Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus
2001. augusztus 6. és 10. között rendezték meg a magyarságtudomány sorrendben ötödik nemzetközi seregszemléjét. Budapest, Bécs, Szeged, Róma után ismét egy barátságos helyszín, az egyeteméről is híres közép-finnországi város, Jyväskylä fogadta a magyar nyelv, irodalom, történelem, néprajz, zene kutatóit, oktatóit, kulturális szakembereit, akik mintegy 30 országból érkeztek. A kongresszus fő témája a „Hatalom és kultúra” volt, de számos más aktuális kérdés is szóba került, köztük olyanok is, amelyek több tudományterületet érintettek, tehát interdiszciplináris jellegűek. A hagyományt követve voltak plenáris előadások és kerekasztal-megbeszélések, de a kongresszus gerincét szimpóziumok — szám szerint negyven — alkották. A nyelvészeti témájú plenáris előadást Tove Skutnabb-Kangas tartotta a nyelvi emberi jogok és az oktatás kapcsolatáról (Linguistic Human Rights in Education: Western Hypocrisy in European and Global Language Policy). A kongresszus hivatalos nyelve a magyar és angol volt, de németül is elhangzott egy igen érdekes plenáris előadás, Holger Fischeré: Hungarologie — Entwicklungen, Probleme, Perspektiven. Az előadó széles kitekintéssel, kritikus szellemben elemezte a hungarológia nemzetközi, külhoni helyzetét, és a megújulás, továbbfejlődés érdekében mindenekelőtt tematikai nyitást javasolt: a külföldi állomáshelyeken az eddig művelt területek (nyelvoktatás, filológia) mellett a legszélesebb értelemben vett országismeret oktatását és propagálását kellene erősíteni.
Az előadások túlnyomó többsége a szimpóziumok keretében hangzott el; ez utóbbiak vezetőit a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottsága kérte fel. A szimpóziumvezetők szabad kezet kapva maguk választották ki munkatársaikat, illetőleg hagyták jóvá a jelentkezéseket, maguk építették fel a szimpóziumok szerkezetét. A szervezés, kapcsolattartás már jórészt az internet segítségével zajlott, a kongresszus honlapján pedig mindenki folyamatosan nyomon követhette a tanácskozások témaszerkezetének alakulását, sőt előre elolvashatta a beküldött rezüméket, tallózhatott a kongresszussal kapcsolatos hírekben, tudnivalókban. Ezek a technikai és szervezési újítások tovább tökéletesítve máskor és más konfereciák számára is hasznosíthatók lesznek. Feltűnő különbség volt még a korábbi konferenciákhoz képest a fiatal szakemberek magas aránya. Ez akár generációváltásnak is felfogható, de tudjuk, hogy a szervezők tudatosan törekedtek arra, hogy minél több pályakezdő, illetve fiatal kutató jelentkezzen. (Érdeklődőben nem is volt [366] hiány, de a magas költségeket jóformán csak pályázati támogatások birtokában lehetett finanszírozni.) — A házigazdák és a rendezők nagy munkát végeztek, de kiválóan oldották meg a feladataikat.
A nagyszabású rendezvényt kultúrdiplomáciai események is kísérték: találkozott egymással a magyar és finn oktatási miniszter, Pálinkás József és Maija Risk. A helyszínen fogadást adott és beszédet mondott Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. A magas rangú vendégek a köszöntő szavakon túl hangsúlyozták a magyarságtudomány fontosságát és fejlesztésének szükségességét. — A kongresszust kulturális és turisztikai rendezvények sora színesítette (kiállítások, filmvetítések, könyv- és lemezbemutatók, kirándulások stb.).
Visszatérve a szimpóziumok kérdéséhez: a 40-ből 8 volt a nyelvvel, nyelvtudománnyal kapcsolatos (ez önmagában is jelentős szám!), cím szerint a következők: Nyelv és hatalom; Nyelvi presztízs, nyelvmegtartás — identitás- és nyelvvesztés a kisebbségi kétnyelvűségben; Magyarok és nyelvtörvények; Magyar nyelvészeti technológiák; A magyar mint idegen nyelv — a magyar mint kisebbségi nyelv; A történeti szociolingvisztika és dialektológia kérdései; Név és kultúra; A többnyelvűség a magyar irodalomban. A tematika tehát változatos, de a kongresszus interdiszciplináris jellege és a központi téma társadalmi vonatkozásai a szociolingvisztikai megközelítéseket hozták előtérbe.
A kongresszus ideje alatt ülésezett a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság közgyűlése. A vezetőség beszámolóján, a tisztújításon kívül többek között döntöttek a névváltoztatás és a következő kongresszus helyszíne ügyében: a társaság neve ezentúl Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság. A következő kongresszust Debrecen rendezi — reméljük, hasonló sikerrel!
Juhász Dezső
Vissza a Tartalomhoz