alsodoboka (Csánki 2: 405) nevét Kristóék is felvették adattárukba, Lipszkyben is megtalálható. Makkai e helynevet szintén megemlíti mint a Dráva—Száva közén, azaz a Gyulák hatalmi területén fekvő, ezért Csanád apja Doboka után elnevezett helységet (l. fent). A Pozsega megyei Doboka helynévre megvan az az Árpád-kori adat, mely a falu nevének kialakulásában, illetőleg a helynév magyarázatában perdöntőnek számít. 1250-ben IV. Béla a Sudan nembeli Ábrahám fiának, Joanca comesnek kérésére megerősíti őt és örököseit a Pozsega megyei Welica, Cheglyn, Bucola és Bedech nevű földek birtokában, és ezek határait leíratta. Cseglin (Cheglyn) határleírásában ez áll: „Prima meta terre Cheglyn ... venit ad alios duos rivulos, qui dicuntur Dobouca et Chuynna ... et pervenit ad fossata, que dicitur vulgo baraszda. Abhinc tendit per montem illum recedens a barazda et pervenit ad locum nomine Susoy...” (Sztp. 1: 282—3; vö. Engel Pál, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Pozsega megye. Kézirat. Cseglin alatt). Tehát Cseglin határában folyt 1250-ben a Dobouca patak, és Cseglin és Gradistya vár között ma is megvan Duboka helység. Vagyis mint számtalan más hasonlóan alakult helynév esetében, először volt egy pataknév, majd a patak mentén létesült a falu, mely átvette a patak nevét.

A Gömör megyei, Beretke melletti, 1787-ben lejegyzett Doboka erdőt Kristó és munkatársai felvették adattárukba. Lipszky, Melich, Makkai, Bóna nem ismeri az adatot. Györffy György egy év nélküli, de a XIII. századra datálható, 1347. évi átiratú oklevélből idézi a „Possessio Dabacha ~ Dobocha in comitatu Gumur” birtokot, mely a XIII. században (Fraknói) Isaak fia Bertalan comes birtoka volt; magtalan halála után Károly király Vörös Tamás várnagynak adta, s tőle Nagy Lajos 1347-ben visszavette cserébe. Bár Györffy a helynév lokalizálását bizonytalannak ítéli, mégis azonosíthatónak tartja a Gömör megyei Lenke határában nyugatra elterülő Doboka szántóval, melyet az 1854. évi kataszteri felvétel tartalmaz, vagy a Beretkén lévő — Kristóék által említett — Doboka erdővel. De sem a XIII. századra datálható birtok, sem a XVIII—XIX. századi földrajzi nevek eredetéről nem nyilatkozik. A Gömör megyei Dobócával való azonosítása a birtokosok eltérése miatt nem fogadható el (TörtFöldr. 2: 494).

Az idézett három Árpád-kori adat közül az 1200./1201., 1227./ évi Császma vidéki Dobouk és az 1250. évi Pozsega megyei Dobouca pataknevek biztosan a szerb-horvát d bok ’tief’ melléknévből alakult víznevek (l. Dickenmann). A XIII. századi Gömör megyei birtok: Dabacha, Dobocha — tekintettel a megye földrajzi és etnikai adottságára is — hasonlóan szláv eredetet tételez fel. Ezt tudva milyen indokokkal lehetne elutasítani a Baranya, a Doboka, az Alsó-Fehér megyei és a Dráva melletti Doboka nevek szláv földrajzi névi eredetét?

A Hunyad megyei Doboka falu nevét 1464-ből ismerjük. Lipszkyben oláh faluként Dobokalunka alakban található. Feltehetően igaza lehet Melichnek, aki szerint a Hunyad megyében 1463-ban élt „ Doboka kenezius de Marthondenk” (Csánki 5: 85, 86) nevét őrzi a falu. Talán szintén személynévi eredetű lehet a Szabolcs megyei , Pátroha mellett levő, 1324-től adatolható Doboka falu (Csánki 1: 513), bár Karácsonyi János egy Szabolcs megyei Dobokát a Balog-Semjén nemzetség királytól nyert birtokai között sorol [27] fel már 1290-ből (MagyNemz. ² 208). Lipszky nem ismeri, a XVIII. században már nem volt meg. Mező András is a Doboka személynévből magyarázza a helynév eredetét (SzabSzatm. 102). Feltehetően oláh kenéz nevét örökítette meg az 1363. évi Krassó megyei Dobokapataka is: „Castrum Iliead, Zicipataka, Dobokapataka , Cher, territorium ipsius castri Iliad ubi Kenezy Holahorum ad ipsum castrum pertinentes” (DocVal. 166). Györffy György Krassó megye vízrajzában és Vaja helységnél közli a Szécsény (Zici) patakára vonatkozó adatot, de sajnos Dobokapataka -t nem (TörtFöldr. 3: 497). Természetesen a felsorolt — esetleg személynévi eredetű — Doboka földrajzi neveknek semmi közük az Anonymus Gestájában említett Csanád apja Dobokához.

Az eddigieket összefoglalva: rendkívül nehéz egy képzeletbeli személyről bebizonyítani azt, hogy nem létezett. Mégis úgy vélem, elegendő indokot találtam arra, hogy az Anonymus Gestájában említett Csanád apja Dobokának fantáziával megalkotott szerepét ne higgyem el.

Ha a fentieket átgondoljuk, és ha a régészeti leletekből, továbbá „a víznevekből — amelyek sokkal szívósabbak minden más földrajzi névnél — csak egy következtetés vonható le: Erdélynek a 12. század végéig kétféle lakossága volt. Egy korábbi eredetű, de sokfelé továbbélő szláv, és a 10. századtól folyamatos magyar” (Bóna i. m. 136), és mivel ismerjük Doboka vár földrajzi elhelyezkedését, 1164. évi biztos említését, mindezek nem nyújtanak-e elégséges bizonyítékot arra, hogy nevét a szláv nyelvből átvett földrajzi névvel magyarázzuk?

Történészeinknek kétségtelenül nem kevés munkájába kerülne az anonymusi Csanád apja Dobokát, I. István fantáziával megalkotott hadvezérét és ispánját, a vele kapcsolatba hozott színes történetet kiiktatni a magyar történelemből. Véleményem szerint megérné a fáradságot, mert Kristóval vallom: „a történelem nemesebb dolog annál, mintsem hogy akár őt, akár magunkat becsapjuk” (Magyar Rádió, Bartók adó, 2000. június 19.).

Fehértói Katalin

Doboka. A debated issue with respect to „Gesta Hungarorum”

„Gesta Hungarorum”, written in the early thirteenth century by a person we refer to simply as Anonymus, mentions a number of characters whose names were invented by the chronicler himself, based on geographical names or personal names taken from his own acquaintanceship. Linguists and historians tend to take Doboka, the father of Csanád (allegedly a relative of King Stephen I) to be an authentic historical character. What is more, some historians have claimed that Doboka was the commander of Stephen I’s army, the person whose name is preserved in a number of geographical names Doboka in various parts of the Carpathian Basin, including the Castle of Doboka in Transylvania. — On the basis of a thorough analysis of the text and the Hungarian translation of „Gesta Hungarorum”, it can be established that the person of Csanád’s father Doboka was invented by Anonymus himself. That is why Doboka is not mentioned in a single source other than Anonymus’ chronicle. Recently found data support the assumption that the name of the Castle of Doboka probably goes back to a Slavic common noun duboka ‘deep water (among high mountains)’, an explanation that is also motivated by the actual geographical surroundings of the Castle of Doboka.

Katalin Fehértói