Oldalak: 313 314 315 316 317 318 319 320 321 322 323 324

A cigány szó és származékai pejoratív kifejezésekben*

    1. Az értékelés mozzanata a nyelvben. — A jelentés módosulása, nemegyszer a korábbi jelentés gyökeres megváltozása, ellentétbe átcsapása a nyelvtörténet mindennapjaihoz tartozik: belső és külső tényezők egyaránt szerepet játszanak benne. A szó szemantikája leszűkülhet, bővülhet vagy egyszerűen eltérően alakulhat — az első két esetben a kiinduló fogalom terjedelme változik meg, a derivátum mentes marad bármiféle értékítélettől. Minél tágabb, ködösebb a szó jelölte fogalom, annál több új jelentéssel gyarapodhat.

Azonban a lexémák többsége nem semleges töltésű, hanem tükrözi a beszélőnek az objektív valóság eseményeihez, illetve a bennük részt vevő személy(ek) iránti pozitív vagy negatív érzelmeit is. A sztereotípiák, az előítéletek a társadalomban uralkodó szerepet betöltő és más-más gazdasági, politikai, illetve kulturális tisztet vállaló társadalmi csoportok véleményét közvetítik, s mindez befolyásolja a népek, nemzetiségek egymáshoz fűződő viszonyát, amely a nyelvek szókincsében is megjelenik.

„Ismeretes, hogy egymás mellett élő és egymással súrlódó, sőt háborúkat is viselő népek nyelvében gyakran állandósulnak vagy hosszabb-rövidebb időre meghonosodnak szavak és szólások, amelyek — legtöbbször tréfás színezettel — a megváltozott viszonyok közt is sokáig őrzik a kölcsönös csúfolás, lebecsülés, becsmérlés, szidalmazás szóhagyományos emlékeit. Idők folyamán e népek szövetségesekké vagy akár barátokká is válhatnak, nyelvük azonban — immár gonoszkodó mellékzönge nélkül — tovább használja az ilyen elemeket...” (Dobossy László, Csehül áll — magyarul beszél: MNy. 1971: 76). A szinkrón és diakrón jelentéstani vizsgálatok szerint becsmérlő értelműekké válhatnak a társadalmi helyzetet, vallási hovatartozást vagy nemzetiséget jelölő szavak, vö.: paraszt ’földműves’ ® ’műveletlen, bárdolatlan’, kupec ’kereskedő’ ® ’haszonleső, nyerészkedő’, skót ’skóciai férfi’ ® ’fukar’ (Kiss Gábor főszerk., Magyar szókincstár. [313] Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára. Bp., 1998. [a továbbiakban: MSzkt.] 691, 500, 763). Nemegyszer az idegenek negatív tulajdonságok hordozójává lesznek: mong. ’emberevő szörny’ ® ’orosz’ (burj.) [manggus], ’tatár’ (kalm.) [manggud] (Kara György, Mongol—magyar szótár. Bp., 1998. 246). A cseh szókincsben a Mad'ar, uherský ’magyar’ szót tartalmazó kifejezés általában pejoratív értékű, vö.: Copak jsi Mad'ar, že mi nerozumiš? ’Talán magyar vagy, hogy nem értesz meg?’, kleje jako Mad'ar ’káromkodik, mint egy magyar’ (Dobossy i. m. 78), má uherskou nemoc [magyar betegsége van] ’lusta’ (Dobossy: i. h.). Természetesen ez nem a véletlen játéka; nagyobbára történelmi események (például a barbár népek pusztítása a klasszikus Európában, vö.: ang. Hun ’hun’ ® ’barbár, Goth’ ’gót’ ® ’barbár’, Vandal ’vandál’ ® ’barbár, huligán’), vallási türelmetlenség vagy nemzeti és faji előítéletek befolyásolják a szavak ilyetén jellegű változását: a középkori franciák azt tartották, hogy Les Anglais sont convoiteux, envieux, orgueilleux ’az angolok zsugoriak, irigyek, gőgösek’ (Woodrow Hassell, James, Jr., Middle French Proverbs, Sentences, and Proverbial Phrases. Toronto, 1982. 40—1), az izraeli és észak-afrikai zsidó népnyelv szerint Akkor se higgy a gojnak/az arabnak/a muzulmánnak, ha negyven éve van a sírban (Galit, Hasan-Rokem, Proverbs in Israeli Folk Narratives: A Structural Semantic Analysis. Helsinki, 1982. 24—5).

a) A cigányok történelme és etnonimáik. — A cigányok a X. században érkeztek Indiából a Bizánci Birodalomba, s ötszáz évvel később feltűntek Magyarországon is. „Az egykori cigány nép a századok folyamán sokféle lett — mint ahogy a jelentés is, amely a cigány megnevezéshez tapad, és amely nyilvánvalóan nem a cigányok saját ízlését követi. Ez a szó az a nevük (pontosabban az egyik nevük), amelyet a külvilág aggatott rájuk” [eredeti kiemelés — B. J. A.] (Fraser, Angus, A cigányok. Bp., 1996. 9). Görög nyelvterületen kialakult bizánci ’atsigganoV  etnonimájuk román (ţigan, R. aţigan) vagy délszláv (blg., mac. ) közvetítéssel került nyelvünkbe (Bakos Ferenc, A magyar szókészlet román elemeinek története. Bp., 1982. 211; Bán Péter, Magyar történelmi fogalomtár 1—2. Bp., 1989. 1: 68—9; EWUng. 1: 167; Pais Dezső, Cigány, Zigány: MNy. 1925: 233—6; TESz. 1: 429). Pais szerint a szó ’varázsló’ értelemben már e közösség megjelenése előtt eljutott hozzánk, s azt nem cigány emberre alkalmazták (Pais i. m. 234). A cigánykodik egyik jelentése ’varázslatot, szemfényvesztést űz’ (Balassa János, A magyar nyelv szótára 1—2. Bp., 1940. 1: 96). Bizáncban a romákat a lenézett jövendőmondókkal, akrobatákkal, szemfényvesztőkkel, kígyóbűvölőkkel és medvetáncoltatókkal azonosították. A tatárok ma is -nak, ’medvetáncoltató’-nak nevezik őket, ez a rom. ursar tükörfordítása ( 1984. 29). A régi német közmondás megőrizte egykori foglalkozásukat: Der Bär tanzt, der Zigeuner zieht das Geld ein ’A medve táncol, a cigány beszedi a pénzt’ (Bartoszewicz, Iwona, Analoge Sprichwörter im Deutschen, Niederländischen und Polnischen. Eine konfrontative Studie. Wrocl aw, 1994. 19). Számos etnonima utal tevékenységükre: 1. Oroszországban: 2. a Balkánon: dzsambazija ’mutatványosok, lókereskedők’ (MagyNagylex. 5: 386), burgidzsidesz ’fúrókészítők’ (MagyNagylex.: i. h.), drindarija ’posztóverők’ (MagyNagylex.: i. h.); 3. a magyarországi oláhcigányoknál: csurara ’rostakészítők’ (MagyNagylex.: i. h.), colara ’ruha- v. szőnyegkereskedők’ (MagyNagylex.: i. h.). Mikszáth századfordulón írott műveiben szintén előfordulnak: „De igazi riadalom, az egész falut talpraállító dolog is eshetik, ha ugyanis medvetáncoltató oláhcigányok érkeznek a faluba” (A jó palócok), [314] „Oláhcigányok jelennek meg az utcákon üstökkel és mindenféle bográcsokkal, bognárok lázas tevékenységgel rakják össze a szétesett dongákat, kovácsok forrasztják a szétpattant abroncsokat” (A Noszty fiú esete Tóth Marival). A mesterségek a családnevekbe is átvándoroltak: Kés Csinálo, Rosta Csinalo, Kalános, Muzsikás, Lakatos, Urszár (Zsupos Zoltán, Az erdélyi sátoros taxás fiskális cigányok nevei a 18. században: Bódi Zsuzsanna szerk., Cigány néprajzi tanulmányok 2. Magyar Néprajzi Társaság, 1994. 187).

Az ukrán vándorénekesek körében (< m. Sándorok) a gúnynevük (1989. C. 138). Más nyelvek a romák egyiptomi eredetének legendáját fenntartva ’egyiptomi’-aknak hívják őket: újgör. gupqoz (Wolf, S. A., Völker- und geographische Namen in Romani [Zigeunersprache]: Beiträge zur Namenforschung 2. 1958: 180), k. lat. acinganus (Pfeifer, Wolfgang, Etymologisches Wörterbuch des Deutschen. Berlin, 1995. Zweite Aufl. 1613), ósp. aegypciano (Wolf: i. h.), sp., port. gitano (Wolf: i. h.), flam. egyptener (Wolf: i. h.), ang. Gipsy, Gypsy (Wolf: i. h.). Ide tartozik a magyar fáraó népe kifejezés is. II. Ulászló 1496-ban menlevelet állított ki Polgár Tamás, a fáraó népének vajdája számára (Fraser, 109). Batthyány Ferenc gróf soproni főispán így kéri a Baranya megyei Szava község új lelkipásztorát: „Curam nigrorum Aegyptiacorum tibi committo, et quanto cutius ad christianitatem perduci cupio” („Rád bízom az egyiptomi feketék gondját; szeretném, ha mielőbb keresztségre térítenéd őket”) (Polgár Mihály, Egyházi Almanak. Kecskemét, 1842. 35. Idézi Timár Kálmán, Egyiptomi feketék: MNy. 1935: 191). Ez a megjelölés azóta a feledés homályába veszett, azonban a fáraó népe használatos mindmáig: „Vályogházakat már csak nagy ritkán építenek s a hegedű kora is lejárt a dzsentrivel. Fáraó népe bámulva nézi: Mi lesz? Talán már nem is születnek emberek, mert soha sincs keresztelő?” (Mikszáth: Szegény cigányok), „Voltaképpen nem is Fáraó népe, de minálunk már csak így hívják a cigányokat” (Ady: Fáraó népe sztrájkban. Budapesti Napló 1906. máj. 29.).

Az angol ismeri a fr. bohémien ’csehországi’-ból származó Bohemian kifejezést is, amely eredetileg cseh cigányokra vonatkozott (Wolf i. m. 181). Hasonlóképpen nevezték a németalföldiek ungern-nek, ’magyar’-nak a hazánkból érkezett romákat (RévaiLex. 4: 493). Svédországban egészen a XVII. századi tattare (< sv. tatar ’tatár’) a nevük (Fraser i. m. 121). Önmagukat a legkülönféleképpen jelölik: Angliában Romanichal ’cigány férfi’ (Fraser i. m. 15), Spanyolországban caló ’fekete’ (Fraser: i. h.), Dél-Franciaországban calé ’uaz’ (Fraser: i. h.), Finnországban kaale vagy mustalainen ’uaz’ (Fraser: i. h.), Franciaországban manouche ’ember’ (Fraser: i. h.) (a cig. manus[z] a magyar szlengben ’ember, férfi’ jelentésű [András T. László—Kövecses Zoltán, Magyar—angol szlengszótár. Bp., 1989. 96]), Németországban Sinto ’szintó cigány’ (Fraser: i. h.), Kelet-Európában roma ’ember’ (Fraser: i. h.; Romano Rácz Sándor, Kárpáti cigány—magyar/Magyar—kárpáti cigány szótár és nyelvtan. Bp., 1994. 44; Rostás-Farkas György—Karsai Ervin, Cigány—magyar, magyar—cigány szótár. Bp., 1991. 100), Örményországban lom ’uaz’ (Fraser i. m. 33), Szíriában és Iránban dom ’uaz’ (Fraser: i. h.). Ez utóbbi három szó valószínűleg egy több ezer évvel ezelőtti törzsszövetséget sejtet; a modern indiai nyelvekben a párhuzamos szavak jelentése ’vándorzenész’ (pandzsábi) (Fraser 34), ’vándorzenészek kasztja’ (szindhi) (Fraser: i. h.), ’szolga’ (lahnda) (Fraser: i. h.), ’alacsony kasztba tartozó fekete bőrű férfi’ (nyugat-pahári) (Fraser: i. h.). A mai magyar szlengben mintegy három tucatnyi elnevezésük él.¹ [315] Közülük a füstös képű szószerkezet, a füstös és a kormos jelző használatos az irodalmi nyelvben is: „De hallgasd most e verset, / E torz kedvvel kevertet, / Zsongítson furcsa hangja, / Mint füstös képü banda...” (Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék), „— Gyere be, füstös! — Mire aztán becsoszogott négyrét hajolva a kis törpe Gilagó öt másik cigánnyal...” (Mikszáth: A Krúdy Kálmán csínytevései). Lakatos Menyhért cigányokról szóló regényének címe „Füstös képek”. Aranynál: „És beföcskendezte kormos arcát téjjel, / Mintha barna földre friss hó esik éjjel” (A nagyidai cigányok). S végül egy ironikus idézet: „A barna fehérnép lelkes arccal iget” (Mikszáth i. m.). Elvétve a cigány szavak is be-bekerülnek az irodalomba: „Húzz egy betyárnótát, móré!” (Mikszáth: A Sipsirica).

b) Másság. — A cigányok az európai kultúrához képest más gazdasági-társadalmi állapotot képviselnek. Európában akkor szóródtak szét, amikor a feudális berendezkedés mindenütt megszilárdult, ezért kívül rekedve a társadalmon nem váltak nemzetté. Gyűjtőterületükké a közép-kelet-európai országok lettek, mivel itt a feudális társadalom alacsonyabb fejlettségi szintet ért el. Életmódjuk némileg rokon a törzsekben élő természeti népekével, azonban lényeges különbséggel: ez előbbiek letelepedett közösségek, míg a tarka etnikai csoportokra tagolódó cigányság egy része ma is vándorló életmódot folytat, ami csak növeli a lakosság többi rétegétől való elkülönülését, kiközösítettségét. A szókincs bizonysága szerint elődeik legmagasabb szervezeti formája a nagycsalád volt, foglalkozások, méltóságok nevei nem vezethetők vissza Indiára (Vekerdi József, Nyelvészeti adalékok a cigányság őstörténetéhez: NyK. 83. 1981: 414—5).

A cigányok — akárcsak a magyarok — élesen megkülönböztetik magukat a szomszéd etnikumoktól: a nem cigány férfit gádzsó-nak (1990. 55; Romano Rácz i. m. 30; Rostás-Farkas—Karsai i. m. 44), a nem cigány asszonyt gádzsi-nak (: i. h.; Romano Rácz: i. h.; Rostás-Farkas—Karsai: i. h.) hívják. Némely vidékeken — falusi környezetben — e szavak ’paraszt’ vagy ’parasztasszony’ jelentéssel bővültek (Romano Rácz: i. h.). Noha az utóbbi évtizedekben Európa-szerte fontos intézkedések születtek a romák sorsának megjavítása érdekében, szabad mozgásukat még számos országban korlátozzák. Franciaországban utazási engedéllyel kell rendelkezniük, csak bizonyos helyeken telepedhetnek le. Belgiumban a helyi tanácsok 20%-a szabályrendeletben tiltotta meg nekik a táborverést, s ezt Olaszországban sem engedélyezik. Görögországban állampolgárságuk sincs, kizárólag a számukra kijelölt helyeken táborozhatnak. Romániában nem folytathatják ősi kenyérkeresetüket, nem kupeckedhetnek. A cigányok az érdekükben hozott intézkedések szempontjából Hollandiát tekintik példának (Thernstrom, S. ed., Harvard Encyclopedia of American Ethnic Groups. Cambridge, Mass.—London, 1981. 2^nd ed. 89—90, 118—9).

c) Cigányok Magyarországon. — Mária Terézia 1761-ben és 1767-ben rendeletben tiltotta meg a cigányok csúfneveinek használatát, kezdeményezte letelepedésüket: „Még Mária Theresia a Czigányokat régi nevezetüktől[,] mellyel közönségesen megvető és lealacsonyitó eszmék s gondolatok valának s vagynak egybeköttetve, meg [316] kivánván szabaditni[,] rendelést tett afelőll, hogy ezután Ujj parasztoknak (Neo Rustici) neveztessenek” (Tompa József, Újmagyar: Nyr. 1965: 380). A XVIII. század végén megjelenő újmagyar kifejezés költőinknél is előfordul: „Ázott szalmatörek fojtott tüzinél szenes arcú / Új-magyar égeti szén garmadkáját faluvégen” (Arany: Elveszett alkotmány), „Csapj fel a faluba, jobb lesz a magyarnak, / Mert a farkasok most sok új magyart szarnak [a költő megjegyzése: két cigányt ekkortájt megettek a farkasok] (Csokonai: Currens de lepore). A felvilágosodás hatására több új elnevezés — újlakosok, újpolgárok, Neocolonus (Tompa: i. h.) — meghonosítására tettek hiábavaló erőfeszítéseket. A XVIII. század elejétől a XX. századig egyre újabb csoportok érkeztek Magyarországra. Mária Terézia intézkedése azonban — II. József próbálkozásaival együtt — kudarcot vallott. A II. világháború után hivatalos hátrányos megkülönböztetésük megszűnt ugyan, azonban a velük kapcsolatban fölmerülő problémákat nem tudták megoldani. Az MSZMP KB PB 1961. június 20-i határozata a cigányok beilleszkedésének egyedüli lehetséges útjaként az asszimilációt jelölte meg. 1984-ben megkapták az „etnikai csoport” státust.

Az 1990-es népszámláláskor 142 683 magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek (Becsült számok: HVG 1998. júl. 25. 76; Kiss Jenő, Társadalom és nyelvhasználat. Szociolingvisztikai alapfogalmak. Bp., 1995. 185). Számukat a magyarországi kisebbségi szervezetek 400—800 000-re, illetve (jócskán eltúlozva) egy millióra becsülik: „A népszámlálások azt mutatják, hogy a kisebbségiek nem szívesen vállalják identitásukat »névvel, lakcímmel«” (Riba István, Kisebbségi népszámlálás? Felmérési zavarok: HVG 1997. nov. 29. 135; Kiss i. m. 190). Bár nyelvjárásaik grammatikai rendszere osztatlan, az egyes csoportok nem értik egymás beszédét. A magyarországi cigányság nyelve alapján négy csoportba sorolható: 1. az oláhcigányok (lókupecek), akik a magyar mellett az oláhcigány nyelv egymáshoz közeli dialektusait is használják; 2. a magyar cigányok (romungrók), ők alkotják a cigány lakosság döntő többségét, javarészt csak a magyar nyelvet ismerik, közéjük tartoznak a muzsikusok; 3. a fódozó cigányok, akik nagyszámú román kölcsönszót használnak az oláhcigányból átvéve; 4. német cigányok (szintók), néhány száz Ausztriából áttelepült személy (Vekerdi József, Cigány: Fodor István főszerk., A világ nyelvei. Bp., 1999. 217—8). A nyelvi identitás ugyan sok csoportnál meglazult, ám a cigány etnikus tudat ott is megőrződött, ahol nyelvcsere következett be (Ujváry Zoltán, A cigányság néprajzi kutatásának néhány kérdéséről: Bódi Zsuzsanna szerk., Cigány néprajzi tanulmányok... 32—5). A legújabb szakirodalomban a cigány nyelv neve romani.

    2. Előítéletek. — „A múltban a cigány úgy élt a köztudatban, mint aki rendszeres munkához nem szokott, lusta, megbízhatatlan, bárgyú, de ugyanakkor agyafúrt, nevetséges, egyúttal szánandó operett- és népszínműfigura vagy adomahős, akivel szemben mindenki a legvaskosabb tréfát is megengedheti magának a legkisebb felelősségre vonás nélkül” — olvashatjuk egy cigány meseválogatás utószavában (Bartos Tibor, Sosemvolt Cigányország. Szegkovács cigány történetek. Bp., 1958. 85—6). Az etnikai humor „a humornak az a válfaja, amelyben viccet csinálnak [értsd: gúnyt, csúfot űznek] egy csoport, illetve tagjai vélt viselkedéséből, szokásaiból, személyiségjegyeiből vagy egyéb vélt vagy valós jellemzőiből, jellegzetes szociokulturális identitásuk bemutatása révén” (Apte, M. L., Humor and Laughter. An Anthropological Approach. Ithaca and London, 1985. 109, idézi Benda Klára, Hogyan nevetünk az előítéleteken? Magyarországi cigányviccek nyelvészeti és szociálpszichológiai elemzése: Benda Klára szerk., Így írtunk mi. A XXIV. OTDK nyertes dolgozatai. Bp., 1999. 171). Ugyanez joggal elmondható az etnonimák becsmérlő használatáról is. Hol a cigány elégséges, oda magyar [317] nem szükséges, szögezi le sommásan a régi mondás (Vöő Gabriella, Igaz ember igazat szól. Közmondások a romániai magyar folklórból. Bucureti [Bukarest], 1989. 69).

a) Lustaság, lopás. — „Dolgozni, azt nem” — tartja róluk a közhely, amely számos kifejezésben gyökeret vert: megtalálható már Baranyai Decsinél is Nem kel Cigányt/tzigányt lopái ra tanítani alakban (Baranyai Decsi János [Ioannis Decii Baronii], Adagiorvm grćcolatinovngaricorum Chiliades quinque. Excudebat Iacobus Klöß , Bartphae [Bártfa], 1598. [Hasonmás kiadása: ELTE, Bp., 1978. (Fontes ad historiam linguarum, populorumque Uraliensium 5.)] 1. 1. 10; 3. 4. 6. 10a).²  Aki cigánykéssel metszi kenyerét, az ’lopásból él’ (ÚMTsz. 1: 692), ha valaki elcigányol valamit, cigány módra eltulajdonítja, elsikkasztja (ÚMTsz. 3: 68), s az ilyenformán szerzett tárgy a cigánykereset (CzF. 1: 1130. h.). A cigányosan vesz ’elcsen, ellop’ (MSzkt. 537; Ballagi Mór, A magyar nyelv teljes szótára 1—2. Pest, 1873. 1: 152) ugyanazt a szemléletet tükrözi, mint a ném. französisch einkaufen ’franciául vásárol’. Számos közmondásunk megörökíti: A cigány a bélyeges lóra is felül, azaz a máséra (Vöő i. m. 69), Cigánytól nehéz lopni (ÚMTsz. 1: 690), Könnyű a cigányok közt lopni tanulni (Margalits Ede, Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Bp., a Milleneum évében [1867.] 96), Mennyi cigány, annyi tolvaj (Margalits: i. h.), Ahány cigány, annyi lopás (Margalits 95), Cigánynak tilt lopást ’lehetetlent kíván’ (Sirisaka Andor, Magyar közmondások könyve. Pécs, 1891. 22). Ez a felfogás hasonlatban is él: lop, mint a cigány (Ballagi: i. h.). Vö.: rom. fura cu t iganul ’lop, mint a cigány’ (Tiktin, H., Rumänisch—deutsches Wörterbuch 1—3. Bukarest, 1903. 3: 1587), or. ’Cigány vagyok, te szintén, / mindketten azok vagyunk, / te lovakat lopkodsz el, / én meg szánokat lopok’ (a Szentpétervári Állami Egyetem B. A. Larin professzorról elnevezett Szótárkabinetje cédulakatalógusának anyagából — a továbbiakban: Szótárkabinet). A franciák ’tolvajok’-nak (cagoux) gúnyolják őket (Brewer’s Dictionary of Tale and Fable. London, 1953. 126).

A hagyományos mesterségeket űző személy — például kovács (cigányüllőn kalapál [MSzkt. 348], szántóvető (cigánylovon szánt [MSzkt.: i. h.]) vagy vajda (beillene vajdának a cigányok között [MSzkt. 349]) — ugyancsak tolvaj, akár a sok cigánybeszéddel élő (MSzkt.: i. h.), illetve a cigánynyelven beszélő (MSzkt. 348). A lopást a perzsák is a romáknak tulajdonítják: Egyik cigány a másiktól lopta el a botot ’emberére talált; egyik kutya, másik eb’ (1973. 261). Magyar népmesékben is gyakori motívum: „a szomszéd czigány épen akkor akarja ellopni az anyja egyetlenegy, nagy ügygyel-bajjal lopott malaczát” (A czigány az égben és pokolban — MNGy. 1: 387). Az iménti kifejezések olyan társadalmi közegben jöhettek létre, amely nem ismerte a romák szokásait: ugyanis szerintük a lopás nem bűn, hanem Istentől eredő jog. Nomád népek körében jellemző az idegen javak eltulajdonítása; gondoljunk csak István drákói rendeleteire, melyeket az enyveskezű magyarok megfékezésére hozott, vagy a kunok betelepedésekor alkotott törvényekre (Erdős Kamill, A Békés megyei cigányok/Cigány dialektusok Magyarországon. Gyula, 1979. 15—6).

Kitérően a „Hol van?” kérdésre válaszolják tréfásan egyes vidékeken: elvitték a cigányok vasrúdon (MSzK. 113). Gyermekkoromban a házmester néha azzal ijesztgetett, hogy ha nem viselkedem jól, elrabolnak a cigányok. Hasonló riogatás ismerős más [318] kultúrkörökben is: or. ’egyedül ne menj sehová, mert elvisznek a cigányok’,³ f. älä mene ulos, mustalaiset vievät mukanaan ’uaz’.⁴

b) Koldulás. — Ha a cigány éppen nem lop, akkor sem dolgozik, inkább másoktól kunyerál, méghozzá erőszakosan: Ma adj a cigánynak, s holnap is jő (Vöő: i. h.). A koldulásból élőt a népnyelv futócigány-nak nevezi (ÚMTsz. 2: 543). Könnyen kuncsorog, ám tőle nehéz bármit is elkérni: Cigány adta, visszavette(, lapos hídon elvesztette), mondják annak, aki az ajándékot visszaveszi vagy -kéri (MSzK. 113). Ez a cigányvásár (SzT. 1: 1175). Egyéb jelentései: ’zajongás, lárma, nagy hangon veszekedő társaság’ (ÚMTsz. 1: 694) és ’fehérnépek lármája’ (SzegSz. 1: 215). A roma gyakran kiabál, erre utal az ordít, mint a cigány hasonlat (SzT. 1: 1171). S emlékezzünk József Attila csodálatos „Kései sirató”-jára: Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, / mind visszaloptad az utolsó órán!

c) A cigány szó foglalkozásnévként. — A cigányok zömének alacsony iskolai végzettsége megakadályozta, hogy magasabb tisztet töltsenek be, ezért alakulhatott át a cigány a megvetett, alantas foglalkozások szinonimájává: lehet ’cigánypecér, sintér, ítéletvégrehajtó cigány’ (SzT. 1: 1171). Semleges töltésűek a szó egyéb jelentései: ’cigánykovács, cigányzenész, muzsikuscigány’ (SzT. 1: 1172): „Húzd rá, cigány, csak azért is” (Petőfi: Falu végén kurta kocsma...).

d) A ló a kifejezésekben. — A foglalkozások is megjelennek a frazeológiában. A Minden cigány a maga lovát dicséri közmondás Európa-szerte megtalálható: észt Iga mustlane kiidab oma hobust (Paczolay Gyula, Magyar—észt—német—angol—finn—latin közmondások és szólások. Cseremisz és zürjén függelékkel. 2. bőv. kiad. Veszprém, 1987. 42), szb-hv. Svaki Ciga svoga konja hvali ’uaz’ (Kovács Kálmán szerk., Szerbhorvát—magyar szótár 1—3. Újvidék, 1968—75. 1: 144), or. 1901—1902. 1: 138); abból a korszakból való, amikor a romák közül sokan kupecként működtek. A lócsiszárokat más országokban is gyakran lenézték (az ang. jockey jelentésváltozása: ’lókupec’ ® ’csaló, szélhámos’ ( 1998. 67), noha az ellenkezőjére is akad példa az irodalomban. Ludas Matyi számára a kupeckedés éppen a társadalmi fölemelkedést jelenthette volna: „S így kapadozva talám kupec is kerekedne belőlle, / Mely úton sok rác úr lett abban az időben” (Fazekas: Lúdas Matyi). A cigányvilág nemegyszer a természetesség jelképe, pl. Puskin „Cigányok” című darabjában vagy Bizet „Carmen”-jében. Ehhez a fogalomkörhöz — a vásárláshoz, alkudozáshoz — kapcsolódik a cigánykodik ’alkuszik’ kifejezés: ’adásvételnél makacskodik az összegben’ (Balassa 1: 97; SzegSz. 1: 214). A cigánykázik ige jelentése ’hevesen, lármásan, de nem komoly haraggal perlekedik’ (ÚMTsz. 1: 692). Vö.: or. 1965. 17: 723), szb-hv. ciganin ’alkudozó, cigánykodó ember’ (Kovács i. m. 1: 145), ciganiti se ’cigánykodik, alkuszik’ (Kovács: i. h.), cigančiti ’cigánykodik, alkudozik’ (Kovács i. m. 1: 144). A foglalkozás ősiségét tanúsítja, hogy a ’vásárol’, bikinel ’elad’, paruvel ’cserél’ igék mind indiai eredetűek a cigány nyelvjárásokban (Vekerdi i. m. 1981. 415). [319]

A vándorló életmód egyik alapvető rekvizituma, a nomád népek legfontosabb háziállata a ló. Őrzik is, akár a szemük fényét. A cigány azonban — így az előítélet — vele sem bánik megfelelően: megszokta (a nyomorúságot), mint cigány lova a verést (ÚMTsz. 1: 689), Úgy járt, mint cigány a lovával ’rosszul járt, ti. az egyszeri cigány lova éhen pusztult’ (ÚMTsz.: i. h.); „[Matkovich Tivadar] A koplalási politika ellen támad, mert úgy talál járni a nemzet, mint a cigány lova” (Mikszáth: A T. Házból. Parlamenti karcolatok. 1887. jan. 25.), A cigány lova is a „ha volná”-tól döglött meg (MSzK. 114), a cigányabrak a ’verés’ (Ballagi i. m. 1: 152), Aki serény lovát sarkantyúzza, cigánykézre szánta (Ballagi: i. h.). Használt neki, mint cigány lovának a rakonca [a szekér rakományát támasztó rúddal való elverés], állapítják meg, ha valakin fog a fenyítés (MSzK. 113). Párhuzamai egyéb nyelvekből: f. käy kuin mustalaisen hevosen ’utoléri a cigány lovának sorsa’ (Sadeniemi, Matti, Nykysuomen sanakirja 1.—3. osa. Porvoo—Helsinki, 1978⁶. 2: 562), or. ’Miként a cigány megtanította lovát arra, hogy abrak/széna nélkül meglegyen’.⁵ Lévén az állat gazdája megvetésem tárgya, a jószágáról sem lehet jó véleményem: vakmerő, mint a cigány lova ’gyáva’ (MSzK. 114).

A földművelés sohasem tartozott a kimondottan cigány megélhetések közé, ehhez nem értenek a romák, ezt tükrözi az Annyit ért hozzá, mint cigány a szántáshoz szóláshasonlat (ÚMTsz. 1: 689) és a Nem szokta cigány a szántást/az ekeszarvát szólás (Margalits 96). A földosztásból a romák kimaradtak, mivel 1945-ben azok kaptak földet, akik már korábban is a mezőgazdaságban dolgoztak. Éppen ezért az 1995-ben létrehozott Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 1996-ban és 1997 első felében 110 millió forintot osztott ki 92 jelentkezőnek, hogy segítse a cigányság bekapcsolódását a mezőgazdasági programokba (Mezőgazdasági programok romáknak. Nincsenek kiosztva: HVG 1997. nov. 14. 116—7).

e) Hazudozás. — A balítélet szerint a cigány hazug, adott szavát lépten-nyomon megszegi. Erre utalnak a következő rosszalló kifejezések: melléknévként a cigány ’hamis, ravasz, alattomos, számító’ (Balassa 1: 96, ÚMTsz. 1: 690), szóláshasonlattal hamis, mint a sátoros cigány (CzF. 1: 1129. h.), közmondásban Ritkán mond igazat az Czigány (Baranyai Decsi i. m. 3. 1. 3. 6), Ritka cigány hazugság nélkül (Margalits 97), Verbuválónak, cigánynak, kalmárnak nem kell hinni (Margalits: i. h.), A cigány sem mond igazat mindenkor ’legtöbbször hazudik’ (Ballagi: i. h.), Néha a cigány is mond igazat (Ballagi: i. h.). Aki jól tud szántani a cigányok lován ’ért a hazudozáshoz’ [a cigány nem művelt földet] (Ballagi: i. h.), cigánysátorban árul ’nem biztos, hogy igaz, amit mond’ (MSzK. 115), hat cigány is megesküdnék rá ’oly kevéssé igaz’ (Ballagi 1: 152), a cigányság ’cigánytermészet (hazudozás, felelőtlenség a holnappal szemben)’ (SzegSz. 1: 215), markában kapták cigányságát ’rajta érték a cigányságon [= hazudozáson]’ (Ballagi 1: 152), cigányságban jár/sántikál (Ballagi: i. h.), cigány vagy, nem hiszek neked (Ballagi: i. h.), cigány a lelked is (Ballagi: i. h.), Amit a cigány este mond, nem igaz reggel (ÚMTsz. 1: 690), a cigánylevél ’hamis, hazugságokkal teli levél’ (SzegSz. 1: 214, † megjegyzéssel), Cigánybecsület olyan, mint a szalmatűz (Vöő i. m.). Cigány módra esküszik ’hazudik’ (Beke Ödön, Szólások nagy költőink műveiben: Nyr. 1948: 64): „Történt ilyen Szabolcs megyében, hol határjáráskor az egyik fél tanui megesküdtek, hogy az a föld, melyen állnak, az ő uroké. Úgy is volt, mert még otthon földet raktak csizmájukba, s azon álltak, arra esküdtek” (Szirmay Antal „Hungaria in parabolis” című művéből idézi Erdélyi 1892-ben). A magyar régiségben élt a hamis, mint a zsidó hasonlat is (hamis, mint zsidó — Amade: Átkozott szerelem).[320] A cigány másik jelentése ’álnok’: „hazug, csalárd, és czigány nevezeteket mindeketől [sic!] szenvedünk” (1779) (SzT. 1: 1172). A cigánykodik ige ’hazudik, hazudozik’ (ÚMTsz. 1: 692, SzT. 1: 1173), ’alakoskodik, színlel’ (SzT. 1: 1173) vagy ’csal’ (Balassa 1: 97, Ballagi 1: 152), innen a cigánykodó levente ’csaló’ (Margalits 98). Hasonlóan kedvezőtlen a magyarok vélekedése a szomszédokról is, vö.: csehelés ’állatvásárló furfangos megkárosítása, becsapása’ (Dobossy 1971, 76) vagy ’a juhászoknak az a nyerészkedő eljárása, hogy az értékesebb juhokat kisebb értékűekre kicserélték, s a különbözetet maguknak megtartották’ (ÚMTsz. 1: 777).

Idegen nyelvi párhuzamai: tör. Çingene ’cigány, ravasz’ (Alderson, A. D.—Iz, F., The Oxford Turkish—English Dictionary. Oxford, 1985. 3^rd ed. 113), cs. cikánit ’cigánykodik, csal’ (Dobossy László, Cseh—magyar szótár 1—2. Prága—Bp., 1960. 1: 60), cikánství ’hazugság, hazudozás’ (uo. 61), szl. cigánit' ’hazudik, hazudozik’ (Stelczer Árpád—Vendégh Imre, Szlovák—magyar kéziszótár. Bp., 1973. 66). A cigánykodik igéből származik a cigánykodás főnév: „Volt hát alkudozás, próbálgatás, előzködés, cigánykodás, ami a lócsaklizással jár” (Mikszáth: A fekete város). E tulajdonság alól a cigányok elöljárója sem kivétel: [ritka,] mint a cigányok közt a tisztes vajdaság (Hadrovics László, Magyar frazeológia. Történeti áttekintés. Bp., 1995. 147). A hozzászokott cigánylovon nyargalni jelentése ’megszokta, hogy mellébeszéljen’ (MSzK. 115). Az angol mondás szerint A Gipsy once in his life tells the truth, but then he repents of it ’A cigány egyszer mond igazat életében, de aztán meg is bánja’ (Champion, Selwyn Gurney, Racial Proverbs. A Selection of the World’s Proverbs arranged Linguistically. London, 1950. 2^nd ed. 471).

f) A „hogyan?” kérdésre felelő határozószók. — Az -ul/-ül ragos denominális melléknevek egy része becsmérlő értelmű (Vértes O. András, Pejoratív értelmű mellékneveinkről: NyK. 66. 1964: 407): csehül ’cseh nyelven’ ® ’rosszul, gyengén, gyatrán, hadilábon’ (MSzkt. 118). Közéjük tartozik a cigányul is, melynek jelentése ’ravaszul, hamisan, csalfán, csalárdul’ (Balassa 1: 97; SzT. 1: 1175; Ballagi 1: 152). Ez még erősíthető is: a cigányul hazudik kifejezés a különlegesen agyafúrt kitalációra alkalmazható (Ballagi: i. h.), s a cigányul van ez mondva jelentése ’hazugság’ (Margalits 98). Ravasz ember cigánykanállal eszik (SzegSz. 1: 214). A cigányosan határozószó ’tél-túl, felületesen, gyatrán, hitványul’ értelmű (SzamSz. 1: 124; SzT. 1: 1174; ÚMTsz. 1: 692).

g) Pejoratív összetételek. — A cigány- előtagú kifejezések egy része szintén helytelen, elítélendő vagy törvénytelen cselekményekre vonatkozik: a roma nem jár tisztességes úton, erre utal a cigányútra/cigányutcára megy (v. cigánysorba szalad) a falat ’<étel, ital> a nyelőcső helyett a légcsőbe jut’ (Balassa 1: 97; MSzK. 115; SzamSz. 1: 125; ÚMTsz. 1: 694). Jókainál ’illetéktelen kézbe kerül’ a jelentése: A levél alá csak a nevének két előbetűjét [= kezdőbetűjét] szignálta bölcsen. Hátha cigányútra jut? (ÉrtSz. 1: 788). Cigánypénz a ’híg, vízzel föleresztett méz’ (CzF. 1: 1130. h.), cigánygaras a ’hamis garasérme’ (SzT. 1: 1173), vö.: van a garasok között is cigány (Margalits 97). Aki cigányhiten él, az nem kötött szíve választottjával törvényes házasságot (TESz. 1: 429; ÚMTsz. 1: 692). „A cigányok körében a vadházasság aránya mindig jóval meghaladta az országos átlagot: a 25—30 százalékot is elérte. A házasságkötésre meghatározott állami és egyházi szabályokat sohasem tartották magukra nézve kötelezőnek, hanem zárt világban, társadalmi kötelékekben élve, a törzsi szabályokat fogadták el” (Tárkány Szűcs Ernő, Magyar jogi népszokások. Bp., 1981. 254—5). Régebben a rossz szemmel néz vkire kifejezést cigány szemmel néz vkire változatban is használták: igen cigány szömmel néznek reá (Heltai Gáspártól idézi Hadrovics, 165). Ide tartozik továbbá egy csillagászati terminus, amely a Tejutat jelenti: cigányokútja [321] (ÚMTsz. 1: 693), Cigányok útja (Erdődi József, Uráli csillagnevek és mitológiai magyarázatuk. Bp., 1970. 129—30), illetve cigányút (ÚMTsz. 1: 694), Cigányok szalmázása (Erdődi: i. h.). A földközi-tengeri eredetű monda magyar változata szerint egy vagy több tolvaj ment szalmát orozni, de sietségükben elhullajtották (Erdődi, 129). Egy másik variáns azt tartja, hogy a cigányok az eget végigszórták szalmával, pelyvával vagy borsóval, amikor Egyiptomba készültek téglát vetni (ÚMTsz. 1: 692, 694). Innen a Hadak útja népi elnevezése. Hasonló kifejezés él a románban is: calea-iganului ’cigányok útja’ (Kelemen Béla főszerk., Román—magyar szótár 1—2. Bukarest, 1964. 2: 690).

Ismét más szavakban a cigány szó előtagja lebecsülő, gunyoros értelmű: cigánybúza ’a búzához hasonló, kalászos gyomnövény’ — egyéb néven egérárpa (Hordeum murinum), sziki árpa (Hordeum Gussoneaum) vagy szálkás tarackbúza (Agropyron caninum) (ÚMTsz. 1: 691), az ország némely vidékein a bolondgombát nevezik cigánygombá-nak (TESz. 1: 429; ÚMTsz. i. h.), a cigányrostélyos ’pirítós kenyér’ (ÚMTsz. 1: 693), a cigányszappan ’szürke agyag’ (ÚMTsz. 1: 694), a cigánytök ’takarmánytök’ (ÚMTsz. i. h.). Elítélő jelentésű lehet a sváb ’magyarországi német’ vagy a tót ’szlovák’ népnév is: svábbogár ’házakban tanyázó csúnya fekete bogár’ (Zolnai Béla, A nyelvalkotás eszközei. Értékelő szavak: Pais Dezső—Benkő Loránd szerk., Szótörténeti és szófejtő tanulmányok. Bp., 1963. 207), svábtök ’burgonya’ (Zolnai: i. h.), tót-hegedű ’hitvány hegedű’ (MTsz. 2: 769. h.), tót-lant ’nagy pléhkolomp’ (MTsz.: i. h.), tót-rák ’béka’ (MTsz.: i. h.). Egyes szláv nyelvekben szintén a sváb etnonima jelöli a csótányt: le. szwab, ukr.

h) Bűntettek. — Mivel a cigány sűrűn követett el törvénybe ütköző dolgot, nemegyszer megfizetett érte, ráhúzták a cigánynadrágot ’elnáspángolták, elfenekelték’ (MSzK. 115) vagy súlyosabb esetekben fölakasztották. Ennek emlékét őrzi két tréfás kifejezésünk, a megszokta, mint cigány az akasztófát (ÚMTsz. 1: 689) és a (fel)akasztott cigány ’a sertés füstre akasztott egész szalonnája, oldalszalonna’ (ÚMTsz. 2: 183, 336).

i) Vándorló életmód. — A kóbor életforma is nyomot hagyott a cigánysággal kapcsolatos magyar frazeológián. Lepedős cigány, cifracigány, gurbitás cigány a ’sátoros vándorcigány’ (ÚMTsz. 1: 686; 2: 707; 3: 818), históriás cigány a ’vándorló, vásárokon megjelenő’ roma (ÚMTsz. 2: 961). Ilyen életet folytat a gyűrűs cigány is, a ’rongyszedő, ószeres, aki a kapott dolgokért olcsó rézgyűrűvel fizet’ (ÚMTsz. 2: 773). Néhol gyűrűs zsidó-nak is nevezik (ÚMTsz. 2: 773): „a fütyülőig aljasodtak, mint a gyűrűs zsidók” (Mikszáth: A tramway). Joggal jegyzi meg Fraser: „A cigánydiaszpórát gyakran hasonlítják a zsidóhoz: a szétszóratott cigányoknak azonban nem volt sem papi kasztjuk, sem elismert, mérvadó nyelvük, sem olyan írott szövegük, mely hitüket és erkölcsi normáikat összefoglalta volna, sem az etnikai hagyományok őrzésére választott testületük” (i. m. 49). A nomadizálással függenek össze a következő fordulatok is: cigányélet ’rendezetlen, feslett életmód’ (Balassa 1: 96), Nagy vidéköt megjárt, mint a Janika cigány (Bálint Sándor, Szegedi példabeszédek és jeles mondások. Bp., 1972. 15). Az orosz tolvajnyelvben a ’cigány szakszervezet’ kifejezés a csavargók bandáját jelenti ( 1997. 2: 136).

j) Egyéb negatív tulajdonságok. — Emellett a romákkal hozzák kapcsolatba a rámenősséget — a hamar kell(ene) neki, mint cigánynak a lágy cipó hasonlat jelentése ’türelmetlenkedik, noha várnia illenék’ (MSzK. 114), lelkesedést — él-hal érte, mint cigány a veres nadrágért ’nevetségesen rajong vmiért’ (MSzK. 113), a tévedést — eltalálta, mint cigány a búzavetést ’alaposan melléfogott a dolognak’ (MSzK. 113), [322] a nevetségességet — felöltözött nagy cifrán, mezítláb, mint a cigány (MSzK. 113), a finnyásságot — kényes, mint a cigánybáró (MSzK. 115), szemtelenséget — hét bőre van, mint a cigánynak (Margalits 96, 332) — és a fukarságot — cigány ’fösvény’ (SzegSz. 2: 213).

1554-ben írott versében Tinódi az udvarbírákat és kulcsárokat a romákhoz hasonlítja: Ők atyafiasok az cigánokval, / Orcájok temérdök nagy álnokságval (Az udvarbírákról és kulcsárokról). Hevül, mint cigány az aludttejtől, gúnyolják azt a személyt, aki ’könnyű munkában is megizzad, kihevül’ (MSzK. 113). A fáraó népe a közhiedelem szerint konyhaművészetéről sem híres, erről tanúskodik a megenném a cigányasszony főztjét is ’ugyancsak megéheztem’ kifejezés (MSzK. 115).

A cigány tehát minden elképzelhető negatív tulajdonság megtestesítője, puszta említése elég ahhoz, hogy rosszra gondoljunk. Az angol és orosz hiedelem egyaránt úgy tartja, vele álmodni szerencsétlenséget jelent: or. 1997. 470).

Jóval ritkábban akadnak semleges kifejezések is: szomorú, mint böjtben a cigány ’mikor nem szabad muzsikálni’ (CzF. 1: 1129. h.), búsul, mint a kárvallott cigány (ÚMTsz. 1: 689): „S ugy megsohajtoz, mint a kárvallott cigány” (Petőfi: A hold elégiája).

k) Pejoratív igék. — Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy magyar ember számára cigánynak lenni nem tartozik a hőn áhított dolgok közé. Éppen ezért születhettek meg a becsmérlő értelmű igék: cigánygat ’(le)cigányozgat, cigánynak szidogat’ (SzT. 1: 1173), cigánynéz ’cigánynénak szid’ (SzT. 1: 1174), lecigánygat ’lecigányozgat, cigánynak mocskol, szid’ (SzT. 7: 877), megcigányoz ’cigánynak szid’ (SzT. 8: 383), cigánypapoz ’cigánypapnak szid’ (SzT. 1: 1175). Ez is nyomatékosítható: rosszabb az oláh/a sátoros cigánynál (Ballagi 1: 152).

Mint láttuk, a cigány szó és származékai az évszázadok során számtalan megvető kifejezést hoztak létre. Éppen ezért a sokáig használatos cigánybűnözés szót 1990 óta hivatalos közleményekben nem használhatják, a tömegtájékoztatásban egyre inkább tért hódít a cigányság roma önelnevezése. Hasonlóképpen váltotta fel a román az oláh, a szlovák a tót elnevezést (Kiss J. i. m. 254).

    3. Bagoly mondja... — Dolgozatomban a cigány szóval kapcsolatos magyar (és részben más nyelvi) pejoratív kifejezéseket vizsgáltam. Ámde alaposabban szemügyre véve a cigány nyelv etnonimáit is, meggyőződhetünk róla, hogy a „más szemében a szálkát megleli, magáéban a gerendát feledi” elv általános emberi gyöngeség: a balkáni cigány az albánt ’semmittevő’-nek (csibano), a törököt pedig ’erőszakos’-nak (horahano ’török’ ~ horahanesz ’erőszakos’) hívja. A krími cigányok egy része viszont önmagát nevezi horahaj-nak, ’tatár cigány’-nak ( i. m. 29). A görögök balamo elnevezését pedig bizonyára befolyásolta a cig. blo ’kandisznó’ is... (Wolf, 183). A szó a magyar nyelvjárásokban sem ismeretlen (l. Kakuk Mátyás, A magyar nyelv cigány jövevényszavaiból: MNy. 1993: 196—204).

Azonban ez már egy másik írás témája...

* Jelen cikk első, orosz nyelvű változata a Tanárok és aspiránsok XXVIII. felsőoktatási tudományos-módszertani konferenciáján hangzott el Szentpéterváron a finnugor szekció ülésén (megjelent bővítve: ) Az előadás-sorozatot a Szentpétervári Állami Egyetem fennállásának 275. évfordulója alkalmából rendezték 1999. március 15—22. között.

¹Vö.: 1. a) a bőrszínükről: sötét bőrű, kreol (bőrű), hátrányos bőrű, kormos, füstös (képű), napbarnított, kétszersült, csoki, alulexponált, mozdonyszőke, bokszos (bence); b) más népek nevéről: rézbőrű, import (indián), kágéestéindián, dakota, brazil, kubai diák, néger, próbanéger, negró, kannibál, kaffer; 2. eredetüket tekintve: fáraó ivadéka/gyermeke, újmagyar; 3. cigány szóval: roma (’cigány’, vocativus), more (’fiú’, vocativus), dale (’anyám’, vocativus), dádé (’apám’, vocativus), gádzsó (’nem cigány’) (!), gácsi; 4. más nyelvből: dzsipszi (< ang. Gypsy), dzsipó; 5. szépítőleg: etnikum, nemzetiség(i), kisebbség(i); 6. bizalmasan: cigus; 7. körülírással: nem a naptól barna (András T.—Kövecses i. m. 59; Kardos Tamás—Szűts László, Diáksóder. Hogyan beszél a mai ifjúság? Bp., é. n. 156; Kövecses Zoltán, Magyar szlengszótár. Bp., 1998. 10, 43, 45, 51, 57, 62, 70, 87, 92, 106, 107, 133, 142, 148, 212, 221, 222, 261, 264; MSzkt. 108, 743; Romano Rácz i. m. 30, 37, 44; Rostás-Farkas—Karsai i. m. 35, 77, 100).