Oldalak: 358 359 360 361 362

 

Melich János és az erdélyi szász nyelvtudomány

A Münchenben megjelenő Südostdeutsche Vierteljahresblätter 12. (1963.) évfolyamában „János Melich und die siebenbürgisch-sächsische Wissenschaft. Zum 90. Geburtstag des bedeutenden ungarischen Sprachforschers” című méltatás jelent meg a kilencven éves Melich Jánosról (44—6). A meleg hangú írás szerzője Fritz Holzträger,1 Nagyszebenből 1961-ben [358] Németországba áttelepült nyelvész, a magyar tudós életrajzának és főbb munkáinak ismertetése után kiemeli s adatokkal bizonyítja, hogy Melich pályafutása elejétől fogva különös figyelemmel kísérte az erdélyi szász kutatók tudományos eredményeit.2 Állítását alátámasztandó közli továbbá Holzträger Melichnek egy erdélyi szász tudóshoz 1900. február 24-én írt, név szerinti megszólítás nélkül maradt német nyelvű levelét, amelyből néhány mondatot itt magam is idézek: „Einen großen Theil meiner Kenntnisse verdanke ich der systematischen, vorzüglich organisierten philologischen Thätigkeit, welche die Siebenbürger Sachsen betreffs ihres Ursprunges ausüben. Mit Freude lernte ich, obwohl ich dem Berufe nach Slavist bin, aus diesen siebenb. Schriften, was wissenschaftliche Methode sei” — írta Budapestről a fiatal nyelvbúvár (45). A levél címzettjének Melich egyúttal elküldte a „Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai?” című, akkor megjelent dolgozatát. Erre vonatkozik a levél befejező része: „Dies Ergebnis meiner Forschungen verdanke ich in erster Reihe jener philologisch geschulten Männer, welche die Frage des Ursprungs der Siebenbürger Sachsen so ziemlich endgültig gelöst haben. Als einem dieser Männer schicke ich das beiliegende Heft als einen kleinen Theil meines Dankes für das viele Gute, Schöne, was ich aus Ihren hochgeschätzten Schriften gelernt habe” (45).3 Holzträger közleménye végül arról tudósít, hogy Melich 1945 után újból felvette a kapcsolatot az erdélyi szász nyelvészekkel, személy szerint éppen vele, mint a Siebenbürgisch-Sächsisches Wörterbuch szerkesztőjével, ami tartós levelező viszonyt eredményezett.

Fritz Holzträger 1970-ben bekövetkezett halála után könyvtárának magyar vonatkozású részét családja áruba bocsátotta. A vevők egyike én lettem, s így került többek között birtokomba Melich János „Dolgozatok II.” címet viselő cikkgyűjteménye (NytudÉrt. 41.). Az agg tudós a következő ajánlással küldte a könyvet szász levelező társának: „Lieber Freund, dieses Werk welches so erwartet hast empfehle ich Dier [sic!] Budapest, 24 Juli 1963 János” A regensburgi család a megvásárolt könyvekkel együtt ajándékként elküldte számomra Melich Holzträger hagyatékában talált négy magyar nyelvű levelét és egy levelezőlapját. A „levelestáramban” őrzött kéziratos dokumentumok számos életrajzi adatot tartalmaznak, bennük Melich fiatalkorának a szászsággal kapcsolatos eddig ismeretlen eseményeiről is megemlékezik; érdemesnek látszik ezért néhány magyarázó jegyzettel közzétenni őket:

1. (2 lap.)

Bpest 1950 X. 26

Igen tisztelt Kedves Tanár Úr!

Okt. 11-én küldött levelében jól esett olvasnom, amit a magyar nyelvi tudása elsajátításáról ír. Mondhatom, hogy úgy szólván hibátlanúl [359] ír magyarúl. Bárcsak én tudnék ilyen hibátlanúl németűl írni. Kolozsvári egyetemi hallató koromban (1891—2-ben) együtt laktam Josephi nevű szász barátommal. Ő tőlem magyarúl, én meg tőle németűl akartam tanulni. De nem sokra mentünk, nappal az egyetemen voltunk, este meg ő szász barátaival állandóan kneipolt, s ha lakásunkon voltunk, barátai legtöbbször vele voltak nálunk, szászúl beszéltek, amiből én egy szót sem értettem. Különben idegen nyelvet én mindég igen nehezen tanultam. — Kedves Kolléga Úr írja, hogy Pesten Riedlt is hallgatta. Riedl 1904-ben lett Gyulai Pál utóda, ebből az 1904-ből és Kedves Kollega úr Korresp. Blattbeli cikkeiből következtetek arra, hogy hány éves lehet. Amikor Pesten tetszett járni, én már akkor magántanár voltam s vívtam irodalmi harcaimat. — A mit Kedves Kollega Úr küldött, azt én mind megkaptam. Nagyon sajnálom, hogy Kedves Kolléga Úr szept. 28-i küldeményemet nem kapta meg. Ma, okt. 26-án megreklamáltam a küldeményt. A póstán azt mondták, hogy ők csak azt tudják igazolni, hogy a határon a román póstának átadták a pakkot. Hogy a román posta mit csinált vele, azt ők nem tudják igazolni. Én hiszem, hogy ami késik, nem múlik, küldeményemet is meg tetszik kapni s akkor írni tessék. Őszinte nagyrabecsüléssel köszönti s zavartalan jó egészséget kíván igaz híve

Melich János

2. (2 lap.)

Bpest, 1950. dec. 14.

Igen tisztelt Kolléga Úr!

Nagyon, de nagyon örülök rajta, hogy küldeményem végre megérkezett, s hogy Kedves Kolléga Úr meg is kapta. Én itt Pesten megreklamáltam kétszer is — utoljára dec. 2-án — de póstánk a mai napig reklamálásaimra nem válaszolt (az Ön levelét dec. 6-án kaptam). Gondom van reá, hogy az EtSzót. 1—10 füzetét is megszerezzem, s a DOrtsn. u. Lehnw.et is, de még eddig nem sikerült őket előkeríteni. — Azokat a megjegyzéseket, melyeket az EtSzót. egyes cikkeihez írt, igen szépen köszönöm. Tudós, értékes megjegyzések, jó hasznukat vettem, példányomba bejegyeztem. — Jól esik elismerése, melyben az EtSzót. Grimm és Kluge szerencsés keresztezésének tetszik mondani. Sajnos, a magyar szókincsnek nincsenek olyan kitűnő szótárai, amilyenek az említetteken kívül Heyne, Paul, Schmeller s annyi más. Nekem sokszor magamnak kell napokon át tartó munkával egy-egy szó történetét kikutatnom, hogy etymológiájában valami nagyot ne tévedjek. — Hálásan köszönöm jókívánságait is, melyekkel munkám folytatásához megtisztelt. Nagyon is rájuk szorulok. Egyik jeles költőnk — elérvén a 70. esztendőt — a hozzá intézett üdvözlésekre egy ilyen kezdetű verssel válaszolt: „Ki megért már hetven évet, | Sokat az már nem remélhet |4 ... már pedig én nem a hetvenhez, de a nyolcvanhoz vagyok közel. „Unser Leben währet siebzíg Jahre, und wenn’s hoch kommt, so sínd’s achtzig Jahre, und wenn’s köstlich gewesen ist, so ist es Mühe und Arbeit gewesen ...” (Psalm 90: 10, Luther ford.). Nekem boldogság volt eddig dolgoznom, az Isteni Kegyelemtől én is kérek még pár évet s hozzá egészséget, hogy a további dolgozásom is — köstlich lehessen. — Önnek is, Kedves Kolléga Úr, munkájához jó egészséget kívánok, hogy dolgozhasson azon a szép és nagyértékű munkán, amely szívéhez annyira hozzánőtt. Az ünnepek és a közeli újesztendő alkalmából minden jót kíván igaz híve

Melich János

3. (Levelezőlap.)

Dr. Fritz Holzträger professor, Sibiu, Str. Praporgescu, Romania.

Feladó: Dr. J. Melich, Budapest, VIII. Család u. 10. [360]

Kedves Kolléga Úr! Amikor a Magyar Etymologiai Szótár XI — XVII. füzetét csereképen megküldtem, ígértem, hogy megszerzem az I—X. füzetet is és csereképen meg fogom azt is küldeni.. Mind ez — úgy emlékszem — 1951 elején volt akkor, mikor 1950 nov.-ében végre az XI—XVII. füzetet meg tetszett kapni. Most örömmel írom, hogy a szótár 1., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. füzetét sikerült megszereznem, a 2. és 3.-at még nem tudtam felhajszolni, de azt is keresem. Tisztelettel kérem megírni, reflektál-e a füzetekre még Kedves Kolléga Úr, mert ha igen, csereképen azokat is elküldeném. — Szorgalmasan dolgozom a szótáron, s kívánom, hogy válaszában Kedves Kolléga Úr is azt írja: zavartalan jó egészségben dolgozom a SSWbuchon. Es grüsst Sie auf das herzlichste tizenöt évvel idősebb társa, s így bátyja Melich János — Bp. 1952 aug. 3

4. (2 lap.)

Kedves Kolléga Úr!

Hálásan köszönöm szíves üdvözletét, mellyel kilencvenegyedik születésnapom alkalmából megtisztelt. Szellemes gondolat volt az erdélyi szász nyelven való köszöntés. Én az erdélyi szász tudományt nagyra értékelem. Tudós férfiai közül Schullerus Adolffal több levelet váltottam, a Korrespondenzblattba pár cikket írtam. Kisch Gusztáv besztercei lelkész, majd kolozsvári német nyelvi tanár jó barátom volt. 1904-ben Belgrádon át Bulgáriába utaztam, amikor egy Skorgril nevű várnai gimnáziumi tanárral Bulgáriát beutaztam.. Vissza hazámba Bukaresten át jöttem s a husvétot evangélikus szász templomban ünnepeltem, bár Bukarestben van magyar templom is. Besztercén és Segesváron 1908—11 években gimnáziumi érettségi kormánybiztos voltam. A mikor 1902—3-ban kolozsvári egyetemi hallgató voltam, lakótársam Joséfi nevű szász fiú volt s ezen a réven több szász hallgató barátjával megismerkedtem. Valamennyien többé-kevésbé tudtak magyarul, de olyan kitünően, ahogy kedves Kolléga úr tud, egyik sem tudott. Nagyon szépen köszönöm, hogy a müncheni Südostdeutsche Vierteljahresblätter-be életem munkájáról írni tetszett. Én a háború előtt a porosz Akadémiának tagja voltam, Vasmer ajánlott tagnak. Ez az Akadémia a háború után Deutsche Akademie lett s én, mint a réginek maradványa bennt maradtam, ma is tagja vagyok. Vasmer folyóiratába is irtam, de írtam Jagić, aki tanárom volt Bécsben, folyóiratába az Archiv für slavische Philologieba (halála után Berneker Erich volt a szerkesztő).

Szeretettel, nagyra becsüléssel köszönti kedves Kolléga Urat öreg barátja abban a hiszemben, hogy nem ez az utolsó levele.

Budapest, 1962 szept. 20

Melich János

5. (2 lap.)

Kedves Kolléga Úr!

Hálásan köszönöm cikkét, melyet rólam a Südostdeutsche Vierteljahresblätter 12. Jahrgang 1963 Folge 1. 44 lapján írt. Nagyon szellemesnek találom azt, hogy kedves Kolléga Úr vázolja azt, mit köszönhetek az erdélyi szász tudósoknak. Mert nagyon sokat köszönök nekik, s azt mindég hálával említettem, említem. Főleg Schullerus Adolftól tanultam sokat. — A franciák közül a Magyar etymológiai szótárt főleg Sauvageot Auriol, Antoine Meillet tanitványa dicsérte nagyon. Sauvageot jól tud magyarul, a báró Eötvös József tanára volt. Különösen dicsérte és dicséri a szótár helynévi cikkeit, amilyen cikkek egy világnyelv etymológiai szótárában nincsenek. Helynévi magyarázataimra én is sokat tartok. Senki nem tudja megcáfolni Szeben — Sibiu megfejtésemet.5 Nagyon büszke vagyok Pest nevének a megfejtésére, amely németül Max Vasmer Zeitschriftjében jelent meg. A tudomány addig azt tartotta, hogy Pestet bolgárok nevezték el Pestnek, igy pld. van [361] Wijk. Én azt bizonyitottam, hogy Pestet a magyarok nevezték el Pestnek nyelvük pest „ofen” jövevény, lehnwort? szavával. Magyarországon legalább öt Pest hely van. Bulgáriában egy sincs.6

Lieber Freund! Ich bedanke mich auf das wärmste für den schönen Artikel, welchen Sie über meine Wirksamkeit geschrieben haben. Mein Etymologisches Wörterbuch wird nicht fortgesetzt. Unter Lorand Benkös Führung ein neues wird herausgegeben, wo Ortsnamen ausbleiben.

Szivélyes baráti szeretettel üdvözli bátyja

Bpest 1963 jan. 23

Dr. Melich János

 

1Fritz Holzträger (Beszterce/Bistritz, 1888. június 11. — Regensburg, 1970. július 17.) jénai és budapesti egyetemi évek után 1910-ben egy erdélyi szász mondattani dolgozattal Tübingenben doktorált. Hazatérése után szülővárosában gimnáziumi tanár, illetve lapszerkesztő, majd 1934-től Nagyszebenben a Siebenbürgisch-Sächsisches Wörterbuch szerkesztője. Tudományos munkásságot főleg mint szócikkíró fejtett ki. A szótár szerkesztőségéből 1959-ben ideológiai hátterű szakmai nézetkülönbségek miatt kivált, s 1961-ben a német—román családegyesítési egyezmény keretében Regensburgba települt át (Die Siebenbürger Sachsen. Lexikon. Szerk. Dr. Walter Myß. Innsbruck, 1993. 200; Karl Kurt Klein, Fritz Holzträger 80 Jahre alt: Südostdeutsche Vierteljahresblätter 18. 1969: 49—51). Holzträger magyar nyelvű tanulmánya: Erdélyi szász hatert: magyar határ: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 2. 1958: 63—73.

2Az “Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésnapjára” c. Budapesten 1942-ben megjelent kötet bibliográfiájában (503—22) a Holzträgertől említett néhány munkán kívül jóval több adat mutatja, hogy Melich valóban gyakran s behatóan foglalkozott az erdélyi szász tudomány eredményeivel.

3Holzträger Georg Keintzel (1859—1925) szász nyelvészt tekintette a levél címzettjének, Melich viszont — aki már nem emlékezett fiatalkori küldeményére — Adolf Schullerust (1864—1928), a sokoldalú szász tudóst tartotta valószínű fogadónak. Ezt sejteti itt közölt 5. sz. levelének következő mondata is: „Főleg Schullerus Adolftól tanultam sokat”. Karl Kurt Klein „János Melich und Fritz Holzträger” c. közleményében viszont úgy véli, hogy a levél tartalma inkább Andreas Scheiner (1864—1946) szász germanista címzett voltát valószínűsíti (Südostdeutsche Vierteljahresblätter 19. 1970: 265—6). Klein azonban nem ismerte s így nem vehette figyelembe az 5. sz. levelet, amelynek idézett mondata a vitát Schullerus javára dönti el.

4Az idős tudós Vargha Gyula versének egy költői kifejezését — talán a könnyebb megértés kedvéért — prózaibb igével helyettesítette. A „Születésem napján” c. költemény kérdéses két sora pontosan így hangzik: „Ki leőrölt hetven évet, Sokat az már nem remélhet” (Vargha Gyula: A végtelen felé. Válogatott versek és fordítások. Bp., 1985. 261; vö. még: MNy. 1942: 246).

5Vö. Melichnek “A Szeben nevek” című tanulmányát: Dolgozatok II, 75—88.

6 MNy. 1938: 129—40 és Zeitschrift für slavische Philologie 15. 1938: 356—74. Vö. azonban: „A Pest hn. keletkezhetett magyar névadással ... de azt sem lehet teljesen kizárnunk, hogy a névadók bolgárok voltak” (Kiss Lajos, FNESz.4 1: 261).

Futaky István

 

Vissza a Tartalomhoz

 

  nyitólap