Hodács. Régi szegedi vezetéknév; híres kovács és kocsigyártó család neve. 1821-ben a kovácscéh tagja volt Hodáts György; 1835-ben a baromorvoslástól eltiltott kovácsok közt említi írás Hodáts Józsefet (Bálint Sándor, A szögedi nemzet. Szeged, 1978. 2: 50). 1880-ban a Szegedi Ipartársulat kovácsszakosztályának tagja volt Hodács János (Szegedi kalauz. 1880. Szerk. Farkas Antal. Szeged, 1879. 57). 1911-ben id. Hodács János (valószínűleg azonos az előbbivel) már csak háztulajdonos (Vásárhelyi sugárút 12.), de az ugyanott lakó Hodács Ferenc, nyilván a fia, [209] kovács. Másik fia lehetett a Kis-Tisza u. 4. sz. alatt ifj. Hodács János háztulajdonos és kocsigyártó (Hollósi Ödön—Vogel Antal, Szeged város címtára. Szeged, 1911. 198, 291). Hodács Antal (Kossuth Lajos sugárút 81.) háztulajdonos, szatócs és sütő (azaz pék); Hodács József (Kis-Tisza u. 6.) pék (uo. 281). Bálint Sándor a kocsi részeinek leírásában mások közt Hodács Andor kovácsmester közléseit használta (i. m. 51). A 2000. évi Csongrád megyei telefonkönyvben éppen tíz Hodács vezetéknevű található; mesterségük nincs föltüntetve. De az 1996. évi budapesti telefonkönyvben is szerepel egy: Hodács Józsefné mérnök.
Tömörkény István nemcsak tájszavakat gyűjtött (Bálint Sándor, Szegedi szótár. Bp., 1957. 15, 33), hanem betyárok gúnyneveit és tolvajnyelvi szavakat is (Betyárlegendák. Szeged, 1898. 19882. 46—7). Itt találjuk a következő szómagyarázatot: „Hadács: besúgó.” Innen vette át a Szegedi szótár is. Nyilvánvaló, hogy a Hodács ennek változata.
Péter László