Az uráli névkutatás lehetőségeiről*
1. Ahhoz, hogy áttekintsük, milyen lehetőségeink adódnak az uráli névkutatás terén, azt kell először meghatároznunk, hogy mit is takarhat ez a kutatási terület. Előrebocsátva mindenképpen le kell szögeznünk: nem annak a kutatási módszernek a specifikus megvalósulását, amit az uráli összehasonlító nyelvészet általánosabban jelent számunkra. Ez a lassan két és fél évszázada formálódó tudományszak az uráli nyelvcsaládba tartozó nyelveket azzal a történeti nyelvészeti céllal veti össze, hogy rekonstruálni lehessen e nyelvek közös életének olyan állapotát, sőt állapotait, amelyeket a nyelvtörténet más, forrásokra épülő eszközeivel nem érhetünk el. Az uráli nyelvek névkutatása természetesen nem tűzhet ki maga elé ilyen célt. Hiú remény lenne azt gondolnunk, hogy akár töredékesen is rekonstruálni lehetne egy valamikori — sok évezreddel ezelőtti, sok tekintetben bizonytalanul azonosítható — ugor, finnugor stb. őshaza helynévrendszerét. A személynevekről mindez még kevésbé képzelhető el.
Ha az itt mondottakat nem tekintjük az uráli névkutatás céljának, akkor adva van számunkra egy másik lehetőség: az, hogy beérjük az egyes uráli nyelvek névrendszereinek tanulmányozásával. Ez azonban nem lenne semmilyen tekintetben sem újfajta célkitűzés, hiszen ilyen keretekben a névkutatás — ha nem is mindenütt azonos intenzitással — hosszú idők óta folyik. Olyannyira, hogy egyes uráli nyelvek hely- és személynévkutatása nemzetközileg is számottevő eredményekkel büszkélkedhet. A finn kutatók jelentős eredményeket mutattak fel többek között a névrendszerek területi eltéréseinek bemutatásában, újabban pedig az általános névelmélet bizonyos kérdéseiben. Magyar kollégáik kiemelkedő munkát végeztek és végeznek a névetimológia és a történeti névkutatás terén. Az úgynevezett kisebb finnugor nyelvek névkutatóit nyelveik sokszínű és változékony nyelvi környezete is arra indíthatta, hogy a névkölcsönzés kérdéseit megkülönböztetett figyelemmel vizsgálják.
Az uráli nyelvek névkutatása tehát többnyire nemzeti nyelvi keretek között folyik, a névtant pedig jellegzetesen nemzeti tudománynak szokás tartani. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egyes uráli nyelvek kutatói ne lennének tekintettel más nyelvek vizsgálatának eredményeire is. Ez a törekvés teljesen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a tulajdonnevek körében a nyelvek kölcsönhatása különösen erősen érvényesül. A magyar névrendszer elsősorban törökségi, szláv, germán és latin hatások jegyeit mutatja még ma is. A finn névállomány történetének alakulását a svéd hatás figyelembevétele nélkül nem lehet megérteni. A kisebb uráli nyelvek névrendszerei — e népek történeti körülményei miatt — még inkább ki voltak téve a külső hatásoknak. Az uráli nyelvek névállományát természetesen nemcsak kívülről jövő hatások érték, hanem többé-kevésbé maguk is alakították a környezetükben levő más nyelvek tulajdonneveit. E kapcsolatok bemutatása érdekében a névkutatás régen kilépett nemzeti keretei közül, ami jó ideje nem csupán a nyelvek közötti névkölcsönzések vizsgálatában, hanem az úgynevezett általános névtan kialakulásában és ismereteinek folyamatos gyarapodásában is látványosan megnyilvánul.
Az uráli nyelvek jó részének névkutatása tehát mélyen be van ágyazódva a nemzetközi névtani kutatásokba. Ezért aztán különösen feltűnő, hogy e nyelvek névkutatói egymással alig tartanak kapcsolatot, egymás tevékenységét kevéssé ismerik. Kivételt inkább [29] csak azok az uráli nyelvek jelentenek (mint például a lapp és a finn), amelyek egymással területi érintkezésben is állnak. Vajon milyen előnyök származhatnak a kölcsönös tájékozódásból vagy esetleg még ezen is túlmenően: az uráli nyelvek névkutatóinak esetleges együttműködéséből?
2. Általában is igaz, hogy egy-egy nyelv névrendszereit vizsgálva nem kevés tapasztalattal és haszonnal járhat, ha más nyelvek névkutatási eredményeit is figyelembe vesszük. Az egyes nyelvek kutatásának esszenciái egyre erősebben csapódnak le az általános névtanon belül megfogalmazódó tételekben, amelyek aztán alapot adnak ahhoz, hogy bármely nyelv konkrét névjelenségeit ezekhez az általános érvényű szabályszerűségekhez tudjuk mérni, hasonlítani. Az uráli nyelvek viszonyában azonban ennél jóval többről van szó, s e kutatási lehetőségek — főleg a helynévkutatás terén — éppen a legutóbbi idők általános névtani eredményei nyomán nyílnak meg egyre jobban előttünk.
A modern névtudomány különösen fontosnak tartja, hogy a neveket egyszerre kell nyelvi tényeknek és társadalmi-kulturális jelenségeknek tekintenünk, hiszen rendszerüket — létükben és változásukban egyaránt — alapvetően e két mozgatóerő határozza meg. A névkutatás e hatásokat modellszemlélettel igyekszik megragadni. A kutatók a neveket modellek megvalósulásaiként fogják fel, s e modellek felhasználásával kísérlik meg bemutatni a névrendszer egészének jellegzetességeit, összefüggéseit éppúgy, mint az egyes nevek sajátosságait. Az általános névtan e kutatási célok megvalósítása során olyan szemléletet, elméleteket és hozzájuk kapcsolódó fogalomkészletet igyekszik kimunkálni, amelyekre az egyes nevek, illetőleg a konkrét nyelvek névrendszereinek elemzése során egyaránt megbízhatóan támaszkodhatunk. Ez a közelítésmód az egyes uráli nyelvek névkutatásában már eddig is szép eredményeket ért el. Finnországban ilyen alapállásból közelít a nevekhez Eero Kiviniemi és a nyomában kibontakozó névtani iskola. A magyar tulajdonnevek vizsgálatában is jelentős eredmények mutathatók fel a modellalkotásban, részben elméleti kiindulásból, de még inkább az egyes nevek elemzése felől közelítve. A szláv, törökségi és más nyelvek környezetében élő kisebb uráli nyelvek kutatói pedig a különböző nyelvek névrendszereinek kapcsolattípusait tárták fel példaadóan.
3. A névkutatások közel sem azonos erővel irányulnak minden tulajdonnévfajta bemutatására. Ez persze érthető, hiszen egy-egy nyelv, kultúra megismerésében az egyes tulajdonnévfajták távolról sem azonos értékűek. A kutatók két tulajdonnévfajtát részesítenek megkülönböztetett figyelemben: a hely- és a személynevek csoportját. Az ide tartozó szavaknak nemcsak a kommunikáció szempontjából van kitüntetett szerepük, hanem a nyelvtörténeti, sőt általánosabban: a történeti értékük is igen nagy, hiszen emlékeik a nyelvek, népek történetének olyan területére és időszakába engednek bepillantást, amely más eszközökkel gyakran alig ismerhető meg.
A fent említett modellszemléletű vizsgálatok az eddigiekben főleg a helynevek rendszerének elemzését munkálták ki. Ezek alapján a helynevek több szinten analizálhatók. Abból a tételből kiindulva, hogy a névadás mindig szemantikailag tudatos tevékenység, fontosnak kell tartanunk a szemantikai modellek bemutatását, amelyek bármely nyelvben legfeljebb 4-5 fő kategóriával (illetőleg ezek alkategóriáival, amelyek a fő csoportok specifikációinak tekintendők) megragadhatók. A nevek szemantikai modelljei csak igen lassan változnak, mivel a módosulásait az ember és a környezete viszonyának átalakulása, azaz lényegében kulturális tényezők határozzák meg. E szemantikai modellek mindig valamely nyelvhez kötötten, azaz egy-egy nyelv elemkészletén keresztül fejeződnek ki. A helynevek leírásában ezért a nyelvi modelleknek, a lexikális és a grammatikai jegyek bemutatásának is megfelelő teret kell biztosítani. A nevek elemzése valójában a bennük [30] kifejeződő tartalom interpretációját jelenti. Ez leginkább szerkezeti elemzéssel összekapcsolva végezhető el, hiszen a helynévben a szemantikai tartalom és a lexikális, grammatikai elemek az egyes szerkezeti egységekhez rendelhetők hozzá. E modellálás révén megteremthető a nyelvek közötti összevetés lehetősége is. Ehhez az egyes nyelvek helynévi — vagy más aspektusból: helynévadási — normáját kell megismernünk, amely tartalmazza a fent említett szinteket, de ezeken túl további tényezőket is magában foglal. A helynévi norma összetevőit és ezek egymáshoz való viszonyát az alábbi ábra szemlélteti:
E normának az egyes nyelvekhez specifikusan legkevésbé köthető része tehát a helynevek szemantikai bázisa, amelynek általános természetét nemcsak „nyelvek feletti”, hanem bizonyos értelemben „időn kívüli” jellege is mutatja: a változások e bázist csak nagyon lassan érintik. A nevek lexikális bázisában is sok hasonlóság van a különböző nyelvek között, de ez — a dolog természetéből adódóan — természetesen mégis nyelvspecifikus jelenség. A névalkotási szabályok a nevek nyelvi megformálását határozzák meg: ezek nemcsak az egyes nyelvekben lehetnek nagyon erősen különbözőek, de a nyelvek területi változatai, időbeli rétegei is nagy eltéréseket mutathatnak e téren. Ugyanez vonatkozik a nevek változásának szabályaira is, amelyeket szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül a helynévi norma leírásában. Azokat a pragmatikus feltételeket, amelyek lényegesen meghatározzák a nevek keletkezését és életét, szintén a helynévadási norma részének kell tekintenünk. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a helynevek körét állandóan (de persze nem egyenletes ütemben) bővítik más nyelvekből átvett helynevek is, amelyek a névrendszerbe beépülve a helynévi norma alakítójává válnak.
A norma összetevői alapján az egyes nevek különböző típusokba sorolhatók be. E típusok más-más módon jellemzik az egyes helynévfajtákat (a településneveket, vízneveket stb.), nem azonos módon jelennek meg az egyes névhasználói csoportok névrendszereiben, a különböző korok névállományaiban, és különböző mértékben egyezőek, illetve eltérőek az egymással érintkező vagy kapcsolatban nem lévő nyelvek helynévszisztémáiban. Ebből következően tehát bármilyen helynévállomány mint rendszer csakis a helynév(adás)i normájának leírása révén válik egy másik névállománnyal összemérhetővé.
4. A nyelvek és a népek történetét saját, belső értékeik mellett erősen befolyásolják, meghatározzák azok a kultúrák és nyelvek, amelyekkel az adott nyelv története során hosszabb-rövidebb ideig, kevésbé vagy erősebben kapcsolatba került. Tudjuk, hogy ez [31] a meghatározottság a szókincsben sokkal jobban érvényesül, mint ahogy más nyelvi részrendszerekben kifejeződik. A nevek — mint a nyelvileg talán legfüggetlenebb elemek — a szókincsnek olyan részét adják, ahol ez a környezeti (nyelvi és kulturális) hatás különösen erősen megmutatkozik. Ezért természetes törekvése a névtörténeti kutatásoknak, hogy ezeket a kölcsönhatásokat bemutassa. E hatások elemzése révén nyílik esélyünk arra, hogy a nyelvek ősibb, eredetibb névrendszereit minél jobban fel tudjuk tárni. Gyakran azonban nem könnyű megállapítani, hogy mi az, ami a névrendszer belső természetéből fakad, és mi jött létre külső hatás eredményeként. Ezek elkülönítését az is nehezíti, hogy hatások folyamatosan, egyszerre több irányból is érik a nyelvek névrendszereit. Nem könnyű a szétválasztás azért sem, mert a rendelkezésünkre álló történeti forrásanyag gyakran igen szegényes: a leggazdagabban adatolható uráli nyelv, a magyar esetében is mindössze egy évezredes időszakot tesz e vizsgálati lehetőség közvetlenül hozzáférhetővé. A honfoglalás előtti időkből, a vándorlások korából mindössze 2-3 magyar helynév maradt ránk, ezek is későbbi forrásokból. Az akkor használt helynevek jellegéről a kutatók igen óvatosan nyilatkoznak, jórészt a később adatolható nevek típusaiból adódó megállapításokra alapozva véleményüket. Jogosan állapította meg e belső, régi névréteg kapcsán Benkő Loránd, hogy a hungarológiai érdekeltségű magyar helynévkutatás sokban elmarad más területek vizsgálatától.
Az egyes uráli nyelvek napjainkban igen eltérő kulturális feltételek között, sokféle nyelvi környezetben élnek. Történetük során is inkább a különbözőség, nem pedig a hasonlóság jellemezte e vonatkozásban kapcsolataikat. Az uráli nyelvek nyelvi értelemben vett genetikus összetartozásának ténye tehát kulturális sokféleséggel és a nyelvi hatások sokszínűségével társul, ami kifejeződik a nyelv minden részében, így természetesen a tulajdonnévanyagban is. E nyelvek lényegi szerkezeti egyezései ugyanakkor jó alapot adnak ahhoz, hogy névrendszereik összevetése révén az eddigieknél sikeresebben kíséreljük meg elkülöníteni a rájuk gyakorolt külső hatások nyomait és rétegeit, elválasztva a saját belső, így bizonyos tekintetben ősi névalkotási eszközeiktől.
Amint a bevezetőben már említettem, nem gondolom, hogy e fent vázolt célok csakis egyfajta összehasonlító történeti névtan közvetlen megteremtése révén érhetők el. Az azonban kétségtelen, hogy minden uráli nyelvnek a saját kutatásai szempontjából is fontos érdeke, hogy tulajdonnév-rendszereit a legcélszerűbben használható, korszerű és viszonylag egységes fogalomkészlettel, nagyjából azonos elméleti közelítéssel és módszerekkel írja le. Az ilyenfajta egység mindenféle összevetésnek az elengedhetetlen feltétele. A szélesebb kutatási horizont az egyes nyelvekben magától értetődően az általános célú, elméletileg megalapozott kutatásokat erősíti. Ez azonban föltétlenül pozitívan hat vissza a részletkutatásokra is, hiszen az egyes elemek más összefüggésekbe helyezve más és más oldalukat, jellegzetességeiket mutatják fel, s ez pontosíthatja értelmezésüket, analízisüket is. De a fő haszon mégis az lehet, hogy az összehasonlító vizsgálatok révén az egyes uráli nyelvek névrendszereinek fő összefüggései, jellegzetességei, változási és mozgásformái egyre világosabban állhatnak előttünk.
5. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ilyen irányú kutatómunka, egy akár jól összehangolt kutatási program is csak viszonylag hosszabb idő múlva hozhat bármiféle eredményeket. Ennek elősegítésére Onomastica Uralica címmel periodikát hoztunk létre, amelyben a fenti célok megvalósítását maguk elé tűző névtani tanulmányok közzétételére vállalkozunk. Szándékaink szerint e kiadvány az uráli nyelvek névkutatóinak közös fóruma lehetne, de emellett elősegíthetné azt is, hogy az uráli nyelvekkel kapcsolatos névtani vizsgálatok eredményei minél hatékonyabban beépülhessenek a nemzetközi névtani kutatásokba is. [32]
A kiadvány működésének első szakaszát 2002 végéig tervezzük, a kiadás anyagi feltételeit ez időszakban a magyarországi Országos Tudományos Kutatási Alap pályázati támogatása (OTKA T 029406), valamint a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézete és a Helsinkiben levő Kotimaisten kielten tutkimuskeskus (KOTUS) közötti együttműködési szerződés biztosítja.
A kiadványsorozat szerkesztőbizottságát úgy állítottuk össze, hogy benne minél jobban biztosítva legyen az egyes uráli nyelvek névkutatóinak képviselete, és ily módon a szerkesztőség minél hatékonyabban elősegíthesse a sorozat köteteinek megjelentetését. A szerkesztőbizottság elnöke a fenti pályázat témavezetője, Nyirkos István egyetemi tanár (Debreceni Egyetem), társelnöke Ritva Liisa Pitkänen tudományos osztályvezető (Helsinki, KOTUS), tagjai D. V. Cigankin egyetemi tanár (Szaranszki Egyetem), F. I. Gorgyejev egyetemi tanár (Joskar-Olai Egyetem), Peeter Päll tudományos osztályvezető (Tallinn, EKI), Maticsák Sándor egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem) és Hoffmann István egyetemi docens (Debreceni Egyetem).
A kutatási programot szimpózium keretében mutattuk be
Tartuban, a IX. nemzetközi finnugor kongresszuson. Erre az alkalomra ötnyelvű
ismertető füzetet jelentettünk meg (Onomastica Uralica. Plan of Series — Sorozatterv
— Sarjan suunnitelma — Väljaande projekt — 
Szerk. Hoffmann István. Debrecen—Helsinki,
2000. 88 lap).
A kutatási program első szakaszában öt tematikus kötet közreadását tervezzük. Az egyes köteteket a szerkesztőbizottság egy-egy tagja gondozza. 1. Az uráli nyelvek válogatott névtani bibliográfiája (Hoffmann István), 2. Az uráli nyelvek helynévkutatásának története (Nyirkos István), 3. Településnevek az uráli nyelvekben (Maticsák Sándor), 4. Helynévkölcsönzés az uráli nyelvekben (Ritva Liisa Pitkänen), 5. Víznevek az uráli nyelvekben (Hoffmann István).
A tematikus kötetek tanulmányainak megírására a szerkesztők szerzőket kérnek fel. A sorozat elindításakor ezt azért tartjuk szükségesnek, hogy az egyes nyelvek névkutatói a kiadványokban arányosan legyenek képviselve. Írásokat azonban a felkért szerzők munkáin kívül is fogadunk, ha azok megfelelnek az adott kötet tartalmi, elméleti és kutatás-módszertani célkitűzéseinek. A tervezett első kötetek megjelentetésével azt szeretnénk elérni, hogy az uráli nyelvek egyes nagyobb névkutatási területeiről alapos helyzetfelmérés készüljön, amely alapjául szolgálhat a későbbi, kisebb résztémákra is vonatkozó, részben összehangolt kutatásoknak. Hosszabb távon fontos célunk az, hogy a periodikaként induló kiadványsorozat a kiadás első szakaszát követően valódi uráli névtani folyóirattá váljon.
Az Onomastica Uralica kötetei angol nyelven jelennek meg, hogy ezzel is elősegítsük az eredményeknek a nemzetközi névtani kutatásokba való bekapcsolhatóságát. A nyomtatott forma mellett a kötetek anyagát az Interneten is hozzáférhetővé tesszük (http://www.onomural.klte.hu). A számítógépes elérési lehetőség e kiadvány esetében még több előnnyel jár, mint amit a hagyományos szöveg- és adatkezelés általában is nyújt: a tanulmányokat itt az angol mellett azokon a nyelveken (magyar, finn, észt, orosz) is közzétesszük, amelyeken íródtak. Reményeink szerint ezzel is elősegítjük az eredmények minél sokrétűbb felhasználását.
A kiadvány szerkesztői remélik, hogy kezdeményezésük felkelti az érintett tudományterületek kutatóinak érdeklődését, és az Onomastica Uralica hozzájárul az uráli nyelvek névkutatásának fejlődéséhez.
* A IX. nemzetközi finnugor kongresszuson Tartuban elhangzott orosz nyelvű előadás bővített változata.
Hoffmann István [33]
On the prospects of Uralic onomastics
Onomastic research has long traditions with respect to most Uralic languages but the results are hard to compare due to the multifariousness of aims and frameworks. In fact, researchers hardly know one another’s work across languages. This is so despite the fact that research based on identical principles and similar methods might be especially fruitful in the area of Uralic languages given that the important systematic correlations of related languages are accompanied by diverse cultural and historical circumstances that, in general, have a strong influence on the system of names. In order to foster onomastic research on Uralic languages, teachers at Debrecen University, together with colleagues from Finland, Estonia and Russia, wish to start an international journal entitled „Onomastica Uralica”. The initial issues of the periodical contain a selected onomastics bibliography of Uralic languages and a summary of the history of onomastic research so far. Further volumes will deal with names of settlements, name borrowings, and hydronyms, respectively. „Onomastica Uralica” is accessible via the internet, too (http://onomural.klte.hu).
István Hoffmann